Színház- és Filmmûvészeti Egyetem
Krétakör Színház

Mi lesz egy cselédlány szerelmébõl - egy hintáslegény halálából, ha színpadra írják? Krajcáros románc vagy külvárosi tragédia? Molnár Ferenc Lilioma sem egyik, sem másik. Molnár maga nagyobb spíler, semhogy tragédiát írjon, a darabban viszont nagyobbak a tétek annál, hogy a Liliom csupán játék maradjon.

Ott van példának okáért az első jelenet - két lánnyal és egy legénnyel. Liliom inkább kirúgatja magát a körhintásnéval, de ki nem dobja a lányokat a ringlispílről. Julika mindenes lány inkább elcsapatja magát, csak hogy ott maradhasson a Ligetben. A másik cseléd, Marika sírva fakad, amikor az ő pénzéből mennének sörözni. Haza is megy egyedül - a másik kettő meg összejön. Aki ebben a darabban nem nagyban játszik, az nem játszik. A Liliom nem krajcáros parti.

A második jelenet is játszma: Liliomért mérkőzik Muskátné és Julika. Özvegy körhintásné csábítaná vissza Liliomot a körhintájára, gyűrűvel, forintos fizetéssel, Liliom pedig stejgerolja az árat, mondván: nem hagyhatja ott Julikát. Játszma igazán akkor volna, ha Juli is tudná szorongatni valamivel-valakivel a Liliomot - mondjuk az esztergályossal, ahogy azt Liliom férfifejjel gondolja is. De a Julinak nincs ilyen lapja. Másmije van: leendő gyereke. Nem lehet ezt a Muskátnénak überolni - de nincsen is itt már szó játékról.

Február vége óta két budapesti színpadon is játsszák a Liliomot. A végzős színművészetisek az Ódry Színpadon, a Krétakör társulata a Thália Régi Stúdiójában. Az előadások "tudnak egymásról", Lukáts Andor és Schilling Árpád rendezők egyeztettek, a rendezések tehát nagyon különböznek.

Lukáts egyértelműen a sorstragédia felé tolja a darabot. A molnári játszmák szabadságából nála csak az egyre súlyosbodó tétek szabályossága marad. A jellemek elkerülhetetlenül fejlődnek magabiztosból megátalkodottá, rátartiból kérlelhetetlenné. Választás - Lukáts értelmezésében - csak egyszer van a darabban: a legelején. Két, egyformán fekete-fehér kartonruhába öltözött lány között választ Liliom - ha történetesen a másik mellett döntene, a másikkal is csak ugyanaz történne. Lukáts a színészi játékstílust úgy kezeli, mint a rivaldafényt szokás. Lélektani realizmussal csak a porond legközepén állókat ábrázolja - az egyre keményebb Julit és Liliomot. Az őket körülvevő félhomályban csak annyi az átélés, hogy lássék a többiek hősietlensége. Hogy a Ficsúrban nincs férfisárm, és hiányzik belőle a szív. Hogy a nők ligethosszan fecsegik, amit Juli magának se bír bevallani. A mellékalakokra teljes lélektani sötétség borul: Lukáts Andor összevonja vagy saját karikatúrájukként játszatja el őket. Szappanos börleszkjük kontrasztjában látszik csak, kiről szól a darab.

Szólni egyébként nem annyira Liliomról szól a színművészetisek előadása, mint inkább Juliról. A rendező felcseréli az utolsó három jelenet sorrendjét, ettől aztán Liliom története a zsiványkodástól nyílegyenesen vezet az elkárhozásig. Nincs fordulat, nincs megállás, viszi a macsót a macsószerep. Juli ezzel szemben végigküszködi a helyzeteket, még ha választania nincsen is miből. Neki nincsenek kész mintái, legfeljebb rossz válaszai lehetnek, mégis próbálkozik: határozott, amikor még visszakozhatna, hajthatatlan, ha kérlelik, könyörög, amikor a könyörgés már nem használ. A rendezés szándéka szerint a darab csúcspontja a Liliom elsiratása volna. Nem arról szól: mivé lesz Juli egyedül - láttuk már, milyen kemény özvegynek -, arról kéne szólnia: mitől lesz ilyen kemény. A baj csak az, hogy ezt is láttuk. Ennek a lánynak eldőlt a sorsa, amikor nem ment vissza a kimenőjéről. Ahogy ez a lány két hónap együttélés után a tűzifát vágta, keményebb volt már a hársfahasáboknál. Lukáts rendezése már az utolsó jelenet előtt véget ér. A befejezés szükségtelenül hosszú - szükségképpen unalmas.

Schilling és Lukáts rendezői megoldásai nagyon különböznek egymástól, pedig alapkérdéseik nagyon is hasonlóak. Lukáts Andor főhősei kedvéért a cirkuszi porondból is amfiteátrumot csinálna, Schilling, ha tehetné, a művészszínházból is műszínkört. Pedig amiről szó van, mindkettejüknél a keménység. Schillingnél a némafilmes-kabarés stilizáció nem annyira az ábrázolt miliőhöz visz közelebb, mint inkább a Molnár-féle bőbeszédű-magyarázós dramaturgiától távolabb. Lukáts Andor hősei attól kemények, hogy nemet mondanak. Schillingéi attól, hogy nem mondanak semmit. Schilling Árpád az eredeti szöveget brutálisan meghúzza, Seress Rezső-dalbetétekkel pótolja ki, szimbólumokkal - vagy semmivel. A semmi persze úgy működik nála, mint a filmekben a kemény snitt, ahogy a szimbólumok is igazi, szem-szimbólumok: legfeljebb elmesélni lehet őket, szóvá visszafejteni nem. A zenés-táncos hercigeskedésre útonállás következik, egyszerre fejez ki aggodalmat, megalázást, tehetetlen dühöt egy széjjelfejtett-vízbe mártott nadrág, metafizikussá emelkedik egy meglendülő hinta.

A nyitójelenetben itt nem Juli elcsapatásától fordul komolyra a helyzet. Itt, amikor Juli az érzelmeiről próbál beszélni, Liliom kigúnyolja. Ekkor jön a razzia: Liliomot megalázzák, mutatványos bőröndjét kiforgatják. Amikor a rendőrök már elvonultak, Juli megint a szerelemről beszél, de közben magára ölti a mutatványos bőröndből kiesett egyik maszkot. Liliom is álarcot vesz, a beszélgetés hirtelen gyengédre vált. Amit a szereplőknek a maguk arcával nem sikerült elmondaniuk, álarcban sikerül. Paradox módon akkor tudják levetkőzni saját szerepeiket, amikor maszkot húznak. Aki hajlamos lenne ezek után elandalodni, az nézheti a néger- meg banyaarcú párt a padon. Nem elidegenítés ez, rafináltabb annál.

Az ódrys premiert egy nyitójelenetbeli szövegmalőr zavarta meg. A végzős színészeknek sikerült ugyan visszatalálni a szerepükhöz, Lukáts Andor színészvezetésével kapcsolatban mégis leleplező az eset: szinte minden alakítás egyetlen hangváltásra épül, ennek hiányában egyetlen dikcióval játsszák végig a darabot. Julika a második jelenet elejére cselédlányból a kemény asszonyság lesz, Hámori Gabriella innentől ugyanazon a kelletlen-kellemetlen hangon mondja el szerepét. Kovács Martina Marikaként az első jelenetet végig kacagja-sírja, hogy aztán egy Pacal Márikát megszégyenítő gyorsasággal - ha színésznévé nem is - irodistalánnyá avanzsáljon. Liliom szerepe a Hímség Pózainak Nagy Parádéja. Csányi Sándor hoz is belőle mutatóba rendesen, még némi szorongásra is futja. Lukáts azonban nem szán a figurának tragikus mélységeket, és ilyesminek az ábrázolására Csányi sem tesz kísérletet. Muskátné sokféle van, az Ódryn most herminamezei madámot látunk - Szamosi Zsófiának sikerül a turkálómondénból egészen neglizsébe hajló jelmezt saját testi adottságaira szabnia. Lengyel Tamás Ficsúrja-orvosa a rendezői szándékok hibátlan, pontos megvalósítása.

A kirablóit késelésben leiskolázó zsidó alakja már Molnárnál is groteszk. Bodó Viktor egy egész abszurd menazsériát alakít-verbuvál köréje: aberrált erkölcsrendészt, gránátos termetű anyókát, travi-prosti-angyalkát. Lehet rajta mulatni, szabadulni a gondolattól viszont alig: nem rendezői szándéknak vagyunk a tanúi, hanem egy színészi idiolektusnak. A civilben krétakörös Bodónak egyszerűen más az "anyanyelve", azért beszél ilyen furcsán. A gránátos-bakafántos Hollunderné mintha csak a Klauzál utcán sétálna át Schillingékhez - ahol nyomban a helyére is kerül. A Krétakörben a stilizált a normális, a groteszk a karakteres. A színészi játék errefelé nem az átélésről szól, hanem sztereotípiák "bemozdításáról"; a kulcsszó nem a finomság, hanem a sűrűség. A Schilling-féle stilizáció - a Közellenséghez hasonlóan, a Bernarda Albával ellentétben - működik. Bánki Gergely bokacsattogtató beamter Hugója ismerősen régi, Csányi Sándor Ficsúr csávója ismerősen új. Vinnai András és Sárosdy Lilla mániás-depressziós párosa bipoláris e világ. Láng Annamária Julija egyszerre Mozirozi a filmvászonról és a nézőtérről, Nagy Zsolt Liliomja vásári magánéletében is kikiáltó-csalogató. A "sűrű színjátszásnak" két nagy pillanata van. Péterfy Borbála hisztérikus Marikájától mintha neonfényben látnánk: Juli tragédiája tőle lesz éles és vibráló. Csákányi Eszter Muskátnénak is remek (kétkezi hintásnéként forszírozza a finom modort), az igazi döbbenet mégis az, ahogy tizenhat évvel később Julit játssza. Ahogy elmondja az elmondhatatlant. Aztán ahogy nem mondja el.

Nagy lutri, hogy egy főiskolást hova szerződtetnek. A lányok nevelését a férjük fejezi be, a színészek képzését első anyaszínházuk. Lesz, akinek kávéház-tulajdonos lesz az ura, lesz, akié nem. A mostani végzősök közül Csányi Sándorról és Bodó Viktorról lehet tudni, hogy a Krétakörhöz szerződnek. Sok boldogságot kívánunk nekik.

Zsámboki András