A Verdi- és Wagner-bicentenáriumi évet követően ismét több kerek évforduló kínálkozik, hogy az érdeklődés fókuszába kerüljenek zeneszerzői életművek. Az idei nagy lehetőségek egyike Richard Strauss születésének 150. évfordulója. A világ rangos operaházai mellett fesztiválok is megemlékeznek az évfordulóról, és megkülönböztetett hely jut műveinek a hangversenyek műsorán is. Jó alkalom ez új hangfelvételek készítésére, és különböző reprezentatív albumok, válogatások megjelentetésére. Mindemellett nem hanyagolható el a (portré)filmkészítés szerepe, jelentősége sem. Ennek a műfajnak az a különlegessége, hogy egyszerre szól a mához, és örökíti meg napjaink kulturális életének egy szegmensét a jövő számára. Teheti ezt oly módon, hogy hatásköre nem korlátozódik az operarajongókra, sőt, még csak a komolyzene kedvelőire sem – a jól megválasztott tematika, figyelemfelkeltő címmel, széles közönségréteget szólít meg.
Thomas von Steinaecker filmjét jelentette meg az Arthaus Musik: Richard Strauss and His Heroines címmel. Igen, Richard Straussról és hősnőiről szól a film, pontosabban azokról az operaszereplőkről, akik mintegy kulcsot jelentenek a titokzatos, talányos és ellentmondásos muzsikusegyéniséghez. Körültekintő anyaggyűjtés előzte meg a film elkészítését, amelyben a múlt írásos és képi dokumentumai hasonlóképp helyet kaptak, mint azok a személyek, akik még ismerték a zeneszerzőt, illetve akik kompozíciói által alkothattak fogalmat maguknak róla. Természetesen látványként megjelenik életének megannyi színtere, és emlékezetes alakításokat idéznek a hangképek.
Ettől még Thomas von Steinaecker filmje akármilyen is lehetne – bocsássuk előre, hogy olyan alkotás jött létre, amely széles közönségréteg érdeklődésére tarthat számot. Nem feltételezi Strauss-művek ismeretét, s nem is kommentálni kívánja a pályát és az életművet. Tehát nem korteskedik, uszít vagy menteget, hanem tematikus fejezetek egymásutánjában gazdag tényanyagot közöl, a műfaj kínálta lehetőségek keretei között.
Tájfelvételekkel invitál kalandozásra, felidézve a múlt nagy pillanatait, megszólaltatva a komponista utolsó élő unokáját (a zeneszerző egykori otthonában, Garmisch-Partenkirchenben, ahová a nagyközönségnek nincs bejárása). Jönnek a femme fatale-ok, az Arthaus Musik kiadványainak részleteivel: Salome (Angela Denoke a baden-badeni Festspielhaus előadásából), Elektra (Iréne Theorin), valamint a Rózsalovag főhősei (Adrianne Pieczonka, Angelika Kirchschlager és Miah Persson, a Salzburgi Ünnepi Játékok előadásából), Danae (Manuela Uhl a berlini Német Operaházból), valamint más forrásból (Az árnyék nélküli asszonyból – Olga Szergejeva). Az Im Abendrot című dalt a Négy utolsó énekből Renée Fleming tolmácsolásában halljuk – ő egyébként többször megszólal a film folyamán, csakúgy, mint Brigitte Fassbaender (akinek mesterkurzusába is bepillanthatunk), Dame Gwyneth Jones és Christa Ludwig. Rendkívül hasznos az a gyakorlat, hogy nem miniriportok sorjáznak, hanem egy-egy művész lényeglátó megszólalása. Feltehetően ezek is befolyásolhatták a forgatókönyv végleges kialakulását. A film karmester-meghívottja, a bécsi Staatsoper fő-zeneigazgatója, Franz Welser-Möst többek közt a hangszerelés sajátos értékeire mutatott rá. A dramaturg, Christoph Wagner-Trenkwitz kommentárjai a zenei bejátszások alatt sem hatnak zavaróan.
Élet és életmű felidézésekor, az operahősnők mellett természetesen megidéztetik a magánélet legfontosabb hősnője, a több mint 55 éves házasságban társ Pauline de Ahna alakja is, aki múzsa, szerelem, társ – és még sorolhatnánk, hányféle funkciót töltött be férje életében. A finoman szólva is nehéz természetű szoprán, aki gyermeke születését követően lemondott énekesnői karrierjéről, s akiről Alma Mahlertől Romain Rolland-ig számosan voltak lesújtó véleménnyel. Aki nélkül azonban talán sohasem lett volna ily alapos ismerője a női léleknek Strauss…
A film az ízlés diadala – jó arányérzékkel adagolja a kordokumentumokat, az életrajzi adatokat és az élményszerű zenei részleteket. Érdekes kaleidoszkóp, egyszersmind mentes bármiféle szenzációhajhászástól. Aki eltölt egy szűk órácskát végignézésével, kedvet kap a Strauss muzsikájával való ismerkedéshez. És főként, elhiszi azokat a köszönő szavakat, amelyeket – a film mottójaként felidézve – egy énekesnő mondott az idős mesternek: műveivel szebbé és gazdagabbá tette a világot.
Bizonyára korunkról is sokat elárul majd a film a jövőnek – miként mi is időutazásként éljük meg a DVD két bonus-trackjét, az 1949-ben készült Ein Leben für die Musik című film részletét, s muzsikusok számára különleges ajándékként, Wilhelm Furtwängler vezényletével a Till Eulenspiegelt (1951-ből).
A világnyelvek (némelyikének) ismerete napjainkban alapkövetelmény, mondhatni, elvárás lett hazánkban. A világméretű utazási lehetőségek és sokcsatornás televíziós kínálatok egyaránt inspirálhatják a kizárólag anyanyelvükön értőket, hogy valamilyen mértékig elsajátítsák valamely világnyelveket. Mindenesetre, ha a koreai feliratozás nem könnyíti is meg a film értő követését, az angol és a francia nagy segítség azoknak, akik nem értenek németül.
FITTLER KATALIN
