Michael Frayn: Koppenhága; Bernard Slade: Válótársak – Rózsavölgyi Szalon
A Rózsavölgyi Szalon minden hónapban új ajándékot ad: új bemutatót. A parányi térben izgalmas darabokkal igazi színházi élményt teremtenek nagyszerű színészek.
A legutóbbi bemutató, Michael Frayn Koppenhága című darabja igazi remekmű. Az alkotó nem ismeretlen Magyarországon. Függöny fel! című művét játssza most is a Centrál Színház, és ez volt Jiří Menzel rendezésében a hajdani Új Színház egyik sikerdarabja, Ugyanaz hátulról címmel. A Koppenhágát nem játszották még itthon, bár ezzel a művével a szerző 2000-ben elnyerte a legjobb drámának járó Tony-díjat. A fordító Mann Lajos író (a Hans Sachs, Milne és Lewis Carroll-művek magyar nyelvre ültetője), aki a szerzőtől megkapta angol és amerikai kiadásban is ezt a darabot munkájához. A szöveg kivételes igényességet követel, mert a műben két atomfizikus, a dán Niels Bohr és a német Werner Heisenberg beszélget, vitatkozik egymással. Találkozásaik idéződnek meg ebben az előadásban. Foglalkozásukból adódóan – mindketten tanárok, nemcsak tudósok – gondolatcseréjük a munka körül forog. Vélhetnénk: mi dolgunk a kinek-kinek tanulóévei alatt keserves emlékeket okozó fizikával? De hát az a való, hogy akár tudomásul vesszük, akár nem, érintettségünk sejtjeinkig ható. Mi is tudatunk által ellenőrizetlen – testünkben zajló – fizikai folyamatoknak vagyunk kiszolgáltatottjai. A megszelídített atomhasadás hétköznapjainkban sok célra felhasználható energiaforrásunk.
A darabban vitatkozó két tudós ember munkája pedig azt is befolyásolta, hogy a II. Világháborúban hova hulljon le a pusztító bomba. Ezen annak is el kell gondolkodnia, akit nem nyűgöznek le a mátrixszámítások, komplementaritás, hullámelmélet fogalmak. De ez a darab nemcsak erről szól. A legaktuálisabbat feszegeti, mint minden igazi dráma (például az Antigoné): mit kezdhet az ember a lelkiismeretével? Mert minden idők mindig a lelkiismeretével szembesítik. Sokan nem vesznek tudomást róla. Sokan tesznek úgy, hogy olyan nekik nincs. Képernyőről nap mint nap a szemünkbe hazudnak. Ki a barát, és ki az ellenség? Elgondolkodunk-e azon, hogy mit miért teszünk? Ez a darab ébresztő.
Valló Péter rendezőnek régi vágya valósult meg azzal, hogy a Koppenhágát színpadra állíthatta. Ő minden munkájában a legfontosabb erkölcsi kérdéseket boncolgatja (a Radnóti Színházban nem régen mutatták be Dosztojevszkij Karamazov testvérek című művét Valló Péter rendezésében).
Őze Áron, Kútvölgyi Erzsébet és Gyabronka József (fotó: Éder Vera)
A kicsinyke térben igazi színházat teremtett. Szereplői – ez a Rózsavölgyi erőssége, hogy kitűnő művészeket láthatunk itt – hitelesen keltik életre a történetet. Az idős professzor, Bohr szerepében a sokoldalú Gyabronka József egyszerre érdeklődő és elmélyült. Indulatai visszafogottan is éreztetik erejüket. A történelem kiszolgáltatottjaként sem akar csak elszenvedője lenni az eseményeknek. Felesége, Margrethe Kútvölgyi Erzsébet alakításában igazi társ. Társa a nagy tudósnak a világ számára fejedelmi szépségével. Ő nemcsak kiszolgálja férjét, de érti munkáját, gondjait. Heisenberg, a fiatal német tudós szerepében Őze Áron hol öntudatos, hol alázatos. Egyre jobb színész.
A Rózsavölgyi Szalon legújabb bemutatója minden másodpercében élmény. Itt megdolgoztatják a lelkünket, szellemünket. Elszoktatott ettől a körülöttünk lévő világ, melyben legtöbbször ostobának kezelnek bennünket, akiket csak a felszínes és alpári érdekelhet.
Válótársak
Balikó Tamás úgy érezte, Slade műve, a Válótársak – már a darabot is ő választotta, nemcsak a rendezését vállalta – nagyon helyén való a Rózsavölgyi közegében, a Rózsavölgyi közönségének. Igényes és szórakoztató. Amiről szól, az pedig minden emberfiát érintő, akármilyen számjeggyel kezdődik is a személyi száma.
Für Anikó és Lengyel Ferenc (fotó: Gálos Mihály Samu)
Balikó Tamás nagyszerű színész volt, nagyszerű rendező, és vezetésre termett. Ez a tény nem minden közegben elviselhető. Sokan szerették. A Rózsavölgyiben is. Ezért készült itt ez a bemutató. Nem érte meg. Nélküle zajlott. Hogy méltó legyen hozzá, Lőkös Ildikóra bízatott az előadás befejezése, a kivételes ízlésű, érzékeny dramaturgra, aki nem csupán a szöveget, hanem az előadást is gondozza. Nemcsak ilyen kivételes helyzetben, de mindig. A születendő előadás a partnere, ezért a rendező és a színész is, minden közreműködő. Ez az előadás megőrizte a rendező szellemiségét.
Lengyel Ferenc más karakter, mint a Balikó Tamás által megálmodott férfi, akinek hitelesen bújt a bőrébe.
A darab egy háromgyerekes, tizenöt év óta házas pár történetét kíséri nyomon a további években. Megfigyelésem: ami újra és újra romba dönti a házasságokat, az az, hogy a felek képtelenek megbirkózni a maguk és a másik haragjával. Önmagukra dühösek, önmagukat nem bírják elviselni, s ennek a méregnek a legkézenfekvőbb alanya a közvetlen közelben lévő másik. Ugyanazzal a ráfordítással szerethetnék is egymást, de nem.
A düh, a gyűlölet korszellemhez igazodóbb.
Minden változik körülöttünk, bennünk. A sejtjeink hétévente cserélődnek. Mi azért ugyanazok maradunk? Szükségünk van a másikra, mert ember mivoltunkból ez következik. De nem, mi mindent megteszünk önmagunk boldogtalanságáért.
Ezzel szembesít a darab, amely a két, élete felén már túljutott ember sorsáról szól. Papíron elváltak, de a három gyerek összeköti őket. Hol eredményesen, hol
kudarccal élik a mindennapokat, de megbeszélni mindezt csak a másikkal tudják.
Lelkük régóta összekapcsolódott, de ezt csak önmaguknak képtelenek bevallani.
Amyt, a feleséget Für Anikó alakítja. Nála soha nem éreztem, hogy olyan, mintha – ő belehelyezkedik a szituációba, a színpadon létezik. Valaki. Egymástól nagyon is eltérő szerepek sorát játszotta és játssza, volt naiva, ma Gertrud, Hamlet anyja, vagy Kamilla a Liliomfiban s Beatrice a Pillantás a hídról előadásában – hogy szélsőségeket említsek az Örkény színházi repertoárjából, de a Rózsavölgyiben is
több szerepben láthatjuk: ő a drapp ruhás könyvtáros nő A pasi a szomszéd sír mellől című előadásban. Legújabb szerepében, Amyként egyszerre erős és elesett, önző és segítőkész, keményszívű és odaadó.
Ez a darab és előadása igazán a Rózsavölgyi színpadára és közönségének való, s Balikó Tamást is itt érezhetjük még általa. És ez jó ez, nagyon-nagyon jó.
Józsa Ágnes
