A rovat címe Egyszer volt? Fogják még játszani a Basta cosí!-t?
Egy ideje az a furcsa helyzet áll fenn, hogy kapok most már annyi működési támogatást, ami a játszáshoz kellene, de egyre kevésbé van hol játszani. A darabjaim a bemutatókon kívül csak fesztiválokon szerepeltek az elmúlt években.
Mindez a befogadói igény csökkenését jelzi szerinted?
Szerintem erre van igény, csak mindenki mostohán kezeli ezt a műfajt, és azok, akik tehetnének valamit, nem nagyon támogatják a kortárs táncot. Ráadásul közülük kevesen is értenek hozzá, merthogy hazánkban valóban nem annyira elterjedt. Viszont így sajnos nem is lesz. Én ezt tragikusnak tartom
Mennyi ideig készült az előadás?
Most kicsit kevesebb időnk volt, mint ami nekem jól esett volna. Általában szeptemberben elkezdek dolgozni, és decemberben van a bemutató. Mindenféle egyeztetési zűrök miatt most csak október közepén tudtuk elkezdeni a munkát. Minden nap három-négy órát dolgoztunk.
Nekem a Grecsó Zoliban mindig, de most kifejezetten volt valami clownszerű. A darab humorát ebben az esetben számomra ő hordozza.
Sokan éppen a humort és az iróniát hiányolják az előadásból. Egyébként magam is inkább a groteszket céloztam, mint a humort. A bohócszerűség soha nem jutott eszembe róla, a Zolit én egy nagyon férfias megjelenésű előadónak tartom. Noha igaz, hogy e mellett a két lány mellett nagyon nehéz férfinak lenni. Nagyon szeretem a Zoli jelenlétét. Van egy jelenet, amikor a lányok a falnál táncolnak, ő mozdulatlanul áll elöl, és tökéletesen jelen van végig, ami nagyon nehéz feladat. Grecsó Zoli egyébként alapvetően improvizatív alkat, olyan koreográfusokkal dolgozott együtt, akiknél ez volt a munkamenet. Meg is lepte őt, hogy nálam elsősorban azt kell eltáncolni, amit mutatnak neki. A lányoknak ilyen jellegű nehézségük nem volt, mivel ők már dolgoztak velem, és tudták, mire számítsanak, ráadásul extra könnyen és gyorsan tanulnak. Még egy gondolatra visszatérve, ennyire alázatos táncossal, mint Grecsó Zoli, nagyon ritkán találkoztam eddig, nagy élmény volt vele dolgozni.
Ha már Grecsó Zolinál tartunk, nekem az ő szövegmondása fals.
Ez eléggé szubjektív dolog, mert van, akinek a Grecsó számlálása tetszik a legjobban. Én nem érzem a Zoli szövegmondását hamisnak, és mivel nekem is van színházi múltam (a Színművészetin végeztem a koreográfus szakot, jártam színiiskolába és többször dolgoztam már színházakban is koreográfusként), így bízom a saját megítélésemben. Azt persze figyelembe kell venni, hogy honnan, milyen előképzettség felől indul el egy előadó.
Az előadás visszatérő, dramatikusan kiemelt motívuma a visszaszámlálás. Többen többféleképpen értelmezik. Mi az alkotói értelmezés?
Ez tiszta tánc, nem akartunk érzelmeket. Nagyon sokszor kapták a táncosok azt az instrukciót, hogy legyenek sterilek. Akik szerelmi háromszöget olvastak ki belőle, azok szemünkre is vetették, hogy sokkal több érzelem kéne az előadóktól. Csakhogy ez nem az akart lenni, hanem egy nagyon neutrális darab. A visszaszámlálás ennek az eszköze volt, jelentése megvan, de nem érzelmeken keresztül operál, hanem el akar jutni valahonnan valahova.
Ez valahol az egész előadás alapötlete környékén kell legyen.
Az volt az alapötlet, amit leírtam a „szánalmas" kétsoros szinopszisomban: a változtatás nehézsége. Egy saját életérzést szerettem volna koreográfiába önteni, hogy a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgainkban is addig vacillálunk, míg végül nem tesszük meg, amit meg kéne, majd utána értetlenkedünk, hogy miért nem. És nem csak egyszer, hanem akár hétről hétre visszatérően, és megint csak nem tesszük meg. Az alkotó abban a szerencsés helyzetben van, hogy sok mindent képes „kikommunikálni" magából a darabjai által, azt hiszem, ez minden darabomra, sőt talán minden alkotóra igaz. Amikor a visszajelzésekből, kritikákból azt olvastam ki, hogy szerelmi háromszögként értelmezték, én voltam a legjobban meglepve. Nem akart az lenni, de megértem és elfogadom a más olvasatok lehetőségét.
Rátérve a Valami történ(e)t-re, kikkel volt könnyebb dolgozni? Az általad választottakkal a Basta cosí!-ban, vagy a Közép-Európa Táncszínház (KET) számodra koreográfusként ismeretlen táncosaival a Valami történ(e)t-ben?
Nem hasonlítható össze nehézség szempontjából a kettő. Más volt. Amikor bementem hat vadidegen táncos közé, kicsit bepánikoltam, az tény. Viszont a KET-ben nem nekem kellett leszerveznem a próbákat, kezembe kaptam a próbarendet, mire odaértem, Fodor Kati már bemelegítette a táncosokat, a kidolgozott mozdulatsorok tisztázását adott esetben nélkülem is meg tudta velük csinálni.
Ez a KET 20. évfordulójára készített két rövidebb darab egyike, a másikat Virág Melinda koreografálta azzal a hat táncossal, akikkel Te is dolgoztál. Lett volna lehetőséged másokat választani?
Egyrészt felajánlotta nekem a KET, hogy hozhatok külsős embereket, másrészt azt is, hogy nem kell mind a hat táncost szerepeltetnem. Az elsőt azért vetettem el - egyébként Arany Virágra gondoltam -, mert nem akartam megkönnyíteni a saját feladatomat, a másikat pedig egy heti próba után, amikor azt láttam, hogy mindnyájukkal tudok dolgozni, és ők is velem.
Az, hogy egy hét után még mindig változtathattál volna a résztvevőkön, azt is jelenti, hogy a darab mondandója is alakult?
Cím már volt, és én már a kezdetkor tudtam, hogy a Valami történ(e)t nekem mit fejez ki. A kiindulópont Joseph Heller Valami történt című regénye, amiben a főhős azon gondolkodik, hogy bizonyosan kellett vele valamikor valaminek történnie, ami miatt most ennyire rossz neki. Az alapgondolat az volt, hogy vajon van-e minden embernek az életében egy visszakereshető pillanat, amire rá tud mutatni, hogy itt rontotta el. Valószínűleg nincs ilyen pont az ember életében, ezért nem csak „történt", hanem „valami történ(e)t" is a cím. Ehhez kapcsolódott az a mitológiai motívum, hogy aki visszanéz, az sóbálvánnyá válik, vagyis a túlzott múltba nézéssel elveszíthetjük a jelent és a jövőt is.
Mennyire érzed patakysnak a Valami történ(e)t-et? Az előadás után villám-közvéleménykutatást végeztem szakírók és koreográfusok között, és megdöbbentő szórást tapasztaltam ez ügyben. Azt gondolom, hogy van egy nagyon karakteres stílusod, de hogy ez mennyire érhető tetten ebben az előadásban, az a tapasztalat szerint már nem ilyen egyértelmű.
Mindig törekedtem arra, hogy különböző dolgokat csináljak, meglepjem az embereket és saját magamat is. Viszont én is azt gondolom, hogy felismerhetőek a darabjaim, és ezt sem érzem nagyon másnak. Ráadásul az alap egy nagyon szűk mozgásanyagból épül fel, amely egy olyan kombináció, ami a Basta cosí!-ból maradt ki. Nagyon rövid volt az idő a Basta bemutatója és a Valami történ(e)t első próbanapja között, és én ezzel az anyaggal érkeztem oda. Ami talán a legfurcsább volt, hogy még Arany Virág sem ismerte fel ezt a kombinációt, aki ugye részt vett a Basta cosí!-ban. E mögött pedig nem állhat más, mint a táncosok, akik sosem dolgoztak velem, és akik így tiszta lappal indultak neki ennek a 8-10 percnél nem hosszabb kombinációnak.
Milyenek a visszajelzések?
A privát ismerőseimnek kevésbé tetszett, de a szakmából olyanok is gratuláltak, akik nem szoktak.
Kapcsolódó írások:
A mélység könnyedsége
Török Ákos
