Egri Gárdonyi Géza Színház

Aki látta vagy jó évtizede a kaposvári prózai átiratot, annak kavargó, vad és színes emlékei maradtak errõl a gyerekdarabról. Aki nem látta, annak most a friss egri bemutatóról maradnak majd kavargó és vad emlékei.

Próbálom úgy írni, hogy ne lehessek félreérthető, de már maga az, hogy hat-hétéves szépre fésült, csinos bársonyruhás kislányok, izgalomtól izzadt fiúcskák hördülnek fel a függönyre vetített hópelyhek látványán - már ez olyan érzelmi ráhangolódás, amelytől aztán a meghatódásra hajlamosabb felnőtt el-elveszti kritikai ép eszét.

Nos, volt gyerek, aki a kissé terjedelmes és amúgy is túl hosszú szünettel tagolt két részt végigállta. Ha ezeket az arcokat figyeltem volna csupán, akkor is jól szórakozom. De hát volt itt rengeteg néznivaló. Gothárék, annak idején valami fanyart és - Hoffmanntól egyáltalán nem idegenül - diabolikusat találtak ki, s annyi belterjes és felnőttnek szóló poént helyeztek el benne, hogy csak a felhámja maradt meg az ifjúsági előadásként eladható kultúrcikknek. (Elhatároztam, hogy egyszer leírom az E. T. A. hármas keresztnév rövidítésének feloldását: tehát Ernst Theodor Amadäus Hoffmannról van szó, aki negyvenhat évet élt, Königsbergben volt hivatalnok, éjjel meg kicsapongó és a saját belső szenvedélyeivel viaskodó, valódi német romantikus zseni. És a végén kettő "n" betű...)

Az előtérben Murányi Tünde
Kicsit gemütlich, de korrektül modern polgári család otthona, izgatott karácsonyi készülődés: van számítógép és van Barbie. Anyuka kicsit amerikai filmes ruhában (különösen az utolsó képben), de mindez nem zavaró, napjaink világa. Minden rendben, minden ismerős, legkivált az undok rokonok, akik mindig akkor jönnek, mikor már csak az asztalhoz kell ülni: Nádasy Erika Helén nénije, Blaskó Balázs Kázmérja és a karikírozásban a legmesszebbre jutó Murányi Tünde undok unokatestvére remek hármas. Ők dúlják fel Kelemen Csaba, Pálfi Zoltán és Dimanopulu Afrodité otthonát, s zavarják meg Marika, azaz Varga Orsolya lelkét. Olyannyira, hogy a leányka aztán elkezd össze-vissza álmodni. Remek, ahogy az üveges szekrény ajtaja mögé bezsúfolt babák kelnek majd életre, növekednek emberméretűvé abban a kavalkádban, amely a szintén léptéket váltott egerek miatt alakul ki. Illetve hát a diótörő-fabáb miatt is. Nem tudom, mennyire ismerős tárgy ez - bár a vendég Görög László mint hős diótörő már értelmezi a funkciót, ám maga a készség, a csonthéjat feltörni segítő báb nem azonosítható túl könnyen a megszemélyesülő alakmással. (Görög később nagyon kedves, suta, hógolyózáshoz öltözött kamaszként emlékeztet az álomban megelevenedett diótörő bábra.) Aztán meg jön a kamrabeli Walpurgis-éj - hogy úgy mondjam. Óriásira növekedett konnektorral, kenyércsücsökkel - szellemes és az álom technikáját követő színpadképpel. Ettől kezdve egymást érik a jobbnál jobb dalok, a varieté-show-paródia (bár ezzel sem lehet kicsiként sokat kezdeni - ők nem idézőjelben látják meg a lenyalt hajú, édelgő showmant). Mármost ennél többet én nem nagyon értettem: az egerek tombolnak, dióra éheznek, fel akarják törni a szent Krakatau-diót, az egérhercegnő - Murányi Tünde - itt még elevenebben és elbűvölőbben hisztis és gonosz, mint unokatestvérként - aztán meg mindenféle - gyakran csak a közel ülő felnőttek számára érthető - poén van. Láthatólag a színészek remek formában vannak, élvezik, hogy jókat táncolnak, énekelnek, ügyes koreográfiára, agyafúrt jelmezekben. (A "Szalonnát, szalonnát, csak egy kicsi darabkát" - igazi sikerszám, és ráadásul úgy adják elő, hogy az ember hátán futkos a hideg. Ilyenek a grundról fenyegetően befelé masírozó bandatagok is a West Side Story-ban.)

Mármost, hogy itt ez miért is van így meg ennyire: azt nem nagyon lehet követni. Amikor valaki jót akar - a gyerekek örülnek. Amikor valaki rosszat - dühösek. De hogy itt miért torzultak el az erőviszonyok, nehezen érthető. Ám ha arra gondolunk, hogy az alapszöveg is az álom dramaturgiájára épül, akkor megengedőbbek lehetünk: itt azonban ennek a fejtegetésre nincs - miért is lenne a színházban - mód. Átláthatóbb, kevésbé belterjes vagy csak egy fokkal kevesebb az idősebb generációknak szóló kiszólással, összerántott szerkezetben - s eleve rövidítve - még jobban érvényesültek volna az előadás vitathatatlan értékei, s az a választás, mellyel Csizmadia Tibor jó pedagógus igazgatóként és rendezőként a felszabadult játékkedvet hozta ki valamennyi művészéből.

Budai Katalin

Írásunk a Thália színházi vendégjáték alapján készült.

 

NKA csak logo egyszines

1