ZUHANÁS KÖZBEN. Fiatal - ki nem fiatal e fitneszvilágban manapság száz éven (elõbb hetvenet, majd nyolcvanat, aztán kilencvenet írtam, de mindig találtam környezetemben olyant, aki megsértõdne) alul - képzõmûvészek tisztelegni kívántak a lengyel kultúrának és mindenekelõtt az abszurd nagymesterének, Mro¿eknek egy kiállítással. A helyszín a Komédium, nagyon kellemes és bensõséges játszóhelye olyan produkcióknak például, mint az fent említett szerzõ Striptease címû mûve, amely tíz év óta, vagyis a Komédium létezésének kezdete óta teltházat vonz. És bensõségesek a Komédium galériában rendezett kiállítások is. A legutóbbi bemutató a Titanik Filozofikussági és Mûvészetelõre Iskola szervezésében és részvételével született.

Az elnevezésükkel ki is merítették az összes gondolattartalmukat, fantáziájukat és kifejezőkészségüket. Ez azért is szomorú, mert a megtiszteltekhez semmi nem köti őket. Mrożek nemcsak zseniálisan ír, de zseniálisan rajzol, s a Lengyel Kultúrában két helyen is - az előtérben csakúgy, mint a Platán Galériában rendszeresek a jobbnál jobb (plakát-, grafika- stb.) bemutatók. Amiket a Komédium galériájában most láthatunk, azok nagyon halovány és kevésbé sikerült utánzásai annak a kifejezésmódnak, amit abszurdnak és groteszknek nevezünk. Hiteltelenek. Nem mintha nem lenne ok manapság a felháborodásra, meghökkentésre, a szellemi restség elleni lázadásra. Mrożek művei ezért - legalábbis a mi életünkben és a mi léptékeink szerint előrevetíthetően - elévületlenek. (Komédium Galéria)

*

KONCZ ZSUZSA. Balogh Rudolf-díjas, és az idei sajtófotó-pályázatra nyolc kategóriában beküldött majd háromezer kép közül egyik művét, a "Coax"-transdance-t különdíjjal jutalmazták. Koncz Zsuzsa sajtófotót művel: újságoldalakon képhíreket, újszerű, izgalmas felvételeket produkál igényesen. Ezeken nincs hatáshajhászás. Ő mindent tud a színházról, a színészről, a darabról, a rendezőkről. Elsősorban és mindenekfelett a színi produkciót mutatja fel. Ezt azonban a játszó személy érzelmeinek megjelenítésével teszi. Szereti azt az embert, a színészt, aki a lelkét szolgáltatja a világnak. Talán ez a szeretet emeli fényképeit, szakmai és színházi szempontból egyaránt profi felvételeit különös szépségűvé. A sajtófotó-kiállításon egy másik képe is látható. Jelenésre vár Csákányi Eszter a Katona Bernarda Alba háza-előadásán. A felvétel egyharmad részén a fehér díszletlepedők mögött árnyként láthatjuk a színpadon játszókat. A művésznő nincs játékban. Ül. Ő most a kirekesztett. Arckifejezésén a fájdalom és a magány. (Sajtófotó 2000. Magyar Nemzeti Múzeum)

*

BUDAPEST EGYKOR ÉS MA. Él közöttünk egy bölcsész, aki valamikor régen kezébe vett egy fényképezőgépet és elhatározta, megtanulja mindazt, amit ez az eszközrendszer tud. Azóta Lugó képeket készít, úgy, ahogy az író ír. Nincs a képeinél valóságosabb valóság és mégis többrétegű történetek, ahogy egy nyomtatott oldalt illik, az ember ezeket is olvasni kényszerül. Öt éve is talán, hogy a XIX. század nagy fotográfusának, Klösz Györgynek munkásságával foglalkozni kezdett. Klösz volt, akinek köszönhetjük az akkori Budapest megörökítését. Vagy nyolcszáz felvételt készített, köztük a Klotild-palotákat (háttérben az Erzsébet-híd építésével), a Nyugati Pályaudvart, az Egyetemi Könyvtárat, a Vámház (ma közgazdaságtudományi egyetem) épületét. Lugó elhatározta, felvételeket készít ugyanabban a beállításban ugyanazokról a helyszínekről. Mi maradt meg? Mi változott? Állnak falak, hídpillérek, bástyák - sokfajta, a változó élet maradandó helyszínei. Új a vakolat, más színű a portál, az egymás után sorjázó emberöltők így hagynak nyomot. Jó nézni az egymás mellé állított képpárokat. Jó hinni abban, hogy voltunk, vagyunk és talán leszünk. (Kiscelli Múzeum)

JÓZSA ÁGNES