Az Átrium Film-Színháznak van színpada – s hozzá nézőtere is és most a Tavaszi Fesztivál anyagi hozzájárulásával ősbemutatót is színpadra vihet. Parti Nagy Lajos gyakorlott színházi szerző, aki a férfi és női lélek és gondolkodásmód minden rezdülését nemcsak ismeri, de ki is tudja fejezni, egy új művel örvendeztetett meg bennünket. Adva van egy férfi és egy nő, túl hamvas ifjúságukon, de még az élettől – aminek fontosságát megérezhették már – akarnak valamit. Valami olyasmit, amit boldogságnak lehet nevezni.
Bíró Kriszta és Hevér Gábor (fotó: Szűcs-Szabó Marianna)
Öt történet, öt szívfacsaró-megnevettető. Különböző helyszíneken két, különböző nemű ember. Az első történet egy szerető pár búcsúja a peronon. Vélnénk, izzó a szerelem, amikor is – késik az Ábrahám Pál EC indulása – kiderül, a férfi már új partnerével randevúzna. A nő odaadó és lelkes, sokat próbált érzés az övé, a férfi az összes felelősségérzetét a munkájára pazarolja, érzelmeiben nincs ilyesmi, a gyors örömszerzés híve. A másik helyszín egy panziószoba, ahol is egy államtitkár és egy miniszterfeleség – több éve szeretők – készülnek közös öngyilkosságra. A nő erőszakos és magabiztos, a férfi teszetosza, amolyan anyámasszony katonája, akinek mindig a nők mondják meg, hogy merre a merre. A harmadik történet egy testvérpáré. Az öcs tolószékhez kötött, s a csúnyácska nővére gondozza. Már mindketten jócskán középkorúak. A férfi sókóstoló (Parti Nagy csodálatos leleményeinek egyike), aki évente – képzeletben – párt talál testvérének. Idén egy képzeletpéket, fánkokkal. Itt a férfi a tolószék ellenére harsány, vőfélyrigmusokat kántáló, a nő a középkorúak minden feszültségével az álmaiba akar menekülni. A negyedik történetben egy takarítónő‒munkanélküli férj házaspár sorsába pillanthatunk. A nagyon kemény életkörülményeik ellenére őszinte és szeretetteli a kapcsolat közöttük. Igazán szeretik egymást, ez okozza a bajt. A feleség születésnapi meglepetésként gazdagékhoz invitálja párját, azt vélve, ha nincsenek otthon a háziak, akkor abban a másféle környezetben csodálatos élményeik lehetnek. A férfi bunkó, de kulturálatlansága dacára szeret, és igyekszik kikászálódni a lehetetlenségből. A nő a csupa ín, az érzékeivel harcoló, a világot fenn- és összetartó erő. Ő az intelligensebb, szeret, és aki őt szereti, arról gondoskodik. Az utolsó történet: az elsőben megismert, sítúráról hazatérő nő fülkéjébe toppan az álomkalauz, aki bókjaival, kedveskedésével – valamiféle álomférfi, ismerünk sok hasonlót – saját mindenféle bizonytalanságát, kishitűségét palástolja. Valójában szeretni való, de az a férfi, akire egy másodpercig sem lehet számítani. A nő a csalódott, a reményvesztett, a lemondó.
Bíró Kriszta és Hevér Gábor (fotó: Szűcs-Szabó Marianna)
Az öt történetben az ötféle nőt Bíró Kriszta, az ötféle férfit Hevér Gábor éli élvezetes hevülettel. Ahogy mondani szokták, lubickolnak a karakterekben és Parti Nagy Lajos varázslatos nyelvezetében. Úgy formálódnak a szavak, hogy mélységük és távlatuk van.
Az Átrium Film-Színház örvendeztetett meg bennünket ezzel az előadással, mely Tihanyi Ildikó invenciózus jelmezeivel, szellemes díszletével Néder Panni rendezése.
Milyen ízű az élet sója? Az Átriumklorid előadásából kiderül.
JÓZSA ÁGNES
