Brassaï, a fényírástudó Halász Gyulának született 1899. szeptember 9-én és úgy került 1924-ben Párizsba, hogy nem is tudott fényképezni. Festõmûvésznek készült, pénzkeresetként újságcikkeket írt, karikatúrákat rajzolt (1924-ben még az olimpia sporteseményeirõl is tudósított). Élete végéig megmaradt nyitottnak. Sokmûfajú, mert érdeklõdõ volt. Írt tanulmányokat, forgatókönyvet, készített díszletet baletthoz, s a párizsi állatkertben forgatott filmje 1956-ban a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legeredetibb film díját. Fõ mûfaja a fényírás lett. Képeket készített, ahogy a festõ ecsettel, õ a kamerája segítségével.

1926-ban ismerkedett meg André Kertésszel és együtt járták a várost. "Harminc éves koromig azt sem tudtam, mi a fényképezőgép. - S akkor miért jutott eszedbe? - kérdezte tőle Illyés Gyula -, s ő így válaszolt: mert nem fértek már el bennem a képek, annyit szedtem magamba, főleg az éjszakai csavargásaim alatt". Járta a várost és fényképezett. Nem a pillanat varázsa ragadta magával, hanem az egész: az éjszaka, a mulatók, a házak, a lányok, a férfiak, vagyis az életek s ez életek terei. Nem is úgy fényképezett, ahogy a hírfotózásban szokás: "ragadd meg a pillanatot, rögzítsd". Nem. Ő vállára vette a gépállványt, helyszínt keresett, beállította a jelenetet, kidolgozta a mesterséges fénybeállítást és vakuzott. A képeken mindebből csak a természetesség és az őszinteség látszik. Hitelesek a képei. Sokkal hitelesebbek, mint azok a képek, amelyek a pillanat megörökítésére születnek. Az utca érdekelte és az utca embere. A harmincas évektől fotózta a falfirkákat, amelyek a hétköznapi utcalét jeladásai. Tíz évvel később újra lefényképezte az egyszer már megörökítetteket, tudósítva arról, mennyit változtatott rajtuk az idő. Ezek közül többet, az apró jeleneteket történetekké fűzte össze. "Nem vagyok riporter. Nem érdekel az aktualitás. A mindennapi élet sokkal felkavaróbb."

Valóban. Brassaď képei felkavaróak: könnyeden drámaiak és játékosan tragikusak. Mindig többrétegűek, sohasem egy hangulatba vonnak, hanem mozgósítják a képzeletet. Művészportréira is ugyanez jellemző. Sokszor fényképezte Picassót. Barátja volt André Breton, Paul Eluard, Salvador Dalí, Max Ernst, Giacometti, Tristan Tzara, Man Ray, vagyis Párizs és a világ.

Utcarészletek, kapualjak, vendéglői pultok, székek, poharak, sokféle gomolygó cigarettafüst, rúzsos ajkak, széttaposott cipősarkak, az univerzum apró részletei, melyekben, akár cseppben a tenger, ott az egész. (Ludwig Múzeum)

Józsa Ágnes

 

NKA csak logo egyszines

1