Madách Kamara

Muffos Luca, meg a többiek Aligha lehetne találni még egy mûvet, amely ilyen hibátlanul illeszkednék a Madách Kamara egyre karakteresedõ mûsorrendjébe. De vajon mitõl van ez a szinte "helyrekattanást" idézõ jó érzés a nézõkben? Hiszen majd ötven éves már az est szövegi alapját képezõ rádiójáték, mi több, Bányay Geyza remekbe szabott mûfordítása is több mint negyven éve született. Talán attól van, hogy a vállalkozás majd minden alkotórésze rejt magában valami természetes nemességet.

A walesi városka egyetlen napját idéző játék hibátlan költői remekmű. Az a tény, hogy a színpadon egymást vállaló tanítványok és tanárok dolgoznak együtt, vitathatatlanul felemelő. A rendező Máté Gábor kesernyés arisztokratizmusa pedig nem csak arra jó, hogy kissé hunyorítva elnézzen a világ feje fölött, hanem arra is, hogy amihez hozzáér, vagy amit megfog, azt szakmailag - isten és ember előtt - hosszú időre legitimálja. Úgyhogy mindaz, ami Dylan Thomas kapcsán történik mostan, jól áll az új arculatú Madách Kamarának.

Az, hogy Nádasdy Ádámot irodalmi konzultánsként tünteti fel a színlap, talán kissé alulméretezett megfogalmazás, de közönségcsalogatónak is megteszi. Alighanem az ő segítségével került be határtalannak tűnő mennyiségben a rádiójátékon kívül született sok szöveg és versrészlet a szerzőtől, hisz nem lehet megállni, hogy ami ennyire jó, az el ne hangozzék. Ez azért elnehezíti, s kissé hosszadalmassá teszi az estét.

Igényes és információgazdag a műsorfüzet, mely a dramaturgi feladatokat ellátó Lőkös Ildikó és az asszisztenskedő Sallai Zita munkája.

Csanádi Judit kékesszürke, lejtős deszkadobogója hol dőlt vitorlás, hol nagyra nőtt ágy, hol sokablakú utcarészlet, de az is előfordul, hogy iskola, busz vagy éppen kocsma. Itt jelennek meg a harmadévet végzett színészosztály tagjai, mint a városka halálukban is örökéletű lakói, hogy segítségükkel előttünk élje változatlan mindennapjait a pék, a halász, a postás, a boltos, a rőfös, a tanító, de még Muffos Luca is, a település sok apának sok gyereket megszülő, hivatalos rosszlánya.

A játszók orcáján kétoldalt kicsi kékesszürke folt szolgál idézőjelül, s a megkezdett túlvilági élet letörölhetetlen szimbólumául. Nem kipirosodnak a megidézés hevében. Halottasan fakó kéket hordanak kétoldalt, lemoshatatlanul. Kovács Andrea jelmeztervező adott rájuk lírával teli, szomorkás ruhákat. Ezekben vívják titkos vagy titoktalan szerelmi csatáikat, éneklik a csókolózós nótát, vagy kérik az "örök nyugodalmat" elhunyt szeretteiknek.

Monori András leginkább brechti songokra hasonlító, olykor arctalan zenéjét Farkas Zoltán csellón, Kerek István hegedűn játssza balra fent, egy erkélyféleségen, teljes intenzitással. Lehet, észrevehető igyekvésükkel a bizonytalanabbul megszólaló kórust próbálták az első estén erősebb zengedezésre bírni.

Időnként le-legurul a történet a dobogóról a színpad szélére, de a rivaldasor deszkái általában a három felnőtti főalaknak vannak fönntartva. Itt magyarázza csordultig teli szívű képmutogatóként az eseményeket a még mindig lányos bájjal rendelkező Kiss Mari, itt feszeng düledező székén a csupa borosta szeszkazán, a vén hajós, a vakon is hajdani Rózsijával álmodó Kacor kapitány, Gálffi László. Mácsai Pál átváltozó kedve négy alakot is kitölt: két férfit és két nőt jelenít meg, elemi boldogsággal bújva gönceikbe és lapulva parókáik alá.

Míg a felnőttek szenvedélyes, olykor szinte búgó áhítattal idézik meg Gyantáserdőalját és annak esendő népét, az esendő népet megjelenítő főiskolások lelkileg egészen "máshonnét" közelítenek a figurákhoz. Lehet gondolkozni azon, hogy Máté Gábor tanári bölcsessége a fölismert problémát tudomásul véve, kényszerből miként használta azt föl "stílus" avagy játékmód kialakítására. Nem kívánva terhelni az ifjakat felnőtti melankóliával, rábízott minden édes nosztalgiát az idősebb triászra, s a gyorsabban ketyegő főiskolai lelkületnek szabad áramlást engedett, dupla tempót és bizonyos "eltartási lehetőséget" engedélyezve nekik. Alighanem ez az oka, és nem Magyar Éva ötlettel teli koreográfiája, hogy könnyen kattogóssá válik a játék, s mechanikusnak tűnik a jelenetek egy része. Így viszont soha nem nehezíti felnőtti mélabú az ifjak jelenéseit, s mindenki annyi terhet vállalhat, amennyit elbír. Nem járnak be fájdalmas mélységeket, de fegyelmezettség és munkabírás jellemzi a nagyon jó képességű színészosztály minden tagját. Legalább két, de olykor négy-öt szerepet is játszik egy-egy szereplő.

Iskolai gyakorlatnak is kiváló ez az este. S ami nem minden esetben jellemzi a harmadéves színészhallgatókat, szinte mindenki "készen van", s megérkezett saját magához. Czukor Balázs mint Puff, a méregkeverő tanító, Dömötör András mint Krampács Géza, walesi vasutas, Gál Kristóf a sűrű vérű böllér, Máthé Zsolttal, a semmihaszna suttyóval és a Nulla Gyula postásként megjelenő Mészáros Gyulával s a Fúga Hugót játszó Mészáros Mátéval - élettel és halállal teli férfiakat idéznek, csakúgy, mint a melák Törköly Cézárt játszó Vajda Milán és az asszonyként és parasztgazdaként is megjelenő Száraz Dénes.

Mulatságos és tehetséges a nők csapata: például Fodor Mentháné kétszeres özvegyként Járó Zsuzsa, Fúga Húgónéként, a kántor feleségeként Jordán Adél és Péter Kata mint Selyem Bella, a cukorkakereskedő még fél tucat másik figura bőrébe is belebújik. Tüneményes kettős Szandtner Anna és Fenyő Iván a tanítónő és alulképzett szerelme, a csapos fiú szerepében.

Megrázó és emlékezetes a kapaszkodó babákkal körbeaggatott rosszlány, Muffos Luca alakjában Kovács Patrícia. Jelmeztervezői, rendezői és színészi síkon itt találkozik egyetlen figurában az a szürreális megjelenítési forma, amely - ilyen szándékú törekvés esetén - egységbe tudná olvasztani a felnőttek és az ifjak kétszintes játékát, s amely például anyanyelvi szinten van jelen a magyar költő, Kiss Anna prózaverseiben és a Békés megyei gyerekkort bemutató egyéb írásaiban. Csak mellesleg jegyzem meg sóvárogva, hogy ha már ez a szigetországi költészet ilyen jól működik világszerte, csak kedvet kap valaki ahhoz is, hogy Gárdonyi Géza vagy Kiss Anna hasonló szerkezetű és lelkületű írásait a kezdeti kamarajellegű megoldások után nagyszínpadra vigye vagy vitesse, nem másért, csak a honi öröm kedvéért.

Az eljátszott figurák közül csak az egyszerűség kedvéért emeltem ki csupán egyet, kiemelhettem volna többet is. Összegezve: szemérmes felnőtti szeretet és gyanakvás nélküli, fiatal erő egyszerre jellemzi ezt a nyári estéken futó produkciót. Maradhatna télre is belőle.

Gabnai Katalin