Lorenzo de Medici szobájában minden nagyon dekoratív volt. A rengeteg nemesített szobadísztõl roskadozó szekrényt a felismerhetetlenségig elborították a fémes levelû nõvények. A dúsan burjánzó (mû)virágok kékes árnyéka rávetült az eredeti fehérségre. Csak akkor tûnt fel, hogy a pompás bútordarab közönséges kredenc, amikor Lorenzaccio végre kiszedte belõte a gyilkos kést. Az izgatott merénylõ remegõ kezének nehezen engedelmeskedett a kulcs meg az ajtózár. Hiszen a pohárszék nagy tetthez asszisztált: a "megkönnyezett, régen várt szabadság" kivívásának érzékcsalódásához.
Közel négy év múltán Balázs Attilának ismét ugyanez a szekrény a partnere: a Tanár "bűntársát" játssza A leckében. Kékre festették. A megfoghatatlan mélység, a végtelenség, a transzcendencia színét viseli. Ezúttal csupasz, minden dísze egy cserép piros muskátli. A magántanár szekrénye amúgyis ablak, amelyen át feltárul a naiv gyermeki fantázia kiszínezte szivárványos világ. Úgy, ahogy egy romlatlan kamaszlány elképzeli: rajzok, irkafirkák úsznak el megnyugtatóan, éteri zene szól, idilli az élet. A kék a szürrealitás színe is.
Ám valahol a szekrényben ott lapul a gyilkos fegyver. Marie, a házvezetőnő nem is akarja átengedni a kulcsot, erőszakkal kell elragadni tőle. (Hiába, Magyari Etelka mint egykori Caterina Ginori emlékezik rá, mit tett drágalátos "unokabátyja" a pohárszékből kihúzott konyhakéssel.) A felajzott Tanárnak most meg a fiók zára nem akar engedelmeskedni. Benne van a kés, amely ugyanaz "spanyolul, újspanyolul, portugálul, franciául, keletiül, románul, sardanapali" stb. nyelven. Az élet kioltására alkalmas eszköz, fallikus szimbólum. Az ártatlanság elvesztése előbb ugyan fájdalmas gyönyört okok de azután öl...
A szekrény minden ajtaja, fiókja vadul tiltakozik az ellen, hogy elfedje a bűntett nyomait. Hasztalan. A másik oldal bepárásodott ablakán át a kétségbeesett Tanítvány figyelmeztetné utódait az életveszélyre - esőben, hóban, örökkön örökké. Mindhiába. A túloldalról nincs visszaút. Elvégeztetett.
D. N. A.
Utóirat: április 8-án, a Bukaresti Nemzeti Színházban rendezett gálán Adriana Grand vehette át az idei legjobb szcenográfiáért járó UNITER-díjat, mégpedig a Victor Ioan Fruză által a Temesvári Csiky Gergely Színházban színre állított Cousse-monodrámák, illetve Ionesco-darab, A lecke díszleteiért.
