Borbás Gabi Jászai Mari-díjas,  Kabos Gyula-  és Aase-díjas színművész (utóbbi elismerést Gobbi  Hilda alapította azok számára, akikre – nem főszereplők lévén –  kevesebb fény vetül,   de karakteres alakításaik nélkül a főszereplők és a rendezés nem lehetne hatásos).  Borbás Gabi rádiójátékokban nyújtott alakításaiért hét nívódíjat kapott,  játszott tévéfilmekben,  kevesebb játékfilmben, és sokat színházban. Így a József Attila Színházban, a Játékszínben, a Soproni Petőfi Színházban,  az utóbbi években pedig a Centrál Színház tagja. Itt láthatjuk őt a Mégis, kinek az élete, A kutya különös esete az éjszakában,  a Black Comedy, az Illatszertár és a Broadway fölött az ég című darabokban .

borbas1

(fotó: Centrál Színház)

 

Minden ízében színésznő. A legkisebb szerepben is jelenség. Hogy választódott ez a pálya?

Balerina akartam lenni három éves koromtól.  Az volt a vágyam, és tizennégy éves koromig balettoztam. De a nyolcadik általánosban olyan borzalmas volt a tanulmányi eredményem, hogy édesanyám – emlékszem, álltam a konyhában a fűtőtestnél – azt mondta,  na most ennek vége. Majd ha kijavítod a jegyeidet, akkor  mehetsz.  Középiskolában a barátnőm elhívott  a Vasasba ,  és ott elkezdtem tornázni. Egy év múlva már versenyeztem:  talaj, felemáskorlát, gerenda – nagyon jól ment. De aztán a második év végén a magyar tanárnőm hozott egy hirdetést. Az  újságban olvasta, hogy a belvárosi irodalmi színpad felvételt hirdet. Én olyan voltam ott a  Bolyai János Műszaki Szakközépiskolában, mint elefánt a porcelánboltban.  Én gépészetből, geometriából meg ilyenekből érettségiztem. De Klári néni, a magyar tanárnő belökött az irodalmi színpadba, és onnantól kezdve az volt az életem.

Ez volt a Keleti István és Mezei Éva-féle Irodalmi Színpad a mai Pinceszínház helyén. 

Igen. Onnan mindenki felvételizett a Színművészetire. Trokán Péter,  Bodnár Erika, Zsolnai Juli, Fenyő Ervin.  Egy sor színész nőtt ki onnan, olyan erős volt az amatőr színjátszás.   Nem vettek föl érettségi után rögtön, elmentem műszaki rajzolónak, mert ugye abból érettségiztem. Apukám szerezte ezt az állást. Elvicceltem sok mindent, pauszpapírból loknikat csináltam a fejemre,  a  guruló székeken bohóckodtam, nem is tudom, hogy hogyan viseltek el. A következő évben sem vettek fel,  de Mezei Éva akkor kapta meg  az akkor alakuló  Néphadsereg művészegyüttesének színész szekcióját.  Ő lett a rendező, és  oda Trokán Pétert meg engem fölvett, kettőnket egy takarítónői státusra. Így segédszínészek lettünk. A harmadik évben pedig sikerült a felvételim. 

Mit adott a főiskola?

Életem leggondtalanabb, időszaka,  nekem egy hatalmas röpülés volt. Kazimir Károly volt az osztályfőnök , Gáti József és Montágh Imre, Fischer Sándor  voltak a  beszédtanáraim.  Nekik én mindent köszönhetek, mert azóta beszédet  tanítok az ő alapjaikon.  A főiskolán semmi problémám nem volt. Valahogy nem tudtam olyant csinálni, hogy rossz legyen.  Csodálatos volt a főiskola: Berczik Sári a tornával,  a tánccal és Ligeti Mária! Fantasztikus volt.  A harmadik évben már jöttek nézni bennünket . Talán hat vidéki színházba is elmehettem volna. Hol az EMKÉ-ben, hol az Astoriában kávéztam   a színigazgatókkal. Mehettem volna Pécsre, Debrecenbe, Veszprémbe, ahol akkor nagyon szép kivitelezésű darabokat  játszottak. De behívatott Kazimir Károly, s én hiába mondtam, hogy  szeretnék Veszprémbe menni, azt mondta, üljek fel a villamosra – akkor még járt a Váci úton -, és menjek a József Attila Színházba, mert vár Fodor Imre.  Ő legendás igazgató volt, legendás társulattal.  Belekerültem egy csodálatos társaságba. A Voith Ági‒Bodrogi féle darabokban mindig én voltam a fiatal leány. Mondták , csinos vagyok, jó a fenekem, a lábam, meg szemtelen is vagyok.  Pálos Zsuzsával mi voltunk a csábító, a harmadik. Mi ketten vetélkedtünk ezért a szerepkörért. 

Ezek közül melyek voltak számodra az emlékezetesebbek?

Hát a Liliomfival kezdtünk. Negyedév vége volt már, júniusban diplomáztunk, s májusban mutattuk be a  Liliomfit. Mentem akkor is lovagolni, mert nagyon szerettem –   a főiskola után is visszajártam Pintér Tamáshoz (Oroszlánhoz) az utánunk következő évfolyamokkal lovagolni.  A Liliomfi bemutatója előtt  nagymamám üzente, hogy  Szigetszentmiklóson, ahol lakott,  egy családnak  van lova és nagy udvara. Hát  én mentem, mit mondjak, rohantam,  de  a vemhes kanca úgy leguggolt velem, hogy leestem róla  és kifordult  a könyököm.   Ezért aztán úgy játszottam  Mariskát, hogy Kemenes Fanny kitalált valami pelerint, amivel eltakartuk a kötést. Ezután jött a Villon és a többiek , amit a szakma is nagyon szeretett. Sokszor játszottuk.  Méltatlan, hogy elfelejtődött, mert a zene is nagyon jó volt.  Csodálatos hangjával Vogt Károly volt a főszereplő. Márton András, Maros Gábor voltak az ellenfelei,   tele volt velünk minden újság, és reggel a „Ha mint a sólyom…” szólt a rádióból. Seregi László rendezte. Berényi Gáborral is dolgoztam, főrendezőm volt, hozzá  fűződik Sütő András darabjának, a Lócsiszár virágvasárnapjának a bemutatója. Az is egy nagy előadás volt. Csodálatos szerepeket játszottunk Szabó Éva kolléganőmmel, aki különleges tehetségű színésznő. Volt aztán a legendás  Rozsdatemető, Fejes Endre műve, amiben rengetegen játszottunk. Szemes Mari  volt Pék Mária, a mamánk, Horváth Sándor  a papánk, és Madaras József játszotta  az ifjabb Hábetler Jánost. Ezt is nagyon-nagyon szerettem. Én igazából főszereplő is szeretek lenni, de amit úgy igazán kedvelek, az  az úgynevezett nagy epizód, vagyis  ami karakter. Abban kisebb a felelősség, de sokkal több mindent meg  lehet megcsinálni. A főszereplők dolgozzanak, haljanak meg, szenvedjenek, én meg közben beosonok és jópofákat csinálok.  Amikor Bodrogiék elmentek a Vidám Színpadhoz, ott is igazgatóváltás lett. Mehettem volna én is, de nem.  Iglódi István lett  a főrendező, és akkor  azt mondtam, hogy egy új kihívásnak csak nem állok ellen, úgyhogy  maradtam. Ki maradt még? Láng József, Kaló Flórián… –  nem sokan. Kitalálták, hogy Törőcsik Mari játssza el a Régi nyár című darabot.  Abban én az öltöztetőnője voltam, és  játszottuk vagy háromszázötvenszer.  Énekeltünk, táncoltunk, és Marinak gyors öltözései voltak.  Kemenes Fanny barátnőm kitalálta, hogy is lehet negyven másodperc alatt átöltözni. Fiatal lányból középkorú asszonyba, aztán dívába. Nagyszerű volt. Törőcsik  Marival játszani pedig egészen elképesztő élmény.  Nagyon jó időszaka volt ez a József Attila Színháznak.  Aztán megszületett a kisfiam, s én nagyon rövid időre elmentem  gyesre.  Iglódiék kitalálták, hogy egy négyszemélyes darabot, egy fergeteges Dario Fo-vígjátékot,  a Nem fizetünk, nem fizetünk címűt játsszuk.  Azt is szerettem.  A tizenkilenc év alatt sok igazgatót kibekkeltem. Nem volt könnyű, minden délelőtt próbáltam, minden este játszottam, tizenháromezer forintos fizetésért.  Be kellett menni kilencre vagy fél tízre, félhárom-három volt, mire hazaértem, és fél hatkor már menni kellett vissza. Ekkor már két kisgyerekkel elegem lett. Egy novemberi reggelen azt mondtam, hogy én  színésznő akarok lenni, és elmennék. A semmire mentem el. Akkor már volt ugyan a Játékszín Berényi Gábor vezetésével, és ott benne voltam egy-két darabban, de nem ezért.  Sose gondolkodtam, ha úgy éreztem, hogy muszáj elfutnom, akkor mentem. Kétszer történt ez meg.  Egyszer a József Attilában, és aztán tíz év után Sopronban.  

Most még a Játékszínnél tartunk…

A Játékszínben volt a Sárga telefon,  a Néma leventében Udvaros Dorottya majd  Kováts Adél komornája voltam.  Aztán jött a Hyppolit, a lakáj. A mai napig egy őrületes előadásnak számít, a címszerepben Benedek Miklóssal, benne Szacsvay László, Molnár Piroska, Frajt Edit, Gáti Oszkár, s Bajor Imrének az volt talán az első igazi színházi szerepe.  Hollósi Frigyessel volt az én nagy párosom. Én voltam Julcsa, és kitaláltam, hogy palóc akcentussal  beszélek. Az első férjem felvidéki, sokat voltam a Garam partján Lekéren.  A férjem örökölt ott  egy öreg parasztházat  a nagymamájától.  Hosszú parasztház volt külön magtárral, a rendező és operatőr szakosok közül is mindig jöttek. Voltunk vagy tizenöten, pecáztunk a patakban,  vödörben hordtuk a sört a kocsmából. Csodálatos nyarak voltak. Ott hallottam a palóc beszédet, ami nagyon megtetszett, s Verebes István, aki a Hyppolitot rendezte, megengedte, hogy felhasználjam. 

Hogy kerültél Sopronba?

Felhívtam Valló Pétert, aki évfolyamtársam volt, hogy szeretnék valami jót csinálni. Akkor egy éve alakult a Mikó István-féle színház ott. A Lovagias ügybe még vendégnek hívtak, de hamar felajánlották a szerződést.

borbas2

Blaskó Péterrel a Black Comedy próbáján (fotók: Centrál Színház)

 

Sopron Budapesttől az egyik legtávolabbi város. Ingáztál?

A soproni  egy különleges vidéki színház volt, mert Pesten próbáltunk, s csak a premier előtt egy héttel mentünk le. Olyan ügyesen állították össze a programot, hogy három-négy előadást raktak össze. Lejátszottuk a négyet-ötöt, s aztán szabadok voltunk.  Két darabot játszottam ott évente. Nagyon érdekes volt, hogy a soproni színház a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal közös produkciókat hozott létre, tehát Dunaújvárosban is játszottunk. Nagy élmény volt Cocteau Szent szörnyetegekje.  A Pogánytáncban (Brian Friel művében) Bács Ferenc játszotta a bátyánkat, a hittérítőt, és abból az alakításából megtudhattuk, hogy milyen kitűnő humora van. Mindig sírtunk a nevetéstől.  Az nagyon szép előadás volt. A Vészfékben – ugyancsak ír darab – egy undorító öregasszonyt játszottam, egy igazi gonoszt. Emlékszem, még bajuszt is ragasztottam, hogy förtelmesebb legyek.  Csodálatos tíz év volt az. Játszottuk a Cabaret  című musicalt, a Chicagót, sok vígjátékot és sok-sok komoly drámát. A József Attila Színháztól úgy álltam föl, hogy színésznő szeretnék lenni. Hogy színésznő vagyok, ez annak a soproni tíz évnek köszönhető.  Azt gondolom, hogy nagyon kevéssé jöhet már olyan kihívás, aminek nem tudok megfelelni.  Bár A kutya különös esete az éjszakában – ebben is öregasszonyt  játszom – ugyancsak megdolgoztatott.  De én azt gondolom, hogy az alatt a tíz év alatt lettem színésznő. 

Kik azok a rendezők, akik segítettek ebben?

Ez nagyon érdekes dolog, hogy ki kinek segít. Fiatalon az ember meg akar felelni a rendezőnek, és általában rossz élménye van róla.  „Menjen a fenébe! Tegnap ezt mondta ma meg ezt mondja. Micsoda hülye!”  De aztán  később a legtöbbször megérti. Seregi László volt az, aki nagyon hatott rám. És érdekes volt, hogy diploma előtt, a Liliomfinál azt mondta Berényi, hogy „hát Gabi,  nem volt jó”. És emlékszem Fodor Imrére, aki fölpattant és kikelt magából: „Ez a lány egy húsevő. Minek kell neki adni egy ilyen tejfölt.” És ez nagyon nagy dicséret volt.  Én pedig próbáltam magam ehhez tartani. De szeretek kis szerénykét is játszani.  Ronda nagy természetem van   és – ez tény –  nagyon nagy pofám. Nem itt tartanék, ha befogtam volna a számat. Nem tudom befogni a számat, és ez már így is marad. Most majd eldöntöm, hogy mostantól  befogom é vagy sem, mert azért meg kell élni. Máshoz én nem értek. 

Több rendezővel dolgoztál…

Berényi Gábornál  játszottam a József Attilában nagyon jó szerepeket. Igazából nekem Valló Péter a nagy rendező. Egyszer azt mondtam neki, hogy a Sarkvidékre is elmennék utánad. Amiket ő kitalált nekem Sopronban a tíz év alatt, az fantasztikus. Ő nagyon csöndesen és nagyon titokban szokta favorizálni az embereket,  nem beszél róla és nem is barátkozik.  Nekem ő abszolút emblematikus ember.  A rendezőkkel pedig – az évtizedek alatt ezt is megtanulja az ember – partnerek vagyunk.  Ezért nem tudok mondani most már az elmúlt tíz évemből –  mióta Pesten vagyok – olyant, hogy kitől kaptam sokat.  Hogy kitől kaptam szerepet, arról sokat tudnék mesélni. Puskás Tamásnál igazán minden évben csodálatos szerepeket kaptam. De már partner az ember.  Ötven körül már megváltozik a rendező és a színész viszonya. Legalábbis velem ez történt. Vannak persze nálam alázatosabbak.  Az például egy fenséges állapot, hogy közösen dolgozunk az egész produkcióért.  Az mindenféleképpen nagy ajándék, hogy partnerként dolgozunk. Ez egy olyan színház, ahol sokféle a feladat.  Nagyon kevés a társulati tag,  sok vendégsztárral dolgozunk. Puskás Tamás úgy találja ki a darabokat, hogy jobbról-balról meghív olyan neves és jó színészeket –  nemcsak celebeket, de húzóneveket –, akik csodálatos színészek.  Mellettük nagyon jó ám játszani.  Nagyon jó játszani Básti Juli meg Nagy-Kálózy Eszter mellett  – most csak őket említem. Én nagyon örülök, ha jó színész mellett játszhatom,  csillogó szemmel tudok ülni a takarásban és nézem őket. Szeretek együtt szívdobogni.  

Voltak szerepálmok? Volt olyan, hogy a fene vigye, miért ő, miért nem én?

Háát, nem. Bánsági Ildivel kerültünk mi együtt a József Attila Színházba. Ő egy évvel előbb végzett, mint én, és addig Debrecenben játszott.  Két fiatal színésznő kezdett egyszerre, ő a szőke, én a barna. Neki nagyon ment a szekér. Makrancos hölgyet játszott, meg ő volt Abigail a Salemi boszorkányokban. Ott néha egy kicsit úgy éreztem, hogy a fene egye meg, ezt én is eljátszhattam volna. Miközben nagyon jó barátnők voltunk. És azt hiszem, hogy én a féltékenységet ott  örökre el is temettem.  Nem engedem, hogy megkeserítse az életemet. Valójában nem is  panaszkodhatok.  Több mint negyven éve vagyok színész, és mindig volt alattam tepsi. Mindig kaptam valami kedvemre valót.  Akkor, ott, fiatalon le is szoktam arról, hogy azon gondolkodjam,  miért ő, és miért nem én. Nem jó. Fölösleges. Csináljam meg azt, amit nekem adnak. És ezzel én sokkal boldogabb is vagyok.

borbas3

Papp Jánossal – Black Comedy, Centrál Színház

 

Közel négyszáz szinkronszereped volt. Kiknek adtad a hangod a legszívesebben?

Az első igazán nagy, jelentős szerepem a  Kifulladásigban Jean Seberg volt  (Jean-Luc Godard filmje a francia új hullám kultikus alkotása). Szacsvay László volt Belmondo hangja. Belmondo pályája is akkor indult. Azóta már a filmet újra szinkronizálták. Ennek technikai okai vannak, mert akkor még fényszinkron volt,  ezért ezeket a filmeket ma már nem tudják használni. Ez volt az első nagy szinkronszerepem, de hát  Lollobrigida,  Sophia Loren és sok-sok remek olasz színésznő magyar hangja voltam. Nem is emlékszem mindre. Végül is, amire az utóbbi tíz évben büszke vagyok, meg amit talán ismernek, az Meryl  Streep és Glenn Close szinkronizálása. Osztozunk rajtuk a Bánságival és Kútvölgyi Zsikével. Azért  az nagyon jó, hogy a szinkronrendezők egy része még hűséges. De ami talán a halhatatlanságot hozza, az a Szörnyella de frász a 101 kiskutyában.  Ha a színész meghal, akkor már csak a néző emlékszik. Ha a néző is meghal, akkor a színész végképp elfelejtődik.  Gyakran emlegetjük, hogy Sinkovits Imrénél hatalmasabb színészegyéniség kevés született, de a halhatatlanságot Sinkovits Imrének  a Törp papa hozta. Reménykedem, talán én is tovább fogok élni a Szörnyella de frászban.  Nagyon régóta szinkronizálok, már az utolsó főiskolai évben elkezdtem,  és azóta is rengeteg ilyen feladatot kapok. Ez egy adottság. Ritmusérzék, hangszín, és az is hozzá tartozik, hogy szeretek játszani. Tehát nem csak  lenyomom a szöveget, hanem megpróbálom eljátszani hangban ugyanazt, amit a nagy művész. Annak is van hátulütője, ha az ember annyira profi. Én soha nem voltam link. Mindig megdolgoztam a szinkronszerepért. Sajnos, most már nem arról szól a szinkron, mint amikor mi kezdtük a Hűvösvölgyi úton. Kikerül egy csomó színészpalánta az OKJ-s iskolákból , sok kisiklott pályájú is ebből él. Ez egy ipar lett , de én  még mindig művészetnek tartom. Néha nagyon nehezen viselem, ha nem érzékeltetik a hosszú és rövid mássalhangzókat, és a magyar nyelvben nagyon fontos a mondathangsúly is. Van, hogy ilyenek miatt undokoskodom és leállok. Nem hagyom.  A színész céh az a színész céh, és kutya kötelességünk nekünk, öregeknek nem engedni,hogy  a szakma elértéktelenedjen.  Évtizedekkel ezelőtt voltak jelentős szinkronrendezők, akiknek a minőségre is volt idejük. Foglalkoztak velünk, és többször is visszamentünk egy-egy tekercsnél. Ma már erre nincs idő. Fölveszi az ember a fülhallgatót, azt sem tudja, milyen filmbe esik be, kezében a szöveg és blattol. 

 

Borbás Gabi hogy tanulta meg? A hangja az adottság, de az, hogy így tudja használni?

Fischer tanár úr volt elsőben a tanítóm, a tőle tanultakat kamatoztatom a tanításban. Azóta is meg tudom mondani, kinek öreg a szülője, kinek van kistestvére, kinek van nagyobb testvére.  Meg tudom mondani, hogy ki miért hadar, ki miért raccsol, ha csak nem organikus testi oka van. A beszéd pszichés alapokon nyugszik. És ezért tudok tanítani is. Én egyedüli kislányként nagyon meg akartam felelni a szüleimnek. A balett miatt mindig úgy jártam az utcán, ahogy anyukám mondta:  húzd ki magad, fejet föl, hasat be. Én igyekeztem, és ezért egy kicsit mindig mosolyogtam.  A főiskolán Fischer tanár úr volt az, aki azt mondta:  képzelje Gabi, hogy egy dió van a szájában.  Ne csukja be, ne zárja be a száját, hagyjon egy kis helyet.  Olyan szép szája van, miért nem látom? Meg kellett tanulnom, hogy lazítsak, hogy az állkapcsomban megszűnjön a megjelelni vágyásból származó izomgörcs. El kellett felejteni, hogy jó kislány vagyok, akinek mosolyognia kell. Még pösze is voltam,  azt is kijavította.  A továbbiakban nekem már semmi problémám nem volt. 

Életednek része a tanítás…

Félix László rendező barátom és fiam keresztapja tanított Hajdufy Miklós filmrendező  OKJ-s iskolájában, ott volt osztályfőnök, és ő hívott beszédtanárnak.  Schubert Évának  is volt egy iskolája –  nagyon meleg baráti viszonyban voltunk-vagyunk –,  ő is hívott tanítani. Aztán Sopron miatt ez megszakadt, de ott is volt a színháznak stúdiója. Én nem színjátszást tanítok, hanem csak és kizárólag beszédtechnikát, színpadi beszédet, versmondást, vagyis színészetet.  Amikor otthagytam Sopront, akkor felhívott Lojkó Lakatos József, a Shakespeare Akadémia igazgatója, hogy akarok-e tanítani.  Ott tizenegy évig tanítottam. Nem fér bele már időben sem, energiában sem, pedig nagyon szeretem. Életben tartott a tanítás. Rendeztem darabokat is,  mert ugye az elsősökkel logopédiával kezdem. Ki kell találni, hogy ki miért hadar, ki miért csinál ezt, ki miért csinál azt, miért vakaródzik, miért rázza a kezét. Így egy kicsit vizsgázom én is pszichológiából. Az első félév azzal telik, hogy kiderítsem, ki miért olyan, amilyen.  Ezt meg is beszéljük, és nagyon sokat nevetünk, de nagyon szigorú is vagyok. Soha nem mondtam még senkinek, hogy te tehetséges vagy, te meg nem. Ez nem az én dolgom.  Hogyan dönthetném én azt el? Hogy ki szorgalmas, azt igen, azt látom.  Gyöngyösi Tamás – aki kontaktot tanít az iskolában, és voltak közös osztályaink – használta az elhivatott jelzőt. Ezt nagyon megjegyeztem. Aki elhivatott,  az szorgalmas, az alázatos és megnyugszik  az adott munkában. Az az igazi. Az elhivatott szó nagyon fontos. 

Határozott vagy, megmondod a véleményedet, vállalod a szavaidért a következményeket. Mi ad mindig erőt?

 Édesanyám nagyon csúnya betegségekkel és nagyon nehezen ment el.  A kisfiam fogta a kezét, amikor meghalt, mert én dobáltam a lábaimat a Vízkeresztben.  Ez mindig megmarad bennem. Két fantasztikus ember volt a két szülőm. Örök harcban álltak.  Apám egy rettenetesen kemény jellem, mérnök, erős tartású  ember, vastag nyakú kálvinista. Rá hasonlítok. Anyám is erős volt titokban.  Az ő harcukban anyu mindig alul maradt, de valójában ő kezdeményezett, ő íratott be balettra, ő  vett bérletet az Operába, az Erkelbe, ő vitt tornázni, ő taníttatott zongorára, és apai nagyanyám volt  egy csodálatos nagymama.  Abba nőttem bele, hogy vállalni kell a konfliktusokat. Muszáj erősnek lenni. 

Külső segítséged nemigen volt…

Valahogyan úgy választottam párt is. A Halak jegyében születtem, Oroszlán aszcendenssel . 

Van egy depressziós Halak, egy töprengő, sokat szenvedő és nagyon jó álarc, mert kilépek az ajtón és Oroszlán leszek.  Otthon nem vagyok erős. Nagyon sokat olvasok, és azt gondolom, a belső egyensúly ott kezdődik,hogy ne hazudj magadnak. Saját magaddal kell kegyetlenül őszintének lenni.  Az igazságot szeretem. Akkor érzem jól magam a bőrömben, ha minden gömbölyű körülöttem, ha mindent megtettem, hogy így legyen.  Ez megint ad egy belső erőt, hogy már megint tettem valamit az igazságért, vagy a jó körérzetért,vagy a bölcsességért, a holnapi rendes jó felébredésemért. Azt hiszem, az ad az embernek erőt, ha  rendbe teszi a dolgokat, ha fehér belül minden. Úgyis vannak sarak, amiket nem lehet jóvátenni. Nem?

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: JÓZSA ÁGNES

 

 

NKA csak logo egyszines

1