Ha az ember egy fesztiválról tudósít, óhatatlanul is választásra kényszerül. Az egyik lehetőség az, hogy amibe csak tud, belenéz, és az általános atmoszféráról ír, vagy kiemel néhány általa lényegesnek tartott programot, és azokat mutatja be. Jelen sorok írója az utóbbi mellett döntött.

 

2009. április 4. - A Hókirálynő és a szexuális perverzió

 

Nem a legjobban kezdődött számomra ez a késő délután, hiszen a Radical Dance Projekt 18. 40-re meghirdetett Clockwork című táncprodukciója elmaradt. Nem derült ki, miért, érdektelenség miatt biztosan nem, mert igen sokan voltunk, akik ellátogattunk a Fogadó Padlására, hogy aztán csalódottan távozzunk. Sebaj, a konyha lucullusi bősége, és a Myzrab vérpezsdítő, török és arab motívumokat variáló zenéje mindenért kárpótolta az érdeklődőt.

Egyedül a borkínálat hagyott maga után némi kívánnivalót, fehér bort délután már egyáltalán nem lehetett kapni, de ne legyünk telhetetlenek, talán majd holnap.

Egy fesztiválon a közönség viselkedése egészen más, mint egy hagyományos előadáson. Ennek oka lehet az ingyenes belépő, a bőséges műsorválaszték, és a hullámzó színvonalú programok egymásba érése is. Bár a két helyszín, a Millenáris Park és a Marczibányi téri Művelődési Központ közel van egymáshoz, nem mindig sikerült pontban kezdésre beülni a következő előadásra. Persze, tudom, ez a laza kötetlenség is hozzátartozik a hangulathoz.

Az állandó jövés-menés, motoszkálás, telefoncsörgés közepette, sokkal inkább meg kell küzdeni a publikum figyelméért, mint egyéb esetekben. Arról nem is beszélve, hogy a közönségnek az a része, amely figyelne, szintén nehezebb helyzetben van.

Nem volt ez másképpen a Figurina Animációs Kisszínpad A Hókirálynő bálja, avagy a rozsda egye meg! című kéz- és tárgyjátéka esetében sem. Békés Pál meséje Bonifácról, a kóbor lovagról szól, akinek legnagyobb ellensége a páncélját könyörtelenül pusztító rozsda. Az élőzenével bemutatott darabban a lovag azért küzd, hogy az Óév végre találkozhasson az Újévvel, és így ne álljon meg az idő, mehessen tovább minden a régi kerékvágásban. A nem túl bonyolult történet végén természetesen minden jóra fordul, sőt Bonifácunk még a szépséges Hókirálynővel is táncolhat egyet. Siklósi Gábor játékosan komoly narrátora telitalálat.

Ez a filozofikus mese kisebb színpadon, intimebb körülmények között még kellemesebb perceket okozhat, elsősorban a kicsiknek.

Nemhogy enni, de egy kisfröccsre sincs már idő, néhány nézővel együtt futok a következő helyszínre, a Marczibányi Színháztermébe. Nagy érdeklődéssel vártam a KonzervArtaudrium Gyurmázás című előadását. A világszínház egyik legkedveltebb darabját, az orosz Vaszilij Szigarjov által írt Gyurmát Bessenyei Zoltán a fenti címen állította színpadra. A kommunizmus utáni Oroszország agressziótól, perverziótól, alkoholizmustól átitatott mindennapjairól szól a rémálomszerű történet. Nevezhetnénk XXI. századi pikareszknek is, amelyben a főszereplő kamaszkorú Maxim, egy kegyetlen világban próbál boldogulni. A jócskán meghúzott szöveget erősen stilizált, rituális játék keretében látjuk. A színészek egyetlen kelléke a mindegyikük által használt egy-egy deszkalap, amely hangsúlyos elem az előadás jelrendszerében. A rendező szuggesztív képeket képzelt a szöveg mögé, amelyekben a gesztusoknak, a hangoknak, a hosszan kitartott mozdulatoknak komoly szerepe van. Modernkori passiót figyelhettünk, kár hogy az alkotóknak nem igazán sikerült rituális szintre emelni a különböző (gyurmázás, deszkalapok használata, fény) játékelemeket. Arra is kíváncsi lennék, hogy azok számára, akik nem olvasták a darabot, mennyire volt követhető az előadás. Kifejezetten szuggesztív a zárókép.

 

2009. április 5. - Apakeresésben

 

15 órától a sződligeti Farkas Trió és Barátai játszik a Fogadóban. Nincsenek túl sokan a nézőtéren, de a jelenlévők annál lelkesebbek. Tapsolnak, csápolnak; átadják magukat a zenének. Napraforgó blues, Angyal csak néhány cím a banda repertoárjából. Dallamos rockzene, könnyen megjegyezhető szövegek jellemzik a formáció zenei stílusát. Női dobosuk van, ami igazi kuriózum.

A borkínálat nem javul, sőt! A vörösbor sem lett jobb tegnap óta, fehéret továbbra sem kapni. Kíváncsi lennék, hogy már eleve nem árusítottak, vagy csak később fogyott el. Két kisgyerek vízi pisztollyal a kézben rohangál körülöttem. Az évszakhoz képest hatalmas a hőség, igazi fesztiválhangulat tapasztalható. Mellettem egy szőke lány kibújik tűsarkú cipőjéből, és a fűben napoztatja ragtapaszokkal díszített lábfejét. Furcsa látványt nyújtanak a tűzpiros körmök és a tapaszok. Arra gondolok, (most bizonyára örülnek a feministák), hogy a szebbik nemnek mennyi mindent el kell tűrnie ahhoz, hogy kívánatosnak találjuk őket.

A nap egyik fő eseménye a TranzDanz re-DNS című táncprodukciója. Alig férünk el a nézőtéren, annyian vagyunk. Nagy az izgalom. Egy idősebb hölgy átmászik a korláton, és majdnem a mélybe zuhan. Egy másik néző jól hallhatóan telefonál előadás közben. Mellettem egy hatalmas termetű férfi a fejét csóválja, nagy az isten állatkertje, dörmögi maga elé. Később változik a helyzet, több lesz a szabad szék, mert az egy órás műsor alatt sokan távoznak.

Kovács Gerzson Péter koreográfiája nem történetet mond el, hanem állapotot ábrázol. Nem megállapít, hanem kérdez, elbizonytalanítva ezzel a befogadót. A három táncos (Bora Gábor, Katona Gábor, ifj. Zsuráfszki Zoltán) példás koncentrációval, hatalmas energiákat mozgósítva igyekszik megvalósítani a koreográfus elképzeléseit. A keretes szerkezetű táncjáték stációkat mutat meg az emberré, illetve férfivá válás folyamatából. A re-DNS folyamatosan reflektál a színházra, az alkotás folyamatára. A három táncos valójában egy személyiség, sokszor az egyikük mozdulatát, gesztusát fejezi be a másik. Dresch Dudás Mihály jazz és a népzene határán mozgó muzsikája úgy válik az előadás szerves részévé, hogy nem próbál tüntetően előtérbe kerülni.

A Szabadtéren a 2005-ben alakult, balkáni zenét játszó Ajde Braco viszi a prímet. A laikus érdeklődő olyan speciális ütőhangszerekkel ismerkedhet meg, mint a tradicionális arab népzenéből származó darbuka, vagy a makedón esküvőkön nélkülözhetetlen tapan. Farkas Tünde érzékien lüktető, fülbemászó hangja sokáig megmarad a hallgató emlékezetében.

A Hegyhát úti Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon ApakeresŐ című előadása pirandellói ihletésű. A darab szereplői, a gyerekek fellázadnak az apa, a tanár, a rendező, az író figurája ellen. Az utóbbiakat mind Cziczó Attila tanár úr személyesíti meg. A narrátort is játszó Cziczó azt kéri a Teátrum - Stúdió 1. hatalmas nézőterén elszórva helyet foglaló publikumtól, hogy üljenek az első sorokba. Elmondása szerint attól tart, hogy nem halljuk majd a szöveget, ők ugyanis az iskola könyvtárában szoktak próbálni, ami sokkal kisebb. Másrészt közli, hogy hisz ugyan a színház nevelő, közösségteremtő funkciójában, de ebben a darabban szereplő gyerekek néha igen rosszak.

Végül a rendező egyik félelme sem igazolódott be, hiszen színészei kevés kivételtől eltekintve szépen, érthetően mondták a szöveget. A nehezen kezelhető, magatartási zavarokkal küzdő gyerekeknek láthatóan rengeteget jelentett részt venni az előadásban, s már ezért megérte az ApakeresŐ-n dolgozni. A Hegyhát Színpad előadása a színjátszás gyógyító erejének szép példája. A gyerekek a játékból hitet és erőt meríthetnek a küzdelmes mindennapokhoz, mi, a nézők pedig abban reménykedhetünk, hogy nem utoljára láttuk őket a színpadon.


A Fringe sokszínű, bőséges műsorválasztékában, mindenki megtalálhatta a neki tetsző programot. A végig nagyszerű hangulatú rendezvényen több volt a profi zenei produkció, mint a színházi. A fesztiválra első alkalommal kilátogató, bevallottan szubjektív feljegyzéseket készítő színikritikus csodálkozik ezen. De könnyen lehet, hogy egy rutinos fesztiválozónak ez már fel sem tűnik.

Szekeres Szabolcs


Kapcsolódó írások:

Fringe +  2009.

 

NKA csak logo egyszines

1