Békés Megyei Jókai Színház

Füst Milán drámája, a Boldogtalanok elõadásának Menczel Róbert tervezte díszlete vigasztalan, szinte a ravatalozó elõkészítõ helyiségét idézi Békéscsabán. Ebben a lakásban kísértetnek tetszik a hívatlan vendégként érkezõ idõs hölgy. Szánalomra méltó, valaha jobb idõket látott gyászruhás úrinõ benyomását kelti, akit szerencsétlen betegsége miatt sújt a balsors, hogy megint elveszítette a kenyérkeresetét. Természetes, hogy a fiához fordul, meg hogy mindent tudni akar arról az ingerült nõrõl, akirõl hamarosan kiderül, nem házvezetõnõi minõségben vasal itt. Nemesváraljai Gyarmaky Róza a tékozló fiú élettársa, gyermekének anyja, aki megint áldott állapotban van, s akirõl özvegy Huberné ugyanúgy nem tud semmit, miként az sem õróla. Ami persze, nagyon jól van így...

Az első pillanatokban mindenesetre a Rózát nagyszerűen alakító Kovács Edittel szemben, aki egyelőre érthetetlenül durva szeretője édesanyjával, az elesettnek látszó süket szüle nyeri el a rokonszenvünket. Szánakozásunkat csak fokozza, hogy a finom modorú dáma éhes, hogy a fia (Gáspár Tibor) rendkívül ridegen fogadja, s hogy Vilmos kérdésére - miszerint van-e pénze - a Rózával való megállapodás szerint, helyzete ellenére, inkább hazudik. Visszafogott viselkedése, alázatos közeledése Rózából is együttérzést vált ki: ekképp egyetlen kendőjével ajándékozza meg a szegény fülfájós nénit.

Csak "az anyós" távozása után kezd felderengeni, mekkora komédiás hagyta el a színt. Ám csupán a rideg férfi szavaiból. Így a nyomdába látogató, kiszolgáltatott, verekedős lányával szemben védelemért könyörgő anya magatartása megint csak az ő pártjára állítja a közönséget. Főként azért, mert a leány, akit még a testvére is szégyell, azaz a prostituált Rózsi (Csizmadia Éva) ugyanúgy ki akarja lökni szülőanyját, mint az utálatos Huber. Bár a szajha azt állítja, a mamát nem a hallása miatt teszik ki folyton az állásából, hanem azért, mert lop, de ugyan miért hinnénk el bármit is ezeknek?!

A Telihay Péter rendezte Boldogtalanok nézője csak akkor kezd el gyanakodni, amikor a fia egykori osztálytársával, dr. Beckkel (Karczag Ferenc) szemben igen kedves, hálásan kellemkedő Huberné bizony jól felülteti az orvost, és szerfölött ravasz módon megszökik a vizsgálat elől. Ugyanakkor Róza kedves asszonynak tartja, hiszen púderrel ajándékozta meg, s ugyanúgy álláskeresésre kérte, ahogy Vilmos másik szeretőjét, a nagyon fiatal Vilmát (Tarsoly Krisztina) is. A Huber által Rózsinak ajándékozott ruhában érkező maskara kedvenc csemegéjével és kedveskedő játékával amúgy is inkább egy második gyermekkorát élő öregasszony szenilitását idézi. A Huberékhez költöző Vilmával szintén szelíden viselkedik, mint anyja helyett anyja terelgetné a jó útra. Azonban az állítólag olcsón vásárolt konyak, amely jó biznisznek tűnik - pláne, hogy festett víz; no meg a rajtaütésszerűen megejtett orvosi vizsgálat eredménye végleg felfedi a szélhámos igazi arcát. A leleplezés viszont váratlanul mégis felmagasztosítja a csalót. A megaláztatást, emberi méltóságának elveszítését nem bírja elviselni, így önkezével vett halála özvegy Huber Evermódnét drámai hősnővé emeli.

A szélhámos asszony öngyilkosságában egyébként először a néző is kételkedik, hiszen mindeddig orránál fogva vezettetett. Muszte Anna olyan finoman építette fel a szerepet, hogy teljes egészében a hatása alá kerülünk. Egyáltalán nem egy nevetséges, lenézendő figurát teremt, sokkal inkább egy magányos, mindenki számára terhes, tragikomikus alakot, akinek minden cselekedete pontosan motivált.

Megmondom őszintén, Huberné megszemélyesítőjére olyan régi filmekből emlékszem, amelyekben kedves fiatal naivákat játszott. A kitűnő, érett színésznő most az újrafelfedezés örömével ajándékozott meg.

Darvay Nagy Adrienne