Itt és most. A nyíl apóriáját (ahogy Zénón összegezte) idézi a fénykép és az előadás viszonya. A színháznál nincs illékonyabb. Varázsa is az, hogy az adott pillanatban születik. Nincs két egyforma előadás akkor sem, ha ugyanaz a szerző, a rendező, a színész, mert a közönség más. A színház az egyszeri művészete. A varázslat, az élmény még sokáig elkísérhet. A nagy színészek hangját, játékát őrzi az ember, míg él. Ha meghal, vele elhal újból a színész is.
Ott az előadás, ha élmény. Meg lehet azt örökíteni? Ha invenciózus, egy képben megjelenhet az előadás egésze. Van rá példa. De a színészi alakítás hangulata-mélysége mindenképp felidézhető a képben. Ilovszky Béla negyvenöt éve jár színházi előadásokra országhatárokon belül és kívül, és felvételein megörökíti a színészt, a gesztusait, a tekintetét. Ismer mindent, ami színház. A helyszíneket csakúgy, mint azokat, akik megfordulnak a falak között. Ő fotós. A színházi fotósnak nagyon kell ismernie témáját – ahogy a természetfotósnak a természetet. Az előadásokat sok-sok ember hozza létre, s ebbe beletartozik a több száz éve élt szerző is. Hogy miről is szól a mű, az a színészek arcán és gesztusai által közvetítődik. Ezt kell észrevenni, ezt kell egy képben megörökíteni. Összetett a feladat, amelyhez nem elég a jó gép, a jó szem s a megfelelő világítás. Tudni kell, hogy mi fog történni majd, a következő pillanatban, hogy azt a másodperc töredéknyi eseményt a fényképezőgép lencséje el tudja kapni. Szakma ez. Komoly felkészültséget igénylő. S még valami kell hozzá, ami nélkül nem születhet kifejező felvétel. Szeretni kell, nem csak ismerni ezt a nagyon összetett világot.
Az Ördögszekéren – határon túl címet viselő kötetéhez Ilo több tízezer felvételből válogathatott. Tehette. Járta Erdélyt, Ukrajnát és a Felvidéket, s megörökítette a magyar színházak előadásait, a játszó személyeket csakúgy, mint a rendezőket. Robert Capa azt vallotta, ha nem jó a felvételed, akkor nem mentél elég közel a témához. Ilo közel megy. Ebben a kötetben felmutatja ezeket a közelképeket. A szerkesztő – Szegő György –, feladva minden konvenciót, négy téma szerint csoportosított. A játék című fejezetben az előadásképek közül azokból válogatott, amelyek egy-egy különleges gesztust és helyszínt jelenítenek meg. A színpadkép, annak részletei – a játszó személy, személyek arckifejezésével – az előadás egészéről vallanak. Felidéződik – többek között – a Tóték Beregszászból, a Woyzeck Kolozsvárról, a Godot-ra várva Sepsiszentgyörgyről. A második fejezet a Játszótársak címet viseli. Kettős-hármas portrék ezek, premier plánok, amelyeken végképp nem lehet hazudni. A kifejezőerőhöz hozzá tartoznak a szemek alatti táskák, a ráncok, nem csak a gyönyörű arcvonások, mint Tompa Klára Nasztaszja Filippovnája esetében Marosvásárhelyről. Itt a képen szereplők egymáshoz kapcsolódása az izgalmas, a kifejező. A harmadik fejezet az arcjátékosoké. Itt semmi több, „csak” a színész arca a szerepben. Kiszolgáltatott, kétségbeesett, közönséges, komikus vagy kegyetlen. Ahogy ebben a megállított pillanatban a szerepében megfogalmazódott. A negyedik fejezet a színházcsinálóké, a rendezőké (Játékmesterek a fejezetcím). Harag György, Tompa Gábor, Helmut Stürmer, Demeter András, Andrei Șerban. Itt sem teljes a felsorolás. Jó rátekinteni ezekre az arcokra, amelyek mögött ott az élet.
A kötet nem csak a több mint száz felsorakoztatott kép okán igényes és gyönyörű. Két kép egy oldalpár, harmonikusan egymás mellett, s úgy válogatva, hogy mindegyik kép önállóan érvényesül. Ritka élmény ez manapság, mert erre általában nem tudnak vagy nem akarnak figyelni, s így agyonnyomhatja (kiölheti) egyik kép a másikat. Itt ügyeltek erre a harmóniára. Az egymás melletti két kép egymást erősíti.
Szereplők és előadások kerültek ekként szívközelbe, az örökkévalóságig röpítve az egyszervolt pillanatot.
Ilónak több kötetre való felvétele van. De nem csak ez az érték. Ilo már akkor létrehozott – fáradsággal, szakértelemmel – egy olyan digitális oldalt, amelyen rendszerezetten követte és feldolgozta az előadásokat, amikor a fotó és a számítógép még nem kapcsolódott ennyire egymáshoz. Az adatbázisban ma már könnyen követhetők a színészek, a rendezők és a színházi produkciók. Mára pedig már online újsággá bővült, naprakész információkkal.
JÓZSA ÁGNES
