Szolnoki Szigligeti Színház

A szolnoki Szigligeti Színház Meggyeskert fedõnevû Cseresznyéskertje láttán feltolulhat a nézõben két kérdés. Az egyikre választ ad az elõadás, a másikra nem. Kezdjük az utóbbival: az nem derül ki a produkcióból, hogy miért kellett a színész Kaszás Mihálynak megrendeznie Csehov darabját. Az viszont kiderül, hogy lefordítania aztán igazán nem kellett volna. Persze a szándéka feltételezhetõ és méltányolható: szerette volna a lehetõ legpontosabban visszaadni az eredeti mûvet. (Már a címadás jelzi ezt.) No de nyilván ugyanerre törekedtek a korábbi fordítók is - Tóth Árpád, Elbert János és Spiró György -, akik a Kaszásénál jóval nagyobb szakértelemmel ültették át magyarra a szöveget. Mindenekelõtt figyelembe vették nyelvünk sajátosságait, ami ambiciózus szolnoki kollégájukról nemigen mondható el. Vegyük például azt, hogy e legújabb verzió csak úgy hemzseg az én, te, õktõl. Abból adódóan, hogy oroszul általában kitesszük az ige elé a személyes névmást, ami a múlt idõben nélkülözhetetlen is, mert egyébként nem tudnánk megítélni, kirõl van szó. Ámde a magyarban az igerag jelzi a cselekvõk személyét és számát. Direkt helytelen, sõt félreérthetõ (a hangsúlyossága miatt), ha teszem azt a Varjáért induló Ljubov Andrejevna Hívom! helyett ezt mondja: Én hívom õt!

Féktelen precizitásában Kaszás szó szerint fordította le a darabot, s ebből jókora zagyvaságok kerekedtek ki. Például míg a balfék Jepihodovot Tóth Árpád és Spiró a rakás szerencsétlenség gúnynévvel látta el, Elbertnél pedig szerencsétlen flótásnak titulálják, addig Kaszás verziójában így emlegetik: a szerencsétlen huszonkettő. E szavak kétségkívül megegyeznek a Csehov által papírra vetettekkel (dvacaty dva nyisasztya), csak éppen maga a kifejezés - mely a folyton befuccsoló kártyásra utal - nem létezik a mi nyelvünkben. Az enciklopegyicseszkij szlavarnak sem enciklopédiai szótár a magyar megfelelője - mert e szóösszetételnek nincs értelme -, hanem: lexikon. Az is agyrém, hogy Ányának gyere vissza (esetleg: gyere haza) helyett azt kell mondania az anyukájának - a prijezsaj szó miatt -, hogy érkezz meg! Az pedig egyenesen nevetséges, hogy Firsz lédús aszalt meggyet emleget, mert Kaszás a szocsnij szó több jelentése közül - lédús, élénk, friss, zamatos - nyilván csak a legelsőig jutott el a szótárban. Egyszóval Szolnokon fülhallomást úgy beszélnek a jól ismert hősök, ahogy élő ember magyarul nem beszél, hacsak nem kényszerítik rá valami különös okból. (Nem járt a környéken dramaturg? Vagy elszaladt, sikítozva?)

Nézőként megpróbálhatunk eltekinteni attól, hogy Csehov színdarabját ezúttal igen kevéssé gördülékeny, nagyon-nagyon nyersfordításban kell végighallgatnunk. (De nehéz eltekinteni, mert szörnyű mondatok folyamatos támadásának van kitéve a fülünk.) Ha sikerül, akkor koncentrálhatunk a színrevitelre, bár ez sem könnyű. Ugyanis meglehetősen lapos és egysíkú történetnek láttatják velünk a birtokon lejátszódó, valóban nem különösebben nagy horderejű eseményeket. Jóllehet azt célozták meg - a szórólap szerint -, hogy izgalmas komédiát adnak elő. Csakhogy ami létrejött, az se nem izgalmas, se nem komédia, kizárólag sajnálatos. Szinte egyedülálló rendezői teljesítmény, hogy a négy felvonás alig különbözik egymástól - díszletben, érzetben, hangulatban, ritmusban, dinamikában. Ráadásul trehánynak is látszik a produkció: még a saját, modoros kis konvencióihoz sem tartja magát. (Például ahhoz, hogy a szereplők kívül vannak a játékon, amikor a fehér boltíveken túl elhelyezett székeken üldögélnek.)

Ami a jobb sorsra érdemes színészeket illeti, ők zömmel egyetlen vonást visznek végig az alakításukon. Császár Gyöngyi mint sudár, egyenes tartású Ljubov Andrejevna vonul át a jeleneteken. Mertz Tibor infantilis Gajev, aki zsigerből utálja Epres Attila jó szándékú Lopahinját. (Vajon miért veri az isten Eprest, aki eléggé a maga erejéből lett kiváló színész, hiszen jelentős rendezővel alig-alig dolgozott, erre eljön Szolnokra vendég-Lopahinnak, egy nála gyengébb és tapasztalatlanabb színész keze alá?!) Verebes Linda nagyon kedves jelenség Ányaként, Bodor Johanna pedig szép és izgalmas Sarlotta Ivanovna. És meg kell adni, hogy Kaszás - bár alkatához nem kimondottan passzol a szerep - egész jó Petya Trofimov. A többit talán nem kéne forszíroznia.

S. A.