avagy színlapelmélet A színlapok kibocsátása egy színház vagy egy társulat mûködésének fontos és sosem elhanyagolható részét képezi, megtervezésük és kivitelezésük kényes és felelõsségteljes feladat.
Első lépéseinket egy előadás megtekintése felé nagyon gyakran egy színlap kézhezvételével tesszük. Felemelünk egy papírlapot a színház előterében álló asztalról, mégpedig legelőször azt a papírlapot, amely valamilyen okból felhívja magára a figyelmet. Már itt, rögtön a legelején, elérkeztünk a színlap egyik alapvető funkciójához, tudniillik a színlap többek között reklám. Reklámozza, mert el akarja adni az előadást ("élményjószágot"). Vonatkoznak rá a reklámtipológia alapszabályai, amelyek segítségével a színházi marketing egyik egységévé válik. A színlap ezzel együtt komplex művészeti termék, egyszerre hordozza magában az esztétikumot, a mondanivalót, a gyakorlati funkciót és a marketingstratégiát. Minden apró részlet (a papír anyaga, formája, hajtott vagy sík volta, mérete, a színek aránya, a betűk mérete, típusa, kiemelése, a sorköz, a tördelés, a fekete-fehér/sötét és világos foltok váltakozása és aránya stb.) fontos, együtt alkotják az egészet.
II. Öt pont, avagy a színlapnak is
lelke és teste van 1. A színlap megkapó jelenség, fel kell hívnia magára a figyelmet.
|
3. A színlap forma: alak, méret és tapinthatóság. Nagy vagy kicsi, hajtott vagy sík felület, fénymásolt fecni vagy merített papír. Elegáns, megszokott vagy toprongyos.
4. A színlap intelligens vagy buta. Információt hordoz: túl sokat is egyszerre feleslegesen; éppen az elvárt szükséges mennyiségű hasznos információt egyértelműen és célratörően; vagy hiányosan, túl keveset.
5. A színlap szeretetre méltó vagy szerencsétlen, lelkiismeretes vagy hanyag, jó vagy rossz vagy érdektelen. III. MeglEPILÓGUS
Sokszor nem azt érik el a "hirdetők", amit szándékoztak. Gyakran találkozhatunk a stratégia/tervezet (project) "hibás megvalósulásával". Színlap és előadás némelykor nem tud jól együtt dolgozni (cooperation) és hatni. Amikor a színlaptervezők és kivitelezők remek munkát végeztek, elkezdhetünk félni, és remegve lépünk a színházterembe. Ha átesett a világ a ló túlsó oldalára, meglepetésként néha jobban sikerül a színlap, mint az előadás maga.
IV. A színlap valósága
Több mint harminc példámat a 2000/2001-es színházi évadban megjelent színlapok köréből vettem. A válogatás szempontja kizárólag a színlap-design problémáit és sikeres megvalósulási formáit bemutatni alkalmas kiadványok keresése volt.
1. A harsány és az expresszív
(Trafó-Compagnie Pal Frenak: Lakoma, Trafó-Mándy Ildikó: E-motion)
Az elsődleges cél a figyelemfelkeltés, melynek hatékony eszközei a színek. A vörös-sárga, a fekete-sárga, a vörös-fekete kompozíció - reklámtörténetileg igazolhatóan - mindig hatásos. Az ez esetben "Trafószabvány" méretű színlapok magukhoz ragadják a tekintetet.
Az E-motion szép fotója "emotion"-t (érzelmet) fejez ki, az árnyékminták által létrehozott - tehát nem tapintható, csak "érzékelhető" - kapcsolatot. A színlap másik oldalán - a "képes feléhez", a "színesebbhez", az "érdekesebbhez", a "lényeghez" képest - a korábbi három felhasznált szín közül már csak kettő található a szövegekkel, együttesen egyértelmű és éppen elegendő információt (a színház logója, a helyszín paraméterei, jegyrendelés, szerző, cím, előadás időpontja, alkotók, támogatók) adván a nézőnek az előadásról.
A Festen színlapját két merőleges vörös sáv tagolja erőteljesen, bennük sárga betűkkel a társulat neve és az előadás - ez mindig szerencsés - rövid címe. Rögtön engedünk hát az erőszaknak, és elolvasván a szöveget "információgazdává" válunk. A színlap eme mértani agresszivitását kiegészíti az előadásról készült fotók ismétlődése: húsz kópiában ugyanazt, a témájában is agresszív/brutális, vörös-fekete nyomású képet látjuk egy hangsúlyos, az előadás címét hordozó sort kiemelni hivatott, hasonló hangulatú fekete-fehér fotó körül. Az összhatás így egyértelműen az ismétlés/sulykolás, a monotonitás és az agresszivitás, ami ez esetben remekül illeszkedik a bemutatott előadáshoz. A hátoldalon szürke alányomásban a főoldal fekete-fehér képe található, a figura önkezével megmarkolt ágyéka alatt a szükséges információkkal... Kinek a pap, kinek a papné..., mindenesetre a színlaptervező, szándéka szerint, nem árul zsákbamacskát, az előadásra ugyanis jellemző minden, a színlapról leolvasható és dekódolható információ. Egy "marketingcsavart" ("gesztusmarketing és meglepetés-PR") azonban mégis az oldalunkba fúr a designer, tudniillik ami különös, szokatlan, polgárpukkasztó, dühítő, botrányos, ízléstelen, perverz vagy "legújabb", mindig könnyebb eladni.
2. Szeretünk elmosódottak lenni, avagy tükör által homályosan
(Merlin Színház-Atlantis Társulat: Vak meglátta, hogy kiugrott, Trafó-Bálványos Társulat: Improvizatív tánckoncert, Szkéné Színház-Ladjánszki Márta: Idomtalan sellő)
Az Atlantis Társulat fényes, A/4-es, színes plakátja az egyéb apró "PR-anyagok" között önmagáért kiált a színházi asztalkán. "Atlantis-design háttér előtt" (lásd még a Romeo és Júlia címlapját) elmosódott és enyhén beégett előadásfotó... mintha "lebegő rémalak inte felém". "Vak meglátta, hogy kiugrott", így a cím, s hozzá rögtön egy rapversszak az előadásból, valamint a rendező neve. A cím keltette asszociáció már-már kínossá válik, amikor azt hisszük, mi magunk vagyunk vakok, s látjuk csak homályosan a színlapot. És ha az Oidipusz király újszerű átiratát adó előadás után netán még eufemizálni lenne kedvünk, hát szóljunk imigyen: igen, olykor mind vak Teiresziászokként botladozunk... (a színlapok erdejében is).
Az elmosódottság általános tendencia, többek között Ladjánszki Márta és a Bálványos Társulat színlapjain is találkozhatunk vele. Éles kontúrok váltják egymást elmosott részekkel, túlvilágított foltok naturális képrészletekkel, zöldesszürkében, piros betűkkel. A homály, az elmosódottság ápol és eltakar, megszépít, titokzatossá és érdekessé tesz, esztétikus megoldás, amely itt illett az előadás tartalmához is.
3. A "foto-grafikus"
(Iparművészeti Múzeum - Még1 Mozdulatszínház: Rítus)
Olcsó és gyors megoldásként, egyszeri alkalomra készült a Rítus szórólapja. Az A/6-os méretű, színes papírlapra nyomtatott színlapon a középvonaltól lefelé helyezkedik el az információs blokk, távolralátás-vizsgáló teszthez hasonlatosan egyre csökkenő, majd az írásjegyeket már-már olvashatatlan jelekké töpörítő betűmérettel, a középvonaltól felfelé pedig egy mozdulatkombináció képe található az előadás koreográfiájából. A kép eredetileg, úgy tűnik, fotó volt, amelyen viszont grafikusan behúzták a kontúrokat. Ezáltal fotóként elveszítette valósághűségét/hitelességét, de nem lett grafika, s így csak gyenge "hittankönyv-illusztrációként" hat.
4. A jelbeszéd
(Piccolo Színház-Napszínház: Shopping and f***ing, Szkéné Színház-Picaro Társulat: Kórház-Bakony, Artus Stúdió-Artus Társulat: Káin kalapja)
Egy újabb általános tendencia, a globalizációra való tekintettel, az uniformizált jelbeszéd bevezetése. KRESZ-táblák, szimbólumok, enigmák, logók stb. Néha túl egyértelműek vagy "fárasztóak" (lásd Piccolo).
A Picaro esetében a jelek a darab történetét beszélik el valós sorrendben, jelenetenként. A betyárveszély-táblával, a nő, vagy a (hideg)zuhany jelzővel és társaikkal - nem kevés iróniával megspékelve - szellemesek és találóak, az előadás után érthetőek és önmagukban is erősek.
Az Artus nem ragozza túl a dolgokat: egy kalap (feltehetőleg Káiné) és a kéz, ama gyilkos, amely a kalapot és az életet elveszi a másiktól az előadásban. A színhasználat, a márciusi előadásokra tekintettel, talán a tavaszt jelzi...
5. Amire csak a komputer képes
(Artus Stúdió: Színházi Világnap)
|
6. A harmonikus
(Ludwig Múzeum: Bálványos Társulat és vendégei)
Klubhangulat nem kevés érzelemmel és szolid érzékiséggel: négy fényretusált fotó egyensúlyos elrendezésben és a társulat megnevezése a legteljesebb színharmóniában. Az előadás ezt az érzést kívánja kelteni. Kifejező, "élvezhető" színlap.
7. Mozgásba lendülve
(MU Színház-TranzDanz: Coda, MU Színház-Szabó Réka: A kiválasztott)
Íme a táncelőadások színlapjainak jellegzetessége. A MU Színház tipológiailag megegyező két színlapján hosszú záridővel készült fotográfiák láthatók, érzékeltetve a táncelőadások stílusát, az estek dinamizmusát. Hátoldalaikon, hasonló fotóknak a főoldalakkal színeiben harmonizáló alányomásával, a megszokott rezümét vagy magyarázatot találjuk a szükséges információkkal.
8. A vicc
(Szkéné Színház-Még1 Mozdulatszínház: Szárnyak nélkül)
A színlap érdekes tipográfiai találékonysággal magyarázza a darab címében jelölt állapotot: a fotón megjelenő két döntött alaknak valóban hangsúlyosan nincsenek repülést segítő végtagjai (a színlap kb. 50%-át teszi ki a szárnyak hiánya), helyettük a cím félkörben hajlított sora funkcionál kváziszárnyakként. A néző kíváncsivá lesz, hogyan is lehetséges szárnyak nélkül repülni, amely kérdésre a táncelőadás ad magyarázatot. Nem esztétikumát, de funkcióját tekintve kevésbé szerencsés viszont a "vízhatás" keltése a színlapon a fejek alatt valamint a hátoldal fotóján is (a fotó technikailag így készült: üveglap + zselé), amit a társulat vezetője az összhatás plasztikusságának szándékos, a darab témája által indokolt megtörésével magyarázott.
9. A monochrom
(Szkéné Színház-Hattyú Gárda: Hófehérke)
A képeslap alakú színlap a darabban nem szereplő fiktív jelenetet ábrázol az előadás valós szereplőivel, díszletével és kosztümjeivel. A figyelmet és a kíváncsiságot - a képen megelevenedő történet hosszabb vizsgálásával - felkelti ugyan a fekete-fehér szórólap, színhatásában azonban túl sötét, néhol homályos, alulexponált, nyomdailag rosszul kivitelezett munka, a színlap több mint egyharmada egyszínű szürke felület.
10. A kifejező
(Kortárs Dráma Fesztivál / Bárka Színház-Toulouse-i Nemzeti Színház: Ha újra megszületek, MU Színház-Andaxínház: A párbaj)
Szép expresszív előadásfotó került a toulouse-i színház szórólapjára. A produkció hangulatát és eredeti színvilágát idéző kiadvány valóban "szín"lapnak készült, hiszen az összhatás kedvéért az előadásban fehér színű szigetelőszalagot a térdelő alak száján a nyomdai előkészületek során piros színűvé, hangsúlyossá, tekintetet vonzóvá változtatták.
Párbajról, illetve pár-bajról szól az Andaxínház háromszereplős előadása. Remek tipográfiai megoldás a MU Színház nézők által ritkán látható üvegfalának kockái közé beilleszteni az átvitt értelemben vett párbaj jeleneteit, amelyeket a színlapon a harmadik szereplő - narrátor-voyeur - figyel, úgymond átlát a szitán. Érdekes, színeiben harmonizáló, eredeti megoldás, a nyomdai kivitelezés apróbb hibáinak (életlenség) ellenére.
11. A sugallat
(Szkéné Színház-Picaro Társulat: A sehova kapuja)
A sehova kapujának tájékát illusztrálja a Picaro színlapján látható révedező, öntudatlan, defokuszált arc, amely homályosságában és geometriai tagoltságában töredezettséget, hasadtságot sugall, az előadás témájához híven. A hátoldalon újra megjelenik a főoldal egy részlete, az arc leghangsúlyosabb eleme, a szem. Alatta a darab rövid rezüméjében verbálisan is megfogalmazódik a színlap által idézett világ, tudniillik az előadásban nagyon is színes (lásd piros betűk a színlapon) és vitális elemekkel megjelenített szürke köd.
12. A sima
(Merlin Színház: Sóska, sült krumpli)
Egyszerű megoldás a Sóska, sült krumpli színlapja, amely csak a hátoldal előadásra vonatkozó információi után értelmezhető. A főoldalon: szerző, cím, az előadást és három szereplőjét illusztráló fekete-fehér fotó. Nem igazán figyelemreméltó/figyelemfelkeltő kiadvány, nélkülözi mindazon eszközöket, amelyek izgalmassá tesznek egy színlapot.
13. A hagyományos
(Stúdió "K": Rózsa és Ibolya)
Ikonszerű, hagyományos, mégis célközönségének készült, és azt érzelmileg megtaláló színlap a Stúdió "K" bábelőadásáé. Nagy felület a gyermekek számára, jól olvasható cím, a szülőknek szánt - szülők által felolvasandó - apróbb betűkkel szedett alkotói névsor, egy figyelemfelkeltő (mesés kérdéssel végződő) rezümé és egy nagy színes fotó az előadásból. Minden információt megtalálunk a színlapon, célközönségének élményt nyújt, lehet belőle hajót vagy repülőt hajtogatni és fehér hátlapjára még rajzolni is.
14. A vakvágány
(Merlin Színház-Atlantis Társulat: Romeo és Júlia)
Az Atlantis szokásos háttere előtt egy koros, kevéssé attraktív dombormű torzóban megelevenedő nőalakot - talán Júliát, ha nagyon akarjuk - találunk, amelyet az előadás címe mintegy kettészel. A látványt a szemet erősen próbára tevő tipográfia (apró betűs sárga-fehér-fekete rendezetlenség) és a színlap hátoldalán lévő indokolatlan grafikai elemek (négyzetek, pöttyök) mellett található idézet sem magyarázza. Egy halovány "miért?" az egyetlen megfogalmazható kérdés a színlappal kapcsolatban, amely minden szempontból elégtelen.
15. A közönségcsalogató
(Merlin Színház: Mesterdetektív)
|
16. Az avítt
(Thália Színház - Az Oktogon Tánccentrum ünnepi táncelőadása)
Régi időket idéz az évad egyik nonszensze, az Oktogon Tánccentrum szórólapja. Igényesség minden tekintetben mellőzve. Egy szuszra: a színek, a tipográfia, a tartalom, az információ, a képanyag, a kísérőszövegek megválasztása és a stílus tekintetében elégtelen az egyszerű számítógépes programmal készített, mégis túlformázott és giccses, egyszerre kaotikus, hivalkodó, szerző nélküli idézettel, látszólagos információdömpinggel ellátott, mégis semmitmondó színlap. Legnagyobb pozitívuma: annyira ronda, hogy már szép. Fehér"lila" - hollószínlap.
17. A csúf 2in1
(MU Színház-Pont Műhely: Látnokok)
Kretén képeslap és egyszerre színlap a Pont Műhely rajongóinak. Csúf és - a szó eredeti idétlen jelentésében is - idétlen darab, főoldalán a szereplők családias felsorolásával és egy "Tarinthy" idézettel. Esztéta/designer hátán a borsó és a lúdbőr meg a hideglelés. Hangsúlyosan csak a speciálisan erre kiképzett ízlésűeknek a színlapot (eufemizmussal ezt nevezhetjük célközönség-elvnek), és az előadást csak a speciálisan erre kiképzett idegzetűeknek! Pozitívum: bárgyú családias tartalomhoz a megfelelő forma elve az előadás és színlapja viszonyrendszerében.
18. Az olcsó ("lux[us]másolatok")
(Buda Stage: Flamenco est, Szkéné Színház-Utolsó Vonal Színházi Érdektömörülés: Farkasláb, MU Színház-Berger Gyula és Barátai Táncszínház: Kicsi Rose)
Olcsó és gyors, egyszer használatos, eldobható, újrahasznosítható (pl. jegyzetelés), igénytelen színlapok.
A Flamenco esté vérlázítóan rosszul tipografált, nehezen olvasható, az elmosódó képpel együtt esztétikailag gyakorlatilag élvezhetetlen.
Berger Gyuláéké munkapéldány a munkabemutatóhoz, igényességre törekszik, de még marad az olcsó és gyors megoldásnál; a bemutató színlapja bizonyosan ehhez hasonlóan tipografált, de igényesebb nyomdai munka lesz, a főszöveg lerövidítésével vagy hátlapra helyezésével a megfelelő betűméretben.
A Farkasláb színlapja valószínűleg kétoldalas képeslapnak készült, a méret és a formátum is erre utal. Úgy tűnik, a megvalósításra nem maradt már pénz/idő/energia. Ebben az állapotában élvezhetetlen - színlapként értéktelen, hátoldala révén csekély értékű jegyzetpapír -, arról nem is beszélve, hogy a rossz minőségű fotó és az előadás között nehezen található bármilyen kapcsolat.
19. A képmutogató
(MU Színház-Orkesztika Mozdulatszínház: Térérzékeny álmok)
A középkori képmutogatók módszerét választja az Orkesztika Mozdulatszínház. A kétnyelvű ("international") színlap mindkét oldalának több mint egyharmadát az előadás minőségileg és tartalmilag is gyenge fotói - összesen tíz darab - alkotják. A színlap ezáltal didaktikussá, a túl kis betűmérettel és csekély (csupán félkövér) kiemeléssel tipografált cím és kísérő információ hangsúlytalanná válik. Valahol a képek és a szöveges elemek között elvész a lényeg. Mivel színekkel sem variál a színlap, egyhangú és unalmas a végeredmény.
20. A multifunkci’
(Stúdió "K": A Szűz, a Hulla, a Püspök és a Kések)
Egy előadás monochrom A/4-es színlapja a Stúdió "K" március és április havi programja valamint a színházra vonatkozó mindennemű információ egyben. A főoldal gyenge fotóján elvész a vélt lényeg (tudniillik a kések), a szövegek elrendezésében a kép által is hangsúlyozott, erőltetett szimmetriát érzünk. A hátoldal enyhén zavaros, indokolatlan tipográfiai elemekkel (pl. sima vonal-dupla vonal váltakozása) és hibákkal (pl. térközhagyás elmulasztása) tarkított, egyáltalán nem szép, de használható.
21. Változatok egy témára
(A Katona József Színház és a Kamra színlapjai)
Egyszerű, fekete-fehér, fénymásolatszerű A/4-es és A/5-ös színlapok. Olcsó megoldás egy nagyszínház büdzséjéhez, mégis érthető a színlapok látszólagos elhanyagolása, hiszen a Katonának nem kell mindennap megharcolnia a nézőszámért, megvan a saját közönsége. A színlapok hasonló formátumban és tagolással (főoldal: cím, szerző, szereposztás, kísérő információk, hátoldal: rezümé, illetve a darabra/az előadásra vonatkozó hosszabb szövegek) jelennek meg, ügyelve arra, hogy minden egyes darab, ha csekély mértékben is, eltérjen a másiktól, mégis unikum legyen. A színlapok tervezője ezt a hatást kizárólag a betűtípusok és betűméretek változtatásával, szimbólumok használatával kívánja elérni. Egyszerű megoldás, mégsem antipatikus - a színlapok jól funkcionálnak. Elvétve jelenik meg rajtuk egy-egy szerző fotográfiája, vagy egy-egy csekély mértékben érdekes grafika. Akik vizuálisak és plasztikus természetűek, valamint azok, akiknek képekre van szükségük, nézzék meg az előadásokat!
22. A kaotikus
(Merlin Színház-Dream Team Színház: Virtuális Édenkert)
A Virtuális Édenkert színlapja minden, csak nem édenkert a designer számára. Szürkéskék árnyalatban az egész színlapot behálózó geometriai szögek között, alatt és fölött látható a négy táncos felülnézetben. A szövegfragmentumok többnyire a szabad, fehéren maradt felületekre kerültek rendezetlenül, kaotikusan, megnehezítve a tájékozódást. A hátoldal ehhez képest már rendezettnek tűnik.
23. A karikatúra
(Artus Stúdió-Artus Társulat: Zápturul)
|
24. A szép, a jó
(Vojtina Bábszínház: Hamupipőke)
Gyönyörű a debreceni Vojtina Bábszínház színlapja. Kihajtható formája (ügyelvén a hangsúlyos páratlan oldalakra), rendhagyó, finom színvilága, rajzai és tipográfiája nem hagynak kívánnivalót maguk után. Játékossága a célközönségét örvendeztetheti, mi pedig elgondolkodhatunk egy színlap őszinteségén és egyszerű gazdagságán, napjaink modorosan unalmas vagy túltipografált, mégis olvashatatlan színlapjai közt.
25. Állati...
(MU Színház-Strike: Etűdök [Király Attila: Előzetes és Duda Éva: A vacsora])
Az Előzetes színlapfotója egyszerűen szerencsétlen, ha szigorúan vesszük, akkor kicsit morbid, a rezümé adta magyarázat mellett pedig szintén indokolatlan egy állatkertben készült fekete-fehér és pink keretes fotográfiával kivívni a néző figyelmét. A színhasználaton és a tipográfián is többet kellett volna még gondolkodnia a színlap tervezőjének.
26. A hyper
(Trafó-TÁP Színház: Techno Varieté Színház Party)
A TÁP Színház kihajtható full extrás színlapja magáért beszél. Gyorsulás, érzelemmentesség, globalizáció, adatözön... Az egyébként nem éppen szemet gyönyörködtető színlap kapcsán kiemelendő viszont, hogy a rajta szereplő információáradatban (félórás szemtorna) éppen színhasználata és a tipográfia elkülönítő funkciójának köszönhetően, viszonylag könnyű eligazodni.
27. Az izgalmas
(MU Színház-Cie. Myriam Naisy: Sostenuto)
Végezetül egy egyszerű, mégis izgalmas alkotás. A Sostenuto színlapján látható igényes előadásfotó felkelti az érdeklődést. A szoborszerű alakok statikussága ellenére dinamizmust, érzelmeket és indulatokat sugall. A megjelenő szöveges információ nem vesz el a színlap főoldalát egészében kitöltő fotográfia teljességéből és élvezhetőségéből, kiegészíti azt, és keretbe foglalja. A hátoldal az apró betűk ellenére is jól használható, rendezett; a színválasztás - nem hivalkodó piros, mégis erős, mozgalmas, életteli, meleg narancssárga szín - is megfelelő, illeszkedik a színlap és az előadás közös világába.
Farkas Boglárka
