A marionett felélesztésének a XX. század elején Gordon Craig által meghirdetett programja a bábmûvészet térhódításához vezetett. Craig álláspontja, miszerint "fel kell támasztani a marionettet és el kell ûzni a színészt, mivel az ember mint természeti lény, idegen elem a mûalkotás elvont struktúrájában" - sok vitát váltott ki azóta is. E nézet azonban egy új dimenziót tárt fel a színház és a marionettmûvészet viszonyában.

A bábszínházban az a csoda történik, hogy a báb, ami önmagában az emberi kéz és fantázia teremtménye, művészi tárgya, a színházi előadásban egyszerre válik alkotóvá, s ugyanakkor az alkotás eszközévé. Minden alakot, a sokféleképpen megformált bábot az ember, az élő színész mozgat. Így, együtt hozzák létre a látványában, érzelmi hatásaiban, gondolati tartalmakban eleven színházi produkciót.

A Lengyel Intézet bemutatóján kiállított bábuk a lengyel művészek három generációjának alkotásai. Sokféle a látnivaló. Csehország mellett kétségkívül Lengyelország a bábművészet egyik nagyhatalma. A Prágai Quadriennálé díjazottjai között 1971-ben Leokadia Serafimowicz szerepelt, Józef Sajna pedig 1979-ben szerzett aranyérmet.

E sikerek titka talán abban is rejlik, hogy a bábművészek - ahogy Lengyelországban a díszlet és jelmeztervezők is - a képzőművészet elismert alakjai. Vagyis olyan képzőművészek, akik nemcsak a látvány törvényszerűségeit, de a színházat is jól ismerik. A produkciókon jól megfigyelhető, hogy a bábokkal és élő színészekkel rendezett előadások - hogy csak néhány példát említsünk: Piotr Tomaszuk, Krisztif Rau, Waclaw Sobaszek munkái - elvezetnek a művészi formák megújhodásához.

Az idősebb generáció művészei - Adam Kilian, Joanna Braun, Leokadia Serafinowitz, Mydlarska-Kowal - rendkívüli módon gazdagították a lengyel klasszikus drámairodalom fantáziadús, ironikus és a megszokottól, a konvencióktól mentes interpretációját. Jan Polewka pedig megalkotta a krakkói teatr Groteska színpadán Gozzi Szarvaskirályának előadását.

Raymund Streleczki bábui nemcsak a lengyel hagyományokra épülnek. Remizov Car Maximilianhoz tervezett bábuinál a primitív orosz népi formákat is felhasználta. De ő használta más produkcióban a keleti bábművészeti technikát, az indonéz árnyjátékot, és kísérletezett olyan absztrakt formákkal is, amelyekhez az inspirációt a mongol írásművészetből merítette.

Mikolaj Malesza alkotásai arra nyújtanak jó példát, hogy a rendező - Piotr Tomaszuk - és a látványtervező közös munkája új lehetőségeket nyit a költői, metaforikus színház megteremtésében. (Turlajgroszek: Guruló borsszem, Mrozek: Rókavadászat, Lesmian: Jan Mysterion)

A Lengyel Intézet hagyományt teremtett bábművészeti kiállításaival. Minden alkalommal más és más műfajait ismerhetjük meg az ország kivételesen gazdag bábművészetének. Most irodalmi alkotások hőseit ismerhetjük meg, vagyis különböző mítoszok, legendák és mesék hőseit, a lengyel és az európai klasszikus és kortárs irodalom ismert alakjait. A Szent Család, a Három királyok és a karácsonyi misztérium Heródese mellett találkozhatunk a legendás Popiel királlyal, akit állítólag egerei faltak fel, aztán Hamupipőkével, és Tadeusz Slobodzianek Csapda című kortárs politikai szatírájának, alakjaival, valamint bizarr, fantasztikus - jóságos, barátságos, veszélyes - lényekkel. A bemutatott bábok a leghíresebb lengyel báb- és díszlettervezők művei, akik megteremtették a XX. század második felében a lengyel bábszínház izgalmas arculatát.

A kiállítás Pozsonyból érkezett és Budapest után a Zágrábi közönség is megismerheti. (Lengyel Intézet)

Király Nina