Jó időnk van, igaz ugyan, olykor belénk nyomja az esőgravitáció a párát, s lesz belőle gőz. A magam részéről várom azt az előadást, történést, programot, ami kiengedi.
Mert miről beszél(get)tek azóta, hogy a színház előtt lufik szálltak az égbe?

Ha már kék ég, meg eltűnő tárgyi valóság…, akkor a kortárs magyar dráma Nyílt Fórumán többek közt a virtuális valóság drámai szerepéről. Lénárt Róbert Virrasztók című drámájának helyszíne a szabadkai vasútállomás. A szöveg chat-beszélgetéssel  kezdődik, Trisztán, a Rilkét és Shakespeare-t idéző értelmiségi fiú és a hason korú Áron között, utóbbi Angliában él. Trisztán el akar utazni, fogadó levelet kér, várja a vízumot. De a vonatok sosem állnak meg. És Ajsa, az álmatlanságban szenvedő lány sem akar megállni, figyelmet, szerelmet követel magának. A történet középpontjában az identitás problémája áll. Lénárt – ha úgy tetszik – valóban a chat, a mai fiatal generációnak kollektív kortárs élményt jelentő virtuális világ oldaláról szembesít az emberi lélek és a szellem tragédiájával, az önazonosság kérdésével. Ahogy Nagy András író, a szakmai beszélgetés egyik résztvevője summázta a tényt: az alkoholból, a drog-mennyországból van ébredés, a gravitáció által meg nem érintett virtualitásból azonban nincs.

A Magyar Művészeti Akadémia tagjai többek közt a kultúra támogatásáról, az Akadémia feladatairól, az oktatásról mondtak véleményt. Fekete György belsőépítész, az MMA alelnöke, a Magyar Iparművészet szerkesztője hangsúlyozta, hogy Magyarországon a kultúra támogatásának 85%-át az állam fedezi. A többi európai országgal összehasonlítva ez túlzottan magas arányszám. Karácsony Sándor gondolatát idézte, miszerint a magyar karakter elképesztő túlélőképességgel bír, ha nehézségekkel kell szembenéznie, de leenged, ha nincs túléléskényszer. Szóba került az akadémia jövőbeni feladata, miszerint koordinációs tevékenységet kíván ellátni annak érdekében, hogy a magyar művészeti tevékenység teljes egészében láthatóvá váljék, mert – különösen a festészet és az építészet terén – a legszínvonalasabb művészet még mindig a föld alatt van. Lantos Ferenc festő, aki mintegy 50 éve tanít, arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy a látszattal ellentétben az összefogás, a következő nemzedék nevelése alapvetően nem az anyagiakon, hanem a szemléleten múlik. Makovecz Imrét idézte, miszerint pedagógus zsenikre lenne szükség. Mint mondta, a közoktatás és a művészet egymást kölcsönösen minősítik. Németh László szavaira emlékeztetett: nagy a veszélye, hogy a fiatalok hamarosan már Mozart zenéjét is katyvasznak fogják hallani. A megoldás? A gyerekek képzését nem kellene leválasztani a legmagasabb szintű művészetről. Ez persze nem jelenti azt – tette hozzá Fekete György –, hogy minden gyerekből művészt kellene nevelni, de igenis fontos, hogy az egyes művészeti tárgyakat együtt tanítsák az általános iskolában.

Együtt, egység, egyenletek. Esik, mit esik, ömlik a víz, amikor Jókai Annával gravitálunk és emelkedünk. Legújabb könyve, az Éhes élet kapcsán beszél. A könnyű szórakoztatás az, amivel be lehet vonzani az embert, és pénzt lehet keresni. Az önmegvalósítók korában minden megtörténhet a színházban. Nem szeretem a fetrengő színházat – mondja, s hogy az első sorokba jegyet venni nem mer, könnyen az ember szemébe spriccelhet a vér. Szerinte a Magyar Teátrumi Társaság olyan színházak közössége, amelyek föllázadtak ez ellen, a hazug művészet ellen, mely a siker érdekében elhazudja az értékeket. Persze van a sikervágynak egy egészséges mértéke, amit jó, ha észreveszünk. Hamvas Béla szavaival élve mindannyian oda vagyunk kozmálva. Tolsztoj pedig úgy fogalmaz, hogy tehetségem irigység. Jókai Anna úgy, hogy tehetségem hiúság. Emlékeztet a magyar szellemi triászra, Hamvas Bélára, Várkonyi Nándorra, Kodolányi Nándorra. A keresztény azt mondja, ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Én még nem tartok itt, viszont már elzavarom a kődobálókat, ennyit tehetek – vallja az írónő.
Rimas Tuminas litván rendező (a zsűri tagja) beszél litvánokról, oroszokról, magyarokról, színházról, művészetről. A litvánok az oroszoktól és a németektől való fenyegetettség-tudatban élnek, valamiképp ez határozza meg még a színészek játékát is. Az oroszok nem éreznek efféle külső fenyegetettséget, ezért kevéssé is élik meg ezt a metaforát – Moszkva persze e tekintetben is különbözik. És a magyarok, a magyarok alapélménye az önmagukból származó belső fenyegetettség.

A Keresztesi József Holtszezonjáról folyó Nyílt fórum-vita messzire jut. A Kolhaas Mihály történetet, vagyis a túlfejlett igazságérzet történetét tovább lehet gördíteni egészen a náci ideológiáig, mely csak egészség és betegség ellentétében képes gondolkodni, ebben a viszonylatban tud látni mindent és mindenkit. A szupermarket mélyén emberhúst darálnak, emberhúsból készül a felvágott, végül Kisgömböc, a főhős is ledaráltatik. Keresztesi József pedig megkapja a dramaturgoktól a megérdemelt Vilmos-díjat.

Darálásra egyébként más kontextusban nem kerül sor.  
A Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetsége és a Magyar Fesztivál Szövetség szervezésében – Márta István moderálásával – a színházi fesztiválokról folyik a szó. A fesztiválok ma már regisztrálhatnak (jelenleg mintegy 420 regisztrált), és kérhetik minősíttetésüket (100 körüli a számuk). A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója, Bátyai Edina így kezdi: évekig nem panaszkodtam. A most kapott pénz viszont fölveti a kérdést, hogy a döntéshozók járnak-e fesztiválokra. A kisvárdai és a gyulai fesztiválok igazgatói ott látják a problémát, hogy Magyarországon mindenki az állami pénzre vár. És persze ez azért van így, mert nincs fizetőképes kereslet, emiatt ritkább a szponzoráció. Bezzeg a fociban! Majd ha lesz egy színházszerető  politikusunk, akkor talán… A fesztiválok gyakran hazardírozásra kényszerülnek a támogatási rendszer kiszámíthatatlansága miatt, nulla forinttal a zsebükben is elkezdik a szervezést. Márta István jelzi, hogy készül a garantált fesztivál koncepció, csak remélni lehet, hogy idén már meg is csinálja ezt az NKA.  Ez több évre szóló szerződést jelentene. No, de ki dönti el, hogy mely fesztivál kap lehetőséget? Bérczes László (Ördögkatlan Fesztivál) provokál. Nem tudom, hogy miért ülünk itt, hogy miről beszélünk – mondja. Tény, hogy szar a helyzet, de mit akarunk elérni, ha egyszer Balog Zoltán régi vagy új embere nincs itt. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért hagyott föl a Bárka Fesztivál megrendezésével, elmondja, hogy igazából megunta a szerencsejátékot. Én idén jól jártam Ördögkatlanilag, úgyhogy jobb, ha kussolok. Arcbőrére vonatkozóan kifejti, hogy ha úgy látjuk is, valójában jelenleg nincs neki. A lobbi működik – folytatja –, s ha gondoljátok, a vasúti jegyre valót, amit megajánlottatok, nem kérem, mert több okosat nem tudok mondani.  A kaposvári Gyermekszínházi Biennálé igazgatója, Novák János a kapcsolatok fontosságát hangsúlyozva elmondja, hogy nem egyszer maguk a külföldi társulatok szerezték meg a pénzt, hogy idejöjjenek, mert fontosnak tartották a fesztiválon való megmutatkozást. A debreceni Deszka Fesztivál története is tanulságos, a Drámaíró Kerekasztal kezdeményezésére 2004-ben életre hívott Katona József pályázat meghirdetésével megnőtt az érdeklődés a magyar dráma iránt. Eddig pénzügyileg sem panaszkodhattak, de az utóbbi két évben a hibás kultúrpolitika és a rosszul időzített pénzek miatt akadozik a rendszer. Gáspárik Attila kimondja, paradigmaváltás folyik Magyarországon. El kell gondolkodni azon, hogyan működtek eddig a dolgok, és hogyan kellene működniük ezután. Igen, tudja, az a sajátos helyzet alakult ki, hogy egy határon túli magyar színház szerepelhet például Amerikában. A POSZT versenyprogramjába is bekerült kettő, hogy legyen. Javasolja, hogy az avignoni fesztivál példájából kiindulva itt is létre kellene hozni egy olyan fesztivált, ahol megvalósulhat szövegek, színészek, produkciók adásvétele. Nagy a lehetőség, de az infrastruktúrát ki kell építeni. Felszólal Hoppál Péter, a pécsi kulturális bizottság elnöke is. Az erdővágás és az ökológiai lábnyom példájával reflektál az elhangzott problémákra, a csökkenő jegyeladásra. Fel kell tenni a kérdést, hogy ha kidől is sok fa, valóban pusztul az erdőség? Próbáltak országos, utazó fesztivált kreálni a POSZT-ból (nota bene az előzmények között jó néhány évig ez a forma működött), de a szakma egységesen Pécsett akarta tartani a fesztivált, hát itt maradt. S  az állam most ugyanannyi pénzt adott, mint amennyit a város. Nyilván tudni kell, mi kap támogatást és honnan. A BödönPörköltFőző Fesztiválnak is megvan a maga szerepe, de a szakma kell, hogy tudja, mi érdemel támogatást.

Szoboszlai Annamária

 

 

 

NKA csak logo egyszines

1