Pécsi Horvát Színház

Az õsbemutató idején, 1970-ben egészen újszerû volt (lehetett) a probléma, amit az Adáshiba feszeget. Nem kellett nagyon mélyre ásni, elég volt a felszínen érinteni a kérdést. Elidegenedés, a családok széthullása, a televízió személyiségroncsoló hatása - "telitalálat". Mindenbõl egy kicsi és a korabeli nézõ magára ismerhet. 2002-re mintha megkopott volna a mû eredeti bája: átlátszóan közhelyesnek tûnik.

A beszédes nevű Bódog család szándékoltan magyar átlagfamília, három gyerekkel és a mindennapi élet gondjaival. Bódog apuka folyton a tévé előtt ül, Bódogné kétségbeesetten próbálja összehozni a családot, a kisebbik fiú, Imrus pedig tesz az egészre. A lányuk, Vanda a család fekete báránya: kezdő alkoholista, nemrég tették ki a munkahelyéről összeférhetetlensége miatt. A nagyobbik fiú, Dönci természetesen a példakép, a minta: ő sikeres, jó állása van, szép és buta felesége, sínen van az élete. Ebben a kis körben loholnak a szereplők, ismétlik magukat, helyzeteiket: korlátaikon belül maradnak. Bódogék albérlője, Emberfi, az álruhás, elcseszett Krisztus próbálja a hiábavalóságokról elterelni a család figyelmét. Adásszünetet idéz elő, bort teremt a poharakba, hosszasan és szívhez szólóan prédikál: hiába. Szavai és tettei lepattannak a magukba zárkózott; földhöz ragadt emberekről. Már a megváltó sem az igazi. Egyedül Imrus érzi, hogy tarthatatlan így az élete - elmenekül. De semmi sem változik. Levonjuk a tanulságot és léphetünk tovább.

Bezerédi Zoltán rendező nem igyekezett veszettül modernizálni a szöveget, csak néhány apró részletet cserélt ki. Rudolf Valentino helyett például Bogart a régi filmsztár vagy a Hold helyett már a Marsra szállást adja a tévé, illetve mostani hollywoodi sikerfilmeket emlegetnek a szereplők. Korrektül bonyolított, poénra profin hegyezett előadáson szórakozhat a közönség. Megszokott színészeit látja megszokott gesztusaikkal. A produkcióhoz Znamenák István tervezett kortalan, évtizedeket átívelő nappalit, ahol az elemes polc mellett rusztikus étkezőasztal áll, a bejárati ajtón trópusi plakát díszeleg. Jellegzetesen jellemző ízléstelenség, illeszkedve a Bódog család hétköznapjaihoz.

Vári Éva kiemelkedik a színészi gárdából: látni a szinte görcsös igyekezetet, hogy igazzá, személyessé formálja Bódogné alakját. Őt érdemes figyelni végig, ahogy minden rezdülésével jelen van, reagál a szituációkra. Lipics Zsolt (Dönci) ismét hozza az idegroncs sablonját. Kedvesen szórakoztató ötlet a féltőn óvott frizura, amit megsimogatni sem lehet. Barkó György morcos családfő, tehetetlen, de mégis körülugrált papucs. Füsti Molnár Éva (Vanda) nagyon igyekszik szakadt és szenvedő lenni: bedülöngéli a színpadot. Vidákovics Szláven (Imrus) erőtlenül küszködő fiatalember. Láthatóan keresi a hangját. Széll Horváth Lajos szintén alig észrevehető Emberfi: nem hihető, hagy megváltóként érkezett a földre. Simon Andrea cserfes-mosolygós Dönci-feleség, Stenczer Béla alakítja a tolószékes, tévézni átjáró szomszédot, Szűcs urat, akivel szintén csodát tesz az albérlő: ismét járni tud, de észre sem veszi, inkább visszasüpped a panaszkodós megszokásba, visszaül a tolószékébe. Számomra Stenczer Béla örökmozgó energiasűrítmény: különösen élvezetes, ahogy totószékbe kényszerítve formál eleven, emlékezetes alakot.

Sőregi Melinda