Zsámbéki Nyári Színház

Jámbor József tavaly is kitalálta (meg Mátyás Irén persze), hogy ne csak a romtemplom vagy a Mûvház szolgáljon színpadul, hanem például a különlegesen gyönyörû Zárdakert is, azon belül meg ami a kocsmából megmaradt. A csodálatos vadállatok sikere, az, hogy annyira "jól szólt", a lepusztult, csempés konyha és a maradék padok képtelen szembesülésébõl is származott.

Idén Deák Balázs szobrászművész kertjében járt szerencsésen ismét egy kortárs magyar szerző, a fiatal, kezdő Toepler Zoltán. Mindenkinek ilyen invenciózus rendezőt, odaadó játszótársakat és bátor szellemű csapatmunkát kívánok, s főként ilyen nagyvonalú művészpártolót, aki felújított házát, építés alatt álló műtermét, csűrét engedi át, hogy szabják, toldják, ragasszák. Az épületek, feketével lefóliázva, barna műanyag esőcsatornák vezetnek fel rájuk, s még a tetők gerince is alkalmassá tétetett a rohangálásra. Az udvar is kissé átalakult: műanyag kerítéssel körülzárt építési területet formáz, homokgödörrel, betonkeverővel. A narancssárga kerítés aztán még nagy játéklehetőséget kap, mint ahogy a gödör is, és a többi, álomszerű készség, különös tekintettel egy rafiaszálakat oldalán lengedeztető kék telefonfülkére. A "szokatlan" vagy "formabontó" nem lenne minderre a helyes kifejezés. Daróczi Sándor vállalja a felelősséget ezért a látványért.

Posztmodern tehát a helyszín. Nagyon komoly viszont a darab gyorsan összefoglalható története, időnként komolykodó a szövege, s tehetségesen komolytalan az előadásmódja. Drogozni vagy nem drogozni? Ment-e a fű által a világ elébb? S nemesb-e a lélek, ha drog hatása alatt álmodozni mer? Az első adag nagyot ütő delíriumában ugyanis egy fiatal író azt hiszi, hogy Istennel konzultál, népet tanít, bölcs lesz, híres, illetve végül maga Platón. Jobb-e ez, mint egyszerű kisembernek lenni, kicsi bánatokkal és kicsi boldogságokkal? Eddig erre minden drogellenes propagandaműsor és kiadvány megnyalhatná a tíz ujját - Toepler azonban láthatóan többet akart: az ifjúi mindentudás korlátaival való kiábrándító szembesülésnek, a nemes célok elérhetetlenségének és a kamaszos ellenszegülésnek is belevette motívumait művébe.

Keresztes Tamás e. h. és Maday Gábor | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

Az ideák világa, a szellem és az anyag, az égi és a földi: mindösszesen csak ezekkel a kérdésekkel próbál megmérkőzni a szerző. És körülbelül ez az a kör valóban, amit fiatal embernek, ha bevallja, ha nem, meg kell céloznia. Ez a fajta gondolati igényesség azonban nyelvileg nem mindig találja a megfelelő formát, többször suta és ügyetlen a mondat, nehezen alakul ki egy fajsúlyosabb dialógus. Mindazonáltal például a holt lelkeket amforákban tároló túlvilág hihetetlenül mulatságos és szomorú jelenete (mindösszesen 76 darabon osztozik az emberiség, mármint hogy ezek vándorolnak, kis üzemzavar folytán néha macskákba is beköltözvén) lenyűgöző betét - és itt látszik ténylegesen helyénvalónak az alcím is: "filozófiai kabaréjelenetek tudatmódosulással".

Jámbor József nagyvonalúan pontos olvasata a droglátomásos jeleneteknél éppolyan jól működik, mint a szatirizáló kisrealizmusnál. A mámorral megkísértett és rövid úton kórházba került ifjú szülei, orvosa, betegtársa, sőt, a hamvainak tárolására rendelt intézmény őre - mind pompás kis karikatúra. A színvonal azonban változó: néha kifejezetten szalagavatóra írt "kicikizzük egymást" típusú diákkabaréra emlékeztet. Pont a komolyan veendő valóság-színpad viszonyt megjeleníteni hivatott ötlet veszíti el élét már az elején, amikor a kortárs írók, irodalomtörténészek, vagy épp a falu nagy szobrászának a neve hangzik el poénként. Nyilvánvalóan komoly tétje van ugyanakkor annak, ha az író a saját nevét adja a főhősének is. A címbe emelt másik név, a Garaczi pedig éppen azé a szerzőé, akinek darabját játszották már itt, s akinek reá tett írói-szellemi hatását Toepler ily módon is megerősíti. Garaczi itt voltaképp narrátor, aki elmeséli, hogyan kapaszkodott volna belé önkívületében ifjú pályatársa. Az ötlet végül is működik, csak az alacsonyabban szálló poénoknál látszik mégis szerencsétlennek.

A szereplők mindent megtettek hármas szerepükben. A főszereplő Keresztes Tamás e. h. még kicsit elfogódott, ettől is szeretni valóan hiteles, de mozgása professzionális. Tóth József a megszokott színvonalon, a kívülről is kommentálásra most szöveget is kapva remekel Garacziként is, Toepler papaként is, s még egy kicsit Zarathusztra is. Maday Gábor, Szoták Andrea, Szöllősi Zoltán erős, megjegyezhető arcok és karakterek, akkor is, ha ruhákat és szerepeket le-fölvesznek. Kelemen Tímea nagyon vonzó Szókratész.

Ezt a figyelmet és gondosságot, amellyel egy - szinte elsődrámást - itt körülvettek, a látottak alapján csak becsülhetjük.

Budai Katalin