Ferencvárosi Ünnepi Játékok Elnézést kérek az enyveskezûségért, Fráter Zoltán irodalomtörténeti anekdotaciklusának címét vettem kölcsön. De nagyon ideillik, hiszen az évek óta tartó Bakáts téri operareprízek ilyen célra is alkalmasak.
"Parádés szereposztások", látványosság, nagyvonalú rendezés: tavaly is ilyen volt a Bánk bán, amely az alkalom jellege miatt az aprólékos elemzést lelöki magáról. Ugyanígy a Sámson és Delila, Saint-Saëns 1874-ben született műve, amely világhírét csak az 1892-es színpadra vitel után érte el. Sokáig volt ez slágeropera, a század elején is gyakran játszották, az utóbbi évtizedekben azonban igen ritkán. Delila áriáját bravúrként el-eléneklik, de az egész mű kissé feledésbe merült. Zenetörténészek és -tudósok véleménye szerint nem teljesen indokolatlanul. Kicsit híg, kicsit felszínes muzsika ez - kortársainak előremutató eredményei elfeledtették Saint-Saëns Liszt Ferenc által is méltányolt erényeit.
A látvány most is pompás, Ybl Miklós temploma szemet gyönyörködtető, a rekordsebességgel szépülő-újuló IX. kerület áldozatos és művészetpártoló munkája a kisgalériák és kocsmák-éttermek-kávéházak Ráday utcájának kiöblösödésébe helyezi a nyári attrakciót, térben és időben csúcsra járatva.
Amit látunk, elfoglal. Igaz, nem mindig úgy, ahogy a rendezői szándék képzeli. Az emelkedő üléssor szélein lelátni a tér azon részére, ahol a népes statisztéria öltözik, falatozik, zsibong és jelenésre vár. Ez tagadhatatlanul érdekesebb, mint a megalázott zsidók fura fejfedőkben való vonulása: több történik mielőtt felveszik a görnyedt tartást, mint akkor, amikor már meggörnyedtek. Katonák és papok jőnek, Delila csábít. Kavarog minden, a szövegmondás (az erősítés is ludas ebben) nem sokat segít a két népcsoport közti kontra-rekontra helyzet értelmezésében. A bibliás műveltség is kellene persze, különösen, hogy a gúnytáncban Keresztelő Szent János előrevetített képe is megjelenítődik. Mészöly Katalin a rendezői jobb oldalon foglalja el helyét Delilaként, s őt is a színek (sárga és árnyalatai) jellemzik (a zsidókat viszont a kék) a pálmafás miliőben. Mészöly Katalin nagy formátumú művész, illúziókeltő külsővel - de tagadhatatlan, hogy a hang már fakult. Ez az idő könyörtelensége.
Molnár András mindig biztos pont - de az alakformálással most sem bíbelődött sokat. Se a figura haragja, se olvatag szerelme, se megalázott vaksága nem fér bele a látott "általános operajátszásba". Gurbán János, Póka Balázs a helyén van, Kaposi Gergely figyelmesen segíti a Liszt-Wagner Szimfonikus Zenekart és viszont, a Debreceni Opera Énekkara, a Duna Művészegyüttes táncosai szintúgy. Döbbenten néz azonban a templom kapujába beépített pogány istenszobor, amely már Attila népét is kiszolgálta a Szörényi-daljátékban, itt pedig a filiszteusok Dagon istensége. Mindez persze a pénzügyi fegyelmezettséget jelzi, ami az ilyen folytatás nélküli, egyszeri produkció esetében mindenképp ajánlatos.
B. K.

