Szereplők:
GÁL MÁTYÁS – megbecsült költő
CSENGE – Mátyás fiatal menyasszonya, Csaba lánya
KÁLMÁN – Mátyás fia, polgármester
LEHEL – Kálmán fia, futballista
ANDRÁS – Mátyás fia, geológus, üzletember
ADÉL – András felesége, üzletasszony
NÓRA – András és Adél lánya
GÁL ÁDÁM – Mátyás öccse Erdélyből
SÁRA – Ádám felesége
BENCE – Ádám és Sára fia
KOVÁCS CSABA – a roma önkormányzat vezetője
MAMA – Csaba anyja
LELKÉSZ
I. FELVONÁS
Magyarországi kisváros, Mátyás kertes házának udvara. Középen kerti asztal, rajta üres borosüvegek. Csaba, a mama és Csenge az asztal előtt mulatnak, Csaba és Mátyás felváltva pörgeti Csengét. A lelkész is velük mulat, folyton kiesik a ritmusból.
CSABA, MAMA, CSENGE (énekelve [az O bijav című dalból])
Le romenge zsál misto
Bijáu keren románo de románo
Putren áuri o vudár
Áven le romá durál káj ámende
Vurdoneszá von áven
Ánde glázsá mol ánen le romenge
Phenász giji rományi
Mukh te khelel ámári cini bori
Táj áújász odo császo
Bijáu kerász románo de románo
Gijábárász táj khelász
Pátyiválesz vorbinász le romencá
[Jó dolguk van a romáknak
Megesketik a lányukat
Ha kinyitod az ajtót
Láthatod, hogy érkeznek a vendégek
Hozzák a bort üvegszámra
Mulassunk, énekeljünk
Hadd táncoljon a kis menyasszony
Elérkezett az idő
Szép lesz ez az esküvő
Énekelünk, táncolunk
Jó kis lagzit csinálunk]
Felemelik az asztalról a poharukat, kiisszák belőle a maradék bort.
MÁTYÁS (Csengének) Hozz még bort, kicsi szívem!
CSENGE Máris, Mátyásom. (indul)
LELKÉSZ Segítsek, Csenge drága?
CSENGE Kösz, boldogulok.
MAMA Aztán siessél, rohadjál meg, mer szomjan döglök!
CSENGE Sietek, nagymami, sietek. (bemegy a házba)
LELKÉSZ Az Úr gyönyörű időt adott ma nekünk, testvéreim. Ahogy itt állok ebben a fényben, érzem, hogy ez különleges nap lesz.
MÁTYÁS „Állni a fényben, inni meg enni, / csókba fürödni / Nézni a kék nefelejcset a szélben, / barna göröngyön. / Érezni a gondolatok ragyogását…”
LELKÉSZ Gyönyörű. Te írtad?
MÁTYÁS Majdnem. Kosztolányi.
LELKÉSZ Egyszer én is írtam egy verset. (feltekint) Nézzétek ezt a csodás tavaszi napsütést! Mintha Isten mosolyogna.
MÁTYÁS Ez a vers?
LELKÉSZ Nem, azt elfelejtettem. De ilyenkor az ember szinte vágyik rá, hogy lírai hasonlatokban beszéljen.
MAMA (Csenge után kiált) Olyan száraz a belem, mint a sivatag, rohadjál meg!
CSENGE (bentről) Sietek!
MAMA (a ház felé) Ha nem locsolom meg, homok lesz a vesémbe!
CSABA Nyugi legyen már, mama, rohadjon meg. Most mondta, hogy siet.
Megjelenik Csenge nagyon lassan lépdelve a ház felől, óvatosan egyensúlyoz egy tálcát, rajta pár üveg bor, másik kezében egy tálca pogácsa.
MAMA Ez neked sietés, rohadjál meg? Mint egy rohadt lassított felvétel. (Csengének) A lajhárok életéről.
LELKÉSZ (Csengét nézi) Ahogy a fák virágba borulnak itt az udvaron, úgy borul virágba a mi szívünk az Úr csodás teremtményeinek láttán. Ne hergeljük hát magunkat, testvéreim.
CSABA Igen, mama. Ne legyen egyfolytába ilyen hergencs, rohadjon meg, hanem boruljon világba.
MAMA Te meg boruljál az árokba a neved napján. (Csengének) Na, sietel már, rohadjál meg?
CSABA Mit szekírozza már annyit, rohadjon meg? Szegénykémnek nem segít senki se, nem látja? Mindenki csak áll.
MAMA Akkor mér nem segítel neki te, rohadjál meg?
CSABA Egy nőnek?
Közben Csenge a pogácsás tálat az asztalra teszi, és mindenkihez odamegy a tálcával, sorra leemelnek róla egy-egy poharat.
LELKÉSZ Segítsek, Csenge drága?
CSENGE Kösz, boldogulok.
CSABA (a Mamának) Boldogul, látja? Különben is, segítsen ő nekem, én vagyok az apja, nem ő. És mit ír a Biblia? „Segíts magadon, Isten is megsegít, rohadjál meg.” Nem így van, tiszteletes úr?
LELKÉSZ Nagyjából, Csaba. Bár ezt nem a Biblia írja.
CSABA Akkor mi írja?
LELKÉSZ Nem írja semmi, ezt csak úgy mondogatjuk.
MÁTYÁS Nem csak úgy, tiszteletes úr, nem csak úgy. Ne becsülje le ezt a mondást. Nekem örök életemben ez volt a jelmondatom. Segíts magadon, Isten is megsegít! (megöleli Csengét) Ezért lettem, ami lettem.
LELKÉSZ Semmirekellő költő?
MÁTYÁS Gazdag semmirekellő költő.
Csenge bort tölt.
LELKÉSZ Lehet, de leginkább azért szoktuk ezt mondogatni, hogy a kisujjunkat se kelljen mozdítanunk senkiért.
MÁTYÁS Ugyan.
LELKÉSZ Egész Magyarországnak ez a jelmondata. Odaírhatnánk a címer alá: én aztán nem segítek rajtad. És az adóm 1 százalékát sem a te gyülekezetednek adom, hanem annak a katolikus sztárpapnak, a rengeteg gyerekével!
MÁTYÁS Jaj, tiszteletes úr, már megint ezek a hirtelen hangulatváltozásai. (újra megöleli Csengét) Inkább igyatok, barátaim, amennyi belétek fér! Jut is, marad is, hisz terülj-terülj pincécském telis-tele van e boldogító nedűvel.
LELKÉSZ Igazad van, Mátyás, bocsáss meg. (felemeli a poharát) Az ifjú párra! Legalábbis az egyik fele ifjú.
Mindenki koccint, mosolyog. Mátyásnak megcsörren a mobilja, felveszi.
MÁTYÁS Igen… Ragyogóan, mint mindig. … Nem tudsz? Sajnálom. … Hát akkor a következő fácánozásig… szevasz. (kinyomja a telefont. A többieknek) A belügyminiszter sajnos nem tud jönni holnap. Sebaj, leszünk elegen.
MAMA Ez Magyarország jelmondata, tiszteletes úr? Segíts magadon, Isten is megsegít?
MÁTYÁS Á, nincs nekünk jelmondatunk. Majd minden országnak van, csak nekünk, árva olajcseppnek az Antarktisz jegén, csak minekünk nincsen.
MAMA Tényleg nincs egy rohadt jelmondatunk, rohadjatok meg?
CSABA Nehogy már ezen is felhúzza magát, mama!
MAMA Ezer év alatt nem tudtatok összehozni egy rohadt jelmondatot?
LELKÉSZ Nos, lehetett volna egyszerűen az „Isten áldd meg a magyart”. Adja is magát, szép is…
CSABA Az nem jó.
LELKÉSZ Miért nem jó?
CSABA Kirekesztő.
MAMA De még mennyire, hogy rohadtul kirekesztő!
LELKÉSZ Miért, a maguk jelmondata nem kirekesztő?
MAMA Melyik?
CSABA Az „Opre, roma”?
MAMA Az mi az, hogy opreroma?
CSENGE „Fel, cigányok!”
LELKÉSZ Tessék. Fel, cigányok. Kirekesztő vagy nem kirekesztő?
CSABA Nem az.
LELKÉSZ Hogyhogy nem az?
MÁTYÁS Úgy, hogy nincs saját országuk, ahonnan kirekesszenek. Ha lenne, azt mondanák, hogy „Opre, ország!”. (Csabának) Hogy mondják cigányul az országnak?
CSABA Tem.
LELKÉSZ Nem értem.
MÁTYÁS Remek rím, tiszteletes úr!
MAMA (Csabának) Ez a jelmondatunk, rohadjál meg? Fel, cigányok?
CSABA Ez.
MAMA Azér jobbat is kitalálhattak volna.
CSABA Magának soha semmi se tetszik, rohadjon meg.
MAMA Fel, cigányok. Mintha valami rohadt léggömb lennék.
CSABA Ha magán múlna, az volna a jelmondatunk, hogy „Addig idegeljed a te fiadat, míg fog egy nindzsakardot, és lenyeli keresztbe.”
MAMA Én idegellek tégedet? Én idegellek, hogy a hínár tekeredne a vesédre?!
CSABA Dugjon már le egy hangtompítót a rohadt száján, mama! Megin elrontja ezt a szép vendégséget!
MAMA Nekem te ne mondjad, hogy… Nem elég, hogy ezek kirekesztenek engem a nem létező jelmondatukkal, még te is? A saját rohadt vérem?!
Jön Kálmán és Lehel a kapu felől.
KÁLMÁN Üdv mindenkinek!
LEHEL Becsület és hűség!
CSABA Kálmán! Kicsiny közösségünk megmentője!
MAMA Az Isten csókolja meg azt a drága szép szemét, polgármester úr!
LEHEL Ni, a cigányok is itt vannak!
KÁLMÁN Fiam, ne most!
LEHEL Jó, nem úgy értem a cigányt, hogy cigány… hanem, hogy cigány. (Csabának) Hogy vagy, Andodrom?
CSABA Most már szarul, sápadtarcú.
Összeütik az öklüket Lehellel.
MÁTYÁS (Kálmánnak) Késtél, édes fiam.
KÁLMÁN Nem késtem, öt óráról volt szó.
MÁTYÁS De te mindig tíz perccel korábban érkezel.
KÁLMÁN Nos, sejtettem, hogy valamit ünnepelni kell, ezért megálltunk a nemzeti borászatnál. (átnyújt egy üveg bort Mátyásnak, aki átadja Csengének)
CSENGE Hozzak még poharakat, Mátyásom?
MÁTYÁS Persze, kicsi szívem! Tölts az én büszke sarjaimnak.
CSENGE Máris, Mátyásom.
LELKÉSZ Segítsek, Csenge drága?
CSENGE Kösz, boldogulok. (bemegy a házba)
Mátyásnak ismét megszólal a telefonja, felveszi, hátravonul, halkan beszélget.
LEHEL (Csabának) Figyelj, ma hoztam egy másikat. Cigány bemegy a könyvesboltba. Megkérdi: „Csehov van?” Boltos: „Az nincs.” „Bulgakov van?” „Az sincs.” „Akkor mi van?” „Kalasnyikov.” „Az mit írt?” Mire a boltos: „Titeket, baszki!” (röhög)
KÁLMÁN Lehel!
CSABA Hagyjad csak, Kálmán. Amíg ez a turulfióka roma gyerekeket ment a folyóból, tudod, hol fájnak nekem a viccei.
LEHEL Kapd be, Mr. Brown.
CSABA Szirénázzál csak, romamentő.
MAMA Még szélsőjobbosnak se vagy jó, rohadjál meg.
LEHEL Bújjatok vissza a kemencébe tovább barnulni.
CSABA Annyira vagy te radikális, mint egy apáca.
LELKÉSZ (Lehelnek) Jól értem, édes fiam, hogy kimentettél egy roma gyereket a vízből?
LEHEL Aha, tavaly, kettőt. Ott fuldokoltak azokkal a nagy szemeikkel. Két kis ártatlan bantu. Mint valami szegény kiskutyák.
LELKÉSZ (súgva Lehelnek) Nem vagy normális, fiam? Két cigány, az ötven év múlva ötszáz.
LEHEL A cigánygyerek is pont olyan, mint egy ember, nem? Maga mit tett volna a helyemben?
LELKÉSZ (súgva) A természetfotósoknak is azt tanítják, fiam, hogy a természetes szelekcióba nem kell beleszólni.
MÁTYÁS (kinyomja a telefont) A kulturális államtitkár sem tud jönni.
KÁLMÁN Hova?
MÁTYÁS Pedig azt mondta, holnap itt lesz. Sebaj, cserébe addig nyaggatom, míg elfogadja az ötletemet az új könyvkiadási törvényről.
KÁLMÁN De miért jönne ide az államtitkár? Vele is vadászol?
MÁTYÁS Nem, mindjárt elmondom.
CSABA (odaáll Kálmán mellé) Bár más ünnepelnivalónk is van most Mátyásilag, engedjétek meg, tisztelt összesereglett vendégség…
MAMA Vendégsereg.
CSABA Vendégsereg… hogy emeljem poharam a mi drága polgármesterünkre, Kálmánhoz! Az ember, aki a mi kicsiny közösségünk hosszú ideje nyúló gondjaira végre megoldja!
MÁTYÁS Mit oldasz meg, Kálmán?
KÁLMÁN Igazán nem az én érdemem. A helyemben bármelyik polgármester megtenné, ha volna annyi hite és munkabírása, mint nekem.
CSABA Ne serénykedjél, barátom. Mondd el nekik!
KÁLMÁN Nos, mindnyájan tudjátok, hogy az előző, balliberális városvezetés a piszkos balliberális kisujját sem mozdította a Rigó-telep ügyében. Pedig a feszültség nőttön nőtt városunk sokszínű lakossága és… városunk egyszínű lakossága között. Nem túlzás azt állítani, hogy noha mesés helyen, a Rigó-domb lábánál fekszik, a Rigó-telep városunk szégyenfoltja. A város minden pontjáról látszik a domboldalra kúszó nyomor, lepusztultság és nincstelenség.
MÁTYÁS Gyönyörűen fogalmazol, fiam.
KÁLMÁN Drága barátaim! Egy bölcs ember egyszer azt mondta: „Egy igazi vezető sosem aggódik, hogy mit hoz a jövő. Mert ő hozza el a jövőt.”
LEHEL Ki mondta ezt, apa?
KÁLMÁN Én. (a többieknek) Istennek hála elhoztam városunk számára a jövőt! És e virágzó jövő úgy kezdődik, hogy az egész nyomortelepet leromboljuk!
CSABA Mégpedig mi, romák fogjuk lerombolni, saját két dolgos kis kezünkkel.
LEHEL Hogy milyen kezetekkel?
MAMA Tudod, amivel kapálózni szoktunk a folyóba, mielőtt megmentel.
LELKÉSZ De ha leromboljátok, mi lesz az ott élőkkel?
CSABA (ünnepélyesen) Lerombolás előtt vadiúj telepet realizálunk egy másik helyen. Takarékos házacskákkal…
MAMA Takaros.
CSABA Takaros kétszobás házakkal, vízvezetékrendszer-vezetékkel, játszótérrel, járdákkal…
LEHEL Lopott autókkal…
CSABA Kérel szépen egy fúrógépet a csőrödbe?
MÁTYÁS Békét, barátaim!
KÁLMÁN Nemcsak emberhez méltó otthona lesz minden rigó-telepi családnak, de míg az építkezés folyik, munkát is tudunk biztosítani számukra.
MAMA Az Isten cirógassa meg a nyakát, polgármester úr!
KÁLMÁN És itt még nincs vége. A mostani Rigó-telep helyén nemzeti lakópark és nemzeti wellness-központ fog épülni. Mondanom sem kell, milyen fontos bevételi forrás lesz ez városunk számára.
LELKÉSZ És hol építitek fel az új Rigó-telepet?
KÁLMÁN A várostól három kilométerre, a zagygát közelében.
MAMA Mi az a zagygát?
CSABA Hát a gát, ahol van a zagy.
MAMA Az a vakondtúrás?
LELKÉSZ Nem veszélyes az, Kálmán? Gát mellé építkezni?
KÁLMÁN Számítottam erre a kérdésre. Először is nem közvetlenül a gát mellett lesz. Hanem attól háromszáz méterre. Másrészt, nézze csak… (belső zsebéből papírokat húz elő) A szakértői jelentés szerint a gát fala olyan szilárd, mint a lakosság nemzeti kormányba vetett hite.
CSABA Én is átnéztem a szakértői dokumentumokat. Ezer százalékosságig biztonságos.
LELKÉSZ Rendben, de akkor is. Miért pont oda építkeztek?
KÁLMÁN Nos, figyelembe kellett vennünk a rendelkezésünkre álló forrásokat. Az összes városkörüli terület méregdrága. A gát alatti földsáv azonban egy csőd szélén álló budapesti cégé. Terveim szerint a piaci értéknél tízszer olcsóbban fogjuk megszerezni, hiszen úgysem kell senkinek. Így remélhetőleg arra is marad pénz, hogy egy iskolát is építsünk az új telepen.
MÁTYÁS Hát ez igazán szép, édes fiam. Büszke vagyok rád!
Csenge megjön a poharakkal, bort tölt, Kálmán elutasítja.
KÁLMÁN Köszönöm, apa, de igazán semmiség, mindössze hosszú évek megfeszített munkája. Csoda, hogy élek. De most te jössz.
MÁTYÁS Hova?
KÁLMÁN Mondd el, miért hívtál. Mit ünnepelünk?
LEHEL És miért ülsz egy asztalnál ezekkel?
CSENGE Mátyásom szinte minden nap együtt vacsorázik a családommal.
KÁLMÁN Mátyás-om?
CSABA Majd’ minden nap eszünk-iszunk / Addig, amíg be nem… esteledik.
MÁTYÁS (Csabának) Ügyes!
CSENGE Hogy is értetted azt, hogy „ezekkel”?
LEHEL Sehogy. Veletek nincs bajom, csak az élősködőket rühellem. Az olyanokat, akik gazdag költőkön élősködnek ahelyett, hogy dolgoznának.
MAMA Köpjed ki a szívedet akkor.
KÁLMÁN Nos, apa?
MÁTYÁS Várjatok még egy keveset. Hamarosan megérkeznek a többiek is. Jönnek Ádámék Erdélyből, meg Andrásunk Pestről…
KÁLMÁN Mármint öcsém-Andrásunk Pestről?
MÁTYÁS Van másik Andrásunk is Pesten? Persze, hogy ő. Itt lesz mindenki. Hát nem tüneményes?
KÁLMÁN Mindenki? Hát nem tüneményes. Lehel, idd ki a poharad, indulunk!
MÁTYÁS Ne butáskodj, fiam.
MAMA Maradjon még, drága polgármester úr! Nem is koccintottunk. Nincs is mivel.
KÁLMÁN Köszönöm, vezetek.
CSABA Hová sietel, kicsiny közösségünk megmentője?
MÁTYÁS Hidd el, édes fiam, megéri békében lenni. Én mindig mindenkivel jóban voltam, az elmúlt húsz évben az összes magyar miniszterelnök személyes jóbarátom és vadászcimborám volt. Ezért lettem, ami lettem.
KÁLMÁN Vén kujon?
MÁTYÁS Minden kormány által kitüntetett vén kujon. Neked is arra kellene törekedned, hogy ne csak a jobboldal fogadjon el. Tudod, fiam, létezik az a szellemi nagyság, ami ideológiák és világnézetek fölött áll. (kezét a mellére teszi)
LELKÉSZ Erre csak Isten képes.
MÁTYÁS Köszönöm.
Érkezik András, Adél és Nóra. Andrásnál egy táska meg egy bőrönd, Nóránál kisebb bőrönd.
ANDRÁS Szevasztoook!
MÁTYÁS András fiam!
ANDRÁS Ugye nem maradtunk le semmiről? Alig találtunk helyet a nemzeti parkolóban. Előtte meg Adélra rájött a migrén, és meg kellett állnunk egy nemzeti gyógyszertárnál. Fél órát vártunk, míg kiveszekedte magát a patikussal.
ADÉL Kend rám ezt is. (Mátyásnak) Azért késtünk, mert András múlt héten összetörte a Lexust…
ANDRÁS Nem én törtem össze, a nemzeti pénzelverőforrás minisztere jött belém.
ADÉL …és emiatt most a veterán Mercivel jöttünk, ami nem bírja úgy a strapát.
MÁTYÁS Nem késtetek. Isten hozott!
NÓRA Na, mi volt ez a nagy titkolózás a telefonban, mit ünnepelünk, nagyapa?
CSABA Elmondhatom, Mátyás?
MAMA Ne legyél paraszt, rohadjál meg. Nem látod, hogy ő akarja bejelenteni?
MÁTYÁS Gyertek ide!
Mátyás az asztalfőhöz áll, mindenki köré gyűl. Ahogy elhaladnak egymás mellett, a vendégek köszöntik egymást. András és Kálmán kurtán kezet fognak, de nem néznek egymásra. Lehel a tekintetével végig Nórát követi.
ADÉL Jól nézel ki, Kálmán. Kár, hogy ilyen ritkán találkozunk.
KÁLMÁN (hűvösen) Köszönöm.
NÓRA (Kálmán elé sétál, odahajol hozzá) Tényleg egyre jobban nézel ki. Sportolsz?
KÁLMÁN (zavarba jön) Nos, néha tetszem. Teniszezem, bocs.
MÁTYÁS Helyes, fiam, ne hanyagold el magad! Ahogy Szókratész mondja: egy férfi számára szégyen anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes. (kihúzza magát)
ANDRÁS (majszolni kezd egy pogácsát) Én is tekerek, mint Lance Armstrong. (mutatja, hogyan tekeri a cigit)
MÁTYÁS (miután mindenki elfoglalta a helyét) Kedves családom! Egy újjászületésnek lehettek roppant szerencsés tanúi. Egy meglett férfi napvilágra lépésének a magány sötét sírkamrájából. Azért hívtalak ide benneteket, hogy bejelentsem: megnősülök!
ANDRÁS (a meglepetéstől köhögni kezd, kiköpi a pogácsát) Bocs… romaútra ment.
KÁLMÁN Khm.
MÁTYÁS Na. Örültök?
KÁLMÁN Ez… ez… most nagyon… örülök, csak… most komolyan, apa, a te korodban?
MÁTYÁS Az enyém is van olyan jó, mint másé. (Csengének) Tölts mindenkinek, kicsi szívem!
A Mama azonnal odatartja a poharát.
CSENGE Máris, Mátyásom. (tölt mindenkinek)
ANDRÁS (suttogva) Biztos, hogy jól átgondoltad ezt, apa?
MÁTYÁS Persze, majdnem fél napig gondolkodtam rajta. Hétvégén lagzi.
KÁLMÁN M-most? Mármint holnap? Ezen a szent nemzeti hétvégén?
MÁTYÁS Igen. Mi ráérünk, a lelkészünk ráér, mindenki ráér. Ugye?
LELKÉSZ Ühüm.
KÁLMÁN De miért csak most szólsz?
MÁTYÁS Mert csak tegnap döntöttük el, vadászat után. Lőttem egy vaddisznót, mondom magamnak: remek esküvői pecsenye lehetne ebből. De ahhoz kéne egy esküvő! Hát így. Meglátjátok, milyen isteni lesz!
KÁLMÁN És mégis… mégis kit vennél el?
MÁTYÁS Nem egyértelmű?
KÁLMÁN Nem.
MÁTYÁS Nos, mindnyájan ismeritek Csabát, a roma önkormányzat vezetőjét.
LEHEL Csabát akarod elvenni?!
MÁTYÁS De talán nem ismeritek kellőképpen az ő gyönyörű lányát, Csengét.
KÁLMÁN Csengét akarod elvenni?
MÁTYÁS Igen, összeházasodunk az én Csengémmel.
Csend.
LEHEL De hogy teheted ezt, nagyapa? Te, a megbecsült magyar költő.
MÁTYÁS Magyar költők nem nősülhetnek?
LEHEL De mi lesz itt akkor, United Colors of Benetton?!
CSABA Mit mond a szád?
LEHEL Újabban büdös cigányokat fogadunk a családba?
MAMA Nana, rohadjál meg, nana!
ANDRÁS (kijavítja Lehelt) Nehéz levegőjű romákat.
MÁTYÁS Ne fortyogjatok ezen a szép tavaszi napon! (megöleli Csengét, megsimogatja a mellét) Nem úgy értik, kicsi szívem.
LEHEL Ja, nem úgy értettem a büdöst, hogy büdös, hanem hogy… büdös.
LELKÉSZ Úgy van, testvéreim. Örüljetek inkább a szerelemnek, mely által egy vén, száraz kóró magához láncol egy ilyen szép zsenge virágszálat!
MÁTYÁS Barátaim, ez a kert, az én szép kertem a béke napfényes szigete. Itt mindenki szereti egymást, az acsarkodás tilos.
ANDRÁS (félrevonja Mátyást, halkan) Ne haragudj, hogy megkérdezem, kedves könnyelmű apám, de megmondanád, hogy képzelted a nősülést a vagyon szempontjából?
MÁTYÁS Hogy érted?
ANDRÁS Mi lesz halálod után? Mindened rászáll ezekre?
CSABA Mit mondol, mérnök úr?
MÁTYÁS Te most a halálomról akarsz beszélni? Az esküvőm előnapján?
ANDRÁS (Mátyásnak, halkan) Valamikor ragyogó intellektus voltál, apa. Nem is álltál szóba olyan emberrel, aki nem olvasta a Thomas Mann összest. Erre most összeállsz ezekkel?
CSABA Mit mondol, András?
KÁLMÁN (Mátyásnak, suttogva) Tényleg képes lennél elherdálni a vagyonod egy ostoba lány miatt?
MÁTYÁS Egyáltalán nem ostoba. Különleges adottságai vannak.
KÁLMÁN Igen, láttam, hogy a különleges adottságaival matatsz. Nézz magadra. Idős korodra elvette az eszed a… testiség.
MÁTYÁS A mi kapcsolatunk Csengével nem csak a testiségről szól. Rengeteg közös témánk van.
KÁLMÁN Például?
MÁTYÁS Például… a szexualitás.
KÁLMÁN Pszichológushoz foglak küldeni. Egy rendes nemzeti pszichológushoz.
MÁTYÁS De fiam, nem élhetek remeteként, szükségem van valakire. Mit csináljak, ha rámtör az érzés?
KÁLMÁN Az érzés?
MÁTYÁS Az érzés.
KÁLMÁN Hát segíts magadon. És Isten… áldjon.
MÁTYÁS Életem legboldogabb napja közeleg, és ti letoltok a vágyaim miatt?
NÓRA Ez annyira szuper! (összevissza puszilja Mátyást) Boldogságot, nagyapa!
MÁTYÁS Köszönöm, Nóra! (a fiainak) Na, valahogy így.
ADÉL Hajrá, kedves Mátyás! Úgy örülök nektek!
MÁTYÁS Tényleg örültök?
MAMA Még szép, hogy rohadtul örülünk!
CSABA Az én okos kislányom a legjobb helyre kerül.
MAMA Igyunk még erre a nagy örömre, rohadjatok meg!
NÓRA (Csengéhez libben, megpuszilja) Alig várom, hogy láthassalak fehér ruhában!
CSENGE Lila lesz, hihi.
NÓRA Nem baj, hihi.
MÁTYÁS Koccintsunk!
Mindenki felemeli a poharát, koccintanak.
A legjobbat még el sem mondtam: mióta együtt vagyunk az én kicsi szívemmel, újra elkezdtem írni! A kortárs irodalom hitvány limlom, hisz újabban minden művész a közélettel foglalkozik. De ha befejeztem a Csenge-ciklust, meglátjátok, hogy felpezsdül a magyar líra! (csöng a telefonja) Bocsássatok meg. (felveszi)
KÁLMÁN Hát, azt látom, hogy te felpezsdültél, apa.
CSENGE Még sosem volt ilyen jó erőben.
ANDRÁS (Csengének) Úgy vélem, ez az esküvő szociológiai szempontból bölcs döntés volt apa részéről. Gratulálok a felzárkóztatás és integráció ilyen szép megvalósításához.
CSENGE Köszönöm, szociológiai szempontból.
ANDRÁS (Mátyásnak) Gratulálok, apa! Ötven évvel fiatalabb cicát elvenni, így kell ezt!
MÁTYÁS (fülénél telefon) Csak negyvenöt évvel.
ADÉL (Andrásnak) Arra célzol, hogy én öreg vagyok?
ANDRÁS Dehogyis, szívem. És jól tudod, hogy én az idősekre bukom.
Adélra hajol, hogy megpuszilja, de Adél félreáll, és András majdnem ráesik a Mamára.
ADÉL Azt látom.
KÁLMÁN (Csengének) Kívánom, hogy ez az összefonódás legyen szimbolikus példa városunk polgárai számára. Váljék láthatóvá általa a roma középosztály létrehozásának megvalósíthatósága, és jelképezze a nemzeti egységet, mely nélkül a haza…
MÁTYÁS (fülénél telefon, Kálmánnak) Fiam, a távközlési miniszternek van valami új projektje, internetes lefedettség meg ilyesmi. Meg akarod nyerni a pályázatot?
KÁLMÁN Apa, mondtam már, hogy az ilyesmit bízd rám, és engedd, hogy saját erőmből fejlesszem a városomat.
MÁTYÁS (a telefonba) Nem kell neki.
KÁLMÁN Nem azt mondtam!
MÁTYÁS Akkor kell, vagy nem kell?
KÁLMÁN Tudod, mit? Nem kell.
MÁTYÁS (a telefonba) Add akkor a Lajosnak. Ez van. Lázongó ifjúság. Na, szevasz!
KÁLMÁN (Csengének) …Mely összefogás nélkül a haza barbár bevándorlók és idegen nagyhatalmak prédájává lesz.
MÁTYÁS (kinyomja a telefont. A többieknek) Kedveseim! Mindjárt megérkeznek az én szeretett öcsémék is Erdélyből, drága kicsiny szülőfalumból, melynek zöldellő lankáit ifjú fejjel és sajgó szívvel hagytam oda, ugyanakkor sajgó szívemet leszámítva minden porcikám ujjongott, hogy végre megszabadulok attól a kurva koszfészektől. Kálmán, András. Nem szeretném, ha azt a benyomást keltenétek, hogy mi egy széthúzó, ellenségeskedő család vagyunk. Úgyis elég megpróbáltatás lesz elviselni, hogy szeretett öcsém beleköt az élő fába is. Hanem mutassuk meg, milyenek vagyunk valójában: egy kedves família, mely képes áthidalni bármilyen nézeteltérést. Ugye, azok vagyunk?
Hosszú csend.
(András felé) Ugye, azok vagyunk?
ANDRÁS Persze, apa, de ezt miért nekem mondod? (Kálmánra mutat) Ő a jobboldali díszgyökér, aki képtelen a párbeszédre.
KÁLMÁN (Mátyásnak) Apa, mondd meg ennek a beképzelt balliberális császárszalonnának, hogy az nem párbeszéd, ha folyton mocskoljuk a hazát és a nemzeti kormányt.
ANDRÁS (Mátyásnak) Mondd meg ennek a sötét nemzeti hőscincérnek, hogy a hazámhoz hűséges vagyok, de egy kormányhoz csak akkor, ha megérdemli.
MÁTYÁS Fiaim, ez nem illik két testvérhez.
KÁLMÁN (Mátyásnak) Hát nem látod, apa? Minden jó kezdeményezésünket kinevetik és rossznak állítják be. Képtelenek elfogadni, hogy mi egy erős, független haza építésén dolgozunk.
ANDRÁS Leépítésén.
KÁLMÁN (Mátyásnak) Közöld vele, apa, hogy minden jót nekünk köszönhetnek, ami az elmúlt években történt ezzel az országgal.
ANDRÁS (Mátyásnak) Erre feleld azt szarkasztikusan, apa, hogy valóban adtak nekünk három fontos dolgot: a szólás szabadságát, a művészet szabadságát, és egy figyelmeztetést, hogy ne merjük gyakorolni ezeket, mert kurvára megbánjuk!
KÁLMÁN (Andrásnak) Ó, már vártam ezt, hogy diktatúra van!
ANDRÁS Te mondád.
KÁLMÁN Ha olyan nagy a diktatúra, hogyhogy tele lehet a sajtó a nemzetgyalázó fröcsögéseitekkel?
ANDRÁS Ha meg olyan nagy a szabadság, akkor mi a szar bajotok van azzal, hogy mit mondunk rólatok a sajtóban?
KÁLMÁN Az a bajunk, hogy mocskos balliberális hazugság az egész! Ez egy fejlődő, szép ország, rengeteg csodálatos értékkel, nem rasszista, antiszemita maffiaállam, ahogy beállítjátok!
ANDRÁS Nem antiszemita?
KÁLMÁN Nem! Ugyanúgy bánunk a zsidókkal, mintha magyarok lennének!
ANDRÁS Szóval nem azok?
KÁLMÁN Ha ellenünk törnek, akkor nem!
MÁTYÁS Fiaim…
ANDRÁS Mit „fiaim”, apa? Ezek után csodálkoztok, hogy rosszul érezzük magunkat ebben az országban?!
KÁLMÁN Nagyon helyes! Amíg ti voltatok kormányon, én éreztem magam rosszul!
ANDRÁS Mégis miért?
KÁLMÁN Miért? Mert terjesztitek az erkölcsi züllést, és nem hagytok érvényesülni bennünket. Folyamatosan gyalázzátok az értékeinket, a hitünket… meg a rockoperáinkat!
ANDRÁS Gyalázás, fröcsögés, erkölcsi züllés… Amikor valaki jobbosnak megy, bemagoltatnak vele valami szótárat ezekkel a szavakkal?
KÁLMÁN És amikor valaki beüti a fejét, és balliberális lesz, automatikusan válik hisztis, pökhendi majommá, vagy utólag nevelik át?
ANDRÁS Nektek minden hiszti és gyalázás, amiben van egy csöpp kritika.
KÁLMÁN Érdekes, hogy az a csöpp kritikátok mindig kizárólag ránk csöpög, pedig ti lopkodtátok szét az országot. Hát most kézbe vesszük a dolgokat!
ANDRÁS Úgy érted, mindenre ráteszitek a kezeteket! Aki nem jobbos, az repül!
KÁLMÁN Nicsak, ki beszél! Ha jól emlékszem, ti pontosan ugyanezt csináltátok!
ANDRÁS Nem ilyen gátlástalanul!
KÁLMÁN Te beszélsz gátlástalanságról? Annyit hazudoztatok gátlástalanul, hogy ha véletlenül kicsúszott a szátokon egy igazság, sírva szaladtatok gyónni a miniszterelnökötöknek!
A kapu felől besétál Ádám zsebre dugott kézzel.
ÁDÁM Adjon Isten jó napot!
MÁTYÁS Édes öcsém!
LEHEL Nicsak, ez Ádám bácsi a messzi Erdélyből, ahol csobognak a hegyi patakok! Egység és igazság!
Ádám mindenkit sorra megölel, majd újból zsebre dugja a kezét.
ÁDÁM (körülnéz, enyhe fintorral) Miféle hülye udvar ez, te Mátyás?
MÁTYÁS Ó, köszönöm, hogy máris egy pompás dicsérettel kezded. Mi bajod az udvarommal?
ÁDÁM Még egy szaros kutyád sincsen, hogy megugasson?
MÁTYÁS Az a bajod, hogy nem ugat meg a kutya?
ÁDÁM Merne csak megugatni. Úgy rúgnám valagba, hogy a szomszéd kutyának is fájna.
MÁTYÁS Az a bajod, hogy nem tudod valagba rúgni a nem létező kutyámat, ami nem is ugat?
ÁDÁM Mér, ez akkora nagy igény? Nem is rendes ház az, ahol nincsen házőrző kutya, igaz-e, Kálmán?
MÁTYÁS Alig teszed be ide a lábad, máris ócsárolni kezded a kertemet, és kutyákat akarsz rugdosni? Az esküvőm előnapján?!
ÁDÁM Jól van, csituljál! Mit húzod fel magadat? Nincsen kutyád, mint a rendes embereknek, megértettem.
KÁLMÁN A kedves családod merre van, Ádám bácsi?
ÁDÁM (a kapu felé fordul) Sára, hol a jércék zsíros püspökfalatjába vagy már?!
Érkezik Sára, hatalmas bőröndöket vonszol maga után.
SÁRA Jövök, Ádám, jövök.
ÁDÁM Jön. Bence fiam is mindjárt itt lesz, csak le kell parkolja a dubát.
ANDRÁS Micsodát?
ÁDÁM A dubát.
ANDRÁS A mit?
ÁDÁM Ez süket?
MÁTYÁS (Andrásnak) Kisbusz.
SÁRA (lihegve megáll) Kisbusz. Látod, Ádám? A szomszéd Sanyi is így hívja a dubát. Kisbusz.
ÁDÁM Örülök akkor, ha így hívja a szomszéd Sanyi. Aztán a csigalassú feleségeket hogy hívja a szomszéd Sanyi, erről van-e információd?
SÁRA A szomszéd Sanyi nem hagyná, hogy a felesége egyedül cipekedjen s csigalassú benyomást keltsen a rokonság előtt.
ÁDÁM Mer a szomszéd Sanyinak nincsen is felesége. Ha nekem se volna, én se hagynám, hogy egyedül cipekedjen.
MÁTYÁS Drága Sára, tényleg te vagy az? (megöleli)
ÁDÁM Már fel se ismered, mi? Mert mióta felvitte az Isten a dolgodat, tojsz rea meglátogatni. Szégyellsz minket, igaz-e?
MÁTYÁS Nem igaz! Mindig büszke voltam az erdélyi gyökereimre.
ÁDÁM Te most gyökérnek neveztél engemet?
MÁTYÁS Nem! Én… én…!
CSENGE Jaj, Mátyásom, higgadj le kérlek.
MÁTYÁS Higgadok, kicsi szívem. (Ádáméknak) Kedveseim, bemutatom nektek az én drága menyasszonyomat!
ÁDÁM Ó! (kezet csókol Csengének) Örülök a szerencsének, kisasszony. (Mátyásnak) Látod? Tudok úriember is lenni, ha akarok. Nem értem, mi a disznószaros kórénak kell szégyellni engemet.
MÁTYÁS Nem szégyellek!
ANDRÁS (Ádámnak) Ti tudtatok az esküvőről?
MÁTYÁS Nekik meg kellett mondanom, különben nem tették volna meg ezt a hosszú utat drága kicsiny szülőfalumból, melynek zöldellő lankáit… (megcsörren a telefonja, felveszi, halkan beszélget)
SÁRA (Csengének) Gratulálok szívből, leányka. Jó lesz neked Mátyás mellett, meglásd. Finom ember, sokakkal ellentétben. (Ádámra néz)
LEHEL Ádám bácsi, jó volt az út a messzi Erdélyből, ahol olyan szépen őrzik a magyar nyelvet?
ÁDÁM Faszt.
SÁRA Ádámomnak nem igazán tetszik a mi Bencénk vezetési stílusa.
ÁDÁM Az öngyilkos szlalomozás nem igazán nevezhető vezetési stílusnak, te Sára. Csoda, hogy élünk.
KÁLMÁN Hogyhogy nem te vezettél? Negyven évig voltál kamionsofőr. Meguntad?
Ádám bosszúsan legyint.
SÁRA Ádámomnak elvették a könyvét.
ANDRÁS Milyen könyvét vették el?
ÁDÁM A Monte Cristo grófját. Milyen könyvemet.
ANDRÁS Nem értem.
ÁDÁM A sofőrkönyvemet, ecsém!
MÁTYÁS (fülénél telefon, Andrásnak) Bevonták a jogosítványát.
SÁRA Ádámom ittasan vezetett, és elütötte a szomszéd Sanyit.
ÁDÁM Sajnos túlélte. De most már le kéne öblíteni egy kupicával az út porát, ez a javaslat fogalmazódott meg bennem. Hoztam is egy korty pálinkát, ott van az egyik bőröndben mind a tíz liter. Gyerünk már kipakolni, mit álldogálunk?
MÁTYÁS Szevasz. (kinyomja a telefont. Ádámnak) Igazad van. Az első emelet a tietek, a második az Andráséké. Gyertek, mutatom a járást.
ÁDÁM Legközelebb hozok neked egy kicsi ügyes egerésző kutyát, te Mátyás. Léna most kölykezett vagy hatot…
MÁTYÁS Köszönöm, nem kell.
SÁRA Hetet.
ÁDÁM Mi?
SÁRA Hetet kölykezett.
ÁDÁM Hetet akkor.
SÁRA (Mátyásnak) De kettőt odaadtunk a szomszéd Sanyinak, az egyik pedig megdöglött szegény.
ÁDÁM Igen? Melyik, a tarkafülű vagy a fehér hasú?
SÁRA Az, amelyiknek volt egy szépecske sárga folt a hátán.
ÁDÁM Melyik volt az, te?
SÁRA Tudod, az a kicsi csámpás.
ÁDÁM A kajla csámpás vagy a sipákoló csámpás?
MÁTYÁS Jöttök már?
ÁDÁM Megyünk, megyünk. Figyeljél, Mátyás, neked adjuk azt a sipákoló csámpás kutyukát.
MÁTYÁS Kösz, nincs szükségem kutyára.
SÁRA A sipákoló csámpás megdöglött.
ÁDÁM Megdöglött? Akkor a kajla csámpást adjuk neked. Jövő hónapban úgyis…
MÁTYÁS Nem kell kutya!!!
ÁDÁM Jól van, na, jól van. A te udvarod, nem erőltetem.
MÁTYÁS Pontosan! Az enyém! És jól megvagyok tarka csámpás meg kajla sipákoló meg kockás csilingelő kutyák nélkül!
ÁDÁM Ha nem kell, hát nem kell. Értem én. Pedig jobban megfogja a nagyegeret, mint a macska, azt tudjad. Macskád, az van legalább? Vagy azt se voltál képes beszerezni?
Mátyás elfojt egy káromkodást.
CSABA (odalép Ádámhoz, kezet nyújt) Kovács Csaba, a roma önkormányzat vezetője.
ÁDÁM (kezet fog vele) Gál Ádám. Ti ilyen házicigányok vagytok, igaz-e?
CSABA Tessék?
ÁDÁM Nem ezek e kéregetősök, a kicsavart, leprás lábaikkal.
MÁTYÁS Ádám!
ÁDÁM Hanem ezek az üzletelősök.
MÁTYÁS Menjünk már!
A Mama hirtelen az asztalra borul.
CSABA Mi van magával, rohadjon meg? (megrázza, a Mama nem moccan)
CSENGE Nagymami!
ADÉL Mi történt, hívjak mentőt?
CSABA Mama! (rázogatja, majd legyint. A többieknek) Hát ez kész. Haza kell vinni. (nem moccan) Valakinek.
Csend.
LELKÉSZ (odalép, felkarolja a Mamát) Várj, segítek.
CSABA Jól van, viszem. (felkarolja a Mamát a másik oldalról) Örökké elrontja minden szórakozásomat.
LELKÉSZ Isten áldjon, Csenge drága.
Kitámogatják a Mamát.
MÁTYÁS Hát igen. Gyertek, megmutatok mindent. Lehel segít a csomagokkal, ugye?
LEHEL (Nórát bámulta) Hogy? Persze hogy.
Lehel megragadja Andrásék két bőröndjét, mintha nagyon könnyűek lennének, és elsétál Nóra előtt a ház felé. Mindnyájan eltűnnek a házban, csak Kálmán marad, aki Nóra után nyúl, és visszahúzza az udvarra.
KÁLMÁN Válthatunk pár szót?
NÓRA Ahányat csak akarsz.
KÁLMÁN Figyelj csak… Legutóbb… amikor azt mondtam, hogy… tudod…
NÓRA Butuska vagyok, Kálmán, nem tudok semmit.
KÁLMÁN Amikor azt mondtam neked, hogy el tudnám képzelni veled az életem…
NÓRA Ezt mondtad?
KÁLMÁN Ööö… igen.
NÓRA És én mit feleltem?
KÁLMÁN Nos, kinevettél.
NÓRA Ó, mondtam, hogy butuska vagyok. De biztosan félreértettél valamit. Téged soha nem nevetnélek ki, Kálmán. Soha.
KÁLMÁN Nem? Szóval… nem szeretném, hogy emiatt azt gondold, hogy perverz vagyok vagy ilyesmi.
NÓRA Miért gondolnám?
KÁLMÁN Hát, ugye, ez a… korkülönbség…
NÓRA Mi rossz van abban?
KÁLMÁN Meg ez az egész rokoni ügy… Tudod, sok rokonházasság volt már a történelemben. Darwin, Einstein, Mario Vargas Llosa…
NÓRA Annyira bírom a műveltséged!
KÁLMÁN Nos, igen.
NÓRA De ugye tudod, hogy engem örökbe fogadtak?
KÁLMÁN Ööö, persze. Látom, te is. Minden esetre remélem, ez az egész szamárság nem befolyásolja a barátságunkat. Szeretném, ha elfelejtenénk, amit mondtam.
NÓRA Amikor így nézel rám azzal a mélykék szemeddel, mindent elfelejtek.
KÁLMÁN Nos, khm… Akkor fátylat rá?
NÓRA Fátylat? Miért, már nem tetszem neked?
KÁLMÁN Nem erről van szó.
NÓRA Akkor miről?
KÁLMÁN Egyszerűen… nem szeretnék tolakodni, ha te soha nem…
NÓRA Én soha nem… micsodát?
KÁLMÁN Nézd. Ez most egy elég nehéz időszak számomra. A város négy éve kéri, hogy csináljak valamit a romákkal. A romák négy éve kérik egyre dühösebben, hogy csináljak valamit velük. Csak te nem kéred soha, hogy csináljak veled valamit.
NÓRA Hát kérni kell azt, Kálmán?
Jön Mátyás, Lehel és András a ház felől.
MÁTYÁS Töltsetek még, kedveseim!
KÁLMÁN (Nórának) Úgy érted… köztünk elképzelhető lenne egy olyan jellegű… a barátságon némiképp túllépő…?
NÓRA És még azt hittem, én vagyok butuska. (Mátyáséknak) Én is kérek ám fröccsöt! (mosolyogva az asztalhoz megy)
KÁLMÁN Várj, akkor ez azt jelenti…?
NÓRA Ki tölt nekem?
LEHEL Én!
NÓRA (Andrásnak) Anya mit csinál?
ANDRÁS Öltözködik és tanácsokat osztogat. Csenge segít neki berendezkedni, ő pedig segít Csengének kiábrándulni a házaséletből.
Inni készülnek, Lehel tölt Nórának. Jön Csaba.
LEHEL (mély hangon, amerikai filmelőzeteseket utánozva) Idén tavasszal… jól vigyázz a pénztárcádra, mert… A cigány visszatér!
CSABA Hogy fogalmazott a nyelvhasználatod?
ÁDÁM (Kálmánnak) Ti utáljátok a cigányokat?
KÁLMÁN Mi? Ugyan már, dehogy utáljuk! Miért, ti?
ÁDÁM Mi is.
MÁTYÁS (Csabának) Mi szél hozott vissza, kedves após?
CSABA Anyámat taxiba ültettük a lelkészünkkel. Mondtam neki, vigye haza az ágyába, én inkább visszajönnék, mert ha akadna még némi bor, esetleg…
MÁTYÁS Persze, gyere csak, jut is, marad is!
SÁRA Hoztunk egy kis májas hurkát meg kolbászt is, ha kell valakinek…
ANDRÁS Hurka? Hol?
SÁRA Gyertek, mutatom.
Bemennek a házba, csak Kálmán marad. Kijön a házból Adél.
ADÉL Kálmán! Éppen indulok az autóhoz, a kesztyűtartóban hagytam a gyógyszereimet. Nem kísérsz el?
KÁLMÁN Nos, ne haragudj, szeretnék valamit megbeszélni apával. (indul a ház felé)
ADÉL Figyelj, mielőtt bemennél, hadd tegyek fel egy kérdést.
KÁLMÁN Hát jó. Parancsolj.
Csend.
ADÉL Jelentek én még neked valamit?
KÁLMÁN (óvatosan körülnéz) Ezt itt akarod megbeszélni?
ADÉL Fontos lenne.
KÁLMÁN Te rólunk akarsz beszélni, mikor ennyi ember van itt? Ne vessem rád magam mindenki előtt?
ADÉL Szeretnéd?
KÁLMÁN Ezt most komolyan kérdezed?
ADÉL Csak arra válaszolj, kérlek, hogy érzel-e még valamit irántam.
KÁLMÁN Én? Khm… Nos, persze.
ADÉL Mit?
Csend.
KÁLMÁN Nézd. Te akartad, hogy vége legyen, nem?
ADÉL Igen, mert szeretkezés közben elaludtál rajtam, és ez picit rosszul érintett.
KÁLMÁN Tudod, milyen hajszában élek én? Hogy milyen fárasztó polgármesternek lenni?
ADÉL Ébredés után pedig azt mondtad: „Utoljára egy pártgyűlésen aludtam ilyen jót, Aranka.”
KÁLMÁN Jó, sajnálom, Aranka, én…
ADÉL Adél vagyok!!!
KÁLMÁN Persze, tudom. Tényleg nagyon sajnálom ezt az egész alvás ügyet, de félreértelmezted a szavaimat.
ADÉL Az Arankát?
KÁLMÁN Igen. Azt úgy értettem, hogy „Adél”, de te szándékosan kifacsarod.
ADÉL Mindegy. Tudod, sokáig azt hittem, hogy csak azért kellettem neked, mert utálod a férjem, és így akarsz bosszút állni rajta.
KÁLMÁN Miből gondoltad ezt a csacsiságot? Nevetséges. Hehehe.
ADÉL De amit múlt héten tettél, abból arra következtettem, hogy talán nincs igazam. És hogy te is folytatni szeretnéd.
KÁLMÁN Igen? Mit tettem a múlt héten?
ADÉL (felderült arccal) Lájkoltad egy bejegyzésemet a Facebookon!
KÁLMÁN Khm, nos…
ADÉL Figyelj, mondd meg őszintén: így van?
KÁLMÁN Végül is, khm, igen, elképzelhető…
ADÉL (csillogó szemekkel) Tényleg?
KÁLMÁN …hogy valóban, nos, lájkoltam… de tulajdonképpen… (megcsörren a telefonja) Ne haragudj, fel kell vennem. (felveszi) Gál Kálmán. Igen. … Nem ér rá hétfőn? … Milyen jelentésről? … Jó, most higgadj le, a maja világvégét is túléltük, ezt is túl fogjuk. … Igen, sietek. (kinyomja) Ne haragudj, be kell szaladnom a városházára.
ADÉL Rossz hír?
KÁLMÁN Semmiség, csak megmentem a világot.
ADÉL Visszajössz, ugye?
Kálmán kimegy a kapun. Jön a házból András.
ANDRÁS Figyelj, Adél. Nem akartam ezt előhozni Nóra előtt… Nagy hibának tartom, hogy kettéosztottuk a céget.
ADÉL Én nem. Te csak tedd tönkre a saját céged, én nem fogok veled süllyedni azért, mert szar üzletember lettél.
ANDRÁS De hát nem én lettem szar! Te is tudod, hogy ezek a vérnemzeti állatok mindent bekebeleztek. Nekünk csak morzsák jutnak.
ADÉL Neked. Én tudom, hogyan kell üzletet kötni.
ANDRÁS Beveted a nőiességed.
ADÉL Nem mindegy?
ANDRÁS Oké, én ezt nem tudom bevetni, viszont egy céget simán elvezetek.
ADÉL A vezetésről inkább ne beszéljünk. Ki törte össze az autót?
ANDRÁS A nemzeti pénzelverőforrás-miniszter jött belém! Nézd, hadd bizonyítsam be, hogy jó vagyok. Mindenféle szempontból. Szeretném rendbe tenni a dolgokat… mindenféle szempontból.
ADÉL Hallgatlak.
ANDRÁS Utazzunk el jövő hét végén. Csak mi ketten. Helyrehozhatnánk a kettőnk… tudod, mindenféle szempontból.
ADÉL Azt már megpróbáltuk, és te nem voltál hajlandó folytatni.
ANDRÁS Mert a párterapeuta egy idióta volt.
ADÉL Egyáltalán nem volt idióta. Nagyon kedves idős hölgy volt.
ANDRÁS Azt kérdezte, mit mondana a péniszem, ha most megszólalhatna. Szerinted ez normális kérdés?
ADÉL Ettől még nem kellett volna vérig sértened.
ANDRÁS Nem sértettem vérig.
ADÉL Csak azt felelted: „örömét fejezné ki, hogy ekkora picsát lát, mint maga.”
ANDRÁS Sajnálom, az én péniszem így fogalmaz.
ADÉL Hova szeretnél utazni?
ANDRÁS Mehetnénk például Velencébe.
ADÉL Ó, az nagyon szép.
ANDRÁS Igen! Akkor benne vagy?
Csend.
ADÉL Meglátjuk. Előbb bizonyítsd be, hogy nem vagy teljesen inkompetens. Mindenféle szempontból.
Jön a házból Lehel és Nóra.
Megyek a gyógyszereimért.
LEHEL Tényleg tetszett?
NÓRA Micsoda?
Adél kimegy a kapun, András bemegy a házba.
LEHEL Amit odabent mutattam.
NÓRA A tetkó? Nagyon jól áll. Főleg az a Batman-jel a hátadon.
LEHEL A turul? Az egy teljes hónapig készült.
NÓRA És a KRESZ-tábla?
LEHEL Az nem KRESZ-tábla, hanem nyilaskereszt!
NÓRA Te nyilas vagy?
LEHEL Hát, ezt így egy az egyben nem…
NÓRA (közbevág) Annyira bírom a nyilasokat!
LEHEL Tényleg? (kihúzza magát) Hát akkor bevallhatom, hogy…
NÓRA (közbevág) Én ikrek vagyok! A nyilas tűzjegy, ugye?
LEHEL Az biztos!
NÓRA Megmutassam az én tetkómat?
LEHEL Neked is van?
NÓRA Egy icipici. De ki kell azt ám érdemelni. Olyan helyen van.
LEHEL És mi kell ahhoz, hogy valaki kiérdemelje?
NÓRA Először is hozzon nekem még egy fröccsöt.
LEHEL Repülök! De ahhoz, hogy hangsebességgel suhanjak, szükségem van egy csókra.
NÓRA Biztos?
LEHEL Azzal működöm, nem tehetek róla.
NÓRA Hát jó.
Lehel meg akarja csókolni, Nóra félrehajol, és aprót puszil Lehel fülére.
LEHEL Hát ez mondjuk nem egészen az volt, de talán fél tankkal is eljutok a célig. (indulna, visszafordul) Örülök, hogy téged sem zavar, hogy rokonok vagyunk.
NÓRA Tudod, hány híres rokonházasság volt már a történelemben? Darwin, meg Einstein…
LEHEL Darwin és Einstein házasok voltak?! Baszki, nem csoda, hogy utálom a majmokat meg a fizikát.
NÓRA (közel hajol hozzá) De a kémiát, remélem, szereted.
LEHEL Igen, azt is.
Ismét meg akarja csókolni, de Nóra nevetve elhúzódik.
NÓRA Egyébként vér szerint nem is vagyunk rokonok. Engem örökbe fogadtak.
LEHEL (Nóra után akar menni, megtorpan) De azért magyar vagy, nem?
NÓRA Ezt miért kérdezed?
LEHEL Hát mert mostanság divat például négereket örökbe fogadni Afrikából.
NÓRA Ja? Nem, én nem vagyok fekete.
LEHEL Akkor jó.
Jön Bence. Feketébe öltözött, komor fiú.
BENCE Sziasztok. Itt lesz az esztelen nagy vigasság?
NÓRA Te vagy az, Bence? (mosolyogva végigméri)
LEHEL Erő és szabadság! Lehel vagyok, és minden nap támogatom az ügyeteket, a magyarság ügyét!
BENCE Bence vagyok, és minden nap hazatámogatom apámat a kocsmából. (Nórára néz) Nóra, ugye? Ekkorácska voltál, mikor legutóbb találkoztunk.
NÓRA Te is. (Lehelnek) Együtt fürödtünk a Szent Anna-tónál. Nagyapa vitt oda egy nyáron.
BENCE Ott írta meg a második verseskötetét.
NÓRA (elmerengve) Szép volt az a nyár.
BENCE (elmerengve) És rohadt hideg a víz.
LEHEL (elmerengve) Erdélyben.
BENCE (Nórának) Azóta mi újság veletek?
NÓRA Most a szüleim építkezési cégénél dolgozom, nagyapa pedig megtalálta a boldogságot. Mint a mesékben.
BENCE Nem lesz akkor jó vége.
NÓRA Miért?
BENCE Mondj egy mesét, ami jól végződik.
NÓRA Mindegyik. Például a Hófehérke. Szép lány sürgött-forgott a sok törpe között, végül jött a daliás herceg, és…
BENCE És boldogan éltek, míg meg nem haltak. Mi az utolsó szó?
NÓRA Haltak.
BENCE Na.
LEHEL Te mivel foglalkozol, Bence? Én focista vagyok.
BENCE Tudjátok, mit mondott Goethe a labdáról és a boldogságról? Csak futunk mindkettő után, és amikor utolérjük, belerúgunk.
LEHEL Nagy arc ez a Götze. Ő a kedvencem a Bayern Münchenből.
Jön a házból Ádám és Sára.
ÁDÁM Végre itt vagy, fiam. Ne menjél még be, mert ezek reavetették magukat a kolbászra meg a páleszre. Ha belépsz, még tégedet is felfalnak.
BENCE Lehet, jobb is volna.
NÓRA Te mitől vagy ilyen rosszkedvű?
SÁRA Szegény Bencénk azóta ilyen, mióta elhagyta a kedvese.
ÁDÁM Mondjuk azelőtt se volt egy Charlie Chaplin.
SÁRA Évekig remélte, hogy visszajön hozzá.
BENCE De aztán hozzáment egy kidobólegényhez, akit mindenki Tökinek hív. Érted: Töki. Mi lehet annak a fejében, aki képes egy Töki nevű alakhoz hozzámenni?
SÁRA Jön majd egy ügyes leányka, s elfeledteti veled az egészet.
NÓRA Az könnyen megtörténhet.
BENCE Mióta elhagyott, egyszer sem hívott fel.
ÁDÁM Tényleg? Pedig ha valaki szakít velem, az a minimum, hogy utána egyfeszt baszogasson telefonon.
SÁRA Ne legyél már bunkó, te Ádám. Inkább vigasztaljad.
ÁDÁM Mér ne legyek, tán nincs jogom bunkónak lenni?
SÁRA Jogod az van hozzá, de senki se kényszerít, hogy megállás nélkül éljél ezzel a jogoddal.
BENCE Mikor legutóbb beszéltem vele, azt mondta, dögöljek meg.
NÓRA Nagyon sajnálom.
BENCE Semmi baj, legalább mindketten ugyanazt akarjuk.
LEHEL Ezt nem gondolhatod komolyan, erdélyi nemzettestvér! Nem zavarna, hogy a hiányoddal tovább fogyna a magyarság?
BENCE Születésem előtt évmilliók teltek el úgy, hogy nem léteztem, és ez csöppet sem zavart.
LEHEL Érdekes, te másképp beszélsz, mint apád.
ÁDÁM Másképp-e? Mért, én hogy a búsnyavalyába beszélek?
SÁRA Úgy, hogy jobb volna, ha napjába csak egyszer szólalnál meg, s akkor se mondanál semmit.
Jön a házból András és Csaba kolbászt majszolva.
ANDRÁS Isteni ez a kolbász, Ádám bácsi! Ti is úgy készítitek, hogy az őrölt köményt és a paprikát csak azután gyúrjátok bele, miután a darált hús átvette fokhagyma ízét?
ÁDÁM Faszt. A mészárosnál vesszük.
Jön a Mama a kapu felől.
MAMA Szóval itt vagytok, rohadjatok meg!
CSABA Ezt nem hiszem el. Maga mi a fenét keres itt, rohadjon meg?
MAMA Eddig is itt voltam, nem? Csak valahogy teleportálódtam az ágyamba. Felébredek, senki sehol. Hát visszajöttem. Baj?
ANDRÁS Egyáltalán nem baj, hogy visszajött, mert amit mondani szeretnék, az mindnyájukat érinti. A zagytározóról akarok beszélni, meg a gátról.
CSABA Mit akarol mondani a gátról?
ANDRÁS Tudom, hogy Kálmán úgy tekint erre az egész beruházásra, mint életműve csúcsára. Sokat dolgozott rajta, megértem. De nem engedhetem, hogy felépüljön az új telep a zagygát mellett.
CSABA Miért, mérnök úr? András. Ez az új telep felépítési tervezete a legjobb dolog, ami kicsiny közösségünk számára történt mióta Sárközi legyőzte Jumurdzsákot!
ANDRÁS Nem látjátok, hogy Kálmán azért segít, mert el akarja tüntetni a romákat a városból? Ez nem zavar?
CSABA Mér zavarna? Nekünk is jó, a városnak is jó, és nekünk is jó.
MAMA A mi drága polgármesterünk jót akar nekünk, az Isten szórjon aranyesőt a fejére.
CSABA Ezért akarod megakadályozni? Ne légy már ekkora köcsög, mérnök úr.
ANDRÁS Nem ezért, sokkal súlyosabb dologról van itt szó. Kálmán ugye azt mondta nektek, hogy tökéletesen biztonságos a zagygát mellé építkezni?
CSABA Nem ő mondta, hanem a szakértők. A gát fala olyan erős, mint ennek a turulfiókának a szaga edzés után!
LEHEL Hozzám beszélsz, Jacobs aroma?
ANDRÁS A gát fala egyelőre valóban erős. Csakhogy a szakértők, akik ezt megállapították, elfelejtettek alapos talajvizsgálatot végezni. Én viszont ezt megtettem. (elővesz egy papírt) Ez itt egy új szakértői jelentés, ami megállapítja, hogy a zagytározó nyolcvan méter vastag márgás agyagrétegen áll, ami folyamatosan csúszik. A tározóból a talajba szivárgó savas anyag kölcsönhatásba lép a márgával, ami tovább puhítja, az utóbbi idők esőzései pedig még jobban felgyorsították a csúszást.
CSABA Márgóval. Aha. Mit is jelentsen ez?
ANDRÁS Röviden azt jelenti, hogy a tározó alatt szétcsúszik a föld, a gát pedig hónapokon belül átszakad.
CSABA (átveszi a papírt, és az asztalra dobja) Mese habbal. Előbb elhiszem a Hófehérke és a hét törpét.
ANDRÁS (kijavítja) Hófehérke és a hét függőlegesen hátrányos helyzetű bányászt. De higgyétek el, ez nem mese. Az első apró repedések már jelentkeztek.
CSABA Komoly?
ANDRÁS Ha akarod, most rögtön kimegyünk oda, és megmutatom.
MAMA Rohadt életbe.
CSABA De hát erre blazíroztam az újraválasztásomat!
MAMA Bazíroztad.
CSABA Hallgasson most, mama. Meg Kálmán is.
MAMA Kálmán hogy hallgasson? Nincs is itt.
CSABA Kálmán is erre blazírozta az újraválasztását!
MAMA Bazírozta.
CSABA Mama!
ANDRÁS Figyeljetek. Ugye nem akartok rosszat saját kicsiny közösségeteknek?
CSABA Persze, hogy nem akarunk rosszat. Csak most már rohadtul nem tudom, mi a teendő. (gondolkodik)
ANDRÁS (felveszi a jelentést az asztalról, és elteszi) A csúszás sajnos megállíthatatlan. Viszont nézzük a jó oldalát: ha nem végeztem volna el ezt az új vizsgálatot, százakra várna a halál. De most megmenthetjük őket.
MAMA Köszönjük, mérnök úr, hogy megmenti a kicsiny közösségünket, az Isten törölgesse meg a szemüvegét!
ANDRÁS Úgyhogy nincs más út, máshova kell építeni az új telepet.
CSABA Nem, nem, ebben a helyzetet tekintve az lesz a legjobb, ha semmilyen új telep se épül. András, ez az emberéletek mentése nagyon jó kulcsmondat, rohadjál meg! Engedményeddel…
MAMA Engedelmeddel.
CSABA Engedelmeddel, evvel fogok kicsiny közösségünk elé állni. Elmondom majd, hogy Kálmán rosszat akart nekik, hogy nőlne traktorgumi a májára, de én…
MAMA Kálmán ellen fordulol, rohadjál meg? Cigánkodunk most már?
ANDRÁS (kijavítja) Románkodunk. Nem jó. Romálkodunk.
CSABA Kálmán százakat akart a halálba küldeni, mama!
MAMA Igaz, ami igaz…
CSABA De én megmentem az életüket! Ők pedig újraválasztanak, ez evidencs. Köszönöm, András!
ANDRÁS Ez is egy megközelítés, Csaba, de én azt mondom, várjuk meg, mit szól hozzá Kálmán, és próbáljunk közös megoldást találni.
CSABA Az a jó, ha Kálmán ragaszkodik az eredeti tervéhez. Ha eláll tőle, nem tudok életeket menteni és újraválasztódni.
MAMA A polgármester úrral még számolunk! El akarta haláloztatni a népünket, hogy csípné fültövön a lótetű. Mérnök úr, nem jön be koccintani? Rohadtul kiszáradtam a nagy aggódásba, meg fázok is.
CSABA Aham, most már ideje berúgni a hámba.
LEHEL Igyatok csak, míg bele nem fulladtok.
MAMA Nem fulladunk, mer te majd megmentel, ahogy szoktad.
LEHEL Azt leshetitek, Tibi csokik.
CSABA (kezével Lehel orra alatt pattintgatva) Tibi, tábá, titibidi, tábádá, hopp, hopp, zsámozsá!
Csaba és a Mama bemennek a házba. Lehel is indul.
ANDRÁS (Lehelnek) Jól értem, hogy te romákat mentettél meg a fulladástól?
LEHEL (visszalép) Két kis rozsdás kölyköt. Ott kapálóztak a folyóban.
ANDRÁS Nem vagy normális?
LEHEL Miért, te mit tettél volna? Segítségért kiabálnak. Nem ugrasz utánuk?
ANDRÁS Én nem.
LEHEL Nem?
ANDRÁS Kizárólag az ő érdekükben. Ha utánuk ugranék, és esetleg megfulladnék, mit mondana mindenki? Hogy romák lelkén szárad a halálom. Fellángolna a rasszizmus. Kell ez nekik?
Lehel bemegy a házba, András követi. Csak Bence marad kinn. Nóra kilép a házból.
NÓRA Te nem jössz?
BENCE Mulatni a többiekkel? Kösz, nem.
NÓRA Csak nem a romákkal van bajod?
BENCE Sosem értettem, miért kell azért utálni valakit, mert cigány vagy zsidó vagy akármi. Mindenki ember. Ami épp elég ok arra, hogy utáljuk.
NÓRA Szóval nemcsak az életet nézed sötét szemüvegen át, hanem az embereket is.
BENCE Elég sötétek ők szemüveg nélkül is. Bármikor eltaposnák egymást, mint egy csótányt.
NÓRA Én sok jó embert ismerek, aki békés együttélésre törekszik. Ott van például nagyapa.
BENCE Persze. „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Belegondoltál már, hogy vajon miért éppen ezzel a mondattal kezdték a tizenkét pontot 1848-ban? Azért, mert már akkor se volt Magyarországon béke, szabadság és egyetértés. Meg azóta se. És ezután se lesz.
NÓRA Mondd csak, nem fárasztó ez az állandó borúlátás?
BENCE A derűlátás sokkal fárasztóbb. Megerőltető folyton a jót keresni ott, ahol nincs.
NÓRA Szóval kényelemből vagy ilyen lehangolt.
BENCE Lehet. Végül is a tökéletes kényelem az emberiség végcélja.
NÓRA Tényleg?
BENCE Aha. Nézd meg az összes találmányt, a függőágytól a távirányítóig, meg a legújabb technikai eszközökig. Azért születtek, hogy nekünk kényelmesebb legyen. Minden erről szól.
NÓRA Nem minden. A kényelem csak egy eszköz a boldogsághoz. Nem?
BENCE Komolyan gondolod, hogy azért találták fel az atombombát, hogy boldogabbak legyünk?
NÓRA Miért, szerinted a kényelem miatt találták fel?
BENCE Még szép. Ne kelljen évekig vacakolni egy nép kiirtásával. Ledobtad, bvúúúmmm, kész. Mennyország. Igen, vegyük a vallás legnagyobb találmányát. A mennyország. Oda akar jutni mindenki, ugye? Tökéletes hely: nyugalom van, nem kell dolgozni, jó a klíma. Kényelem az örökkévalóságig.
NÓRA Nem biztos, hogy annyira tökéletes. Állítólag nincs szex.
BENCE A szex nem kényelmes. Szerinted miért jelent meg a pornó? Más végzi a munkát, te csak nézed.
NÓRA Te vagy a legfurábban gondolkodó pasi, akit ismerek.
BENCE Sajnálom, ha csalódást okoztam.
NÓRA Egyáltalán nem, sőt. Annyi korlátolt ember vesz körül…
BENCE És úgy érzed, butábbnak kell mutatnod magad azért, hogy elfogadjanak.
NÓRA Nem. De. Nem. Honnan tudod?
BENCE Tettél egy határozott kijelentést: „A kényelem csak eszköz a boldogsághoz.” És rögtön elvetted az élét egy kérdéssel: „Neeem?” Mert így szoktad meg. Mert tapasztalatból tudod, hogy ha a férfiak határozottnak és okosnak látnak, nem mernek megközelíteni.
NÓRA Mondd csak, mit látsz még velem kapcsolatban?
BENCE Például azt, hogy mióta beszélgetünk, egyre közelebb jössz hozzám, és közben változik a hangod. Úgyhogy előre szólok: nem érdekel.
NÓRA Tessék? Mi nem érdekel?
BENCE Sajnálom. Inkább megyek jópofát vágni a hejehujához.
Bence bemegy a házba. Elhalad Sára mellett, aki egy ideje ott áll az ajtóban, de nem akarta felhívni magára a figyelmet.
Csend.
SÁRA Okos fiú az én Bencém. Sok mindenre van neki rálátása. Csak amikor a volt kedveséről van szó, akkor mintha megvakulna. El kéne vele őt feledtetni valamiképpen, hogy visszanyerje a látását.
NÓRA De Sára néni, nekem eszembe sem jutott, hogy… Semmi nem jutott még eszembe, és máris elutasított.
SÁRA Az én Bencém nem úgy működik, mint a többi sok férfiember. Őt nem érdekli a szépség.
NÓRA Tényleg?
SÁRA Biza. A volt kedvese olyan csúf volt, a fotóját a kemencére akasztották, hogy távol tartsák a kicsi gyermekeket a tűztől.
NÓRA Akkor mi érdekli Bencét?
SÁRA A szokatlanság. Az emberek untatják őt, akkor is, ha asszonyok. Csak azokra figyel, akik különlegesek. Na, gyere be, leányka, még megfázol.
Kilép Mátyás a házból, kezében egy pohár bor.
MÁTYÁS Hát itt vagy, Sára. Ádám keres.
SÁRA Mit akar?
MÁTYÁS El akar mesélni valamit a többieknek, de azt mondja, olyan részeg volt, hogy csak te emlékszel rá.
SÁRA Megyek. (bemegy a házba)
Mátyás megszívja magát friss levegővel.
NÓRA (befelé indul) Jössz te is, nagyapa?
MÁTYÁS Mindjárt, csak levegőzöm egy keveset. Elmenekültem egy leheletnyi időre Ádám és az ő gyerekkori történetei elől.
Kilép a házból Ádám.
ÁDÁM Hová az Isten haragjába tűntél, te Mátyás?
NÓRA Ádám bácsi, gyere, hagyjuk nagyapát levegőzni.
ÁDÁM Megyek, megyek, csak előbb én is levegőzök egy kicsikét.
Nóra széttárja a kezét, bemegy a házba.
MÁTYÁS Nem akartál mesélni valamit a többieknek?
ÁDÁM Sárám majd elmeséli. Figyeljél, Mátyás. Erősen örülök, hogy végre együtt vagyunk mi, testvérek. S ez a szép család.
MÁTYÁS Én is örülök, Ádám.
ÁDÁM Tudod, mikor volt ilyen utoljára?
MÁTYÁS Mikor?
ÁDÁM Kicsi korunkban. Emlékszel-e, mekkora zsúfoltságban nőttünk fel abban a kicsi szobában?
MÁTYÁS Igen, alig fértünk.
ÁDÁM Nem is tudtam, milyen érzés egyedül aludni egy ágyban, míg el nem vettem Sárát.
Nevetnek.
MÁTYÁS Mi tagadás, többet beszélgettünk mi egymással az ágyban, mint azóta bárkivel.
ÁDÁM S apánk minden este reánk szólt a szomszéd ágyból, hogy fogjuk be ügyesen a mocskos pofánkat, vagy kizavar a pajtába aludni.
MÁTYÁS Életünk első éveiben megtanítanak beszélni, a hátralevő időben meg kussolni.
Nevetnek.
ÁDÁM Ej, be szar volt felnőni abban a kicsi nyomorult szobában.
MÁTYÁS Az. Főleg olyan családban, ahol a szilva nem gyümölcs, hanem ital.
ÁDÁM De mostanra szépen kikupálódtál. Itt ez a szép nagy házad…
MÁTYÁS Szép, ugye?
ÁDÁM Aham. Kár, hogy belül olyan csúf.
MÁTYÁS Tessék?
ÁDÁM Nézegettem azt a falat, ahol az a nagy ormótlan könyvespolcod van. Erősen jól mutatna énszerintem ott egy kemence, a nagy ormótlan könyvespolc helyett.
MÁTYÁS Á, nem. Úgy van az jól, ahogy van.
ÁDÁM Elolvastad te azokat a sok könyveket?
MÁTYÁS Persze.
ÁDÁM Na hát akkor meg, úgyse kellenek már, ki lehet dobni őket, s oda lehet rittyenteni egy kicsi ügyes kemencét.
MÁTYÁS Nekem jó így. Így szeretem.
ÁDÁM Ha neked jó, akkor nekem is jó. Nem szólok én bele, ha egyszer így szereted. De ha akarod, hozok két legényt, s olyan kicsi ügyes kemencét rittyentünk…
MÁTYÁS (közbevág) Kösz, de utálom a kemencéket.
ÁDÁM Jól van akkor, csak egy javaslat volt ez a részemről. Utálod, nem akarsz kemencét, megértettem.
MÁTYÁS Otthon is volt, ott is utáltam.
ÁDÁM Hm. Akkor egy kandallót legalább. Hozok két legényt, s olyan…
MÁTYÁS (közbevág) Nem kell se kemence, se kandalló!
ÁDÁM Ahogy akarod. Se kemence, se kandalló. Te tudod.
MÁTYÁS Pontosan. Én tudom.
Csend.
ÁDÁM Pedig énszerintem a kemence vagy kandalló kijavítaná valamicskét az elbaszott összképet.
MÁTYÁS Nem érdekel! Az én házam, úgy baszom el az összképet, ahogy akarom!
ÁDÁM Jól van már, nem kell örökké felhúzni magadat, s felvágni a házaddal.
MÁTYÁS Nem vágok fel vele!
ÁDÁM Tán asszed másoknak nincsenek házaik? Nekem is van, csak sose jössz megnézni, mert szégyellsz.
MÁTYÁS Nem szégyellek, mondtam már!
ÁDÁM Attól, hogy te nagy művészúr lettél, én meg csak egy kamionsofőr, attól még én is érek valamit!
MÁTYÁS Tudom én, hogy ez a bajod, hogy én veled ellentétben vittem valamire!
ÁDÁM Én se panaszkodhatok.
MÁTYÁS Nem? Akkor halljuk, te mit tettél le az asztalra!
ÁDÁM S te mit tettél le, te gyomorkeserű? Jelentéseket! Azokat tettél az asztalra!
MÁTYÁS Tessék?
ÁDÁM Tán asszed nem tudom, hogy amint átjöttél ide, rögtön besúgó lettél?!
MÁTYÁS Ssssst! Csendesebben, az istenért!
ÁDÁM Tudja az egész falu, milyen ember lett belőled, ezért nem mersz te hazajönni sohase.
Mátyás megmarkolja a mellkasát, majd kihúzza magát.
MÁTYÁS Nem a múltamat kell nézni, hanem a műveimet.
ÁDÁM Azt nézem. Amit műveltél.
MÁTYÁS Verseimet szavalóversenyeken szavalják, évnyitókon idézik, tábortüzeknél éneklik. A mű a lényeg, ami ércnél maradandóbb, és nem a művész porhüvelye.
ÁDÁM A szar verseidből sose tudtál volna meggazdagodni, te hüvely!
MÁTYÁS Nem igaz. Ez a ház itt: első Kossuth-díj. A szárszói nyaraló: második Kossuth-díj. Ami pedig a garázsban van, az…
ÁDÁM (közbevág) S a díjaidat mire kaptad? Arra, hogy mindenkinek benyaltál! Ha nem lettél volna besúgó…
MÁTYÁS (közbevág) Az nem besúgás volt!
ÁDÁM Mi volt akkor?
MÁTYÁS Életem legbátrabb cselekedete. A humanizmus nevében tettem, amit tettem. És a magyar líráért! Az egyetemes művészetért! Ha megtagadom a beszervezést, verseim nem juthattak volna el annyi emberhez, hogy soraim által… hogy soraim által… gondolatban tisztákká, lélekben nemesebbé válhassanak!
ÁDÁM S akik miattad börtönbe jutottak, azok meg penésszé nemesedtek!
MÁTYÁS Senkit nem juttattam börtönbe! Sőt! Megakadályoztam, hogy… (a mellkasába markol, majd kihúzza magát) Megyek, lefekszem. Mire felébredek, remélem, nem leszel itt. Isten áldjon.
Mátyás befelé indul a házba, szinte tántorogva. Kijön a házból András, kezében egy pohár ital.
ANDRÁS Mi a baj, apa?
Mátyás legyint, bemegy a házba.
(Ádámnak) Mi történt?
ÁDÁM (maga elé) Hogy felhúzott a szaros spicli. Faszom fog ennek kemencét építeni. (bemegy a házba)
Érkezik Kálmán a kapu felől.
ANDRÁS Azt hiszem, apa nincs jól.
KÁLMÁN Te sem leszel. Javaslom, tedd le azt a poharat.
ANDRÁS Látom, elolvastátok a levelem.
KÁLMÁN Eddig is tudtam, hogy egy balliberális szarházi vagy, de azt nem hittem volna, hogy képes vagy így hátba támadni.
ANDRÁS Egyáltalán nem akartalak hátba támadni.
KÁLMÁN Fenét nem akartál. Leveleket küldözgetsz a hivatalomba állítólagos gátszakadásokról. Mindig bízom abban, hogy nagyobb gazember már nem lehetsz, de te havonta megdöntöd a gazemberségi rekordjaidat!
ANDRÁS Kálmán…
KÁLMÁN Évek óta keményen dolgozom a Rigó-telep ügyén, és te egy perc alatt tönkretennéd hosszú évek kemény munkáját!
ANDRÁS Nem a munkádat szeretném tönkretenni, hanem emberek életét akarom megmenteni.
KÁLMÁN Ha nem vetted volna észre, én is éppen azt teszem! Nyolcszáz embernek akarok megfelelő életkörülményeket biztosítani!
ANDRÁS A halált nem nevezném megfelelő életkörülménynek.
KÁLMÁN Hol az a rohadt jelentés?
András előhúzza a jelentést a belső zsebéből, átnyújtja Kálmánnak. Kálmán kikapja a kezéből, és gyorsan a végére lapoz.
KÁLMÁN Ez nem hivatalos.
ANDRÁS De szakemberek végezték. Bármikor kérhetsz hivatalos vizsgálatot, ugyanezt az eredményt kapod.
KÁLMÁN Egy szavadat sem hiszem. El akarod terjeszteni, hogy rosszat akarok a városnak, a romáknak, mert tönkre akarsz tenni. Mire kiderül, hogy a jelentés hamis, addigra végem. Ki bérelt fel?
ANDRÁS Kálmán, én tényleg jót akarok. Nem azt szeretném, hogy ne tudd elköltöztetni a romákat, hanem hogy biztonságos helyre költöztesd őket.
KÁLMÁN Ha ezt akarnád, akkor nem leveleket küldözgetnél a hivatalba, hanem előtte megbeszélted volna velem a dolgot.
ANDRÁS Attól tartottam, ha csak kettesben beszéljük meg, még eltussolod. Tudnia kell a bekövetkező gátszakadásról a városházának is, a romáknak is.
KÁLMÁN Ha el mered mondani a romáknak…
ANDRÁS Már tudják.
KÁLMÁN Micsoda?!
ANDRÁS Sajnálom, meg kellett tudniuk.
KÁLMÁN Megbánod te még ezt, András.
ANDRÁS Az ő életük, Kálmán. Kérlek, most az egyszer gondolj az életükre, és tedd félre a saját érdekeidet.
KÁLMÁN Te csak ne mondd nekem, hogy tegyem félre az érdekeimet! Polgármester vagyok! Csak akkor teszem félre az érdekeimet, ha az az érdekem!
ANDRÁS Kálmán…
KÁLMÁN Ne kálmánozz, te balliberális szarházi! Bármennyire is utálsz, a testvéred vagyok! És két testvér között mindig kell lennie egy szarházisági határnak, amit soha nem lépünk át!
Érkezik Adél a kapu felől, Kálmán ránéz.
Általában!
Adél bemegy a házba.
ANDRÁS Kálmán. Együtt megoldjuk.
KÁLMÁN Veled én semmit, soha!
ANDRÁS Miért ne működhetnénk együtt? Félretesszük a világnézeti meg mindenféle ellentéteinket, és közösen helyrehozunk mindent. Mint két testvér.
KÁLMÁN A Rigó-telep az én bulim! Én oldom meg!
ANDRÁS Jó, te oldod meg, de hadd mondjam el a megoldást.
A házból kiabálás, sikítás hallatszik. Kirohan Csenge.
CSENGE Gyertek gyorsan! Mátyásom nem lélegzik!
Sötét
II. FELVONÁS
Ugyanott, egy héttel később. A kerti asztalon egy üveg bor és poharak. A mama egyedül üldögél az asztalnál, kezében egy pohár bor. Érkezik a kapu felől Lehel.
LEHEL Vér és igazság! Csak így egyedül, mamus?
MAMA Főztem Mátyásnak egy rohadt gyógyteát. Most meg magamat gyógyítgatom.
LEHEL A másik barnarigó merre van?
MAMA Vagy Mátyás lelőtt vaddisznója kelt életre, vagy ő horkol benn a rohadt kanapé mögött.
LEHEL Jól van akkor. Kérdeznék én valamit, mamus.
MAMA Kérdezzél, rohadjál meg.
LEHEL Maga szerint összejön ez a dolog Nórával? Lesz köztünk valami?
MAMA Azt hiszed, attól, hogy roma vagyok, jósolni is tudok, rohadjál meg? Ne trombitáljak neked egy kis Boban Markovicsot?
LEHEL Nem úgy értem. Maga mégiscsak egész nap itt élősködik nagyapán, sok mindent lát.
MAMA Hogy tűznéd gombostűre a szemedet.
LEHEL Szóval… Hogy látja, lesz ebből valami?
MAMA Mér ne lenne?
LEHEL Mert… egyszerűen nem értem, mi van. Minden jól ment. Láttam rajta, hogy ő is akarja. Nyerésre álltam, érti? Az utóbbi időben mégis kerül.
MAMA Mióta, rohadjál meg?
LEHEL Nem is tudom. Tegnap este dumálgattunk hármasban. Én, meg ő, meg Bence. Akkor még minden sima volt. Aztán én leléptem, ők még dumáltak tovább. Másnap odamegyek hozzá, és… semmi. Levegőnek néz.
MAMA És te még ezek után se érted, rohadjál meg. Hát, ha ilyen vak vagy, akkor tényleg tűzheted gombostűre a szemed golyóját.
LEHEL Baszki, igaza van! Mekkora barom vagyok! Kösz szépen, mamus! (elindul a kapu felé)
MAMA Most meg hová sietel?
LEHEL Hozom a baseballütőt a kocsiból.
MAMA Azt meg minek azt, rohadjál meg?!
LEHEL Ne aggódjon, csak ráijesztek egy kicsit arra az erdélyi faszkalapra. (kimegy)
A mama iszik még egy kortyot, leteszi a poharat, majd hirtelen ráborul az asztalra.
Jön a házból Csenge. Odamegy a mamához, megsimogatja a fejét, és szomorúan leül mellé.
Jön a házból Bence.
BENCE Mi ez a rosszkedv?
CSENGE Ezt pont te kérdezed?
BENCE Túlélte, ez a fő. Jó, egyelőre nehezen jár, és a szóvirágai is hervadtabbak. Viszont hamarosan megtarthatjátok az esküvőt.
CSENGE Hát… igen. Kösz, hogy mindnyájan maradtatok.
BENCE Ne viccelj, ez természetes. Csak annyi a dolgunk, hogy apámat ne engedjük szájkosár nélkül a közelébe, és fel fog épülni. Pár nap, és kezdődhet a lagzi.
CSENGE Igen, de… bajban vagyok. Az van, hogy… Mátyásom szívrohama ébresztett rá, hogy ha össze is házasodunk… ki tudja, mennyi ideig lehetünk együtt?
BENCE Addig, amíg egyikőtök – vagy esetleg te – meg nem hal.
CSENGE Hát igen. Rá kellett jönnöm, hogy Mátyásom… már nem fiatal.
BENCE (komoly arccal) Igen? Tényleg, mintha említette volna, hogy gyerekkorában a Holt-Tiszát még csak Beteges-Tiszának hívták…
CSENGE (elmosolyodik, majd újra elkomorul) Nem viccelek.
BENCE Bocs.
CSENGE Ne mondd el senkinek, de… Jaj, borzasztó lelkifurdalásom van.
BENCE Ó. Elbizonytalanodtál az esküvővel.
CSENGE (bólint) De mindegy. Nem akarom azt mondani Mátyásomnak, hogy várjunk még, amíg alaposan átgondolom. A mostani állapotában ezt nem viselné el. Úgyhogy…
BENCE Inkább beleveted magad? Meghoznád ezt az áldozatot érte?
CSENGE Nagymami azt mondta, hogy réges-régen az emberek annyira tisztelték a Fennvalót, hogy a férfiak élő áldozatot vittek neki az oltárhoz, és hogy ez manapság is így van, csak az áldozatot menyasszonynak hívják. (kis szünet) Jaj, annyira szeretném, hogy saját családom legyen, sok gyerek… de nem biztos, hogy az esküvővel ez meg fog oldódni.
BENCE Egy esküvő soha nem old meg semmit.
CSENGE Legalább annyit megoldhatna, hogy jobb embernek érezzem magam, de… ez is reménytelen.
BENCE Ez is.
CSENGE Te jó embernek tartod magad, Bence?
BENCE A világnak nem jó emberekre van szüksége, hanem engedelmesekre. A politikusok, a papok, a média… mind azt akarják, hogy beállj a sorba.
CSENGE És te hol állsz?
BENCE Én egy kihalásra ítélt csoport képviselője vagyok. A kudarcot vallott felvilágosodás egyik utolsó egyede, akit elkerülhetetlenül legyőz a körülötte levő ostobaság és sötétség. Nekem már lőttek.
CSENGE Ez aztán a defenzív pesszimizmus.
BENCE (mintha magához térne) Defenzív pesszimizmus?
CSENGE Igen. Mindig felkészülsz a legrosszabbra, mert azt gondolod, hogy így nem érhet több veszteség.
BENCE Te pszichológus vagy?
CSENGE Nem nézted ki belőlem?
BENCE De, csak…
CSENGE Semmi baj, ezzel mások is így vannak. Igazából még csak pszichológus hallgató vagyok. Szexuálpszichológiára szakosodom. Mátyásommal rengeteget szoktunk beszélgetni erről.
BENCE Ez érdekes. (leül mellé) Nekem tudnál segíteni?
CSENGE Az attól függ.
BENCE Tegyük fel, hogy valaki, akit szeretek… vagyis már nem szeretem, de… illetve szeretném nem szeretni… szóval, meg tudnád ezt oldani?
CSENGE Ha túl akarsz lépni egy kapcsolaton?
BENCE Aha!
CSENGE Elképzelhető. De ahhoz beszélgetnünk kéne. Sokat.
BENCE Jó!
CSENGE És nem én oldanám meg, hanem mi ketten közösen megpróbálnánk…
BENCE Mi ketten közösen…
Nézik egymást. Csenge hirtelen feláll.
CSENGE Megnézem, hogy van Mátyás. Om.
BENCE Persze.
Jön a kapu felől Lehel, kezében baseballütő.
LEHEL Kedves erdélyi nemzettestvér, válthatok veled két szót?
BENCE Két szót? Persze. „Vér” és „becsület”?
LEHEL Olyasmi. Nem akarsz valamit mondani Nórával kapcsolatban?
BENCE Nóra? Mi van vele?
LEHEL Szerinted?
Bence vállat von.
Mióta?
BENCE Mit mióta?
LEHEL Azt hiszed, nem látok át a szitán?
BENCE Milyen szitán?
LEHEL Ismered azt a mondást, hogy adj szálasi… adj szállást a tótnak, kiver a házadból?
BENCE Most végig kérdő mondatokban fogunk beszélgetni?
LEHEL Mi?
BENCE Szóval igen?
LEHEL Ide figyelj. Én szeretem az erdélyi havasokat. Támogatom az autonómiátokat, tisztelem a székely zászlótokat, és háromszor olvastam el az Adjátok vissza a hegyeimet! rovásírásos kiadását! Oda-vissza, baszki! De ha még egyszer meglátlak Nóra közelében, leverem a hülye román pofádat a hülye román fejedről!
Lehel Bence felé suhint a baseballütővel, Bence félreugrik, és elesik. Kijön a házból Adél.
(Bence fölé áll) Becsület és hűség! (kisiet a kapun)
BENCE Végül csak eljutottunk ide.
Csend.
ADÉL Amikor azt mondja, becsület és hűség, szerinted milyen hűségről beszél?
BENCE Gondolom, hűségről az eszméhez, a vezérhez, a hazához… a focihoz…
ADÉL Akkor jó. Már azt hittem, a párkapcsolatokkal vannak problémái.
BENCE Az is lehet. Ha rajta múlna, a Fertő-tavat átkeresztelnék Erkölcsös-tóra.
ADÉL Figyelj, nincs véletlenül fejfájás-csillapítód?
BENCE Sajnos nincs. De apámnak van pálinkája.
ADÉL Ha neked ennyire fájna a fejed, mit tennél?
BENCE Próbálnám megérteni a fájdalmat. A fájdalom közölni akar, csak nem hallod.
ADÉL Mit akar közölni?
BENCE Azt, hogy ki vagy te valójában. A fájdalmaidból ismered meg saját határaidat.
ADÉL Tényleg?
BENCE A tűrés nemessé tesz. (közelebb lép Adélhoz) De énünk határai nem érnek véget a bőrünknél, vagy… a másik ember bőrénél. (megérinti Adél bőrét) Két sérült embert láthatatlanul összeköthet a fájdalom.
Érkezik a kapu felől Kálmán. Amint meglátja Adélt, visszafordul, és ki akar menni.
ADÉL Kálmán!
KÁLMÁN (lemondóan megfordul, visszajön) Annaaaadél!
Bence félrehúzódik.
ADÉL Már vagy egy hete nem láttalak! De örülök, hogy most végre eljöttél beszélni velem!
KÁLMÁN Én? Khm… Itt és most?
ADÉL Aha, és igazad van, most nyugodtan beszélhetünk, nincs itt senki.
BENCE Nincs, nincs. (bemegy a házba)
KÁLMÁN Nos, szerettem volna meglátogatni apát…
ADÉL Alszik, úgyhogy nyugodtan beszélhetünk. Hallgatlak.
KÁLMÁN Khm. Miről is akarok beszélni veled?
ADÉL Tudom, mit szeretnél, Kálmán.
KÁLMÁN Tudod?
ADÉL Aha. Szeretnéd, ha köztünk újrakezdődne minden.
KÁLMÁN Igen?
ADÉL Nem?
KÁLMÁN Khm…
ADÉL Mondhatsz nemet is.
KÁLMÁN Igen?
ADÉL Ó, tudtam, hogy igen! Ebben az esetben jó hírem van. Tudom, milyen régóta próbálod megszerezni azt a földsávot a zagygát mellett. Nagyon pontosan tudom. Mivel az a terület az enyém.
KÁLMÁN A tied? Nem. Ez hogy lehet? Úgy érted, a tietek Andrással?
ADÉL Nem, elosztottuk a céget, csak az enyém. Addig nem akartam eladni nektek, a városnak, míg ki nem derül, hogy köztünk hogyan is állnak a dolgok. (hozzábújik Kálmánhoz, simogatni kezdi)
KÁLMÁN Nos, jól. Köztünk… nagyon jól… állnak a dolgok.
ADÉL Tudtam. Úgy örülök, Kálmán!
KÁLMÁN Ez azt jelenti, hogy amennyiben nem állnának ennyire… jól a dolgok… te nem adnád el nekünk azt a területet?
ADÉL (mosolyogva) Akkor a büdös életben nem látnál abból egy négyzetmétert se.
KÁLMÁN Nos, khm. Hát akkor… kedves Angél… Adél! Adél! Hatalmas szerencse, hogy ennyire jól…
ADÉL (simogatja) Igen, hatalmas.
KÁLMÁN Ebben az esetben… khm… akár alá is írhatjuk azt az adásvételi szerződést, ugye? Például ma.
ADÉL Persze.
KÁLMÁN (megnyugodva) Huhh.
ADÉL De nem akarom elsietni. Előbb látni szeretném, hogy komolyan gondolod.
KÁLMÁN Hogyne, én nagyon komolyan… elvégre ez egyáltalán nem vicces.
ADÉL Akkor?
KÁLMÁN Ja? Máris. (megöleli Adélt)
ADÉL Csak hogy tudd: most üres a hálószobám.
KÁLMÁN Biztos?
ADÉL Te vagy az egyetlen, aki meg tudja szűntetni a migrénem.
KÁLMÁN Nos, igen. Ebben is jó vagyok. Igen.
ADÉL Annyira fáj a fejem. (még szorosabban hozzábújik) Annyira… annyira… annyira…
Megcsókolja Kálmánt. Kálmán belemegy.
Kilép a házból Csaba, napszemüveget visel.
CSABA (meglepődve) Hű, azta, rohadjak meg!
ADÉL (elugrik Kálmántól. Csabának) Mi történt? Semmi?
CSABA Csak kipróbálkoztam ezt a napszemüveget, amit az asztalon találtam, de nem lehet vele látni. Biztos vakoknak van. A férjedé, ugye? Semmit se lehet látni vele. (gyorsan visszamegy a házba, bentről) Semmit!
Érkezik a kapu felől András, Ádám és Sára. Kálmán, amint meglátja Andrást, hátat fordít neki. A mama felébred, körülnéz, majd szép lassan besétál a házba.
ADÉL (Andrásnak) Máris visszajöttetek?
ANDRÁS Próbáltam megmutatni Ádám bácsiéknak a várost, de unták.
ÁDÁM Miféle szar várost vezetsz, te Kálmán? Sehol egy borvízforrás, sehol egy szál fenyő…
SÁRA Soha nem látod meg a dolgoknak a jó oldalát, te Ádám.
ÁDÁM Ez nem így van.
SÁRA Dehogynem így van. Ha eléd teszek egy fél pohár pálinkát, nem azt látod, hogy félig teli van… hanem hogy beléittam.
ÁDÁM Igen, de egyetlen jó dolgot mondjál. Mi a jó ebben a városban?
SÁRA Szép házaik vannak.
ÁDÁM Ez mondjuk igaz.
SÁRA Láttad-e azt a fehér emeletest, azokkal a muskátlikkal? A szomszéd Sanyinak is olyan van.
ÁDÁM Még a házaitok is szarok, te Kálmán. Hogy tudsz ilyen városban élni?
KÁLMÁN Nos, igen, kész csoda, ugye?
ADÉL Akkor én megyek aludni, jobb híján. Hátha elmúlik a migrénem.
Adél bemegy a házba. Ádám és Sára leülnek az asztalhoz.
SÁRA S te hogyhogy itt vagy, Kálmán? Nem láttunk egy hete.
KÁLMÁN Jöttem meglátogatni apát. Rengeteg a dolgom, és ma péntek van, csak ilyenkor tudok elszabadulni.
ÁDÁM Péntek. A második kedvenc „p” betűs szavam.
KÁLMÁN Apa most alszik, úgyhogy azt hiszem, visszajövök később. (elindul a kapu felé)
ANDRÁS Várj, Kálmán, beszélni szeretnék veled!
KÁLMÁN (megáll) Ádám bácsi, mondd meg kérlek ennek a balliberális burgonyapürének, hogy akkor beszélgetek vele, amikor az első kedvenc „p” betűs szavad lejön a havasról.
ÁDÁM András, Kálmán akkor beszélget veled, amikor a pálinka lejön a havasról. Ez miféle szólásmondás, te Kálmán? Nem ismertem.
KÁLMÁN Bocs, másra gondoltam.
SÁRA Mire?
KÁLMÁN Azt akarja, hogy szóba álljak vele. De mi az egyetlen, amiben jeleskedni tud ő is, meg az összes balliberális cimborája? Támadni a testvért, támadni a hazát, a nemzeti kormányt! Egyébhez nem értenek.
ANDRÁS (Ádámnak) Mondd meg ennek a sötét nemzeti hőscincérnek, hogy a hazámhoz hűséges vagyok, de egy kormányhoz csak akkor, ha megérdemli.
ÁDÁM Kálmán… mély sötétséggel tudatom… ööö…
KÁLMÁN (Ádámnak) Hát nem látod, Ádám bácsi? Minden jó kezdeményezésünket kinevetik és rossznak állítják be. Képtelenek elfogadni, hogy mi egy erős, független haza építésén dolgozunk.
ANDRÁS Leépítésén.
KÁLMÁN (Ádámnak) Közöld vele, Ádám bácsi, hogy minden jót nekünk köszönhetnek, ami az elmúlt években történt ezzel az országgal.
ANDRÁS (Ádámnak) Erre feleld azt szarkasztikusan, Ádám bácsi, hogy valóban adtak nekünk három fontos dolgot: a szólás szabadságát, a művészet szabadságát, és egy figyelmeztetést, hogy ne merjük gyakorolni ezeket, mert kurvára megbánjuk!
KÁLMÁN (Andrásnak) Ó, már vártam ezt, hogy diktatúra van!
ANDRÁS Te mondád.
KÁLMÁN Ha olyan nagy a diktatúra, hogyhogy tele lehet a sajtó a nemzetgyalázó fröcsögéseitekkel?!
ANDRÁS És ha olyan nagy a… (meggondolja magát, nem folytatja) Én csak segíteni akarok, Kálmán. El akarom mondani neked, hogy…
KÁLMÁN (közbevág) Ó, ez nagyon érdekes, András, de nem érdekel. Viszlát! (indul)
ANDRÁS Hogy tudom gyűlölni ezt a tipikus jobboldali magatartást! Elutasítani minden párbeszédet, és megmutatni, ki a góré, ehhez értetek!
KÁLMÁN Én meg a folyton nyavalygó balliberális pattogást gyűlölöm. De még ennél is jobban gyűlölöm a testvérüket hátba támadó, utolsó gazember balliberálisokat!
ÁDÁM Látod-e, Sára? Ezért nem költöztünk mi soha Magyarországra. Mer itt folyton gyűlölni kell valakit.
SÁRA A szomszéd Sanyi is mindig ezt mondja.
ÁDÁM Ó, hogy gyűlölöm a szomszéd Sanyit!
ANDRÁS Nem akarom ezt folytatni, Kálmán. Békét akarok. Egy hete próbálom elmondani neked a megoldást a Rigó-telepes problémáidra. (papírt vesz elő, Kálmán elé tartja) Tessék, itt van.
KÁLMÁN Arra már megvan a megoldás. Ott lesz az új telep a gát mellett. Csak sokat kell érte… lapátolnom.
ANDRÁS Nézz bele ebbe, kérlek. És ígérem, nem kell lapátolnod semmiért.
KÁLMÁN Nem? (kikapja András kezéből a papírt, belenéz) Mi ez?
ANDRÁS A megoldás, hogy hova kellene költöztetned a romákat. Nem a gát mellé, ami életveszélyes, hanem ide (a papírra mutat), az országút mellé. Ezzel megmented őket.
KÁLMÁN Kié az a terület?
ANDRÁS Az enyém. Eladom ugyanannyiért, mint amennyit a gát melletti földért adnál. Vagy kicsivel többért.
KÁLMÁN Bocs, csengett a fülem. Hogy kié?
ANDRÁS Az előző polgármester idején vettem, eredetileg luxus-lakónegyedet terveztünk oda, csak aztán jöttél te.
KÁLMÁN Ó, és ez eddig valahogy kiment a fejedből! Évek óta dolgozom az ügyön, és neked most jut eszedbe, hogy hoppá, nekem is van itt egy kis földem?
ANDRÁS Ne haragudj, nem akartam segíteni neked. De most változott a helyzet.
KÁLMÁN Igazán? És mi változott?
ANDRÁS Az, hogy szeretném, ha mi ketten megoldanánk végre a közös dolgainkat. És az, hogy … kiderült: leukémiás vagyok.
SÁRA Jézusistenem!
KÁLMÁN Ezt nem… Ez biztos?
ÁDÁM Fiam, kérsz egy kicsi pálinkát?
ANDRÁS Zürichbe megyek kezelésre, ezért nagy szükség lenne most arra a pénzre. A cég elég rosszul megy, nincsenek megrendeléseink, úgyhogy…
KÁLMÁN Erre nem is tudom, mit… Khm… De miért hallgattál eddig?
ANDRÁS Beszéltünk mi egymással?
KÁLMÁN Nem.
ANDRÁS Hát ezért. Figyelj, vedd meg a földem, költöztesd oda a romákat. Nekik jó lesz, mert életben maradnak; nekem jó lesz, mert életben maradhatok; neked meg jó lesz, mert… a nemzeti vadbarmoknak valahogy mindig jó lesz.
KÁLMÁN Nem is tudom… Mit mondanak az orvosok? Mennyi az esély, hogy…? Tudod mit? Megígérem, hogy gondolkodni fogok az ajánlatodon, jó?
ANDRÁS Köszönöm, testvér.
KÁLMÁN De ugye nem versz át?
ANDRÁS Miért tenném? A testvéred vagyok.
KÁLMÁN Éppen azért.
ANDRÁS Nyugi. Jó? Akkor… erről még beszélünk. Most megkeresem Adélt. (indul)
KÁLMÁN Adél? Várj. Tudod mit? Megbeszélve. Megvesszük a földedet!
ANDRÁS Komolyan? Komoly?!!! (megöleli Kálmánt) Te vagy a legjófejebb jobboldali seggfej a világon! (tovább öleli)
KÁLMÁN Jó-jó. Elég lesz. Na. Hát jó. (ő is megöleli Andrást) Csak gyógyulj meg, te balliberális zellergumó.
Csend.
SÁRA Be szép is látni, amikor két testvér, aki gyűlöli egymást, szereti egymást.
ÁDÁM Erről jut eszembe… megyek, felébresztem azt a hétalvó Mátyást. (feláll, indul)
SÁRA Jaj, oda egyedül nem engedlek, várjál.
ANDRÁS Oda én sem.
Kijön a házból Adél.
ADÉL Nem tudok aludni.
ANDRÁS Akkor gyere velünk felébreszteni apát.
ADÉL Miért akarjátok felébreszteni?
ANDRÁS Ádám bácsi akarja. Mi csak moderátornak megyünk.
ADÉL Hát jó.
KÁLMÁN Várj egy picikét, Adél. Szeretnék mondani valamit.
ADÉL (mosolyogva) Igen? (Andrásnak) Na, menjetek már!
Sára, Ádám és András bemennek a házba. Adél vidáman odaáll Kálmán elé.
KÁLMÁN Nézd. Most tudtam meg, hogy András… khm…
ADÉL Mi van vele?
KÁLMÁN Nos, beszélt a betegségéről.
ADÉL Ó. Ez érdekes. Nem szokott beszélni róla senkinek.
KÁLMÁN Hát nekem elmondta. De amit én szeretnék mondani, az… Hogy is fogalmazzak finoman?
ADÉL Mondd ki, ami a szíveden van.
KÁLMÁN Hát jó. Abigél… Adél! Kedves Adél… légy szíves, dugd fel magadnak a gát melletti földedet.
ADÉL Tessék?!
KÁLMÁN És nem csak a földed nem kell.
ADÉL Úgy érted, hogy…?
KÁLMÁN Úgy. Hisztis vagy, tolakodó vagy, és… a nevedet sem tudom megjegyezni! Különben is, jobban tennéd, ha ilyenkor a férjed mellett állnál, ahelyett hogy engem zaklatsz.
Adél leomlik a földre.
Örülök, hogy megérted. Megyek, megnézem apát. (elindul a ház felé)
ADÉL Várj, mit rontottam el? Várj! (utána kúszik) Kérlek, Kálmán… nem leszek tolakodó, nem leszek semmilyen, csak beszéljük meg! Megváltozom, ha akarod.
KÁLMÁN Igen? Öreg is vagy. Ezen változtass! Háhá! (bemegy a házba)
Kijön a házból Bence és Nóra.
ADÉL (Kálmán után, bőgve) Utolsó szélhámos jobboldali rohadék!
Bence elneveti magát. Visszajön András. Amikor meglátja Adélt, odaszalad hozzá, megöleli.
ADRÁS Hallottam, hogy kiabálsz. Mi történt?
ADÉL (sírva) Menjünk Velencébe! Minél előbb!
ADRÁS (boldogan) Annyira örülök, Adél! De most higgadj le, kérlek.
ADÉL (bőgve) Jó-ó-ó-ó. (megöleli Andrást)
ADRÁS Elmenjünk a nemzeti gyógyszertárig? Veszünk neked nyugtatót a hisztérikus sírásra.
Adél bólogat. Elindulnak a kapu felé.
Nem úgy értem a hisztérikust, hogy hisztis sárkány vagy… és amikor ma ébredés után azt mondtam, hogy kisimultak a ráncaid, azt sem úgy értettem, hogy este még egy ráncos banya voltál… meg tegnap, amikor azt mondtam…
Adél és András kimennek a kapun.
NÓRA Te az előbb kinevetted Adélt?
Bence vállat von.
Hogy voltál képes kinevetni?
BENCE Az érzelmes ember nevetséges.
NÓRA Miért, neked nincsenek érzelmeid?
BENCE Már nincsenek.
NÓRA Szóval a tegnap este… neked az nem jelentett semmit?
BENCE Az érzelem olyan, mint egy vírus, ami megtámadja az agyat, és leállítja benne a racionális gondolkodást.
NÓRA Nem lepődnék meg, ha egyszer elásott hullákat találnának a kertedben!
BENCE Ha az érzelmek nem blokkolnák a gondolkodást, az emberiség végre azt tenné, amit kell: a legrövidebb úton kipusztítaná magát.
NÓRA Örülök, hogy van megoldásod minden problémára! A nagy megsemmisülés.
BENCE Mondj egyetlen érvet, egyetlen vacak morális érvet amellett, hogy miért ne kéne az emberiségnek minél hamarabb kipusztulnia.
NÓRA Mert akkor nem tudnál pszichológushoz menni, pedig szerintem szükséged lenne rá!
BENCE Ez nekem is megfordult ma a fejemben.
Érkezik a kapu felől Lehel.
LEHEL Erő és becsület! Mit mondtam neked? Mit mondtam ma neked?!
NÓRA Hogy szívesen lefényképeznél meztelenül.
LEHEL Ez most nem neked szólt, hanem Bencének! (megindul Bence felé)
NÓRA Bencét akarod lefényképezni meztelenül?
BENCE Bocs, most pszichológushoz kell mennem. (besiet a házba)
Lehel macsó léptekkel odasétál Nórához.
LEHEL Hamu és gyémánt! Csak így magányosan?
NÓRA Hát, úgy tűnik.
LEHEL Mondd csak, nem fáradtál még bele a sok futásba?
NÓRA Milyen futásba?
LEHEL Percenként átfutsz az eszemen. (röhög)
NÓRA Nagy lókötő vagy.
LEHEL Apától tanultam ezt a dumát. De teljesen igaz. A mai edzésen én végig rád gondoltam, mindenhol téged láttalak! Vittem a labdát, cseleztem… odaértem a kapu elé… rúgásra készültem… ekkor ránéztem a labdára, és téged láttalak. Érted? Mintha te lettél volna a labda.
NÓRA És berúgtál?
LEHEL Á, nem ittam annyit.
NÓRA Engem, a kapuba. Ha én voltam a labda.
LEHEL Ja? Nem. Én beléd soha nem rúgnék, amíg nem kéred. Lepasszoltalak másnak. Mondjuk, ezt se tenném veled.
NÓRA Annyira bírom, ha egy pasi ragaszkodó.
LEHEL Én az vagyok. (átöleli Nórát) Ragaszkodom hozzá, hogy csókolj meg!
NÓRA (kibújik az ölelésből) Most nem vagyok olyan hangulatban. Megyek. (indul)
LEHEL Hova mész? Sétálni? Elkísérhetlek?
NÓRA Inkább ne.
LEHEL Jófiú leszek, baszki. (újra átöleli) Na. Veled tartok.
NÓRA (kibújik az ölelésből) Ne. Megkeresem Bencét.
LEHEL Már megint azt a román f… péniszt?!
NÓRA Tisztában vagy vele, hogy a „pénisz” a legkifinomultabb dolog, ami az utóbbi napokban kijött a szádon?
LEHEL Neked meg ami bement rajta!
NÓRA Tessék?!
LEHEL Azt hiszed, nem tudom, mi van köztetek?!
NÓRA Hülye vagy.
LEHEL Lehet, hogy ma nem rúgtam be edzés után, de most be fogok! És ha visszajövök, akkor itt nagy bajok lesznek, ezt megmondom előre! (kisiet a kapun)
Kijön a házból Kálmán.
KÁLMÁN Csak így magányosan?
NÓRA Úgy tűnik.
KÁLMÁN És mondd csak, nem fáradtál még bele a sok futásba?
NÓRA De. (bemegy a házba)
Kálmán meglepődik a válaszon, értetlenül áll. Kijön a házból Csaba és a Mama.
KÁLMÁN Ti itt? Eddig hol voltatok?
CSABA Vártam, hogy anyám kijöjjön a rohadt fürdőszobából, és bemehessek. Csak elnyomta az álom, míg nézte a mosógépet.
MAMA Olyan szépen cigánykerekeztek benne a rohadt ruhák…
KÁLMÁN (Csabának) Miért nem mentél a másik fürdőbe?
CSABA Van másik? Mi ez itt, uszoda?
KÁLMÁN Szeretnék valami fontosat megbeszélni veletek.
MAMA Annak már nagyon itt az ideje, rohadjál meg!
KÁLMÁN Nos. Khm. Mint azt talán tudjátok…
CSABA Tudjuk, tudjuk.
KÁLMÁN …a zagygát melletti terület úgy tűnik, hogy… nem kimondottan biztonságos.
MAMA Nem kimondottan biztonságos? El fogja mosni kicsiny közösségünket a kiömlő zagyvaság!
CSABA Mikor lenne egyáltalán nem biztonságos, ha tele volna taposóaktákkal?
MAMA Aknákkal.
CSABA Akmákkal.
KÁLMÁN Az a lényeg, hogy az új Rigó-telep ott nem épülhet fel.
CSABA Naná, hogy nem!
MAMA Egy fél ablaknyílás se fog ottan épülni, rohadjatok meg!
CSABA Várjunk csak. Neked az lenne a te dolgod, hogy minden áron fel akarjad ottan építeni, én pedig erre tiltakozó életmentő akcióval reparáljak.
MAMA Reagáljál.
CSABA Reagáljál.
MAMA Te reagáljál, rohadjál meg!
CSABA Mire?
KÁLMÁN Az a terület a gát mellett, mint ma kiderült, nem eladó többé.
CSABA Rohadt életbe. Nem akarod valahogy mégis azt ígérgetni az embereknek, hogy oda fogunk építkezni?
KÁLMÁN Találtam egy sokkal jobb, biztonságosabb helyet. Olcsóbb is, csak egy picivel drágább. Fennebb van, az országút mellett.
MAMA Oda akart az előző polgármester luxus-lakónegyedet építeni.
CSABA Ezt honnan tudja, mama?
MAMA Hazudta a hírekbe.
CSABA Várjál csak, várjál, Kálmán. Mi a gát melletti telep ígéretével nyertünk választásokat. Hogy akarol nekivágni a következő választásoknak? Hogy elnézést bocsánok, de mégse úgy lesz, ahogy ígértük?
KÁLMÁN Más szabad terület nincs a közelben, csak ez. Ez az utolsó lehetőségünk, Csaba.
CSABA Kié a terület?
KÁLMÁN Nos, az… egy másik budapesti cégé. Közel áll ahhoz, hogy beadja a kulcsot, úgyhogy szívesen eladja nekünk.
MAMA A kulcsot?
KÁLMÁN A földet. (Csabának) Benne vagy?
CSABA (gondolkodik) Ígérjed meg, hogy megnyerjük a választásokat. És akkor benne.
KÁLMÁN Megígérem, hogyne. Ebben is jó vagyok. És azt is megígérhetem, hogy bevonulsz szeretett városunk történelmébe. El fogom mondani, hogy te világítottál rá a gát mellé építkezés veszélyeire, és mindenki úgy hív majd: Kovács Csaba, a roma hős. Én megelégszem egy kisebb emlékplakettel, vagy nagyobb szoborral.
CSABA Te vagy a legjófejebb gádzsó, akit ismerek! (megöleli Kálmánt)
MAMA Az Isten vasalja ki a zsebkendőjét, drága polgármester úr!
KÁLMÁN Ugyan, ezt bárki megtenné, aki ennyire rendes, mint én. (finoman kibontakozik az ölelésből) Akkor viszlát, beszélünk még.
CSABA Hová sietel, kicsiny közösségünk megmentője?
KÁLMÁN Előjegyzésem van a nemzeti fogászaton. Isten áldjon!
Kálmán kimegy a kapun. Jön a házból Csenge és Bence.
CSABA Csengécske, Mátyás ébren van?
CSENGE Igen.
CSABA Mit csinál?
BENCE Apámékkal beszélget, és vörösödik.
CSABA Bemennék hozzá, hogy elkérjem a borospince kulcsát. Itt nagyjából elfogyott minden, és ünnepelni szeretnék.
CSENGE Azt mondta, mindjárt kijön.
CSABA Akkor megvárom.
MAMA Te csak menjél, rohadjál meg! Én is kíváncsi vagyok arra a terülj-terülj pincécskémre.
Csaba és a Mama bemennek a házba.
CSENGE Szerinted Nóra miért vágott olyan arcot, amikor meglátott minket odabenn a kanapén?
BENCE Mert képtelen elviselni, ha olyasvalakivel találkozik, aki nem lohol utána nyelvlógatva. Számára a férfi egy tükör, ami minden nap elmondja neki, hogy ő a legszebb.
CSENGE Téged nem vonz?
BENCE Csak mert jól néz ki? Ez olyan, mintha nem az alapján választanánk fagyit, hogy milyen ízű, hanem hogy milyen a színe.
CSENGE Szóval nem vonz?
BENCE Mit is kérdeztél, mielőtt kijöttünk volna?
CSENGE Hogy mikor beszéltél utoljára az exeddel.
BENCE Ja, igen. A volt kedvesem. Ma reggel is felhívtam.
CSENGE És hogy reagált?
BENCE Hát, nagyon kedves hangnemben beszélt.
CSENGE Mit mondott?
BENCE Hogy „a sípszó után hagyjon üzenetet”.
CSENGE Milyen gyakran hívod fel?
BENCE Minden nap.
CSENGE És minden nap egyperces monológot folytatsz az üzenetrögzítőjével?
BENCE Nagyjából. Ha lemarad a mondat vége, akkor felhívom újra.
CSENGE Azt mondtad, el akarod őt felejteni. Szerinted ez jó módszer?
BENCE Igen, másképp nem tudná meg, hogyan végződött volna a mondat.
CSENGE Mikor beszéltél vele utoljára rendesen, élőben?
BENCE Tizenöt hónapja és nyolc napja.
CSENGE És akkor milyen volt?
BENCE Rondán kiabált velem, széttépte a Schopenhauer-kötetemet, és azt mondta, hogy soha többé nem akar látni.
CSENGE És te mit éreztél akkor?
BENCE Dühös voltam. Az egy ritka Schopenhauer-kiadás volt.
CSENGE A világ, mint akarat és képzet?
BENCE Nem, a Kisebb filozófiai írások.
CSENGE Érthető, hogy dühös voltál miatta.
BENCE Végre valaki megért.
CSENGE Jó, akkor azt szeretném, hogy mindig, amikor a kedvesedre gondolsz, és mindig, amikor azt érzed, hogy fel kell hívnod, ezt a jelenetet idézd fel magadban. Érezd át újra, hogy mennyire dühös vagy rá.
BENCE De hát akkor képtelen leszek felhívni.
CSENGE Nem ezt akarod?
BENCE Ja, tényleg. Tényleg! Köszönöm, ezt fogom tenni! Köszönöm! (megöleli Csengét)
CSENGE Ó. (bátortalanul viszonozza az ölelést)
Kilép a házból Nóra. Megdöbbenve áll egy pillanatig, majd visszasiet a házba.
De itt még nincs vége.
BENCE (elengedi) Nincs?
CSENGE Holnap elmeséled, milyen volt, amikor újra fel akartad hívni. Utána meglátjuk, hogyan tovább. Mindenképpen folytatnunk kell a beszélgetéseket.
BENCE Persze! Amikor reggelente kimegyek sétálni, eljöhetnél velem. Vagy… én mennék veled.
CSENGE Vagy együtt is mehetnénk.
BENCE Akár, igen! De várj csak. Hogyan fogjuk folytatni, ha már nem leszek itt? (szünet) Tudod mit? Gyertek el hozzánk, meglátogatni! Van egy szép nagy házunk, kétszer akkora, mint ez.
CSENGE Tényleg?
BENCE Aha. Amíg apám kamionozott, sok mindent szállított, és futotta belőle. Persze az egy kicsit hagyományosabb ház. Van benne kemence, meg ilyenek.
CSENGE Kemence? Az szép.
BENCE Igen. Az is szép.
Nézik egymást.
CSENGE Nem akarod… még egyszer megköszönni?
BENCE De, de!
Egymásnak ugranak, csókolózni kezdenek.
Kijön a házból Mátyás háziköpenyben, sántítva, kezében bottal. Elejti a botot, nézi őket.
MÁTYÁS Szóval igaz. Nem baj. Nem baj. (a szívére teszi a kezét)
CSENGE (hirtelen elengedi Bencét, odasiet Mátyáshoz) Nem érted, Mátyás, ez…
MÁTYÁS (erőtlenül) Mátyás?
CSENGE Som! Mátyásom!
Mátyás megpróbál lehajolni a botjáért. Csenge felkapja a botot, odanyújtja neki.
MÁTYÁS (Bencére néz) Erdélyiek.
CSENGE Borzasztóan sajnálom, én…
MÁTYÁS (elveszi a botot) Megyek egyet járni az esőben.
CSENGE De hát nem is esik.
MÁTYÁS Addig járok, amíg fog.
Elindulna, Csenge visszatartja.
CSENGE Mátyásom, kérlek…
MÁTYÁS Ne kérj te semmit! Nekünk már nincs közünk egymáshoz! Nem lesz esküvő!
CSENGE Nem?
MÁTYÁS Legyetek boldogok, amíg tehetitek. Nem fog sokáig tartani.
CSENGE Úgy érted… ennyiben akarod hagyni a dolgot?
MÁTYÁS Nem, csak most nincs nálam a vadászpuskám.
CSENGE Ez nem vicces, Mátyás.
MÁTYÁS Pedig én megszakadok a röhögéstől. (az asztalba kapaszkodik) Ne hidd, hogy nekem, az árva hajótöröttnek, az esküvő volt az utolsó uszadékfám. Hisz mi vagy te, a hús-vér Csenge, verseim éteri Csengéjéhez képest? Hol leszel már, mikor a Csenge-ciklust úgy fogják tanítani, mint Ady Léda-verseit? Főleg, miután megírtam hozzád az elbocsájtó szép üzenetemet. (leül az asztalhoz) Hozzatok papírt, tollat! (sírással küszködik a meghatódottságtól. Bencére néz) Neked egy szavad sincs, Cassio?
BENCE Részemről simán megtarthatjátok az esküvőt, Mátyás bácsi. Én csak meg akartam dönteni Csengét, de így most már…
CSENGE Mi az, hogy csak meg akartál dönteni, rohadjál meg?!
BENCE (vállat von) Az érzelmek, azok nem az én világom.
MÁTYÁS Egyáltalán nem érdekelt, hogy ez rám milyen hatással lesz?
BENCE Bocs.
CSENGE Csak eljátszottad az egészet?!
BENCE Miután a kedvesem elhagyott, kiderült, hogy ha megállás nélkül lököm a pesszimista, álfilozófiai szart, az bejön a csajoknak. Valamiért meg akarnak menteni. És szinte azonnal le akarnak feküdni velem.
CSENGE Hogy a cápák cimbalmozzanak a csontjaidon!
MÁTYÁS Most még jobban sajnálom, hogy nincs itt a vadászpuskám.
BENCE Ez van. (bemegy a házba)
Érkezik a kapu felől Kálmán.
KÁLMÁN Jól vagy, apa? Mi történt?
MÁTYÁS A valóság kegyetlen orkánja szétszaggatta utolsó reményemet, hogy még egyszer az életben beleáztassam törődött arcomat a boldogság kristályvizébe.
KÁLMÁN Hogy mi?
MÁTYÁS Átbasztak, fiam.
KÁLMÁN Ja, értem. Kicsoda?
MÁTYÁS Egy érzéketlen barom erdélyi meg egy forróvérű cigány.
KÁLMÁN Apa!
Csenge Mátyásra néz, majd feláll, és bemegy a házba.
MÁTYÁS De semmi baj. Tudom, mi a dolgom.
Kijön a házból Nóra a bőröndjével.
NÓRA Sziasztok! Ha valamilyen csoda folytán megtartanátok az esküvőt, hívjatok. (megpuszilja Mátyást, majd elindul a kapu felé)
KÁLMÁN Nóra, hova mész?
NÓRA El innen.
KÁLMÁN De miért?
NÓRA (visszafordul) Á, nincs rá különösebb okom. Életemben először találkozom olyan pasival, aki igazán érdekel, és fiatal, és okos… és…!
KÁLMÁN (elmosolyodik, kihúzza magát, és közelebb lép Nórához) És?
NÓRA Sokáig nem fért a fejembe, miért viselkedik úgy velem. Miért nem kellek neki.
KÁLMÁN Már hogyne kellenél? Egész lényed sugárzik a delejes, mámorító…
NÓRA És akkor kijövök a házból, és azt kell látnom, hogy egy másik nőt ölelget!
KÁLMÁN Te… te láttad?
NÓRA Itt ölelgeti, ezen a szent helyen!
KÁLMÁN Nem-nem, khm, félreérted.
NÓRA Nem értek félre semmit, van szemem. Legalább… legalább egyedülálló nőről lenne szó!
KÁLMÁN Nos, az egyáltalán nem az volt, amit hiszel. (Mátyásra néz, majd félrevonja Nórát) És nem kell erről mindenkinek tudnia.
NÓRA Azt hiszed, nagyapa nem tudja?
KÁLMÁN (Mátyásra néz, majd vissza Nórára) Tudja?
NÓRA Mondtam neki, hogy nézze meg ő is, hátha rosszul látom.
KÁLMÁN Ó, ez kínos.
NÓRA Kínos? A pisafolt a nadrágon, az kínos. Ez felháborító!
KÁLMÁN De az csak egy ártatlan… Csak nem gondolod, hogy én anyukáddal…?
NÓRA Mi van veled és anyával?
KÁLMÁN Semmi! Mondom.
NÓRA Te és anya…? Te disznó! Minden pasi szemét disznó! (indul a kapu felé)
KÁLMÁN Várj, akkor… akkor kiről beszéltél?
NÓRA Arról a barom Bencéről beszéltem, bazmeg!
MÁTYÁS Remek alliteráció! De azért nem nyomtatnám ki.
Nóra fogja a bőröndjét, és kimegy a kapun.
KÁLMÁN Khm. Hát, ez most kínosabb, mint egy pisafolt a nadrágon. (leül Mátyás mellé)
Csend.
MÁTYÁS Nem úgy volt, hogy fogorvoshoz mégy? Hogyhogy itt vagy?
KÁLMÁN Elindultam gyalog a nemzeti fogászat felé, és láttam, hogy egyre több újságíró jön velem szembe. Kiderült, hogy ide tartanak.
MÁTYÁS Mit akarnak?
Érkezik a kapu felől a Lelkész.
LELKÉSZ A múltadról akarnak faggatni. Én hívtam őket, de szóltam nekik, hogy várjanak a kapu előtt.
MÁTYÁS Mire kíváncsiak?
LELKÉSZ Például arra, hogy apám miért ült három évet ártatlanul.
KÁLMÁN Miért ült?
LELKÉSZ Nem az a kérdés, hogy miért, hanem hogy kinek köszönhetően. (Mátyást nézi)
Csend.
MÁTYÁS Végem.
LELKÉSZ Persze nem az apám volt az egyetlen, akit besúgott. Járta az országot a költői felolvasóestjeivel, és mindig részletesen beszámolt arról, hogy kikkel és miről beszélgettek utána.
MÁTYÁS Miért pont most kellett ezt, tiszteletes úr?
KÁLMÁN Igen. Nem lehetett volna ezt a választások utánra időzíteni?
LELKÉSZ Apámért megbocsátottam. A rendszerváltás után nem értettem, hogy miért nem vonja senki felelősségre, sőt, egyre sikeresebb és vagyonosabb lesz, de ezt is elnéztem. Próbáltam jó keresztyén lenni. De mikor láttam, hogy készül tönkretenni egy olyan csodálatos lénynek az életét, mint Csenge, csak azért, hogy ő bűnben fetrengve élvezhesse tovább az életet, nem bírtam tovább. Sokáig vívódtam, mondogattam magamban, hogy a túlvilágon majd megfizet a tetteiért, de rájöttem, hogy nekem ez nem elég. Én nem tudok ezzel így tovább élni. Isten, remélem, megbocsátja önzőségem.
MÁTYÁS Sokszorosan végem. Nincs nálam szánalmasabb halandó.
KÁLMÁN Nyugodj meg, apa. Nincs semmi baj.
MÁTYÁS Már hogy ne lenne? Csak baj van, és csak baj lesz, semmi más. Tanítsatok meghalni, istenek!
KÁLMÁN Nem értem, mit izgulsz. Szokott ebben az országban bármilyen következménye lenni annak, ha valakiről kiderül, hogy besúgó volt? Én majd mindent elsimítok.
LELKÉSZ Szóval mellette állsz?
KÁLMÁN Hol állnék? Az apám. Nem mondom, meg fogja nehezíteni a kampányomat, ha ez most kiderül, de írok majd a nevében egy szépen fogalmazott bocsánatkérő levelet. (Mátyáshoz fordul) Apa, fiatalkorodban homoszexuális voltál, rendben? Ezzel zsaroltak.
LELKÉSZ Ó, és ezt biztos mindenki elhiszi majd.
KÁLMÁN Ha én mondom, a nemzeti oldal elhiszi. A többi meg kit érdekel? Úgyis folyton összevissza hazudoznak.
LELKÉSZ Ellentétben veled, ugye.
KÁLMÁN Polgármesterségem alatt megtanultam, tiszteletes úr, hogy ha azt akarod, hogy hazug gazembernek tartsanak, mondj mindig igazat. Így hát…
LELKÉSZ Így hát inkább becsapod őket.
KÁLMÁN Ugyan már, nem csapok be senkit.
LELKÉSZ De, igen, becsapod őket.
KÁLMÁN Jó, hát ha egyszer ezt szeretik…
LELKÉSZ Ezt akkor sem fogják elhinni. Mindenki ismeri Mátyás kicsapongó életét.
MÁTYÁS Vívódtam animus és anima közt, mint Pilinszky!
KÁLMÁN (a Lelkésznek) Így van. Mi pedig ezt nem ítéljük el, hiszen számunkra a család fontosabb, mint az orientáció.
Jön András a kapu felől.
ANDRÁS Adél azt üzeni, ne haragudjatok, de úgy döntött, hogy most egy kicsit visszamegy Pestre.
Kijön a házból Ádám, Sára és András.
LELKÉSZ (Mátyásnak) Küldöm az újságírókat. (indul)
MÁTYÁS Küldje csak, tiszteletes úr! Majd én elmondom nekik az igazat! Egyébként pedig nem lesz esküvő.
LELKÉSZ (megáll) Tessék?
MÁTYÁS Nem fogom bűnben fetrengve élvezni az életet, ahogy fogalmazott. Hanem magányosan várom, hogy a halál feketekesztyűs keze belemarkoljon üresen kongó szívembe, és…
ÁDÁM (közbevág) Mi az, hogy nem lesz esküvő? Egy hete üldögélek itten potyára egy szar városban, mint a muratura a borkányban.
ANDRÁS Mint kicsoda?
ÁDÁM Muratura!
SÁRA A borkányban.
ANDRÁS Hol?
ÁDÁM Ez tényleg süket.
MÁTYÁS (Andrásnak) Mint savanyúság a befőttesüvegben.
ANDRÁS Ja? Jó. De miért nem lesz esküvő?
MÁTYÁS Mert Csenge mást szeret.
ANDRÁS Mi?
ÁDÁM (odahajol Andráshoz, mintha nagyothallónak mondaná) Mert Csenge mást szeret!!!
LELKÉSZ (egy pillanatra elmosolyodik) Mást szeret? (komoran) Ez akkor sem változtat semmin. (kimegy)
KÁLMÁN (Mátyásnak) Nyugi, apa. Megyek, és elzavarom az újságírókat.
MÁTYÁS Ne! Majd én elmondom nekik, hogy mit miért tettem!
KÁLMÁN (a többieknek) Vigyétek be apát a házba!
Ádám és Sára betámogatják tiltakozó Mátyást a házba, Kálmán kimegy a kapun.
Jön a házból énekelve Csaba és a Mama, kezükben bor. Miután befejezték az éneket…
CSABA És most azt, hogy… (énekelve)
Jól tudjátok, hogy ki vagyok,
A Gál Kálmán, a Gál Kálmán barátja vagyok!
MAMA (énekelve)
Ránézek a hosszúnyelű késre,
De összeszúrlak, összeváglak egészen!
CSABA De csináld, csináld, Gál Kálmán!
MAMA Veszek néked, veszek néked pálinkát!
CSABA Ránézek a hosszúnyelű késre,
MAMA De összeszúrlak, összeváglak (nem énekelve) egészségedre!
Isznak.
CSABA Az én kislányom a legjobb helyre házasodik. A város legnagyobb borospincéje fölé!
MAMA Ni, hogy beborult az ég!
CSABA (énekelve) Már énnékem beborult az ég! Elverte a…
Jön a kapu felől Kálmán és a Lelkész, a házból pedig András, Ádám és Sára. Csaba abbahagyja az éneklést.
ANDRÁS Minden rendben, Kálmán?
KÁLMÁN Persze, könnyebben ment, mint gondoltam. Béke van.
LELKÉSZ A békével még nem ér véget a háború.
KÁLMÁN Háborút akar?
LELKÉSZ Én nem. De igazságnak kell lennie.
CSABA (Kálmánnak) Az az igazság, hogy igyunk, barátom!
KÁLMÁN Köszönöm, én nem kérek. (András felé fordulva) Szerintetek mi legyen most?
ANDRÁS Rendelhetnénk valami kaját. Mondjuk romapecsenyét hagymásan.
KÁLMÁN A családdal mi legyen? Így, hogy nem lesz esküvő, valakinek mindig apa mellett kell lennie.
CSABA Mi az, hogy nem lesz esküvő, rohadjál meg?!
MAMA Igen! Mi az? Rohadjál.
SÁRA Jaj, ti még nem tudjátok? Csenge mást szeret.
CSABA Mi? Ki engedte meg neki, hogy mást szeressen?
MAMA Hogy a lovak fosnák homlokon!
CSABA A lányomról beszél, mama!
MAMA De őmiatta vége lesz a vidám borozásoknak! Nincs több terülj-terülj pincécském!
CSABA Tényleg. Ó, kislányom, hogy a prímás rontaná el a kedvenc nótádat a sírodnál!
ÁDÁM Mit szökdécseltek, mint a sült csigák? Nem elég nektek, hogy Kálmán odaköltözteti a népeteket András földjére? Inkább örülnétek, hogy a legnagyobb problémátok megoldódik.
CSABA Milyen András földjére?
KÁLMÁN Ádám bácsi, nem akarsz inkább bemenni a házba, és nem megszólalni legalább egy hétig?
ÁDÁM S te nem akarod megcsókolni a seggem? A te pártodat fogtam, te gúnár. Tán nem ti beszéltétek itten Andrással, hogy eladja neked a földjét az országút mellett?
CSABA Szóval ti a hátam mögött üzletelitek magatokat!
KÁLMÁN Ugyan már, Csaba, nem erről van szó. Nem mindegy, hogy kié az a föld?
CSABA Soha nem mindegy, hogy egy rohadt föld kié! Főleg, ha ti piszkos üzleteket bonyolítok vele!
MAMA Bonyolítotok.
CSABA Bonyolítototok! Fejünk fölött dönteni, hátunk mögött intézkedni, az nagyon megy nektek. Mi csak játékszer vagyunk, amit ide-oda lehet tologatni.
KÁLMÁN Jól tudod, hogy ez nem igaz.
CSABA Tényleg? Mondd csak, komolyan vesztek ti egyáltalán? Vagy csak arra gondoltok, hogyan lehet minél egyszerűbben a szőnyeg alá söpörni a problémákat, és a hátunk mögött jól megszedni magatokat?
KÁLMÁN Én sokat foglalkozom a gondjaitokkal. Majdnem minden nap.
MAMA Igen, hétfőn is majdnem, kedden is majdnem, szerdán is majdnem…
CSABA Nem azért akarsz minket az országút mellé költöztetni, mert ott jobb, hanem mert így több pénz folyik a te zsebedbe. Szépen elintézitek ti rokonok egymás közt, mi meg rohadjunk meg! Rohadt egy alak vagy, Kálmán!
KÁLMÁN Na, tessék. Gyerekkoromban arra tanítottak, mindig törekedjek arra, hogy jót cselekedjek, mert akkor az emberek szeretni fognak. Fenét. Lehet, hogy egy darabig kedvel az a maréknyi ember, akivel jót teszel, de az összes többi utálni fog. Aztán egy idő után az a maréknyi is.
ANDRÁS Ne vigyük túlzásba a dolgot, emberek. (Csabának) A gát melletti föld is családtagé: az Adélé. Ezt az alternatívát jobban szereted?
CSABA Nem tudom, mi ez a szó, amit a feleségedre használtál, de nem én vagyok az, aki szereti őt!
KÁLMÁN Csaba, ne!
ANDRÁS (Csabának) Mit mondtál?
ÁDÁM (Andráshoz hajol, mintha nagyothallónak mondaná) Hogy nem ő az, aki szereti Adélt!!!
CSABA A te alternaivád a mi drága rohadt polgármesterünk szeretője!
Csend.
ANDRÁS Kálmán?
KÁLMÁN Ugyan már.
ANDRÁS Letagadod, tehát igaz.
KÁLMÁN Ugyan már.
ANDRÁS A testvéred vagyok, és nagyon jól tudom, mit jelent nálad az „ugyan már”. Mióta?
KÁLMÁN Csaba összevissza beszél. Tudod, milyenek a részeg cigányok
ANDRÁS Alkohol hatása alatt álló romák!!!
KÁLMÁN Jó, jó.
ANDRÁS Mióta?!
KÁLMÁN Nincs már köztünk semmi.
ANDRÁS Már? Már?! Egy rohadt négyzetmétert nem fogsz te látni abból az országút melletti földből!
Csend.
KÁLMÁN Ne csináld ezt, András! Kérlek, András! Beteg vagy, szükséged van arra a pénzre!
ANDRÁS Nem vagyok beteg!
KÁLMÁN Dehogy nem vagy beteg. Adél is azt mondta, hogy beteg vagy.
ANDRÁS És mikor mondta ezt, orgazmus előtt vagy után?!
KÁLMÁN Nem, hanem mielőtt… Azt mondta, furcsállja, hogy elmondtad a betegséged, mert titkolni szoktad.
ANDRÁS A végbélgyulladásomról beszélt!
ÁDÁM Végbélgyulladás? Az szar. Kérsz egy kicsi pálinkát?
KÁLMÁN Szóval nem vagy leukémiás? Akkor csak azért akartad eladni azt a földet…
ANDRÁS Adél annyit cseszegetett, hogy nem vagyok jó semmire… és hogy mióta ti, nemzeti vadállatok rátettétek a kezeteket mindenre, szar üzleteket kötök… meg akartam neki mutatni, hogy vagyok olyan férfi, mint ő. Hogy akkor is az én földemet fogod megvenni, és nem az övét. Azt akartam, hogy újra felnézzen rám.
Csend.
KÁLMÁN Akkor a gát melletti terület biztonságos?
ANDRÁS (összeszedi magát) Építkezzetek oda, baszki, és meglátjátok! (kisiet a kapun)
Csend.
KÁLMÁN Kész. Az újraválasztásomnak lőttek. (Csabához fordul) Miattad, te büdös cigány!
MAMA Csak kibújt a rasszista szög a méregzsákból!
CSABA Nana, rohadjál meg!
KÁLMÁN Te rohadjál meg!
Erőteljesen meglöki Csabát, aki nekiesik az asztalnak. Amint visszanyeri az egyensúlyát, ráveti magát Kálmánra, verekedni kezdenek. A Lelkész is odaugrik, Csabának segíteni.
SÁRA Ádámom, csinálj valamit, ezek ölik egymást!
MAMA (elkezdi ütni minden verekedőnek a hátát, ahogy éri) Segítség, rohadjatok meg!
Ádám megpróbálja szétválasztani őket. Érkezik Lehel a kapu felől részegen, kezében baseballütő. Dörögni kezd az ég.
LEHEL Leszállni apámról, cigányok!
Kálmánon kívül mindenkit félrelök, a Lelkészt leüti, majd rátámad Csabára. Ádám leesik a földre. Kálmán és Lehel addig ütik Csabát, amíg már nem mozog.
Kálmán lihegve leül a földre az ájult Lelkész mellé.
MAMA Gyilkosok! Rohadt gyilkosok!
Megpróbál elfutni. Lehel utánaszalad, elkapja, és fojtogatni kezdi.
KÁLMÁN Fiam, ne!
Sára megpróbálja megakadályozni, Lehel félrelöki, és tovább fojtogatja a Mamát. Mikor befejezte, hátravonszolja a bokrok mögé. Kálmán felkel, és ő is odavonszolja Csabát.
SÁRA Gyere gyorsan! (felsegíti Ádámot) Hívjunk rendőrt!
ÁDÁM Megyek, szívem. Ez az egyetlen jó dolog ebben a szar városban, hogy a rendőrökkel magyarul lehet beszélni.
Sára és Ádám kiszaladnak a kapun.
Lehel és Kálmán visszajön, megállnak a Lelkész mellett.
LEHEL Ezzel mit csináljunk?
KÁLMÁN (lehajol a Lelkészhez) Csak elájult.
A házból puskalövés hallatszik. Utána sikoly, majd Csenge szalad ki a házból.
CSENGE Gyertek gyorsan, Mátyás lelőtte Bencét!
Kálmán és Lehel berohannak a házba. Csenge leroskad a földre. Felébred a Lelkész, körülnéz.
LELKÉSZ Segítsek, Csenge drága?
Vége