Szereplők:

GÁL MÁTYÁS – megbecsült költő

CSENGE – Mátyás fiatal menyasszonya, Csaba lánya

KÁLMÁN – Mátyás fia, polgármester

LEHEL – Kálmán fia, futballista

ANDRÁS – Mátyás fia, geológus, üzletember

ADÉL – András felesége, üzletasszony

NÓRA – András és Adél lánya

GÁL ÁDÁM – Mátyás öccse Erdélyből

SÁRA – Ádám felesége

BENCE – Ádám és Sára fia

KOVÁCS CSABA – a roma önkormányzat vezetője

MAMA – Csaba anyja

LELKÉSZ

 

 

I. FELVONÁS

 

Magyarországi kisváros, Mátyás kertes házának udvara. Középen kerti asztal, rajta üres borosüvegek. Csaba, a mama és Csenge az asztal előtt mulatnak, Csaba és Mátyás felváltva pörgeti Csengét. A lelkész is velük mulat, folyton kiesik a ritmusból.

CSABA, MAMA, CSENGE (énekelve [az O bijav című dalból])

Le romenge zsál misto
Bijáu keren románo de románo
Putren áuri o vudár
Áven le romá durál káj ámende
Vurdoneszá von áven
Ánde glázsá mol ánen le romenge

Phenász giji rományi

Mukh te khelel ámári cini bori

Táj áújász odo császo

Bijáu kerász románo de románo

Gijábárász táj khelász

Pátyiválesz vorbinász le romencá

[Jó dolguk van a romáknak

Megesketik a lányukat

Ha kinyitod az ajtót

Láthatod, hogy érkeznek a vendégek

Hozzák a bort üvegszámra

 

Mulassunk, énekeljünk

Hadd táncoljon a kis menyasszony

Elérkezett az idő

Szép lesz ez az esküvő

Énekelünk, táncolunk

Jó kis lagzit csinálunk]

Felemelik az asztalról a poharukat, kiisszák belőle a maradék bort.

MÁTYÁS      (Csengének) Hozz még bort, kicsi szívem!

CSENGE        Máris, Mátyásom. (indul)

LELKÉSZ       Segítsek, Csenge drága?

CSENGE        Kösz, boldogulok.

MAMA          Aztán siessél, rohadjál meg, mer szomjan döglök!

CSENGE        Sietek, nagymami, sietek. (bemegy a házba)

LELKÉSZ       Az Úr gyönyörű időt adott ma nekünk, testvéreim. Ahogy itt állok ebben a fényben, érzem, hogy ez különleges nap lesz.

MÁTYÁS      „Állni a fényben, inni meg enni, / csókba fürödni / Nézni a kék nefelejcset a szélben, / barna göröngyön. / Érezni a gondolatok ragyogását…”

LELKÉSZ       Gyönyörű. Te írtad?

MÁTYÁS      Majdnem. Kosztolányi.

LELKÉSZ       Egyszer én is írtam egy verset. (feltekint) Nézzétek ezt a csodás tavaszi napsütést! Mintha Isten mosolyogna.

MÁTYÁS       Ez a vers?

LELKÉSZ       Nem, azt elfelejtettem. De ilyenkor az ember szinte vágyik rá, hogy lírai hasonlatokban beszéljen.

MAMA          (Csenge után kiált) Olyan száraz a belem, mint a sivatag, rohadjál meg!

CSENGE         (bentről) Sietek!

MAMA          (a ház felé) Ha nem locsolom meg, homok lesz a vesémbe!

CSABA           Nyugi legyen már, mama, rohadjon meg. Most mondta, hogy siet.

 

Megjelenik Csenge nagyon lassan lépdelve a ház felől, óvatosan egyensúlyoz egy tálcát, rajta pár üveg bor, másik kezében egy tálca pogácsa.

 

MAMA          Ez neked sietés, rohadjál meg? Mint egy rohadt lassított felvétel. (Csengének) A lajhárok életéről.

LELKÉSZ       (Csengét nézi) Ahogy a fák virágba borulnak itt az udvaron, úgy borul virágba a mi szívünk az Úr csodás teremtményeinek láttán. Ne hergeljük hát magunkat, testvéreim.

CSABA           Igen, mama. Ne legyen egyfolytába ilyen hergencs, rohadjon meg, hanem boruljon világba.

MAMA          Te meg boruljál az árokba a neved napján. (Csengének) Na, sietel már, rohadjál meg?

CSABA           Mit szekírozza már annyit, rohadjon meg? Szegénykémnek nem segít senki se, nem látja? Mindenki csak áll.

MAMA          Akkor mér nem segítel neki te, rohadjál meg?

CSABA           Egy nőnek?

Közben Csenge a pogácsás tálat az asztalra teszi, és mindenkihez odamegy a tálcával, sorra leemelnek róla egy-egy poharat.

LELKÉSZ       Segítsek, Csenge drága?

CSENGE         Kösz, boldogulok.

CSABA           (a Mamának) Boldogul, látja? Különben is, segítsen ő nekem, én vagyok az apja, nem ő. És mit ír a Biblia? „Segíts magadon, Isten is megsegít, rohadjál meg.” Nem így van, tiszteletes úr?

LELKÉSZ       Nagyjából, Csaba. Bár ezt nem a Biblia írja.

CSABA           Akkor mi írja?

LELKÉSZ       Nem írja semmi, ezt csak úgy mondogatjuk.

MÁTYÁS       Nem csak úgy, tiszteletes úr, nem csak úgy. Ne becsülje le ezt a mondást. Nekem örök életemben ez volt a jelmondatom. Segíts magadon, Isten is megsegít! (megöleli Csengét) Ezért lettem, ami lettem.

LELKÉSZ       Semmirekellő költő?

MÁTYÁS       Gazdag semmirekellő költő.

Csenge bort tölt.

 

LELKÉSZ       Lehet, de leginkább azért szoktuk ezt mondogatni, hogy a kisujjunkat se kelljen mozdítanunk senkiért.

MÁTYÁS       Ugyan.

LELKÉSZ       Egész Magyarországnak ez a jelmondata. Odaírhatnánk a címer alá: én aztán nem segítek rajtad. És az adóm 1 százalékát sem a te gyülekezetednek adom, hanem annak a katolikus sztárpapnak, a rengeteg gyerekével!

MÁTYÁS       Jaj, tiszteletes úr, már megint ezek a hirtelen hangulatváltozásai. (újra megöleli Csengét) Inkább igyatok, barátaim, amennyi belétek fér! Jut is, marad is, hisz terülj-terülj pincécském telis-tele van e boldogító nedűvel.

LELKÉSZ       Igazad van, Mátyás, bocsáss meg. (felemeli a poharát) Az ifjú párra! Legalábbis az egyik fele ifjú.

Mindenki koccint, mosolyog. Mátyásnak megcsörren a mobilja, felveszi.

MÁTYÁS       Igen… Ragyogóan, mint mindig. … Nem tudsz? Sajnálom. … Hát akkor a következő fácánozásig… szevasz. (kinyomja a telefont. A többieknek) A belügyminiszter sajnos nem tud jönni holnap. Sebaj, leszünk elegen.

MAMA          Ez Magyarország jelmondata, tiszteletes úr? Segíts magadon, Isten is megsegít?

MÁTYÁS       Á, nincs nekünk jelmondatunk. Majd minden országnak van, csak nekünk, árva olajcseppnek az Antarktisz jegén, csak minekünk nincsen.

MAMA          Tényleg nincs egy rohadt jelmondatunk, rohadjatok meg?

CSABA           Nehogy már ezen is felhúzza magát, mama!

MAMA          Ezer év alatt nem tudtatok összehozni egy rohadt jelmondatot?

LELKÉSZ       Nos, lehetett volna egyszerűen az „Isten áldd meg a magyart”. Adja is magát, szép is…

CSABA           Az nem jó.

LELKÉSZ       Miért nem jó?

CSABA           Kirekesztő.

MAMA          De még mennyire, hogy rohadtul kirekesztő!

LELKÉSZ       Miért, a maguk jelmondata nem kirekesztő?

MAMA          Melyik?

CSABA           Az „Opre, roma”?

MAMA          Az mi az, hogy opreroma?

CSENGE         „Fel, cigányok!”

LELKÉSZ       Tessék. Fel, cigányok. Kirekesztő vagy nem kirekesztő?

CSABA           Nem az.

LELKÉSZ       Hogyhogy nem az?

MÁTYÁS       Úgy, hogy nincs saját országuk, ahonnan kirekesszenek. Ha lenne, azt mondanák, hogy „Opre, ország!”. (Csabának) Hogy mondják cigányul az országnak?

CSABA           Tem.

LELKÉSZ       Nem értem.

MÁTYÁS       Remek rím, tiszteletes úr!

MAMA          (Csabának) Ez a jelmondatunk, rohadjál meg? Fel, cigányok?

CSABA           Ez.

MAMA          Azér jobbat is kitalálhattak volna.

CSABA           Magának soha semmi se tetszik, rohadjon meg.

MAMA          Fel, cigányok. Mintha valami rohadt léggömb lennék.

CSABA           Ha magán múlna, az volna a jelmondatunk, hogy „Addig idegeljed a te fiadat, míg fog egy nindzsakardot, és lenyeli keresztbe.”

MAMA          Én idegellek tégedet? Én idegellek, hogy a hínár tekeredne a vesédre?!

CSABA           Dugjon már le egy hangtompítót a rohadt száján, mama! Megin elrontja ezt a szép vendégséget!

MAMA          Nekem te ne mondjad, hogy… Nem elég, hogy ezek kirekesztenek engem a nem létező jelmondatukkal, még te is? A saját rohadt vérem?!

Jön Kálmán és Lehel a kapu felől.

KÁLMÁN      Üdv mindenkinek!

LEHEL            Becsület és hűség!

CSABA           Kálmán! Kicsiny közösségünk megmentője!

MAMA          Az Isten csókolja meg azt a drága szép szemét, polgármester úr!

LEHEL            Ni, a cigányok is itt vannak!

KÁLMÁN      Fiam, ne most!

LEHEL            Jó, nem úgy értem a cigányt, hogy cigány… hanem, hogy cigány. (Csabának) Hogy vagy, Andodrom?

CSABA           Most már szarul, sápadtarcú.

Összeütik az öklüket Lehellel.

MÁTYÁS       (Kálmánnak) Késtél, édes fiam.

KÁLMÁN      Nem késtem, öt óráról volt szó.

MÁTYÁS       De te mindig tíz perccel korábban érkezel.

KÁLMÁN      Nos, sejtettem, hogy valamit ünnepelni kell, ezért megálltunk a nemzeti borászatnál. (átnyújt egy üveg bort Mátyásnak, aki átadja Csengének)

CSENGE         Hozzak még poharakat, Mátyásom?

MÁTYÁS       Persze, kicsi szívem! Tölts az én büszke sarjaimnak.

CSENGE         Máris, Mátyásom.

LELKÉSZ       Segítsek, Csenge drága?

CSENGE         Kösz, boldogulok. (bemegy a házba)

Mátyásnak ismét megszólal a telefonja, felveszi, hátravonul, halkan beszélget.

LEHEL            (Csabának) Figyelj, ma hoztam egy másikat. Cigány bemegy a könyvesboltba. Megkérdi: „Csehov van?” Boltos: „Az nincs.” „Bulgakov van?” „Az sincs.” „Akkor mi van?” „Kalasnyikov.” „Az mit írt?” Mire a boltos: „Titeket, baszki!” (röhög)

KÁLMÁN      Lehel!

CSABA           Hagyjad csak, Kálmán. Amíg ez a turulfióka roma gyerekeket ment a folyóból, tudod, hol fájnak nekem a viccei.

LEHEL            Kapd be, Mr. Brown.

CSABA           Szirénázzál csak, romamentő.

MAMA          Még szélsőjobbosnak se vagy jó, rohadjál meg.

LEHEL            Bújjatok vissza a kemencébe tovább barnulni.

CSABA           Annyira vagy te radikális, mint egy apáca.

LELKÉSZ       (Lehelnek) Jól értem, édes fiam, hogy kimentettél egy roma gyereket a vízből?

LEHEL            Aha, tavaly, kettőt. Ott fuldokoltak azokkal a nagy szemeikkel. Két kis ártatlan bantu. Mint valami szegény kiskutyák.

LELKÉSZ       (súgva Lehelnek) Nem vagy normális, fiam? Két cigány, az ötven év múlva ötszáz.

LEHEL            A cigánygyerek is pont olyan, mint egy ember, nem? Maga mit tett volna a helyemben?

LELKÉSZ       (súgva) A természetfotósoknak is azt tanítják, fiam, hogy a természetes szelekcióba nem kell beleszólni.

MÁTYÁS       (kinyomja a telefont) A kulturális államtitkár sem tud jönni.

KÁLMÁN      Hova?

MÁTYÁS       Pedig azt mondta, holnap itt lesz. Sebaj, cserébe addig nyaggatom, míg elfogadja az ötletemet az új könyvkiadási törvényről.

KÁLMÁN      De miért jönne ide az államtitkár? Vele is vadászol?

MÁTYÁS       Nem, mindjárt elmondom.

CSABA           (odaáll Kálmán mellé) Bár más ünnepelnivalónk is van most Mátyásilag, engedjétek meg, tisztelt összesereglett vendégség…

MAMA          Vendégsereg.

CSABA           Vendégsereg… hogy emeljem poharam a mi drága polgármesterünkre, Kálmánhoz! Az ember, aki a mi kicsiny közösségünk hosszú ideje nyúló gondjaira végre megoldja!

MÁTYÁS       Mit oldasz meg, Kálmán?

KÁLMÁN      Igazán nem az én érdemem. A helyemben bármelyik polgármester megtenné, ha volna annyi hite és munkabírása, mint nekem.

CSABA           Ne serénykedjél, barátom. Mondd el nekik!

KÁLMÁN      Nos, mindnyájan tudjátok, hogy az előző, balliberális városvezetés a piszkos balliberális kisujját sem mozdította a Rigó-telep ügyében. Pedig a feszültség nőttön nőtt városunk sokszínű lakossága és… városunk egyszínű lakossága között. Nem túlzás azt állítani, hogy noha mesés helyen, a Rigó-domb lábánál fekszik, a Rigó-telep városunk szégyenfoltja. A város minden pontjáról látszik a domboldalra kúszó nyomor, lepusztultság és nincstelenség.

MÁTYÁS       Gyönyörűen fogalmazol, fiam.

KÁLMÁN      Drága barátaim! Egy bölcs ember egyszer azt mondta: „Egy igazi vezető sosem aggódik, hogy mit hoz a jövő. Mert ő hozza el a jövőt.”

LEHEL            Ki mondta ezt, apa?

KÁLMÁN      Én. (a többieknek) Istennek hála elhoztam városunk számára a jövőt! És e virágzó jövő úgy kezdődik, hogy az egész nyomortelepet leromboljuk!

CSABA           Mégpedig mi, romák fogjuk lerombolni, saját két dolgos kis kezünkkel.

LEHEL            Hogy milyen kezetekkel?

MAMA          Tudod, amivel kapálózni szoktunk a folyóba, mielőtt megmentel.

LELKÉSZ       De ha leromboljátok, mi lesz az ott élőkkel?

CSABA           (ünnepélyesen) Lerombolás előtt vadiúj telepet realizálunk egy másik helyen. Takarékos házacskákkal…

MAMA          Takaros.

CSABA           Takaros kétszobás házakkal, vízvezetékrendszer-vezetékkel, játszótérrel, járdákkal…

LEHEL            Lopott autókkal…

CSABA           Kérel szépen egy fúrógépet a csőrödbe?

MÁTYÁS       Békét, barátaim!

KÁLMÁN      Nemcsak emberhez méltó otthona lesz minden rigó-telepi családnak, de míg az építkezés folyik, munkát is tudunk biztosítani számukra.

MAMA          Az Isten cirógassa meg a nyakát, polgármester úr!

KÁLMÁN      És itt még nincs vége. A mostani Rigó-telep helyén nemzeti lakópark és nemzeti wellness-központ fog épülni. Mondanom sem kell, milyen fontos bevételi forrás lesz ez városunk számára.

LELKÉSZ       És hol építitek fel az új Rigó-telepet?

KÁLMÁN      A várostól három kilométerre, a zagygát közelében.

MAMA          Mi az a zagygát?

CSABA           Hát a gát, ahol van a zagy.

MAMA          Az a vakondtúrás?

LELKÉSZ       Nem veszélyes az, Kálmán? Gát mellé építkezni?

KÁLMÁN      Számítottam erre a kérdésre. Először is nem közvetlenül a gát mellett lesz. Hanem attól háromszáz méterre. Másrészt, nézze csak… (belső zsebéből papírokat húz elő) A szakértői jelentés szerint a gát fala olyan szilárd, mint a lakosság nemzeti kormányba vetett hite.

CSABA           Én is átnéztem a szakértői dokumentumokat. Ezer százalékosságig biztonságos.

LELKÉSZ       Rendben, de akkor is. Miért pont oda építkeztek?

KÁLMÁN      Nos, figyelembe kellett vennünk a rendelkezésünkre álló forrásokat. Az összes városkörüli terület méregdrága. A gát alatti földsáv azonban egy csőd szélén álló budapesti cégé. Terveim szerint a piaci értéknél tízszer olcsóbban fogjuk megszerezni, hiszen úgysem kell senkinek. Így remélhetőleg arra is marad pénz, hogy egy iskolát is építsünk az új telepen.

MÁTYÁS       Hát ez igazán szép, édes fiam. Büszke vagyok rád!

Csenge megjön a poharakkal, bort tölt, Kálmán elutasítja.

KÁLMÁN      Köszönöm, apa, de igazán semmiség, mindössze hosszú évek megfeszített munkája. Csoda, hogy élek. De most te jössz.

MÁTYÁS       Hova?

KÁLMÁN      Mondd el, miért hívtál. Mit ünnepelünk?

LEHEL            És miért ülsz egy asztalnál ezekkel?

CSENGE         Mátyásom szinte minden nap együtt vacsorázik a családommal.

KÁLMÁN      Mátyás-om?

CSABA           Majd’ minden nap eszünk-iszunk / Addig, amíg be nem… esteledik.

MÁTYÁS       (Csabának) Ügyes!

CSENGE         Hogy is értetted azt, hogy „ezekkel”?

LEHEL            Sehogy. Veletek nincs bajom, csak az élősködőket rühellem. Az olyanokat, akik gazdag költőkön élősködnek ahelyett, hogy dolgoznának.

MAMA          Köpjed ki a szívedet akkor.

KÁLMÁN      Nos, apa?

MÁTYÁS       Várjatok még egy keveset. Hamarosan megérkeznek a többiek is. Jönnek Ádámék Erdélyből, meg Andrásunk Pestről…

KÁLMÁN      Mármint öcsém-Andrásunk Pestről?

MÁTYÁS       Van másik Andrásunk is Pesten? Persze, hogy ő. Itt lesz mindenki. Hát nem tüneményes?

KÁLMÁN      Mindenki? Hát nem tüneményes. Lehel, idd ki a poharad, indulunk!

MÁTYÁS       Ne butáskodj, fiam.

MAMA          Maradjon még, drága polgármester úr! Nem is koccintottunk. Nincs is mivel.

KÁLMÁN      Köszönöm, vezetek.

CSABA           Hová sietel, kicsiny közösségünk megmentője?

MÁTYÁS       Hidd el, édes fiam, megéri békében lenni. Én mindig mindenkivel jóban voltam, az elmúlt húsz évben az összes magyar miniszterelnök személyes jóbarátom és vadászcimborám volt. Ezért lettem, ami lettem.

KÁLMÁN      Vén kujon?

MÁTYÁS       Minden kormány által kitüntetett vén kujon. Neked is arra kellene törekedned, hogy ne csak a jobboldal fogadjon el. Tudod, fiam, létezik az a szellemi nagyság, ami ideológiák és világnézetek fölött áll. (kezét a mellére teszi)

LELKÉSZ       Erre csak Isten képes.

MÁTYÁS       Köszönöm.

Érkezik András, Adél és Nóra. Andrásnál egy táska meg egy bőrönd, Nóránál kisebb bőrönd.

ANDRÁS       Szevasztoook!

MÁTYÁS       András fiam!

ANDRÁS       Ugye nem maradtunk le semmiről? Alig találtunk helyet a nemzeti parkolóban. Előtte meg Adélra rájött a migrén, és meg kellett állnunk egy nemzeti gyógyszertárnál. Fél órát vártunk, míg kiveszekedte magát a patikussal.

ADÉL             Kend rám ezt is. (Mátyásnak) Azért késtünk, mert András múlt héten összetörte a Lexust…

ANDRÁS       Nem én törtem össze, a nemzeti pénzelverőforrás minisztere jött belém.

ADÉL             …és emiatt most a veterán Mercivel jöttünk, ami nem bírja úgy a strapát.

MÁTYÁS       Nem késtetek. Isten hozott!

NÓRA                        Na, mi volt ez a nagy titkolózás a telefonban, mit ünnepelünk, nagyapa?

CSABA           Elmondhatom, Mátyás?

MAMA          Ne legyél paraszt, rohadjál meg. Nem látod, hogy ő akarja bejelenteni?

MÁTYÁS       Gyertek ide!

Mátyás az asztalfőhöz áll, mindenki köré gyűl. Ahogy elhaladnak egymás mellett, a vendégek köszöntik egymást. András és Kálmán kurtán kezet fognak, de nem néznek egymásra. Lehel a tekintetével végig Nórát követi.

ADÉL             Jól nézel ki, Kálmán. Kár, hogy ilyen ritkán találkozunk.

KÁLMÁN      (hűvösen) Köszönöm.

NÓRA            (Kálmán elé sétál, odahajol hozzá) Tényleg egyre jobban nézel ki. Sportolsz?

KÁLMÁN      (zavarba jön) Nos, néha tetszem. Teniszezem, bocs.

MÁTYÁS       Helyes, fiam, ne hanyagold el magad! Ahogy Szókratész mondja: egy férfi számára szégyen anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes. (kihúzza magát)

ANDRÁS       (majszolni kezd egy pogácsát) Én is tekerek, mint Lance Armstrong. (mutatja, hogyan tekeri a cigit)

MÁTYÁS       (miután mindenki elfoglalta a helyét) Kedves családom! Egy újjászületésnek lehettek roppant szerencsés tanúi. Egy meglett férfi napvilágra lépésének a magány sötét sírkamrájából. Azért hívtalak ide benneteket, hogy bejelentsem: megnősülök!

ANDRÁS       (a meglepetéstől köhögni kezd, kiköpi a pogácsát) Bocs… romaútra ment.

KÁLMÁN      Khm.

MÁTYÁS       Na. Örültök?

KÁLMÁN      Ez… ez… most nagyon… örülök, csak… most komolyan, apa, a te korodban?

MÁTYÁS       Az enyém is van olyan jó, mint másé. (Csengének) Tölts mindenkinek, kicsi szívem!

A Mama azonnal odatartja a poharát.

CSENGE         Máris, Mátyásom. (tölt mindenkinek)

ANDRÁS       (suttogva) Biztos, hogy jól átgondoltad ezt, apa?

MÁTYÁS       Persze, majdnem fél napig gondolkodtam rajta. Hétvégén lagzi.

KÁLMÁN      M-most? Mármint holnap? Ezen a szent nemzeti hétvégén?

MÁTYÁS       Igen. Mi ráérünk, a lelkészünk ráér, mindenki ráér. Ugye?

LELKÉSZ       Ühüm.

KÁLMÁN      De miért csak most szólsz?

MÁTYÁS       Mert csak tegnap döntöttük el, vadászat után. Lőttem egy vaddisznót, mondom magamnak: remek esküvői pecsenye lehetne ebből. De ahhoz kéne egy esküvő! Hát így. Meglátjátok, milyen isteni lesz!

KÁLMÁN      És mégis… mégis kit vennél el?

MÁTYÁS       Nem egyértelmű?

KÁLMÁN      Nem.

MÁTYÁS       Nos, mindnyájan ismeritek Csabát, a roma önkormányzat vezetőjét.

LEHEL            Csabát akarod elvenni?!

MÁTYÁS       De talán nem ismeritek kellőképpen az ő gyönyörű lányát, Csengét.

KÁLMÁN      Csengét akarod elvenni?

MÁTYÁS       Igen, összeházasodunk az én Csengémmel.

Csend.

LEHEL            De hogy teheted ezt, nagyapa? Te, a megbecsült magyar költő.

MÁTYÁS       Magyar költők nem nősülhetnek?

LEHEL            De mi lesz itt akkor, United Colors of Benetton?!

CSABA           Mit mond a szád?

LEHEL            Újabban büdös cigányokat fogadunk a családba?

MAMA          Nana, rohadjál meg, nana!

ANDRÁS       (kijavítja Lehelt) Nehéz levegőjű romákat.

MÁTYÁS       Ne fortyogjatok ezen a szép tavaszi napon! (megöleli Csengét, megsimogatja a mellét) Nem úgy értik, kicsi szívem.

LEHEL            Ja, nem úgy értettem a büdöst, hogy büdös, hanem hogy… büdös.

LELKÉSZ       Úgy van, testvéreim. Örüljetek inkább a szerelemnek, mely által egy vén, száraz kóró magához láncol egy ilyen szép zsenge virágszálat!

MÁTYÁS       Barátaim, ez a kert, az én szép kertem a béke napfényes szigete. Itt mindenki szereti egymást, az acsarkodás tilos.

ANDRÁS       (félrevonja Mátyást, halkan) Ne haragudj, hogy megkérdezem, kedves könnyelmű apám, de megmondanád, hogy képzelted a nősülést a vagyon szempontjából?

MÁTYÁS       Hogy érted?

ANDRÁS       Mi lesz halálod után? Mindened rászáll ezekre?

CSABA           Mit mondol, mérnök úr?

MÁTYÁS       Te most a halálomról akarsz beszélni? Az esküvőm előnapján?

ANDRÁS       (Mátyásnak, halkan) Valamikor ragyogó intellektus voltál, apa. Nem is álltál szóba olyan emberrel, aki nem olvasta a Thomas Mann összest. Erre most összeállsz ezekkel?

CSABA           Mit mondol, András?

KÁLMÁN      (Mátyásnak, suttogva) Tényleg képes lennél elherdálni a vagyonod egy ostoba lány miatt?

MÁTYÁS       Egyáltalán nem ostoba. Különleges adottságai vannak.

KÁLMÁN      Igen, láttam, hogy a különleges adottságaival matatsz. Nézz magadra. Idős korodra elvette az eszed a… testiség.

MÁTYÁS       A mi kapcsolatunk Csengével nem csak a testiségről szól. Rengeteg közös témánk van.

KÁLMÁN      Például?

MÁTYÁS       Például… a szexualitás.

KÁLMÁN      Pszichológushoz foglak küldeni. Egy rendes nemzeti pszichológushoz.

MÁTYÁS       De fiam, nem élhetek remeteként, szükségem van valakire. Mit csináljak, ha rámtör az érzés?

KÁLMÁN      Az érzés?

MÁTYÁS       Az érzés.

KÁLMÁN      Hát segíts magadon. És Isten… áldjon.

MÁTYÁS       Életem legboldogabb napja közeleg, és ti letoltok a vágyaim miatt?

NÓRA                        Ez annyira szuper! (összevissza puszilja Mátyást) Boldogságot, nagyapa!

MÁTYÁS       Köszönöm, Nóra! (a fiainak) Na, valahogy így.

ADÉL             Hajrá, kedves Mátyás! Úgy örülök nektek!

MÁTYÁS       Tényleg örültök?

MAMA          Még szép, hogy rohadtul örülünk!

CSABA           Az én okos kislányom a legjobb helyre kerül.

MAMA          Igyunk még erre a nagy örömre, rohadjatok meg!

NÓRA                        (Csengéhez libben, megpuszilja) Alig várom, hogy láthassalak fehér ruhában!

CSENGE         Lila lesz, hihi.

NÓRA                        Nem baj, hihi.

MÁTYÁS       Koccintsunk!

Mindenki felemeli a poharát, koccintanak.

                        A legjobbat még el sem mondtam: mióta együtt vagyunk az én kicsi szívemmel, újra elkezdtem írni! A kortárs irodalom hitvány limlom, hisz újabban minden művész a közélettel foglalkozik. De ha befejeztem a Csenge-ciklust, meglátjátok, hogy felpezsdül a magyar líra! (csöng a telefonja) Bocsássatok meg. (felveszi)

KÁLMÁN      Hát, azt látom, hogy te felpezsdültél, apa.

CSENGE         Még sosem volt ilyen jó erőben.

ANDRÁS       (Csengének) Úgy vélem, ez az esküvő szociológiai szempontból bölcs döntés volt apa részéről. Gratulálok a felzárkóztatás és integráció ilyen szép megvalósításához.

CSENGE         Köszönöm, szociológiai szempontból.

ANDRÁS       (Mátyásnak) Gratulálok, apa! Ötven évvel fiatalabb cicát elvenni, így kell ezt!

MÁTYÁS       (fülénél telefon) Csak negyvenöt évvel.

ADÉL             (Andrásnak) Arra célzol, hogy én öreg vagyok?

ANDRÁS       Dehogyis, szívem. És jól tudod, hogy én az idősekre bukom.

Adélra hajol, hogy megpuszilja, de Adél félreáll, és András majdnem ráesik a Mamára.

ADÉL             Azt látom.

KÁLMÁN      (Csengének) Kívánom, hogy ez az összefonódás legyen szimbolikus példa városunk polgárai számára. Váljék láthatóvá általa a roma középosztály létrehozásának megvalósíthatósága, és jelképezze a nemzeti egységet, mely nélkül a haza…

MÁTYÁS       (fülénél telefon, Kálmánnak) Fiam, a távközlési miniszternek van valami új projektje, internetes lefedettség meg ilyesmi. Meg akarod nyerni a pályázatot?

KÁLMÁN      Apa, mondtam már, hogy az ilyesmit bízd rám, és engedd, hogy saját erőmből fejlesszem a városomat.

MÁTYÁS       (a telefonba) Nem kell neki.

KÁLMÁN      Nem azt mondtam!

MÁTYÁS       Akkor kell, vagy nem kell?

KÁLMÁN      Tudod, mit? Nem kell.

MÁTYÁS       (a telefonba) Add akkor a Lajosnak. Ez van. Lázongó ifjúság. Na, szevasz!

KÁLMÁN      (Csengének) …Mely összefogás nélkül a haza barbár bevándorlók és idegen nagyhatalmak prédájává lesz.

MÁTYÁS       (kinyomja a telefont. A többieknek) Kedveseim! Mindjárt megérkeznek az én szeretett öcsémék is Erdélyből, drága kicsiny szülőfalumból, melynek zöldellő lankáit ifjú fejjel és sajgó szívvel hagytam oda, ugyanakkor sajgó szívemet leszámítva minden porcikám ujjongott, hogy végre megszabadulok attól a kurva koszfészektől. Kálmán, András. Nem szeretném, ha azt a benyomást keltenétek, hogy mi egy széthúzó, ellenségeskedő család vagyunk. Úgyis elég megpróbáltatás lesz elviselni, hogy szeretett öcsém beleköt az élő fába is. Hanem mutassuk meg, milyenek vagyunk valójában: egy kedves família, mely képes áthidalni bármilyen nézeteltérést. Ugye, azok vagyunk?

Hosszú csend.

                       

                        (András felé) Ugye, azok vagyunk?

ANDRÁS       Persze, apa, de ezt miért nekem mondod? (Kálmánra mutat) Ő a jobboldali díszgyökér, aki képtelen a párbeszédre.

KÁLMÁN      (Mátyásnak) Apa, mondd meg ennek a beképzelt balliberális császárszalonnának, hogy az nem párbeszéd, ha folyton mocskoljuk a hazát és a nemzeti kormányt.

ANDRÁS       (Mátyásnak) Mondd meg ennek a sötét nemzeti hőscincérnek, hogy a hazámhoz hűséges vagyok, de egy kormányhoz csak akkor, ha megérdemli.

MÁTYÁS       Fiaim, ez nem illik két testvérhez.

KÁLMÁN      (Mátyásnak) Hát nem látod, apa? Minden jó kezdeményezésünket kinevetik és rossznak állítják be. Képtelenek elfogadni, hogy mi egy erős, független haza építésén dolgozunk.

ANDRÁS       Leépítésén.

KÁLMÁN      (Mátyásnak) Közöld vele, apa, hogy minden jót nekünk köszönhetnek, ami az elmúlt években történt ezzel az országgal.

ANDRÁS       (Mátyásnak) Erre feleld azt szarkasztikusan, apa, hogy valóban adtak nekünk három fontos dolgot: a szólás szabadságát, a művészet szabadságát, és egy figyelmeztetést, hogy ne merjük gyakorolni ezeket, mert kurvára megbánjuk!

KÁLMÁN      (Andrásnak) Ó, már vártam ezt, hogy diktatúra van!

ANDRÁS       Te mondád.

KÁLMÁN      Ha olyan nagy a diktatúra, hogyhogy tele lehet a sajtó a nemzetgyalázó fröcsögéseitekkel?

ANDRÁS       Ha meg olyan nagy a szabadság, akkor mi a szar bajotok van azzal, hogy mit mondunk rólatok a sajtóban?

KÁLMÁN      Az a bajunk, hogy mocskos balliberális hazugság az egész! Ez egy fejlődő, szép ország, rengeteg csodálatos értékkel, nem rasszista, antiszemita maffiaállam, ahogy beállítjátok!

ANDRÁS       Nem antiszemita?

KÁLMÁN      Nem! Ugyanúgy bánunk a zsidókkal, mintha magyarok lennének!

ANDRÁS       Szóval nem azok?

KÁLMÁN      Ha ellenünk törnek, akkor nem!

MÁTYÁS       Fiaim…

ANDRÁS       Mit „fiaim”, apa? Ezek után csodálkoztok, hogy rosszul érezzük magunkat ebben az országban?!

KÁLMÁN      Nagyon helyes! Amíg ti voltatok kormányon, én éreztem magam rosszul!

ANDRÁS       Mégis miért?

KÁLMÁN      Miért? Mert terjesztitek az erkölcsi züllést, és nem hagytok érvényesülni bennünket. Folyamatosan gyalázzátok az értékeinket, a hitünket… meg a rockoperáinkat!

ANDRÁS       Gyalázás, fröcsögés, erkölcsi züllés… Amikor valaki jobbosnak megy, bemagoltatnak vele valami szótárat ezekkel a szavakkal?

KÁLMÁN      És amikor valaki beüti a fejét, és balliberális lesz, automatikusan válik hisztis, pökhendi majommá, vagy utólag nevelik át?

ANDRÁS       Nektek minden hiszti és gyalázás, amiben van egy csöpp kritika.

KÁLMÁN      Érdekes, hogy az a csöpp kritikátok mindig kizárólag ránk csöpög, pedig ti lopkodtátok szét az országot. Hát most kézbe vesszük a dolgokat!

ANDRÁS       Úgy érted, mindenre ráteszitek a kezeteket! Aki nem jobbos, az repül!

KÁLMÁN      Nicsak, ki beszél! Ha jól emlékszem, ti pontosan ugyanezt csináltátok!

ANDRÁS       Nem ilyen gátlástalanul!

KÁLMÁN      Te beszélsz gátlástalanságról? Annyit hazudoztatok gátlástalanul, hogy ha véletlenül kicsúszott a szátokon egy igazság, sírva szaladtatok gyónni a miniszterelnökötöknek!

A kapu felől besétál Ádám zsebre dugott kézzel.

ÁDÁM           Adjon Isten jó napot!
MÁTYÁS       Édes öcsém!

LEHEL            Nicsak, ez Ádám bácsi a messzi Erdélyből, ahol csobognak a hegyi patakok! Egység és igazság!

 

Ádám mindenkit sorra megölel, majd újból zsebre dugja a kezét.

ÁDÁM           (körülnéz, enyhe fintorral) Miféle hülye udvar ez, te Mátyás?

MÁTYÁS       Ó, köszönöm, hogy máris egy pompás dicsérettel kezded. Mi bajod az udvarommal?

ÁDÁM           Még egy szaros kutyád sincsen, hogy megugasson?

MÁTYÁS       Az a bajod, hogy nem ugat meg a kutya?

ÁDÁM           Merne csak megugatni. Úgy rúgnám valagba, hogy a szomszéd kutyának is fájna.

MÁTYÁS       Az a bajod, hogy nem tudod valagba rúgni a nem létező kutyámat, ami nem is ugat?

ÁDÁM           Mér, ez akkora nagy igény? Nem is rendes ház az, ahol nincsen házőrző kutya, igaz-e, Kálmán?

MÁTYÁS       Alig teszed be ide a lábad, máris ócsárolni kezded a kertemet, és kutyákat akarsz rugdosni? Az esküvőm előnapján?!

ÁDÁM           Jól van, csituljál! Mit húzod fel magadat? Nincsen kutyád, mint a rendes embereknek, megértettem.

KÁLMÁN      A kedves családod merre van, Ádám bácsi?

ÁDÁM           (a kapu felé fordul) Sára, hol a jércék zsíros püspökfalatjába vagy már?!

Érkezik Sára, hatalmas bőröndöket vonszol maga után.

SÁRA             Jövök, Ádám, jövök.

ÁDÁM           Jön. Bence fiam is mindjárt itt lesz, csak le kell parkolja a dubát.

ANDRÁS       Micsodát?

ÁDÁM           A dubát.

ANDRÁS       A mit?

ÁDÁM           Ez süket?

MÁTYÁS       (Andrásnak) Kisbusz.

SÁRA             (lihegve megáll) Kisbusz. Látod, Ádám? A szomszéd Sanyi is így hívja a dubát. Kisbusz.

ÁDÁM           Örülök akkor, ha így hívja a szomszéd Sanyi. Aztán a csigalassú feleségeket hogy hívja a szomszéd Sanyi, erről van-e információd?

SÁRA             A szomszéd Sanyi nem hagyná, hogy a felesége egyedül cipekedjen s csigalassú benyomást keltsen a rokonság előtt.

ÁDÁM           Mer a szomszéd Sanyinak nincsen is felesége. Ha nekem se volna, én se hagynám, hogy egyedül cipekedjen.

MÁTYÁS       Drága Sára, tényleg te vagy az? (megöleli)

ÁDÁM           Már fel se ismered, mi? Mert mióta felvitte az Isten a dolgodat, tojsz rea meglátogatni. Szégyellsz minket, igaz-e?

MÁTYÁS       Nem igaz! Mindig büszke voltam az erdélyi gyökereimre.

ÁDÁM           Te most gyökérnek neveztél engemet?

MÁTYÁS       Nem! Én… én…!

CSENGE         Jaj, Mátyásom, higgadj le kérlek.

MÁTYÁS       Higgadok, kicsi szívem. (Ádáméknak) Kedveseim, bemutatom nektek az én drága menyasszonyomat!

ÁDÁM           Ó! (kezet csókol Csengének) Örülök a szerencsének, kisasszony. (Mátyásnak) Látod? Tudok úriember is lenni, ha akarok. Nem értem, mi a disznószaros kórénak kell szégyellni engemet.

MÁTYÁS       Nem szégyellek!

ANDRÁS       (Ádámnak) Ti tudtatok az esküvőről?

MÁTYÁS       Nekik meg kellett mondanom, különben nem tették volna meg ezt a hosszú utat drága kicsiny szülőfalumból, melynek zöldellő lankáit… (megcsörren a telefonja, felveszi, halkan beszélget)

SÁRA             (Csengének) Gratulálok szívből, leányka. Jó lesz neked Mátyás mellett, meglásd. Finom ember, sokakkal ellentétben. (Ádámra néz)

LEHEL            Ádám bácsi, jó volt az út a messzi Erdélyből, ahol olyan szépen őrzik a magyar nyelvet?

ÁDÁM           Faszt.

SÁRA             Ádámomnak nem igazán tetszik a mi Bencénk vezetési stílusa.

ÁDÁM           Az öngyilkos szlalomozás nem igazán nevezhető vezetési stílusnak, te Sára. Csoda, hogy élünk.

KÁLMÁN      Hogyhogy nem te vezettél? Negyven évig voltál kamionsofőr. Meguntad?

Ádám bosszúsan legyint.

SÁRA             Ádámomnak elvették a könyvét.

ANDRÁS       Milyen könyvét vették el?

ÁDÁM           A Monte Cristo grófját. Milyen könyvemet.

ANDRÁS       Nem értem.

ÁDÁM           A sofőrkönyvemet, ecsém!

MÁTYÁS       (fülénél telefon, Andrásnak) Bevonták a jogosítványát.

SÁRA             Ádámom ittasan vezetett, és elütötte a szomszéd Sanyit.

ÁDÁM           Sajnos túlélte. De most már le kéne öblíteni egy kupicával az út porát, ez a javaslat fogalmazódott meg bennem. Hoztam is egy korty pálinkát, ott van az egyik bőröndben mind a tíz liter. Gyerünk már kipakolni, mit álldogálunk?

MÁTYÁS       Szevasz. (kinyomja a telefont. Ádámnak) Igazad van. Az első emelet a tietek, a második az Andráséké. Gyertek, mutatom a járást.

ÁDÁM           Legközelebb hozok neked egy kicsi ügyes egerésző kutyát, te Mátyás. Léna most kölykezett vagy hatot…

MÁTYÁS       Köszönöm, nem kell.

SÁRA             Hetet.

ÁDÁM           Mi?

SÁRA             Hetet kölykezett.

ÁDÁM           Hetet akkor.

SÁRA             (Mátyásnak) De kettőt odaadtunk a szomszéd Sanyinak, az egyik pedig megdöglött szegény.

ÁDÁM           Igen? Melyik, a tarkafülű vagy a fehér hasú?

SÁRA             Az, amelyiknek volt egy szépecske sárga folt a hátán.

ÁDÁM           Melyik volt az, te?

SÁRA             Tudod, az a kicsi csámpás.

ÁDÁM           A kajla csámpás vagy a sipákoló csámpás?

MÁTYÁS       Jöttök már?

ÁDÁM           Megyünk, megyünk. Figyeljél, Mátyás, neked adjuk azt a sipákoló csámpás kutyukát.

MÁTYÁS       Kösz, nincs szükségem kutyára.

SÁRA             A sipákoló csámpás megdöglött.

ÁDÁM           Megdöglött? Akkor a kajla csámpást adjuk neked. Jövő hónapban úgyis…

MÁTYÁS       Nem kell kutya!!!

ÁDÁM           Jól van, na, jól van. A te udvarod, nem erőltetem.

MÁTYÁS       Pontosan! Az enyém! És jól megvagyok tarka csámpás meg kajla sipákoló meg kockás csilingelő kutyák nélkül!

ÁDÁM           Ha nem kell, hát nem kell. Értem én. Pedig jobban megfogja a nagyegeret, mint a macska, azt tudjad. Macskád, az van legalább? Vagy azt se voltál képes beszerezni?

Mátyás elfojt egy káromkodást.

CSABA           (odalép Ádámhoz, kezet nyújt) Kovács Csaba, a roma önkormányzat vezetője.

ÁDÁM           (kezet fog vele) Gál Ádám. Ti ilyen házicigányok vagytok, igaz-e?

CSABA           Tessék?

ÁDÁM           Nem ezek e kéregetősök, a kicsavart, leprás lábaikkal.

MÁTYÁS       Ádám!

ÁDÁM           Hanem ezek az üzletelősök.

MÁTYÁS       Menjünk már!

A Mama hirtelen az asztalra borul.

CSABA           Mi van magával, rohadjon meg? (megrázza, a Mama nem moccan)

CSENGE         Nagymami!

ADÉL             Mi történt, hívjak mentőt?

CSABA           Mama! (rázogatja, majd legyint. A többieknek) Hát ez kész. Haza kell vinni. (nem moccan) Valakinek.

Csend.

LELKÉSZ       (odalép, felkarolja a Mamát) Várj, segítek.

CSABA           Jól van, viszem. (felkarolja a Mamát a másik oldalról) Örökké elrontja minden szórakozásomat.

LELKÉSZ       Isten áldjon, Csenge drága.

Kitámogatják a Mamát.

MÁTYÁS       Hát igen. Gyertek, megmutatok mindent. Lehel segít a csomagokkal, ugye?

LEHEL            (Nórát bámulta) Hogy? Persze hogy.

Lehel megragadja Andrásék két bőröndjét, mintha nagyon könnyűek lennének, és elsétál Nóra előtt a ház felé. Mindnyájan eltűnnek a házban, csak Kálmán marad, aki Nóra után nyúl, és visszahúzza az udvarra.

KÁLMÁN      Válthatunk pár szót?

NÓRA                        Ahányat csak akarsz.

KÁLMÁN      Figyelj csak… Legutóbb… amikor azt mondtam, hogy… tudod…

NÓRA                        Butuska vagyok, Kálmán, nem tudok semmit.

KÁLMÁN      Amikor azt mondtam neked, hogy el tudnám képzelni veled az életem…

NÓRA                        Ezt mondtad?

KÁLMÁN      Ööö… igen.

NÓRA                        És én mit feleltem?

KÁLMÁN      Nos, kinevettél.

NÓRA            Ó, mondtam, hogy butuska vagyok. De biztosan félreértettél valamit. Téged soha nem nevetnélek ki, Kálmán. Soha.

KÁLMÁN      Nem? Szóval… nem szeretném, hogy emiatt azt gondold, hogy perverz vagyok vagy ilyesmi.

NÓRA                        Miért gondolnám?

KÁLMÁN      Hát, ugye, ez a… korkülönbség…

NÓRA                        Mi rossz van abban?

KÁLMÁN      Meg ez az egész rokoni ügy… Tudod, sok rokonházasság volt már a történelemben. Darwin, Einstein, Mario Vargas Llosa…

NÓRA                        Annyira bírom a műveltséged!

KÁLMÁN      Nos, igen.

NÓRA                        De ugye tudod, hogy engem örökbe fogadtak?

KÁLMÁN      Ööö, persze. Látom, te is. Minden esetre remélem, ez az egész szamárság nem befolyásolja a barátságunkat. Szeretném, ha elfelejtenénk, amit mondtam.

NÓRA                        Amikor így nézel rám azzal a mélykék szemeddel, mindent elfelejtek.

KÁLMÁN      Nos, khm… Akkor fátylat rá?

NÓRA                        Fátylat? Miért, már nem tetszem neked?

KÁLMÁN      Nem erről van szó.

NÓRA                        Akkor miről?

KÁLMÁN      Egyszerűen… nem szeretnék tolakodni, ha te soha nem…

NÓRA                        Én soha nem… micsodát?

KÁLMÁN      Nézd. Ez most egy elég nehéz időszak számomra. A város négy éve kéri, hogy csináljak valamit a romákkal. A romák négy éve kérik egyre dühösebben, hogy csináljak valamit velük. Csak te nem kéred soha, hogy csináljak veled valamit.

NÓRA                        Hát kérni kell azt, Kálmán?

Jön Mátyás, Lehel és András a ház felől.

MÁTYÁS       Töltsetek még, kedveseim!

KÁLMÁN      (Nórának) Úgy érted… köztünk elképzelhető lenne egy olyan jellegű… a barátságon némiképp túllépő…?

NÓRA            És még azt hittem, én vagyok butuska. (Mátyáséknak) Én is kérek ám fröccsöt! (mosolyogva az asztalhoz megy)

KÁLMÁN      Várj, akkor ez azt jelenti…?

NÓRA                        Ki tölt nekem?

LEHEL            Én!

NÓRA                        (Andrásnak) Anya mit csinál?

ANDRÁS       Öltözködik és tanácsokat osztogat. Csenge segít neki berendezkedni, ő pedig segít Csengének kiábrándulni a házaséletből.

Inni készülnek, Lehel tölt Nórának. Jön Csaba.

 

LEHEL            (mély hangon, amerikai filmelőzeteseket utánozva) Idén tavasszal… jól vigyázz a pénztárcádra, mert… A cigány visszatér!

CSABA           Hogy fogalmazott a nyelvhasználatod?

ÁDÁM           (Kálmánnak) Ti utáljátok a cigányokat?

KÁLMÁN      Mi? Ugyan már, dehogy utáljuk! Miért, ti?

ÁDÁM           Mi is.

MÁTYÁS       (Csabának) Mi szél hozott vissza, kedves após?

CSABA           Anyámat taxiba ültettük a lelkészünkkel. Mondtam neki, vigye haza az ágyába, én inkább visszajönnék, mert ha akadna még némi bor, esetleg…

MÁTYÁS       Persze, gyere csak, jut is, marad is!

SÁRA             Hoztunk egy kis májas hurkát meg kolbászt is, ha kell valakinek…

ANDRÁS       Hurka? Hol?

SÁRA             Gyertek, mutatom.

Bemennek a házba, csak Kálmán marad. Kijön a házból Adél.

ADÉL             Kálmán! Éppen indulok az autóhoz, a kesztyűtartóban hagytam a gyógyszereimet. Nem kísérsz el?

KÁLMÁN      Nos, ne haragudj, szeretnék valamit megbeszélni apával. (indul a ház felé)

ADÉL             Figyelj, mielőtt bemennél, hadd tegyek fel egy kérdést.

KÁLMÁN      Hát jó. Parancsolj.

Csend.

ADÉL             Jelentek én még neked valamit?

KÁLMÁN      (óvatosan körülnéz) Ezt itt akarod megbeszélni?

ADÉL             Fontos lenne.

KÁLMÁN      Te rólunk akarsz beszélni, mikor ennyi ember van itt? Ne vessem rád magam mindenki előtt?

ADÉL             Szeretnéd?

KÁLMÁN      Ezt most komolyan kérdezed?

ADÉL             Csak arra válaszolj, kérlek, hogy érzel-e még valamit irántam.

KÁLMÁN      Én? Khm… Nos, persze.

ADÉL             Mit?

Csend.

KÁLMÁN      Nézd. Te akartad, hogy vége legyen, nem?

ADÉL             Igen, mert szeretkezés közben elaludtál rajtam, és ez picit rosszul érintett.

KÁLMÁN      Tudod, milyen hajszában élek én? Hogy milyen fárasztó polgármesternek lenni?

ADÉL             Ébredés után pedig azt mondtad: „Utoljára egy pártgyűlésen aludtam ilyen jót, Aranka.”

KÁLMÁN      Jó, sajnálom, Aranka, én…

ADÉL             Adél vagyok!!!

KÁLMÁN      Persze, tudom. Tényleg nagyon sajnálom ezt az egész alvás ügyet, de félreértelmezted a szavaimat.

ADÉL             Az Arankát?

KÁLMÁN      Igen. Azt úgy értettem, hogy „Adél”, de te szándékosan kifacsarod.

ADÉL             Mindegy. Tudod, sokáig azt hittem, hogy csak azért kellettem neked, mert utálod a férjem, és így akarsz bosszút állni rajta.

KÁLMÁN      Miből gondoltad ezt a csacsiságot? Nevetséges. Hehehe.

ADÉL             De amit múlt héten tettél, abból arra következtettem, hogy talán nincs igazam. És hogy te is folytatni szeretnéd.

KÁLMÁN      Igen? Mit tettem a múlt héten?

ADÉL             (felderült arccal) Lájkoltad egy bejegyzésemet a Facebookon!

KÁLMÁN      Khm, nos…

ADÉL             Figyelj, mondd meg őszintén: így van?

KÁLMÁN      Végül is, khm, igen, elképzelhető…

ADÉL             (csillogó szemekkel) Tényleg?

KÁLMÁN      …hogy valóban, nos, lájkoltam… de tulajdonképpen… (megcsörren a telefonja) Ne haragudj, fel kell vennem. (felveszi) Gál Kálmán. Igen. … Nem ér rá hétfőn? … Milyen jelentésről? … Jó, most higgadj le, a maja világvégét is túléltük, ezt is túl fogjuk. … Igen, sietek. (kinyomja) Ne haragudj, be kell szaladnom a városházára.

ADÉL             Rossz hír?

KÁLMÁN      Semmiség, csak megmentem a világot.

ADÉL             Visszajössz, ugye?

Kálmán kimegy a kapun. Jön a házból András.

 

ANDRÁS       Figyelj, Adél. Nem akartam ezt előhozni Nóra előtt… Nagy hibának tartom, hogy kettéosztottuk a céget.

ADÉL             Én nem. Te csak tedd tönkre a saját céged, én nem fogok veled süllyedni azért, mert szar üzletember lettél.

ANDRÁS       De hát nem én lettem szar! Te is tudod, hogy ezek a vérnemzeti állatok mindent bekebeleztek. Nekünk csak morzsák jutnak.

ADÉL             Neked. Én tudom, hogyan kell üzletet kötni.

ANDRÁS       Beveted a nőiességed.

ADÉL             Nem mindegy?

ANDRÁS       Oké, én ezt nem tudom bevetni, viszont egy céget simán elvezetek.

ADÉL             A vezetésről inkább ne beszéljünk. Ki törte össze az autót?

ANDRÁS       A nemzeti pénzelverőforrás-miniszter jött belém! Nézd, hadd bizonyítsam be, hogy jó vagyok. Mindenféle szempontból. Szeretném rendbe tenni a dolgokat… mindenféle szempontból.

ADÉL             Hallgatlak.

ANDRÁS       Utazzunk el jövő hét végén. Csak mi ketten. Helyrehozhatnánk a kettőnk… tudod, mindenféle szempontból.

ADÉL             Azt már megpróbáltuk, és te nem voltál hajlandó folytatni.

ANDRÁS       Mert a párterapeuta egy idióta volt.

ADÉL             Egyáltalán nem volt idióta. Nagyon kedves idős hölgy volt.

ANDRÁS       Azt kérdezte, mit mondana a péniszem, ha most megszólalhatna. Szerinted ez normális kérdés?

ADÉL             Ettől még nem kellett volna vérig sértened.

ANDRÁS       Nem sértettem vérig.

ADÉL             Csak azt felelted: „örömét fejezné ki, hogy ekkora picsát lát, mint maga.”

ANDRÁS       Sajnálom, az én péniszem így fogalmaz.

ADÉL             Hova szeretnél utazni?

ANDRÁS       Mehetnénk például Velencébe.

ADÉL             Ó, az nagyon szép.

ANDRÁS       Igen! Akkor benne vagy?

Csend.

ADÉL             Meglátjuk. Előbb bizonyítsd be, hogy nem vagy teljesen inkompetens. Mindenféle szempontból.

Jön a házból Lehel és Nóra.

                       

                        Megyek a gyógyszereimért.

LEHEL            Tényleg tetszett?

NÓRA                        Micsoda?

Adél kimegy a kapun, András bemegy a házba.

LEHEL            Amit odabent mutattam.

NÓRA            A tetkó? Nagyon jól áll. Főleg az a Batman-jel a hátadon.

LEHEL            A turul? Az egy teljes hónapig készült.

NÓRA            És a KRESZ-tábla?

LEHEL            Az nem KRESZ-tábla, hanem nyilaskereszt!

NÓRA                        Te nyilas vagy?

LEHEL            Hát, ezt így egy az egyben nem…

NÓRA                        (közbevág) Annyira bírom a nyilasokat!

LEHEL            Tényleg? (kihúzza magát) Hát akkor bevallhatom, hogy…

NÓRA                        (közbevág) Én ikrek vagyok! A nyilas tűzjegy, ugye?

LEHEL            Az biztos!

NÓRA                        Megmutassam az én tetkómat?

LEHEL            Neked is van?

NÓRA            Egy icipici. De ki kell azt ám érdemelni. Olyan helyen van.

LEHEL            És mi kell ahhoz, hogy valaki kiérdemelje?

NÓRA                        Először is hozzon nekem még egy fröccsöt.

LEHEL            Repülök! De ahhoz, hogy hangsebességgel suhanjak, szükségem van egy csókra.

NÓRA                        Biztos?

LEHEL            Azzal működöm, nem tehetek róla.

NÓRA                        Hát jó.

Lehel meg akarja csókolni, Nóra félrehajol, és aprót puszil Lehel fülére.

LEHEL            Hát ez mondjuk nem egészen az volt, de talán fél tankkal is eljutok a célig. (indulna, visszafordul) Örülök, hogy téged sem zavar, hogy rokonok vagyunk.

NÓRA            Tudod, hány híres rokonházasság volt már a történelemben? Darwin, meg Einstein…

LEHEL            Darwin és Einstein házasok voltak?! Baszki, nem csoda, hogy utálom a majmokat meg a fizikát.

NÓRA                        (közel hajol hozzá) De a kémiát, remélem, szereted.

LEHEL            Igen, azt is.

Ismét meg akarja csókolni, de Nóra nevetve elhúzódik.

 

NÓRA                        Egyébként vér szerint nem is vagyunk rokonok. Engem örökbe fogadtak.

LEHEL            (Nóra után akar menni, megtorpan) De azért magyar vagy, nem?

NÓRA                        Ezt miért kérdezed?

LEHEL            Hát mert mostanság divat például négereket örökbe fogadni Afrikából.

NÓRA                        Ja? Nem, én nem vagyok fekete.

LEHEL            Akkor jó.

Jön Bence. Feketébe öltözött, komor fiú.

BENCE           Sziasztok. Itt lesz az esztelen nagy vigasság?

NÓRA                        Te vagy az, Bence? (mosolyogva végigméri)

LEHEL            Erő és szabadság! Lehel vagyok, és minden nap támogatom az ügyeteket, a magyarság ügyét!

BENCE           Bence vagyok, és minden nap hazatámogatom apámat a kocsmából. (Nórára néz) Nóra, ugye? Ekkorácska voltál, mikor legutóbb találkoztunk.

NÓRA            Te is. (Lehelnek) Együtt fürödtünk a Szent Anna-tónál. Nagyapa vitt oda egy nyáron.

BENCE           Ott írta meg a második verseskötetét.

NÓRA                        (elmerengve) Szép volt az a nyár.

BENCE           (elmerengve) És rohadt hideg a víz.

LEHEL            (elmerengve) Erdélyben.

BENCE           (Nórának) Azóta mi újság veletek?

NÓRA            Most a szüleim építkezési cégénél dolgozom, nagyapa pedig megtalálta a boldogságot. Mint a mesékben.

BENCE           Nem lesz akkor jó vége.

NÓRA                        Miért?

BENCE           Mondj egy mesét, ami jól végződik.

NÓRA            Mindegyik. Például a Hófehérke. Szép lány sürgött-forgott a sok törpe között, végül jött a daliás herceg, és…

BENCE           És boldogan éltek, míg meg nem haltak. Mi az utolsó szó?

NÓRA                        Haltak.

BENCE           Na.

LEHEL            Te mivel foglalkozol, Bence? Én focista vagyok.

BENCE           Tudjátok, mit mondott Goethe a labdáról és a boldogságról? Csak futunk mindkettő után, és amikor utolérjük, belerúgunk.

LEHEL            Nagy arc ez a Götze. Ő a kedvencem a Bayern Münchenből.

 

Jön a házból Ádám és Sára.

ÁDÁM           Végre itt vagy, fiam. Ne menjél még be, mert ezek reavetették magukat a kolbászra meg a páleszre. Ha belépsz, még tégedet is felfalnak.

BENCE           Lehet, jobb is volna.

NÓRA                        Te mitől vagy ilyen rosszkedvű?

SÁRA             Szegény Bencénk azóta ilyen, mióta elhagyta a kedvese.

ÁDÁM           Mondjuk azelőtt se volt egy Charlie Chaplin.

SÁRA             Évekig remélte, hogy visszajön hozzá.

BENCE           De aztán hozzáment egy kidobólegényhez, akit mindenki Tökinek hív. Érted: Töki. Mi lehet annak a fejében, aki képes egy Töki nevű alakhoz hozzámenni?

SÁRA             Jön majd egy ügyes leányka, s elfeledteti veled az egészet.

NÓRA                        Az könnyen megtörténhet.

BENCE           Mióta elhagyott, egyszer sem hívott fel.

ÁDÁM           Tényleg? Pedig ha valaki szakít velem, az a minimum, hogy utána egyfeszt baszogasson telefonon.

SÁRA             Ne legyél már bunkó, te Ádám. Inkább vigasztaljad.

ÁDÁM           Mér ne legyek, tán nincs jogom bunkónak lenni?

SÁRA             Jogod az van hozzá, de senki se kényszerít, hogy megállás nélkül éljél ezzel a jogoddal.

BENCE           Mikor legutóbb beszéltem vele, azt mondta, dögöljek meg.

NÓRA                        Nagyon sajnálom.

BENCE           Semmi baj, legalább mindketten ugyanazt akarjuk.

LEHEL            Ezt nem gondolhatod komolyan, erdélyi nemzettestvér! Nem zavarna, hogy a hiányoddal tovább fogyna a magyarság?

BENCE           Születésem előtt évmilliók teltek el úgy, hogy nem léteztem, és ez csöppet sem zavart.

LEHEL            Érdekes, te másképp beszélsz, mint apád.

ÁDÁM           Másképp-e? Mért, én hogy a búsnyavalyába beszélek?

SÁRA             Úgy, hogy jobb volna, ha napjába csak egyszer szólalnál meg, s akkor se mondanál semmit.

Jön a házból András és Csaba kolbászt majszolva.

ANDRÁS       Isteni ez a kolbász, Ádám bácsi! Ti is úgy készítitek, hogy az őrölt köményt és a paprikát csak azután gyúrjátok bele, miután a darált hús átvette fokhagyma ízét?

ÁDÁM           Faszt. A mészárosnál vesszük.

Jön a Mama a kapu felől.

MAMA          Szóval itt vagytok, rohadjatok meg!

CSABA           Ezt nem hiszem el. Maga mi a fenét keres itt, rohadjon meg?

MAMA          Eddig is itt voltam, nem? Csak valahogy teleportálódtam az ágyamba. Felébredek, senki sehol. Hát visszajöttem. Baj?

ANDRÁS       Egyáltalán nem baj, hogy visszajött, mert amit mondani szeretnék, az mindnyájukat érinti. A zagytározóról akarok beszélni, meg a gátról.

CSABA           Mit akarol mondani a gátról?

ANDRÁS       Tudom, hogy Kálmán úgy tekint erre az egész beruházásra, mint életműve csúcsára. Sokat dolgozott rajta, megértem. De nem engedhetem, hogy felépüljön az új telep a zagygát mellett.

CSABA           Miért, mérnök úr? András. Ez az új telep felépítési tervezete a legjobb dolog, ami kicsiny közösségünk számára történt mióta Sárközi legyőzte Jumurdzsákot!

ANDRÁS       Nem látjátok, hogy Kálmán azért segít, mert el akarja tüntetni a romákat a városból? Ez nem zavar?

CSABA           Mér zavarna? Nekünk is jó, a városnak is jó, és nekünk is jó.

MAMA          A mi drága polgármesterünk jót akar nekünk, az Isten szórjon aranyesőt a fejére.

CSABA           Ezért akarod megakadályozni? Ne légy már ekkora köcsög, mérnök úr.

ANDRÁS       Nem ezért, sokkal súlyosabb dologról van itt szó. Kálmán ugye azt mondta nektek, hogy tökéletesen biztonságos a zagygát mellé építkezni?

CSABA           Nem ő mondta, hanem a szakértők. A gát fala olyan erős, mint ennek a turulfiókának a szaga edzés után!

LEHEL            Hozzám beszélsz, Jacobs aroma?

ANDRÁS       A gát fala egyelőre valóban erős. Csakhogy a szakértők, akik ezt megállapították, elfelejtettek alapos talajvizsgálatot végezni. Én viszont ezt megtettem. (elővesz egy papírt) Ez itt egy új szakértői jelentés, ami megállapítja, hogy a zagytározó nyolcvan méter vastag márgás agyagrétegen áll, ami folyamatosan csúszik. A tározóból a talajba szivárgó savas anyag kölcsönhatásba lép a márgával, ami tovább puhítja, az utóbbi idők esőzései pedig még jobban felgyorsították a csúszást.

CSABA           Márgóval. Aha. Mit is jelentsen ez?

ANDRÁS       Röviden azt jelenti, hogy a tározó alatt szétcsúszik a föld, a gát pedig hónapokon belül átszakad.

CSABA           (átveszi a papírt, és az asztalra dobja) Mese habbal. Előbb elhiszem a Hófehérke és a hét törpét.

ANDRÁS       (kijavítja) Hófehérke és a hét függőlegesen hátrányos helyzetű bányászt. De higgyétek el, ez nem mese. Az első apró repedések már jelentkeztek.

CSABA           Komoly?

ANDRÁS       Ha akarod, most rögtön kimegyünk oda, és megmutatom.

MAMA          Rohadt életbe.

CSABA           De hát erre blazíroztam az újraválasztásomat!

MAMA          Bazíroztad.

CSABA           Hallgasson most, mama. Meg Kálmán is.

MAMA          Kálmán hogy hallgasson? Nincs is itt.

CSABA           Kálmán is erre blazírozta az újraválasztását!

MAMA          Bazírozta.

CSABA           Mama!

ANDRÁS       Figyeljetek. Ugye nem akartok rosszat saját kicsiny közösségeteknek?

CSABA           Persze, hogy nem akarunk rosszat. Csak most már rohadtul nem tudom, mi a teendő. (gondolkodik)

ANDRÁS       (felveszi a jelentést az asztalról, és elteszi) A csúszás sajnos megállíthatatlan. Viszont nézzük a jó oldalát: ha nem végeztem volna el ezt az új vizsgálatot, százakra várna a halál. De most megmenthetjük őket.

MAMA          Köszönjük, mérnök úr, hogy megmenti a kicsiny közösségünket, az Isten törölgesse meg a szemüvegét!

ANDRÁS       Úgyhogy nincs más út, máshova kell építeni az új telepet.

CSABA           Nem, nem, ebben a helyzetet tekintve az lesz a legjobb, ha semmilyen új telep se épül. András, ez az emberéletek mentése nagyon jó kulcsmondat, rohadjál meg! Engedményeddel…

MAMA          Engedelmeddel.

CSABA           Engedelmeddel, evvel fogok kicsiny közösségünk elé állni. Elmondom majd, hogy Kálmán rosszat akart nekik, hogy nőlne traktorgumi a májára, de én…

MAMA          Kálmán ellen fordulol, rohadjál meg? Cigánkodunk most már?

ANDRÁS       (kijavítja) Románkodunk. Nem jó. Romálkodunk.

CSABA           Kálmán százakat akart a halálba küldeni, mama!

MAMA          Igaz, ami igaz…

CSABA           De én megmentem az életüket! Ők pedig újraválasztanak, ez evidencs. Köszönöm, András!

ANDRÁS       Ez is egy megközelítés, Csaba, de én azt mondom, várjuk meg, mit szól hozzá Kálmán, és próbáljunk közös megoldást találni.

CSABA           Az a jó, ha Kálmán ragaszkodik az eredeti tervéhez. Ha eláll tőle, nem tudok életeket menteni és újraválasztódni.

MAMA          A polgármester úrral még számolunk! El akarta haláloztatni a népünket, hogy csípné fültövön a lótetű. Mérnök úr, nem jön be koccintani? Rohadtul kiszáradtam a nagy aggódásba, meg fázok is.

CSABA           Aham, most már ideje berúgni a hámba.

LEHEL            Igyatok csak, míg bele nem fulladtok.

MAMA          Nem fulladunk, mer te majd megmentel, ahogy szoktad.

LEHEL            Azt leshetitek, Tibi csokik.

CSABA           (kezével Lehel orra alatt pattintgatva) Tibi, tábá, titibidi, tábádá, hopp, hopp, zsámozsá!

Csaba és a Mama bemennek a házba. Lehel is indul.

ANDRÁS       (Lehelnek) Jól értem, hogy te romákat mentettél meg a fulladástól?

LEHEL            (visszalép) Két kis rozsdás kölyköt. Ott kapálóztak a folyóban.

ANDRÁS       Nem vagy normális?

LEHEL            Miért, te mit tettél volna? Segítségért kiabálnak. Nem ugrasz utánuk?

ANDRÁS       Én nem.

LEHEL            Nem?

ANDRÁS       Kizárólag az ő érdekükben. Ha utánuk ugranék, és esetleg megfulladnék, mit mondana mindenki? Hogy romák lelkén szárad a halálom. Fellángolna a rasszizmus. Kell ez nekik?

Lehel bemegy a házba, András követi. Csak Bence marad kinn. Nóra kilép a házból.

NÓRA                        Te nem jössz?

BENCE           Mulatni a többiekkel? Kösz, nem.

NÓRA                        Csak nem a romákkal van bajod?

BENCE           Sosem értettem, miért kell azért utálni valakit, mert cigány vagy zsidó vagy akármi. Mindenki ember. Ami épp elég ok arra, hogy utáljuk.

NÓRA                        Szóval nemcsak az életet nézed sötét szemüvegen át, hanem az embereket is.

BENCE           Elég sötétek ők szemüveg nélkül is. Bármikor eltaposnák egymást, mint egy csótányt.

NÓRA            Én sok jó embert ismerek, aki békés együttélésre törekszik. Ott van például nagyapa.

BENCE           Persze. „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Belegondoltál már, hogy vajon miért éppen ezzel a mondattal kezdték a tizenkét pontot 1848-ban? Azért, mert már akkor se volt Magyarországon béke, szabadság és egyetértés. Meg azóta se. És ezután se lesz.

NÓRA                        Mondd csak, nem fárasztó ez az állandó borúlátás?

BENCE           A derűlátás sokkal fárasztóbb. Megerőltető folyton a jót keresni ott, ahol nincs.

NÓRA                        Szóval kényelemből vagy ilyen lehangolt.

BENCE           Lehet. Végül is a tökéletes kényelem az emberiség végcélja.

NÓRA                        Tényleg?

BENCE           Aha. Nézd meg az összes találmányt, a függőágytól a távirányítóig, meg a legújabb technikai eszközökig. Azért születtek, hogy nekünk kényelmesebb legyen. Minden erről szól.

NÓRA                        Nem minden. A kényelem csak egy eszköz a boldogsághoz. Nem?

BENCE           Komolyan gondolod, hogy azért találták fel az atombombát, hogy boldogabbak legyünk?

NÓRA                        Miért, szerinted a kényelem miatt találták fel?

BENCE           Még szép. Ne kelljen évekig vacakolni egy nép kiirtásával. Ledobtad, bvúúúmmm, kész. Mennyország. Igen, vegyük a vallás legnagyobb találmányát. A mennyország. Oda akar jutni mindenki, ugye? Tökéletes hely: nyugalom van, nem kell dolgozni, jó a klíma. Kényelem az örökkévalóságig.

NÓRA                        Nem biztos, hogy annyira tökéletes. Állítólag nincs szex.

BENCE           A szex nem kényelmes. Szerinted miért jelent meg a pornó? Más végzi a munkát, te csak nézed.

NÓRA                        Te vagy a legfurábban gondolkodó pasi, akit ismerek.

BENCE           Sajnálom, ha csalódást okoztam.

NÓRA                        Egyáltalán nem, sőt. Annyi korlátolt ember vesz körül…

BENCE           És úgy érzed, butábbnak kell mutatnod magad azért, hogy elfogadjanak.

NÓRA                        Nem. De. Nem. Honnan tudod?

BENCE           Tettél egy határozott kijelentést: „A kényelem csak eszköz a boldogsághoz.” És rögtön elvetted az élét egy kérdéssel: „Neeem?” Mert így szoktad meg. Mert tapasztalatból tudod, hogy ha a férfiak határozottnak és okosnak látnak, nem mernek megközelíteni.

NÓRA                        Mondd csak, mit látsz még velem kapcsolatban?

BENCE           Például azt, hogy mióta beszélgetünk, egyre közelebb jössz hozzám, és közben változik a hangod. Úgyhogy előre szólok: nem érdekel.

NÓRA                        Tessék? Mi nem érdekel?

BENCE           Sajnálom. Inkább megyek jópofát vágni a hejehujához.

Bence bemegy a házba. Elhalad Sára mellett, aki egy ideje ott áll az ajtóban, de nem akarta felhívni magára a figyelmet.

Csend.

SÁRA             Okos fiú az én Bencém. Sok mindenre van neki rálátása. Csak amikor a volt kedveséről van szó, akkor mintha megvakulna. El kéne vele őt feledtetni valamiképpen, hogy visszanyerje a látását.

NÓRA            De Sára néni, nekem eszembe sem jutott, hogy… Semmi nem jutott még eszembe, és máris elutasított.

SÁRA             Az én Bencém nem úgy működik, mint a többi sok férfiember. Őt nem érdekli a szépség.

NÓRA                        Tényleg?

SÁRA             Biza. A volt kedvese olyan csúf volt, a fotóját a kemencére akasztották, hogy távol tartsák a kicsi gyermekeket a tűztől.

NÓRA                        Akkor mi érdekli Bencét?

SÁRA             A szokatlanság. Az emberek untatják őt, akkor is, ha asszonyok. Csak azokra figyel, akik különlegesek. Na, gyere be, leányka, még megfázol.

Kilép Mátyás a házból, kezében egy pohár bor.

MÁTYÁS       Hát itt vagy, Sára. Ádám keres.

SÁRA             Mit akar?

MÁTYÁS       El akar mesélni valamit a többieknek, de azt mondja, olyan részeg volt, hogy csak te emlékszel rá.

SÁRA             Megyek. (bemegy a házba)

Mátyás megszívja magát friss levegővel.

 

NÓRA                        (befelé indul) Jössz te is, nagyapa?

MÁTYÁS       Mindjárt, csak levegőzöm egy keveset. Elmenekültem egy leheletnyi időre Ádám és az ő gyerekkori történetei elől.

Kilép a házból Ádám.

ÁDÁM           Hová az Isten haragjába tűntél, te Mátyás?

NÓRA                        Ádám bácsi, gyere, hagyjuk nagyapát levegőzni.

ÁDÁM           Megyek, megyek, csak előbb én is levegőzök egy kicsikét.

Nóra széttárja a kezét, bemegy a házba.

MÁTYÁS       Nem akartál mesélni valamit a többieknek?

ÁDÁM           Sárám majd elmeséli. Figyeljél, Mátyás. Erősen örülök, hogy végre együtt vagyunk mi, testvérek. S ez a szép család.

MÁTYÁS       Én is örülök, Ádám.

ÁDÁM           Tudod, mikor volt ilyen utoljára?

MÁTYÁS       Mikor?

ÁDÁM           Kicsi korunkban. Emlékszel-e, mekkora zsúfoltságban nőttünk fel abban a kicsi szobában?

MÁTYÁS       Igen, alig fértünk.

ÁDÁM           Nem is tudtam, milyen érzés egyedül aludni egy ágyban, míg el nem vettem Sárát.

Nevetnek.

MÁTYÁS       Mi tagadás, többet beszélgettünk mi egymással az ágyban, mint azóta bárkivel.

ÁDÁM           S apánk minden este reánk szólt a szomszéd ágyból, hogy fogjuk be ügyesen a mocskos pofánkat, vagy kizavar a pajtába aludni.

MÁTYÁS       Életünk első éveiben megtanítanak beszélni, a hátralevő időben meg kussolni.

Nevetnek.

ÁDÁM           Ej, be szar volt felnőni abban a kicsi nyomorult szobában.

MÁTYÁS       Az. Főleg olyan családban, ahol a szilva nem gyümölcs, hanem ital.

ÁDÁM           De mostanra szépen kikupálódtál. Itt ez a szép nagy házad…

MÁTYÁS       Szép, ugye?

ÁDÁM           Aham. Kár, hogy belül olyan csúf.

MÁTYÁS       Tessék?

ÁDÁM           Nézegettem azt a falat, ahol az a nagy ormótlan könyvespolcod van. Erősen jól mutatna énszerintem ott egy kemence, a nagy ormótlan könyvespolc helyett.

MÁTYÁS       Á, nem. Úgy van az jól, ahogy van.

ÁDÁM           Elolvastad te azokat a sok könyveket?

MÁTYÁS       Persze.

ÁDÁM           Na hát akkor meg, úgyse kellenek már, ki lehet dobni őket, s oda lehet rittyenteni egy kicsi ügyes kemencét.

MÁTYÁS       Nekem jó így. Így szeretem.

ÁDÁM           Ha neked jó, akkor nekem is jó. Nem szólok én bele, ha egyszer így szereted. De ha akarod, hozok két legényt, s olyan kicsi ügyes kemencét rittyentünk…

MÁTYÁS       (közbevág) Kösz, de utálom a kemencéket.

ÁDÁM           Jól van akkor, csak egy javaslat volt ez a részemről. Utálod, nem akarsz kemencét, megértettem.

MÁTYÁS       Otthon is volt, ott is utáltam.

ÁDÁM           Hm. Akkor egy kandallót legalább. Hozok két legényt, s olyan…

MÁTYÁS       (közbevág) Nem kell se kemence, se kandalló!

ÁDÁM           Ahogy akarod. Se kemence, se kandalló. Te tudod.

MÁTYÁS       Pontosan. Én tudom.

Csend.

ÁDÁM           Pedig énszerintem a kemence vagy kandalló kijavítaná valamicskét az elbaszott összképet.

MÁTYÁS       Nem érdekel! Az én házam, úgy baszom el az összképet, ahogy akarom!

ÁDÁM           Jól van már, nem kell örökké felhúzni magadat, s felvágni a házaddal.

MÁTYÁS       Nem vágok fel vele!

ÁDÁM           Tán asszed másoknak nincsenek házaik? Nekem is van, csak sose jössz megnézni, mert szégyellsz.

MÁTYÁS       Nem szégyellek, mondtam már!

ÁDÁM           Attól, hogy te nagy művészúr lettél, én meg csak egy kamionsofőr, attól még én is érek valamit!

MÁTYÁS       Tudom én, hogy ez a bajod, hogy én veled ellentétben vittem valamire!

ÁDÁM           Én se panaszkodhatok.

MÁTYÁS       Nem? Akkor halljuk, te mit tettél le az asztalra!

ÁDÁM           S te mit tettél le, te gyomorkeserű? Jelentéseket! Azokat tettél az asztalra!

MÁTYÁS       Tessék?

ÁDÁM           Tán asszed nem tudom, hogy amint átjöttél ide, rögtön besúgó lettél?!

MÁTYÁS       Ssssst! Csendesebben, az istenért!

ÁDÁM           Tudja az egész falu, milyen ember lett belőled, ezért nem mersz te hazajönni sohase.

Mátyás megmarkolja a mellkasát, majd kihúzza magát.

MÁTYÁS       Nem a múltamat kell nézni, hanem a műveimet.

ÁDÁM           Azt nézem. Amit műveltél.

MÁTYÁS       Verseimet szavalóversenyeken szavalják, évnyitókon idézik, tábortüzeknél éneklik. A mű a lényeg, ami ércnél maradandóbb, és nem a művész porhüvelye.

ÁDÁM           A szar verseidből sose tudtál volna meggazdagodni, te hüvely!

MÁTYÁS       Nem igaz. Ez a ház itt: első Kossuth-díj. A szárszói nyaraló: második Kossuth-díj. Ami pedig a garázsban van, az…

ÁDÁM           (közbevág) S a díjaidat mire kaptad? Arra, hogy mindenkinek benyaltál! Ha nem lettél volna besúgó…

MÁTYÁS       (közbevág) Az nem besúgás volt!

ÁDÁM           Mi volt akkor?

MÁTYÁS       Életem legbátrabb cselekedete. A humanizmus nevében tettem, amit tettem. És a magyar líráért! Az egyetemes művészetért! Ha megtagadom a beszervezést, verseim nem juthattak volna el annyi emberhez, hogy soraim által… hogy soraim által… gondolatban tisztákká, lélekben nemesebbé válhassanak!

ÁDÁM           S akik miattad börtönbe jutottak, azok meg penésszé nemesedtek!

MÁTYÁS       Senkit nem juttattam börtönbe! Sőt! Megakadályoztam, hogy… (a mellkasába markol, majd kihúzza magát) Megyek, lefekszem. Mire felébredek, remélem, nem leszel itt. Isten áldjon.

Mátyás befelé indul a házba, szinte tántorogva. Kijön a házból András, kezében egy pohár ital.

ANDRÁS       Mi a baj, apa?

Mátyás legyint, bemegy a házba.

                        (Ádámnak) Mi történt?

ÁDÁM           (maga elé) Hogy felhúzott a szaros spicli. Faszom fog ennek kemencét építeni. (bemegy a házba)

Érkezik Kálmán a kapu felől.

ANDRÁS       Azt hiszem, apa nincs jól.

KÁLMÁN      Te sem leszel. Javaslom, tedd le azt a poharat.

ANDRÁS       Látom, elolvastátok a levelem.

KÁLMÁN      Eddig is tudtam, hogy egy balliberális szarházi vagy, de azt nem hittem volna, hogy képes vagy így hátba támadni.

ANDRÁS       Egyáltalán nem akartalak hátba támadni.

KÁLMÁN      Fenét nem akartál. Leveleket küldözgetsz a hivatalomba állítólagos gátszakadásokról. Mindig bízom abban, hogy nagyobb gazember már nem lehetsz, de te havonta megdöntöd a gazemberségi rekordjaidat!

ANDRÁS       Kálmán…

KÁLMÁN      Évek óta keményen dolgozom a Rigó-telep ügyén, és te egy perc alatt tönkretennéd hosszú évek kemény munkáját!

ANDRÁS       Nem a munkádat szeretném tönkretenni, hanem emberek életét akarom megmenteni.

KÁLMÁN      Ha nem vetted volna észre, én is éppen azt teszem! Nyolcszáz embernek akarok megfelelő életkörülményeket biztosítani!

ANDRÁS       A halált nem nevezném megfelelő életkörülménynek.

KÁLMÁN      Hol az a rohadt jelentés?

András előhúzza a jelentést a belső zsebéből, átnyújtja Kálmánnak. Kálmán kikapja a kezéből, és gyorsan a végére lapoz.

KÁLMÁN      Ez nem hivatalos.

ANDRÁS       De szakemberek végezték. Bármikor kérhetsz hivatalos vizsgálatot, ugyanezt az eredményt kapod.

KÁLMÁN      Egy szavadat sem hiszem. El akarod terjeszteni, hogy rosszat akarok a városnak, a romáknak, mert tönkre akarsz tenni. Mire kiderül, hogy a jelentés hamis, addigra végem. Ki bérelt fel?

ANDRÁS       Kálmán, én tényleg jót akarok. Nem azt szeretném, hogy ne tudd elköltöztetni a romákat, hanem hogy biztonságos helyre költöztesd őket.

KÁLMÁN      Ha ezt akarnád, akkor nem leveleket küldözgetnél a hivatalba, hanem előtte megbeszélted volna velem a dolgot.

ANDRÁS       Attól tartottam, ha csak kettesben beszéljük meg, még eltussolod. Tudnia kell a bekövetkező gátszakadásról a városházának is, a romáknak is.

KÁLMÁN      Ha el mered mondani a romáknak…

ANDRÁS       Már tudják.

KÁLMÁN      Micsoda?!

ANDRÁS       Sajnálom, meg kellett tudniuk.

KÁLMÁN      Megbánod te még ezt, András.

ANDRÁS       Az ő életük, Kálmán. Kérlek, most az egyszer gondolj az életükre, és tedd félre a saját érdekeidet.

KÁLMÁN      Te csak ne mondd nekem, hogy tegyem félre az érdekeimet! Polgármester vagyok! Csak akkor teszem félre az érdekeimet, ha az az érdekem!

ANDRÁS       Kálmán…

KÁLMÁN      Ne kálmánozz, te balliberális szarházi! Bármennyire is utálsz, a testvéred vagyok! És két testvér között mindig kell lennie egy szarházisági határnak, amit soha nem lépünk át!

Érkezik Adél a kapu felől, Kálmán ránéz.

Általában!

 

Adél bemegy a házba.

 

ANDRÁS       Kálmán. Együtt megoldjuk.

KÁLMÁN      Veled én semmit, soha!

ANDRÁS       Miért ne működhetnénk együtt? Félretesszük a világnézeti meg mindenféle ellentéteinket, és közösen helyrehozunk mindent. Mint két testvér.

KÁLMÁN      A Rigó-telep az én bulim! Én oldom meg!

ANDRÁS       Jó, te oldod meg, de hadd mondjam el a megoldást.

A házból kiabálás, sikítás hallatszik. Kirohan Csenge.

CSENGE         Gyertek gyorsan! Mátyásom nem lélegzik!

Sötét

 

 

 

 

 

 

 

II. FELVONÁS

Ugyanott, egy héttel később. A kerti asztalon egy üveg bor és poharak. A mama egyedül üldögél az asztalnál, kezében egy pohár bor. Érkezik a kapu felől Lehel.

 

LEHEL            Vér és igazság! Csak így egyedül, mamus?

MAMA          Főztem Mátyásnak egy rohadt gyógyteát. Most meg magamat gyógyítgatom.

LEHEL            A másik barnarigó merre van?

MAMA          Vagy Mátyás lelőtt vaddisznója kelt életre, vagy ő horkol benn a rohadt kanapé mögött.

LEHEL            Jól van akkor. Kérdeznék én valamit, mamus.

MAMA          Kérdezzél, rohadjál meg.

LEHEL            Maga szerint összejön ez a dolog Nórával? Lesz köztünk valami?

MAMA          Azt hiszed, attól, hogy roma vagyok, jósolni is tudok, rohadjál meg? Ne trombitáljak neked egy kis Boban Markovicsot?

LEHEL            Nem úgy értem. Maga mégiscsak egész nap itt élősködik nagyapán, sok mindent lát.

MAMA          Hogy tűznéd gombostűre a szemedet.

LEHEL            Szóval… Hogy látja, lesz ebből valami?

MAMA          Mér ne lenne?

LEHEL            Mert… egyszerűen nem értem, mi van. Minden jól ment. Láttam rajta, hogy ő is akarja. Nyerésre álltam, érti? Az utóbbi időben mégis kerül.

MAMA          Mióta, rohadjál meg?

LEHEL            Nem is tudom. Tegnap este dumálgattunk hármasban. Én, meg ő, meg Bence. Akkor még minden sima volt. Aztán én leléptem, ők még dumáltak tovább. Másnap odamegyek hozzá, és… semmi. Levegőnek néz.

MAMA          És te még ezek után se érted, rohadjál meg. Hát, ha ilyen vak vagy, akkor tényleg tűzheted gombostűre a szemed golyóját.

LEHEL            Baszki, igaza van! Mekkora barom vagyok! Kösz szépen, mamus! (elindul a kapu felé)

MAMA          Most meg hová sietel?

LEHEL            Hozom a baseballütőt a kocsiból.

MAMA          Azt meg minek azt, rohadjál meg?!

LEHEL            Ne aggódjon, csak ráijesztek egy kicsit arra az erdélyi faszkalapra. (kimegy)

A mama iszik még egy kortyot, leteszi a poharat, majd hirtelen ráborul az asztalra.

Jön a házból Csenge. Odamegy a mamához, megsimogatja a fejét, és szomorúan leül mellé.

Jön a házból Bence.

 

BENCE           Mi ez a rosszkedv?

CSENGE         Ezt pont te kérdezed?

BENCE           Túlélte, ez a fő. Jó, egyelőre nehezen jár, és a szóvirágai is hervadtabbak. Viszont hamarosan megtarthatjátok az esküvőt.

CSENGE         Hát… igen. Kösz, hogy mindnyájan maradtatok.

BENCE           Ne viccelj, ez természetes. Csak annyi a dolgunk, hogy apámat ne engedjük szájkosár nélkül a közelébe, és fel fog épülni. Pár nap, és kezdődhet a lagzi. 

CSENGE         Igen, de… bajban vagyok. Az van, hogy… Mátyásom szívrohama ébresztett rá, hogy ha össze is házasodunk… ki tudja, mennyi ideig lehetünk együtt?

BENCE           Addig, amíg egyikőtök – vagy esetleg te – meg nem hal.

CSENGE         Hát igen. Rá kellett jönnöm, hogy Mátyásom… már nem fiatal.

BENCE           (komoly arccal) Igen? Tényleg, mintha említette volna, hogy gyerekkorában a Holt-Tiszát még csak Beteges-Tiszának hívták…

CSENGE         (elmosolyodik, majd újra elkomorul) Nem viccelek.

BENCE           Bocs.

CSENGE         Ne mondd el senkinek, de… Jaj, borzasztó lelkifurdalásom van.

BENCE           Ó. Elbizonytalanodtál az esküvővel.

CSENGE         (bólint) De mindegy. Nem akarom azt mondani Mátyásomnak, hogy várjunk még, amíg alaposan átgondolom. A mostani állapotában ezt nem viselné el. Úgyhogy…

BENCE           Inkább beleveted magad? Meghoznád ezt az áldozatot érte?

CSENGE         Nagymami azt mondta, hogy réges-régen az emberek annyira tisztelték a Fennvalót, hogy a férfiak élő áldozatot vittek neki az oltárhoz, és hogy ez manapság is így van, csak az áldozatot menyasszonynak hívják. (kis szünet) Jaj, annyira szeretném, hogy saját családom legyen, sok gyerek… de nem biztos, hogy az esküvővel ez meg fog oldódni.

BENCE           Egy esküvő soha nem old meg semmit.

CSENGE         Legalább annyit megoldhatna, hogy jobb embernek érezzem magam, de… ez is reménytelen.

BENCE           Ez is.

CSENGE         Te jó embernek tartod magad, Bence?

BENCE           A világnak nem jó emberekre van szüksége, hanem engedelmesekre. A politikusok, a papok, a média… mind azt akarják, hogy beállj a sorba.

CSENGE         És te hol állsz?

BENCE           Én egy kihalásra ítélt csoport képviselője vagyok. A kudarcot vallott felvilágosodás egyik utolsó egyede, akit elkerülhetetlenül legyőz a körülötte levő ostobaság és sötétség. Nekem már lőttek.

CSENGE         Ez aztán a defenzív pesszimizmus.

BENCE           (mintha magához térne) Defenzív pesszimizmus?

CSENGE         Igen. Mindig felkészülsz a legrosszabbra, mert azt gondolod, hogy így nem érhet több veszteség.

BENCE           Te pszichológus vagy?

CSENGE         Nem nézted ki belőlem?

BENCE           De, csak…

CSENGE         Semmi baj, ezzel mások is így vannak. Igazából még csak pszichológus hallgató vagyok. Szexuálpszichológiára szakosodom. Mátyásommal rengeteget szoktunk beszélgetni erről.

BENCE           Ez érdekes. (leül mellé) Nekem tudnál segíteni?

CSENGE         Az attól függ.

BENCE           Tegyük fel, hogy valaki, akit szeretek… vagyis már nem szeretem, de… illetve szeretném nem szeretni… szóval, meg tudnád ezt oldani?

CSENGE         Ha túl akarsz lépni egy kapcsolaton?

BENCE           Aha!

CSENGE         Elképzelhető. De ahhoz beszélgetnünk kéne. Sokat.

BENCE           Jó!

CSENGE         És nem én oldanám meg, hanem mi ketten közösen megpróbálnánk…

BENCE           Mi ketten közösen…

Nézik egymást. Csenge hirtelen feláll.

CSENGE         Megnézem, hogy van Mátyás. Om.

BENCE           Persze.

Jön a kapu felől Lehel, kezében baseballütő.

LEHEL            Kedves erdélyi nemzettestvér, válthatok veled két szót?

BENCE           Két szót? Persze. „Vér” és „becsület”?

LEHEL            Olyasmi. Nem akarsz valamit mondani Nórával kapcsolatban?

BENCE           Nóra? Mi van vele?

LEHEL            Szerinted?

Bence vállat von.

                        Mióta?

BENCE           Mit mióta?

LEHEL            Azt hiszed, nem látok át a szitán?

BENCE           Milyen szitán?

LEHEL            Ismered azt a mondást, hogy adj szálasi… adj szállást a tótnak, kiver a házadból?

BENCE           Most végig kérdő mondatokban fogunk beszélgetni?

LEHEL            Mi?

BENCE           Szóval igen?

LEHEL            Ide figyelj. Én szeretem az erdélyi havasokat. Támogatom az autonómiátokat, tisztelem a székely zászlótokat, és háromszor olvastam el az Adjátok vissza a hegyeimet! rovásírásos kiadását! Oda-vissza, baszki! De ha még egyszer meglátlak Nóra közelében, leverem a hülye román pofádat a hülye román fejedről!

Lehel Bence felé suhint a baseballütővel, Bence félreugrik, és elesik. Kijön a házból Adél.

                        (Bence fölé áll) Becsület és hűség! (kisiet a kapun)

BENCE           Végül csak eljutottunk ide.

 

Csend.

ADÉL             Amikor azt mondja, becsület és hűség, szerinted milyen hűségről beszél?

BENCE           Gondolom, hűségről az eszméhez, a vezérhez, a hazához… a focihoz…

ADÉL             Akkor jó. Már azt hittem, a párkapcsolatokkal vannak problémái.

BENCE           Az is lehet. Ha rajta múlna, a Fertő-tavat átkeresztelnék Erkölcsös-tóra.

ADÉL             Figyelj, nincs véletlenül fejfájás-csillapítód?

BENCE           Sajnos nincs. De apámnak van pálinkája.

ADÉL             Ha neked ennyire fájna a fejed, mit tennél?

BENCE           Próbálnám megérteni a fájdalmat. A fájdalom közölni akar, csak nem hallod.

ADÉL             Mit akar közölni?

BENCE           Azt, hogy ki vagy te valójában. A fájdalmaidból ismered meg saját határaidat.

ADÉL             Tényleg?

BENCE           A tűrés nemessé tesz. (közelebb lép Adélhoz) De énünk határai nem érnek véget a bőrünknél, vagy… a másik ember bőrénél. (megérinti Adél bőrét) Két sérült embert láthatatlanul összeköthet a fájdalom.

Érkezik a kapu felől Kálmán. Amint meglátja Adélt, visszafordul, és ki akar menni.

ADÉL             Kálmán!

KÁLMÁN      (lemondóan megfordul, visszajön) Annaaaadél!

Bence félrehúzódik.

ADÉL             Már vagy egy hete nem láttalak! De örülök, hogy most végre eljöttél beszélni velem!

KÁLMÁN      Én? Khm… Itt és most?

ADÉL             Aha, és igazad van, most nyugodtan beszélhetünk, nincs itt senki.

BENCE           Nincs, nincs. (bemegy a házba)

KÁLMÁN      Nos, szerettem volna meglátogatni apát…

ADÉL             Alszik, úgyhogy nyugodtan beszélhetünk. Hallgatlak.

KÁLMÁN      Khm. Miről is akarok beszélni veled?

ADÉL             Tudom, mit szeretnél, Kálmán.

KÁLMÁN      Tudod?

ADÉL             Aha. Szeretnéd, ha köztünk újrakezdődne minden.

KÁLMÁN      Igen?

ADÉL             Nem?

KÁLMÁN      Khm…

ADÉL             Mondhatsz nemet is.

KÁLMÁN      Igen?

ADÉL             Ó, tudtam, hogy igen! Ebben az esetben jó hírem van. Tudom, milyen régóta próbálod megszerezni azt a földsávot a zagygát mellett. Nagyon pontosan tudom. Mivel az a terület az enyém.

KÁLMÁN      A tied? Nem. Ez hogy lehet? Úgy érted, a tietek Andrással?

ADÉL             Nem, elosztottuk a céget, csak az enyém. Addig nem akartam eladni nektek, a városnak, míg ki nem derül, hogy köztünk hogyan is állnak a dolgok. (hozzábújik Kálmánhoz, simogatni kezdi)

KÁLMÁN      Nos, jól. Köztünk… nagyon jól… állnak a dolgok.

ADÉL             Tudtam. Úgy örülök, Kálmán!

KÁLMÁN      Ez azt jelenti, hogy amennyiben nem állnának ennyire… jól a dolgok… te nem adnád el nekünk azt a területet?

ADÉL             (mosolyogva) Akkor a büdös életben nem látnál abból egy négyzetmétert se.

KÁLMÁN      Nos, khm. Hát akkor… kedves Angél… Adél! Adél! Hatalmas szerencse, hogy ennyire jól…

ADÉL             (simogatja) Igen, hatalmas.

KÁLMÁN      Ebben az esetben… khm… akár alá is írhatjuk azt az adásvételi szerződést, ugye? Például ma.

ADÉL             Persze.

KÁLMÁN      (megnyugodva) Huhh.

ADÉL             De nem akarom elsietni. Előbb látni szeretném, hogy komolyan gondolod.

KÁLMÁN      Hogyne, én nagyon komolyan… elvégre ez egyáltalán nem vicces.

ADÉL             Akkor?

KÁLMÁN      Ja? Máris. (megöleli Adélt)

ADÉL             Csak hogy tudd: most üres a hálószobám.

KÁLMÁN      Biztos?

ADÉL             Te vagy az egyetlen, aki meg tudja szűntetni a migrénem.

KÁLMÁN      Nos, igen. Ebben is jó vagyok. Igen.

ADÉL             Annyira fáj a fejem. (még szorosabban hozzábújik) Annyira… annyira… annyira…

Megcsókolja Kálmánt. Kálmán belemegy.

Kilép a házból Csaba, napszemüveget visel.

CSABA           (meglepődve) Hű, azta, rohadjak meg!

ADÉL             (elugrik Kálmántól. Csabának) Mi történt? Semmi?

CSABA           Csak kipróbálkoztam ezt a napszemüveget, amit az asztalon találtam, de nem lehet vele látni. Biztos vakoknak van. A férjedé, ugye? Semmit se lehet látni vele. (gyorsan visszamegy a házba, bentről) Semmit!

Érkezik a kapu felől András, Ádám és Sára. Kálmán, amint meglátja Andrást, hátat fordít neki. A mama felébred, körülnéz, majd szép lassan besétál a házba.

ADÉL             (Andrásnak) Máris visszajöttetek?

ANDRÁS       Próbáltam megmutatni Ádám bácsiéknak a várost, de unták.

ÁDÁM           Miféle szar várost vezetsz, te Kálmán? Sehol egy borvízforrás, sehol egy szál fenyő…

SÁRA             Soha nem látod meg a dolgoknak a jó oldalát, te Ádám.

ÁDÁM           Ez nem így van.

SÁRA             Dehogynem így van. Ha eléd teszek egy fél pohár pálinkát, nem azt látod, hogy félig teli van… hanem hogy beléittam.

ÁDÁM           Igen, de egyetlen jó dolgot mondjál. Mi a jó ebben a városban?

SÁRA             Szép házaik vannak.

ÁDÁM           Ez mondjuk igaz.

SÁRA             Láttad-e azt a fehér emeletest, azokkal a muskátlikkal? A szomszéd Sanyinak is olyan van.

ÁDÁM           Még a házaitok is szarok, te Kálmán. Hogy tudsz ilyen városban élni?

KÁLMÁN      Nos, igen, kész csoda, ugye?

ADÉL             Akkor én megyek aludni, jobb híján. Hátha elmúlik a migrénem.

Adél bemegy a házba. Ádám és Sára leülnek az asztalhoz.

SÁRA             S te hogyhogy itt vagy, Kálmán? Nem láttunk egy hete.

KÁLMÁN      Jöttem meglátogatni apát. Rengeteg a dolgom, és ma péntek van, csak ilyenkor tudok elszabadulni.

ÁDÁM           Péntek. A második kedvenc „p” betűs szavam.

KÁLMÁN      Apa most alszik, úgyhogy azt hiszem, visszajövök később. (elindul a kapu felé)

ANDRÁS       Várj, Kálmán, beszélni szeretnék veled!

KÁLMÁN      (megáll) Ádám bácsi, mondd meg kérlek ennek a balliberális burgonyapürének, hogy akkor beszélgetek vele, amikor az első kedvenc „p” betűs szavad lejön a havasról.

ÁDÁM           András, Kálmán akkor beszélget veled, amikor a pálinka lejön a havasról. Ez                       miféle szólásmondás, te Kálmán? Nem ismertem.

KÁLMÁN      Bocs, másra gondoltam.

SÁRA             Mire?

KÁLMÁN      Azt akarja, hogy szóba álljak vele. De mi az egyetlen, amiben jeleskedni tud ő is, meg az összes balliberális cimborája? Támadni a testvért, támadni a hazát, a nemzeti kormányt! Egyébhez nem értenek.

ANDRÁS       (Ádámnak) Mondd meg ennek a sötét nemzeti hőscincérnek, hogy a hazámhoz hűséges vagyok, de egy kormányhoz csak akkor, ha megérdemli.

ÁDÁM           Kálmán… mély sötétséggel tudatom… ööö…

KÁLMÁN      (Ádámnak) Hát nem látod, Ádám bácsi? Minden jó kezdeményezésünket kinevetik és rossznak állítják be. Képtelenek elfogadni, hogy mi egy erős, független haza építésén dolgozunk.

ANDRÁS       Leépítésén.

KÁLMÁN      (Ádámnak) Közöld vele, Ádám bácsi, hogy minden jót nekünk köszönhetnek, ami az elmúlt években történt ezzel az országgal.

ANDRÁS       (Ádámnak) Erre feleld azt szarkasztikusan, Ádám bácsi, hogy valóban adtak nekünk három fontos dolgot: a szólás szabadságát, a művészet szabadságát, és egy figyelmeztetést, hogy ne merjük gyakorolni ezeket, mert kurvára megbánjuk!

KÁLMÁN      (Andrásnak) Ó, már vártam ezt, hogy diktatúra van!

ANDRÁS       Te mondád.

KÁLMÁN      Ha olyan nagy a diktatúra, hogyhogy tele lehet a sajtó a nemzetgyalázó fröcsögéseitekkel?!

ANDRÁS       És ha olyan nagy a… (meggondolja magát, nem folytatja) Én csak segíteni akarok, Kálmán. El akarom mondani neked, hogy…

KÁLMÁN      (közbevág) Ó, ez nagyon érdekes, András, de nem érdekel. Viszlát! (indul)

ANDRÁS       Hogy tudom gyűlölni ezt a tipikus jobboldali magatartást! Elutasítani minden párbeszédet, és megmutatni, ki a góré, ehhez értetek!

KÁLMÁN      Én meg a folyton nyavalygó balliberális pattogást gyűlölöm. De még ennél is jobban gyűlölöm a testvérüket hátba támadó, utolsó gazember balliberálisokat!

ÁDÁM           Látod-e, Sára? Ezért nem költöztünk mi soha Magyarországra. Mer itt folyton gyűlölni kell valakit.

SÁRA             A szomszéd Sanyi is mindig ezt mondja.

ÁDÁM           Ó, hogy gyűlölöm a szomszéd Sanyit!

ANDRÁS       Nem akarom ezt folytatni, Kálmán. Békét akarok. Egy hete próbálom elmondani neked a megoldást a Rigó-telepes problémáidra. (papírt vesz elő, Kálmán elé tartja) Tessék, itt van.

KÁLMÁN      Arra már megvan a megoldás. Ott lesz az új telep a gát mellett. Csak sokat kell érte… lapátolnom.

ANDRÁS       Nézz bele ebbe, kérlek. És ígérem, nem kell lapátolnod semmiért.

KÁLMÁN      Nem? (kikapja András kezéből a papírt, belenéz) Mi ez?

ANDRÁS       A megoldás, hogy hova kellene költöztetned a romákat. Nem a gát mellé, ami életveszélyes, hanem ide (a papírra mutat), az országút mellé. Ezzel megmented őket.

KÁLMÁN      Kié az a terület?

ANDRÁS       Az enyém. Eladom ugyanannyiért, mint amennyit a gát melletti földért adnál. Vagy kicsivel többért.

KÁLMÁN      Bocs, csengett a fülem. Hogy kié?

ANDRÁS       Az előző polgármester idején vettem, eredetileg luxus-lakónegyedet terveztünk oda, csak aztán jöttél te.

KÁLMÁN      Ó, és ez eddig valahogy kiment a fejedből! Évek óta dolgozom az ügyön, és neked most jut eszedbe, hogy hoppá, nekem is van itt egy kis földem?

ANDRÁS       Ne haragudj, nem akartam segíteni neked. De most változott a helyzet.

KÁLMÁN      Igazán? És mi változott?

ANDRÁS       Az, hogy szeretném, ha mi ketten megoldanánk végre a közös dolgainkat. És az, hogy … kiderült: leukémiás vagyok.

SÁRA             Jézusistenem!

KÁLMÁN      Ezt nem… Ez biztos?

ÁDÁM           Fiam, kérsz egy kicsi pálinkát?

ANDRÁS       Zürichbe megyek kezelésre, ezért nagy szükség lenne most arra a pénzre. A cég elég rosszul megy, nincsenek megrendeléseink, úgyhogy…

KÁLMÁN      Erre nem is tudom, mit… Khm… De miért hallgattál eddig?

ANDRÁS       Beszéltünk mi egymással?

KÁLMÁN      Nem.

ANDRÁS       Hát ezért. Figyelj, vedd meg a földem, költöztesd oda a romákat. Nekik jó lesz, mert életben maradnak; nekem jó lesz, mert életben maradhatok; neked meg jó lesz, mert… a nemzeti vadbarmoknak valahogy mindig jó lesz.

KÁLMÁN      Nem is tudom… Mit mondanak az orvosok? Mennyi az esély, hogy…? Tudod mit? Megígérem, hogy gondolkodni fogok az ajánlatodon, jó?

ANDRÁS       Köszönöm, testvér.

KÁLMÁN      De ugye nem versz át?

ANDRÁS       Miért tenném? A testvéred vagyok.

KÁLMÁN      Éppen azért.

ANDRÁS       Nyugi. Jó? Akkor… erről még beszélünk. Most megkeresem Adélt. (indul)

KÁLMÁN      Adél? Várj. Tudod mit? Megbeszélve. Megvesszük a földedet!

ANDRÁS       Komolyan? Komoly?!!! (megöleli Kálmánt) Te vagy a legjófejebb jobboldali seggfej a világon! (tovább öleli)

KÁLMÁN      Jó-jó. Elég lesz. Na. Hát jó. (ő is megöleli Andrást) Csak gyógyulj meg, te balliberális zellergumó.

Csend.

SÁRA             Be szép is látni, amikor két testvér, aki gyűlöli egymást, szereti egymást.

ÁDÁM           Erről jut eszembe… megyek, felébresztem azt a hétalvó Mátyást. (feláll, indul)

SÁRA             Jaj, oda egyedül nem engedlek, várjál.

ANDRÁS       Oda én sem.

Kijön a házból Adél.

ADÉL             Nem tudok aludni.

ANDRÁS       Akkor gyere velünk felébreszteni apát.

ADÉL             Miért akarjátok felébreszteni?

ANDRÁS       Ádám bácsi akarja. Mi csak moderátornak megyünk.

ADÉL             Hát jó.

KÁLMÁN      Várj egy picikét, Adél. Szeretnék mondani valamit.

ADÉL             (mosolyogva) Igen? (Andrásnak) Na, menjetek már!

Sára, Ádám és András bemennek a házba. Adél vidáman odaáll Kálmán elé.

KÁLMÁN      Nézd. Most tudtam meg, hogy András… khm…

ADÉL             Mi van vele?

KÁLMÁN      Nos, beszélt a betegségéről.

ADÉL             Ó. Ez érdekes. Nem szokott beszélni róla senkinek.

KÁLMÁN      Hát nekem elmondta. De amit én szeretnék mondani, az… Hogy is fogalmazzak finoman?

ADÉL             Mondd ki, ami a szíveden van.

KÁLMÁN      Hát jó. Abigél… Adél! Kedves Adél… légy szíves, dugd fel magadnak a gát melletti földedet.

ADÉL             Tessék?!

KÁLMÁN      És nem csak a földed nem kell.

ADÉL             Úgy érted, hogy…?

KÁLMÁN      Úgy. Hisztis vagy, tolakodó vagy, és… a nevedet sem tudom megjegyezni! Különben is, jobban tennéd, ha ilyenkor a férjed mellett állnál, ahelyett hogy engem zaklatsz.

Adél leomlik a földre.

                        Örülök, hogy megérted. Megyek, megnézem apát. (elindul a ház felé)

ADÉL             Várj, mit rontottam el? Várj! (utána kúszik) Kérlek, Kálmán… nem leszek tolakodó, nem leszek semmilyen, csak beszéljük meg! Megváltozom, ha akarod.

KÁLMÁN      Igen? Öreg is vagy. Ezen változtass! Háhá! (bemegy a házba)

Kijön a házból Bence és Nóra.

ADÉL             (Kálmán után, bőgve) Utolsó szélhámos jobboldali rohadék!

Bence elneveti magát. Visszajön András. Amikor meglátja Adélt, odaszalad hozzá, megöleli.

ADRÁS          Hallottam, hogy kiabálsz. Mi történt?

ADÉL             (sírva) Menjünk Velencébe! Minél előbb!

ADRÁS          (boldogan) Annyira örülök, Adél! De most higgadj le, kérlek.

ADÉL             (bőgve) Jó-ó-ó-ó. (megöleli Andrást)

ADRÁS          Elmenjünk a nemzeti gyógyszertárig? Veszünk neked nyugtatót a hisztérikus sírásra.

Adél bólogat. Elindulnak a kapu felé.

Nem úgy értem a hisztérikust, hogy hisztis sárkány vagy… és amikor ma ébredés után azt mondtam, hogy kisimultak a ráncaid, azt sem úgy értettem, hogy este még egy ráncos banya voltál… meg tegnap, amikor azt mondtam…

Adél és András kimennek a kapun.

NÓRA                        Te az előbb kinevetted Adélt?

Bence vállat von.

Hogy voltál képes kinevetni?

BENCE           Az érzelmes ember nevetséges.

NÓRA                        Miért, neked nincsenek érzelmeid?

BENCE           Már nincsenek.

NÓRA                        Szóval a tegnap este… neked az nem jelentett semmit?

BENCE           Az érzelem olyan, mint egy vírus, ami megtámadja az agyat, és leállítja benne a racionális gondolkodást.

NÓRA                        Nem lepődnék meg, ha egyszer elásott hullákat találnának a kertedben!

BENCE           Ha az érzelmek nem blokkolnák a gondolkodást, az emberiség végre azt tenné, amit kell: a legrövidebb úton kipusztítaná magát.

NÓRA            Örülök, hogy van megoldásod minden problémára! A nagy megsemmisülés.

BENCE           Mondj egyetlen érvet, egyetlen vacak morális érvet amellett, hogy miért ne kéne az emberiségnek minél hamarabb kipusztulnia.

NÓRA            Mert akkor nem tudnál pszichológushoz menni, pedig szerintem szükséged lenne rá!

BENCE           Ez nekem is megfordult ma a fejemben.

Érkezik a kapu felől Lehel.

LEHEL            Erő és becsület! Mit mondtam neked? Mit mondtam ma neked?!

NÓRA                        Hogy szívesen lefényképeznél meztelenül.

LEHEL            Ez most nem neked szólt, hanem Bencének! (megindul Bence felé)

NÓRA                        Bencét akarod lefényképezni meztelenül?

BENCE           Bocs, most pszichológushoz kell mennem. (besiet a házba)

Lehel macsó léptekkel odasétál Nórához.

LEHEL            Hamu és gyémánt! Csak így magányosan?

NÓRA                        Hát, úgy tűnik.

LEHEL            Mondd csak, nem fáradtál még bele a sok futásba?

NÓRA                        Milyen futásba?

LEHEL            Percenként átfutsz az eszemen. (röhög)

NÓRA                        Nagy lókötő vagy.

LEHEL            Apától tanultam ezt a dumát. De teljesen igaz. A mai edzésen én végig rád gondoltam, mindenhol téged láttalak! Vittem a labdát, cseleztem… odaértem a kapu elé… rúgásra készültem… ekkor ránéztem a labdára, és téged láttalak. Érted? Mintha te lettél volna a labda.

NÓRA                        És berúgtál?

LEHEL            Á, nem ittam annyit.

NÓRA                        Engem, a kapuba. Ha én voltam a labda.

LEHEL            Ja? Nem. Én beléd soha nem rúgnék, amíg nem kéred. Lepasszoltalak másnak. Mondjuk, ezt se tenném veled.

NÓRA                        Annyira bírom, ha egy pasi ragaszkodó.

LEHEL            Én az vagyok. (átöleli Nórát) Ragaszkodom hozzá, hogy csókolj meg!

NÓRA                        (kibújik az ölelésből) Most nem vagyok olyan hangulatban. Megyek. (indul)

LEHEL            Hova mész? Sétálni? Elkísérhetlek?

NÓRA                        Inkább ne.

LEHEL            Jófiú leszek, baszki. (újra átöleli) Na. Veled tartok.

NÓRA                        (kibújik az ölelésből) Ne. Megkeresem Bencét.

LEHEL            Már megint azt a román f… péniszt?!

NÓRA            Tisztában vagy vele, hogy a „pénisz” a legkifinomultabb dolog, ami az utóbbi napokban kijött a szádon?

LEHEL            Neked meg ami bement rajta!

NÓRA                        Tessék?!

LEHEL            Azt hiszed, nem tudom, mi van köztetek?!

NÓRA                        Hülye vagy.

LEHEL            Lehet, hogy ma nem rúgtam be edzés után, de most be fogok! És ha visszajövök, akkor itt nagy bajok lesznek, ezt megmondom előre! (kisiet a kapun)

Kijön a házból Kálmán.

KÁLMÁN      Csak így magányosan?

NÓRA                        Úgy tűnik.

KÁLMÁN      És mondd csak, nem fáradtál még bele a sok futásba?

NÓRA                        De. (bemegy a házba)

Kálmán meglepődik a válaszon, értetlenül áll. Kijön a házból Csaba és a Mama.

KÁLMÁN      Ti itt? Eddig hol voltatok?

CSABA           Vártam, hogy anyám kijöjjön a rohadt fürdőszobából, és bemehessek. Csak elnyomta az álom, míg nézte a mosógépet.

MAMA          Olyan szépen cigánykerekeztek benne a rohadt ruhák…

KÁLMÁN      (Csabának) Miért nem mentél a másik fürdőbe?

CSABA           Van másik? Mi ez itt, uszoda?

KÁLMÁN      Szeretnék valami fontosat megbeszélni veletek.

MAMA          Annak már nagyon itt az ideje, rohadjál meg!

KÁLMÁN      Nos. Khm. Mint azt talán tudjátok…

CSABA           Tudjuk, tudjuk.

KÁLMÁN      …a zagygát melletti terület úgy tűnik, hogy… nem kimondottan biztonságos.

MAMA          Nem kimondottan biztonságos? El fogja mosni kicsiny közösségünket a kiömlő zagyvaság!

CSABA           Mikor lenne egyáltalán nem biztonságos, ha tele volna taposóaktákkal?

MAMA          Aknákkal.

CSABA           Akmákkal.

KÁLMÁN      Az a lényeg, hogy az új Rigó-telep ott nem épülhet fel.

CSABA           Naná, hogy nem!

MAMA          Egy fél ablaknyílás se fog ottan épülni, rohadjatok meg!

CSABA           Várjunk csak. Neked az lenne a te dolgod, hogy minden áron fel akarjad ottan építeni, én pedig erre tiltakozó életmentő akcióval reparáljak.

MAMA          Reagáljál.

CSABA           Reagáljál.

MAMA          Te reagáljál, rohadjál meg!

CSABA           Mire?

KÁLMÁN      Az a terület a gát mellett, mint ma kiderült, nem eladó többé.

CSABA           Rohadt életbe. Nem akarod valahogy mégis azt ígérgetni az embereknek, hogy oda fogunk építkezni?

KÁLMÁN      Találtam egy sokkal jobb, biztonságosabb helyet. Olcsóbb is, csak egy picivel drágább. Fennebb van, az országút mellett.

MAMA          Oda akart az előző polgármester luxus-lakónegyedet építeni.

CSABA           Ezt honnan tudja, mama?

MAMA          Hazudta a hírekbe.

CSABA           Várjál csak, várjál, Kálmán. Mi a gát melletti telep ígéretével nyertünk választásokat. Hogy akarol nekivágni a következő választásoknak? Hogy elnézést bocsánok, de mégse úgy lesz, ahogy ígértük?

KÁLMÁN      Más szabad terület nincs a közelben, csak ez. Ez az utolsó lehetőségünk, Csaba.

CSABA           Kié a terület?

KÁLMÁN      Nos, az… egy másik budapesti cégé. Közel áll ahhoz, hogy beadja a kulcsot, úgyhogy szívesen eladja nekünk.

MAMA          A kulcsot?

KÁLMÁN      A földet. (Csabának) Benne vagy?

CSABA           (gondolkodik) Ígérjed meg, hogy megnyerjük a választásokat. És akkor benne.

KÁLMÁN      Megígérem, hogyne. Ebben is jó vagyok. És azt is megígérhetem, hogy bevonulsz szeretett városunk történelmébe. El fogom mondani, hogy te világítottál rá a gát mellé építkezés veszélyeire, és mindenki úgy hív majd: Kovács Csaba, a roma hős. Én megelégszem egy kisebb emlékplakettel, vagy nagyobb szoborral.

CSABA           Te vagy a legjófejebb gádzsó, akit ismerek! (megöleli Kálmánt)

MAMA          Az Isten vasalja ki a zsebkendőjét, drága polgármester úr!

KÁLMÁN      Ugyan, ezt bárki megtenné, aki ennyire rendes, mint én. (finoman kibontakozik az ölelésből) Akkor viszlát, beszélünk még.

CSABA           Hová sietel, kicsiny közösségünk megmentője?

KÁLMÁN      Előjegyzésem van a nemzeti fogászaton. Isten áldjon!

 

Kálmán kimegy a kapun. Jön a házból Csenge és Bence.

CSABA           Csengécske, Mátyás ébren van?

CSENGE         Igen.

CSABA           Mit csinál?

BENCE           Apámékkal beszélget, és vörösödik.

CSABA           Bemennék hozzá, hogy elkérjem a borospince kulcsát. Itt nagyjából elfogyott minden, és ünnepelni szeretnék.

CSENGE         Azt mondta, mindjárt kijön.

CSABA           Akkor megvárom.

MAMA          Te csak menjél, rohadjál meg! Én is kíváncsi vagyok arra a terülj-terülj pincécskémre.

Csaba és a Mama bemennek a házba.

CSENGE         Szerinted Nóra miért vágott olyan arcot, amikor meglátott minket odabenn a kanapén?

BENCE           Mert képtelen elviselni, ha olyasvalakivel találkozik, aki nem lohol utána nyelvlógatva. Számára a férfi egy tükör, ami minden nap elmondja neki, hogy ő a legszebb.

CSENGE         Téged nem vonz?

BENCE           Csak mert jól néz ki? Ez olyan, mintha nem az alapján választanánk fagyit, hogy milyen ízű, hanem hogy milyen a színe.

CSENGE         Szóval nem vonz?

BENCE           Mit is kérdeztél, mielőtt kijöttünk volna?

CSENGE         Hogy mikor beszéltél utoljára az exeddel.

BENCE           Ja, igen. A volt kedvesem. Ma reggel is felhívtam.

CSENGE         És hogy reagált?

BENCE           Hát, nagyon kedves hangnemben beszélt.

CSENGE         Mit mondott?

BENCE           Hogy „a sípszó után hagyjon üzenetet”.

CSENGE         Milyen gyakran hívod fel?

BENCE           Minden nap.

CSENGE         És minden nap egyperces monológot folytatsz az üzenetrögzítőjével?

BENCE           Nagyjából. Ha lemarad a mondat vége, akkor felhívom újra.

CSENGE         Azt mondtad, el akarod őt felejteni. Szerinted ez jó módszer?

BENCE           Igen, másképp nem tudná meg, hogyan végződött volna a mondat.

CSENGE         Mikor beszéltél vele utoljára rendesen, élőben?

BENCE           Tizenöt hónapja és nyolc napja.

CSENGE         És akkor milyen volt?

BENCE           Rondán kiabált velem, széttépte a Schopenhauer-kötetemet, és azt mondta, hogy soha többé nem akar látni.

CSENGE         És te mit éreztél akkor?

BENCE           Dühös voltam. Az egy ritka Schopenhauer-kiadás volt.

CSENGE         A világ, mint akarat és képzet?

BENCE           Nem, a Kisebb filozófiai írások.

CSENGE         Érthető, hogy dühös voltál miatta.

BENCE           Végre valaki megért.

CSENGE         Jó, akkor azt szeretném, hogy mindig, amikor a kedvesedre gondolsz, és mindig, amikor azt érzed, hogy fel kell hívnod, ezt a jelenetet idézd fel magadban. Érezd át újra, hogy mennyire dühös vagy rá.

BENCE           De hát akkor képtelen leszek felhívni.

CSENGE         Nem ezt akarod?

BENCE           Ja, tényleg. Tényleg! Köszönöm, ezt fogom tenni! Köszönöm! (megöleli Csengét)

CSENGE         Ó. (bátortalanul viszonozza az ölelést)

Kilép a házból Nóra. Megdöbbenve áll egy pillanatig, majd visszasiet a házba.

De itt még nincs vége.

BENCE           (elengedi) Nincs?

CSENGE         Holnap elmeséled, milyen volt, amikor újra fel akartad hívni. Utána meglátjuk, hogyan tovább. Mindenképpen folytatnunk kell a beszélgetéseket.

BENCE           Persze! Amikor reggelente kimegyek sétálni, eljöhetnél velem. Vagy… én mennék veled.

CSENGE         Vagy együtt is mehetnénk.

BENCE           Akár, igen! De várj csak. Hogyan fogjuk folytatni, ha már nem leszek itt? (szünet) Tudod mit? Gyertek el hozzánk, meglátogatni! Van egy szép nagy házunk, kétszer akkora, mint ez.

CSENGE         Tényleg?

BENCE           Aha. Amíg apám kamionozott, sok mindent szállított, és futotta belőle. Persze az egy kicsit hagyományosabb ház. Van benne kemence, meg ilyenek.

CSENGE         Kemence? Az szép.

BENCE           Igen. Az is szép.

Nézik egymást.

CSENGE         Nem akarod… még egyszer megköszönni?

BENCE           De, de!

Egymásnak ugranak, csókolózni kezdenek.

Kijön a házból Mátyás háziköpenyben, sántítva, kezében bottal. Elejti a botot, nézi őket.

MÁTYÁS       Szóval igaz. Nem baj. Nem baj. (a szívére teszi a kezét)

CSENGE         (hirtelen elengedi Bencét, odasiet Mátyáshoz) Nem érted, Mátyás, ez…

MÁTYÁS       (erőtlenül) Mátyás?

CSENGE         Som! Mátyásom!

Mátyás megpróbál lehajolni a botjáért. Csenge felkapja a botot, odanyújtja neki.

MÁTYÁS       (Bencére néz) Erdélyiek.

CSENGE         Borzasztóan sajnálom, én…

MÁTYÁS       (elveszi a botot) Megyek egyet járni az esőben.

CSENGE         De hát nem is esik.

MÁTYÁS       Addig járok, amíg fog.

Elindulna, Csenge visszatartja.

CSENGE         Mátyásom, kérlek…

MÁTYÁS       Ne kérj te semmit! Nekünk már nincs közünk egymáshoz! Nem lesz esküvő!

CSENGE         Nem?

MÁTYÁS       Legyetek boldogok, amíg tehetitek. Nem fog sokáig tartani.

CSENGE         Úgy érted… ennyiben akarod hagyni a dolgot?

MÁTYÁS       Nem, csak most nincs nálam a vadászpuskám.

CSENGE         Ez nem vicces, Mátyás.

MÁTYÁS       Pedig én megszakadok a röhögéstől. (az asztalba kapaszkodik) Ne hidd, hogy nekem, az árva hajótöröttnek, az esküvő volt az utolsó uszadékfám. Hisz mi vagy te, a hús-vér Csenge, verseim éteri Csengéjéhez képest? Hol leszel már, mikor a Csenge-ciklust úgy fogják tanítani, mint Ady Léda-verseit? Főleg, miután megírtam hozzád az elbocsájtó szép üzenetemet. (leül az asztalhoz) Hozzatok papírt, tollat! (sírással küszködik a meghatódottságtól. Bencére néz) Neked egy szavad sincs, Cassio?

BENCE           Részemről simán megtarthatjátok az esküvőt, Mátyás bácsi. Én csak meg akartam dönteni Csengét, de így most már…

CSENGE         Mi az, hogy csak meg akartál dönteni, rohadjál meg?!

BENCE           (vállat von) Az érzelmek, azok nem az én világom.

MÁTYÁS       Egyáltalán nem érdekelt, hogy ez rám milyen hatással lesz?

BENCE           Bocs.

CSENGE         Csak eljátszottad az egészet?!

BENCE           Miután a kedvesem elhagyott, kiderült, hogy ha megállás nélkül lököm a pesszimista, álfilozófiai szart, az bejön a csajoknak. Valamiért meg akarnak menteni. És szinte azonnal le akarnak feküdni velem.

CSENGE         Hogy a cápák cimbalmozzanak a csontjaidon!

MÁTYÁS       Most még jobban sajnálom, hogy nincs itt a vadászpuskám.

BENCE           Ez van. (bemegy a házba)

Érkezik a kapu felől Kálmán.

KÁLMÁN      Jól vagy, apa? Mi történt?

MÁTYÁS       A valóság kegyetlen orkánja szétszaggatta utolsó reményemet, hogy még egyszer az életben beleáztassam törődött arcomat a boldogság kristályvizébe.

KÁLMÁN      Hogy mi?

MÁTYÁS       Átbasztak, fiam.

KÁLMÁN      Ja, értem. Kicsoda?

MÁTYÁS       Egy érzéketlen barom erdélyi meg egy forróvérű cigány.

KÁLMÁN      Apa!

Csenge Mátyásra néz, majd feláll, és bemegy a házba.

 

MÁTYÁS       De semmi baj. Tudom, mi a dolgom.

 

Kijön a házból Nóra a bőröndjével.

NÓRA            Sziasztok! Ha valamilyen csoda folytán megtartanátok az esküvőt, hívjatok. (megpuszilja Mátyást, majd elindul a kapu felé)

KÁLMÁN      Nóra, hova mész?

NÓRA                        El innen.

KÁLMÁN      De miért?

NÓRA            (visszafordul) Á, nincs rá különösebb okom. Életemben először találkozom olyan pasival, aki igazán érdekel, és fiatal, és okos… és…!

KÁLMÁN      (elmosolyodik, kihúzza magát, és közelebb lép Nórához) És?

NÓRA            Sokáig nem fért a fejembe, miért viselkedik úgy velem. Miért nem kellek neki.

KÁLMÁN      Már hogyne kellenél? Egész lényed sugárzik a delejes, mámorító…

NÓRA                        És akkor kijövök a házból, és azt kell látnom, hogy egy másik nőt ölelget!

KÁLMÁN      Te… te láttad?

NÓRA                        Itt ölelgeti, ezen a szent helyen!

KÁLMÁN      Nem-nem, khm, félreérted.

NÓRA            Nem értek félre semmit, van szemem. Legalább… legalább egyedülálló nőről lenne szó!

KÁLMÁN      Nos, az egyáltalán nem az volt, amit hiszel. (Mátyásra néz, majd félrevonja Nórát) És nem kell erről mindenkinek tudnia.

NÓRA                        Azt hiszed, nagyapa nem tudja?

KÁLMÁN      (Mátyásra néz, majd vissza Nórára) Tudja?

NÓRA                        Mondtam neki, hogy nézze meg ő is, hátha rosszul látom.

KÁLMÁN      Ó, ez kínos.

NÓRA                        Kínos? A pisafolt a nadrágon, az kínos. Ez felháborító!

KÁLMÁN      De az csak egy ártatlan… Csak nem gondolod, hogy én anyukáddal…?

NÓRA                        Mi van veled és anyával?

KÁLMÁN      Semmi! Mondom.

NÓRA                        Te és anya…? Te disznó! Minden pasi szemét disznó! (indul a kapu felé)

KÁLMÁN      Várj, akkor… akkor kiről beszéltél?

NÓRA                        Arról a barom Bencéről beszéltem, bazmeg!

MÁTYÁS       Remek alliteráció! De azért nem nyomtatnám ki.

Nóra fogja a bőröndjét, és kimegy a kapun.

KÁLMÁN      Khm. Hát, ez most kínosabb, mint egy pisafolt a nadrágon. (leül Mátyás mellé)

Csend.

MÁTYÁS       Nem úgy volt, hogy fogorvoshoz mégy? Hogyhogy itt vagy?

KÁLMÁN      Elindultam gyalog a nemzeti fogászat felé, és láttam, hogy egyre több újságíró jön velem szembe. Kiderült, hogy ide tartanak.

MÁTYÁS       Mit akarnak?

Érkezik a kapu felől a Lelkész.

LELKÉSZ       A múltadról akarnak faggatni. Én hívtam őket, de szóltam nekik, hogy várjanak a kapu előtt.

MÁTYÁS       Mire kíváncsiak?

LELKÉSZ       Például arra, hogy apám miért ült három évet ártatlanul.

KÁLMÁN      Miért ült?

LELKÉSZ       Nem az a kérdés, hogy miért, hanem hogy kinek köszönhetően. (Mátyást nézi)

Csend.

MÁTYÁS       Végem.

LELKÉSZ       Persze nem az apám volt az egyetlen, akit besúgott. Járta az országot a költői felolvasóestjeivel, és mindig részletesen beszámolt arról, hogy kikkel és miről beszélgettek utána.

MÁTYÁS       Miért pont most kellett ezt, tiszteletes úr?

KÁLMÁN      Igen. Nem lehetett volna ezt a választások utánra időzíteni?

LELKÉSZ       Apámért megbocsátottam. A rendszerváltás után nem értettem, hogy miért nem vonja senki felelősségre, sőt, egyre sikeresebb és vagyonosabb lesz, de ezt is elnéztem. Próbáltam jó keresztyén lenni. De mikor láttam, hogy készül tönkretenni egy olyan csodálatos lénynek az életét, mint Csenge, csak azért, hogy ő bűnben fetrengve élvezhesse tovább az életet, nem bírtam tovább. Sokáig vívódtam, mondogattam magamban, hogy a túlvilágon majd megfizet a tetteiért, de rájöttem, hogy nekem ez nem elég. Én nem tudok ezzel így tovább élni. Isten, remélem, megbocsátja önzőségem.

MÁTYÁS       Sokszorosan végem. Nincs nálam szánalmasabb halandó.

KÁLMÁN      Nyugodj meg, apa. Nincs semmi baj.

MÁTYÁS       Már hogy ne lenne? Csak baj van, és csak baj lesz, semmi más. Tanítsatok meghalni, istenek!

KÁLMÁN      Nem értem, mit izgulsz. Szokott ebben az országban bármilyen következménye lenni annak, ha valakiről kiderül, hogy besúgó volt? Én majd mindent elsimítok.

LELKÉSZ       Szóval mellette állsz?

KÁLMÁN      Hol állnék? Az apám. Nem mondom, meg fogja nehezíteni a kampányomat, ha ez most kiderül, de írok majd a nevében egy szépen fogalmazott bocsánatkérő levelet. (Mátyáshoz fordul) Apa, fiatalkorodban homoszexuális voltál, rendben? Ezzel zsaroltak.

LELKÉSZ       Ó, és ezt biztos mindenki elhiszi majd.

KÁLMÁN      Ha én mondom, a nemzeti oldal elhiszi. A többi meg kit érdekel? Úgyis folyton összevissza hazudoznak.

LELKÉSZ       Ellentétben veled, ugye.

KÁLMÁN      Polgármesterségem alatt megtanultam, tiszteletes úr, hogy ha azt akarod, hogy hazug gazembernek tartsanak, mondj mindig igazat. Így hát…

LELKÉSZ       Így hát inkább becsapod őket.

KÁLMÁN      Ugyan már, nem csapok be senkit.

LELKÉSZ       De, igen, becsapod őket.

KÁLMÁN      Jó, hát ha egyszer ezt szeretik…

LELKÉSZ       Ezt akkor sem fogják elhinni. Mindenki ismeri Mátyás kicsapongó életét.

MÁTYÁS       Vívódtam animus és anima közt, mint Pilinszky!

KÁLMÁN      (a Lelkésznek) Így van. Mi pedig ezt nem ítéljük el, hiszen számunkra a család fontosabb, mint az orientáció.

Jön András a kapu felől.

ANDRÁS       Adél azt üzeni, ne haragudjatok, de úgy döntött, hogy most egy kicsit visszamegy Pestre.

Kijön a házból Ádám, Sára és András.

LELKÉSZ       (Mátyásnak) Küldöm az újságírókat. (indul)

MÁTYÁS       Küldje csak, tiszteletes úr! Majd én elmondom nekik az igazat! Egyébként pedig nem lesz esküvő.

LELKÉSZ       (megáll) Tessék?

MÁTYÁS       Nem fogom bűnben fetrengve élvezni az életet, ahogy fogalmazott. Hanem magányosan várom, hogy a halál feketekesztyűs keze belemarkoljon üresen kongó szívembe, és…

ÁDÁM           (közbevág) Mi az, hogy nem lesz esküvő? Egy hete üldögélek itten potyára egy szar városban, mint a muratura a borkányban.

ANDRÁS       Mint kicsoda?

ÁDÁM           Muratura!

SÁRA             A borkányban.

ANDRÁS       Hol?

ÁDÁM           Ez tényleg süket.

MÁTYÁS       (Andrásnak) Mint savanyúság a befőttesüvegben.

ANDRÁS       Ja? Jó. De miért nem lesz esküvő?

MÁTYÁS       Mert Csenge mást szeret.

ANDRÁS       Mi?

ÁDÁM           (odahajol Andráshoz, mintha nagyothallónak mondaná) Mert Csenge mást szeret!!!

LELKÉSZ       (egy pillanatra elmosolyodik) Mást szeret? (komoran) Ez akkor sem változtat semmin. (kimegy)

KÁLMÁN      (Mátyásnak) Nyugi, apa. Megyek, és elzavarom az újságírókat.

MÁTYÁS       Ne! Majd én elmondom nekik, hogy mit miért tettem!

KÁLMÁN      (a többieknek) Vigyétek be apát a házba!

Ádám és Sára betámogatják tiltakozó Mátyást a házba, Kálmán kimegy a kapun.

Jön a házból énekelve Csaba és a Mama, kezükben bor. Miután befejezték az éneket…

CSABA           És most azt, hogy… (énekelve)

Jól tudjátok, hogy ki vagyok,

A Gál Kálmán, a Gál Kálmán barátja vagyok!

MAMA          (énekelve)

Ránézek a hosszúnyelű késre,

De összeszúrlak, összeváglak egészen!

CSABA           De csináld, csináld, Gál Kálmán!

MAMA          Veszek néked, veszek néked pálinkát!

CSABA           Ránézek a hosszúnyelű késre,

MAMA          De összeszúrlak, összeváglak (nem énekelve) egészségedre!

Isznak.

CSABA           Az én kislányom a legjobb helyre házasodik. A város legnagyobb borospincéje fölé!

MAMA          Ni, hogy beborult az ég!

CSABA           (énekelve) Már énnékem beborult az ég! Elverte a…

Jön a kapu felől Kálmán és a Lelkész, a házból pedig András, Ádám és Sára. Csaba abbahagyja az éneklést.

ANDRÁS       Minden rendben, Kálmán?

KÁLMÁN      Persze, könnyebben ment, mint gondoltam. Béke van.

LELKÉSZ       A békével még nem ér véget a háború.

KÁLMÁN      Háborút akar?

LELKÉSZ       Én nem. De igazságnak kell lennie.

CSABA           (Kálmánnak) Az az igazság, hogy igyunk, barátom!

KÁLMÁN      Köszönöm, én nem kérek. (András felé fordulva) Szerintetek mi legyen most?

ANDRÁS       Rendelhetnénk valami kaját. Mondjuk romapecsenyét hagymásan.

KÁLMÁN      A családdal mi legyen? Így, hogy nem lesz esküvő, valakinek mindig apa mellett kell lennie.

CSABA           Mi az, hogy nem lesz esküvő, rohadjál meg?!

MAMA          Igen! Mi az? Rohadjál.

SÁRA             Jaj, ti még nem tudjátok? Csenge mást szeret.

CSABA           Mi? Ki engedte meg neki, hogy mást szeressen?

MAMA          Hogy a lovak fosnák homlokon!

CSABA           A lányomról beszél, mama!

MAMA          De őmiatta vége lesz a vidám borozásoknak! Nincs több terülj-terülj pincécském!

CSABA           Tényleg. Ó, kislányom, hogy a prímás rontaná el a kedvenc nótádat a sírodnál!

ÁDÁM           Mit szökdécseltek, mint a sült csigák? Nem elég nektek, hogy Kálmán odaköltözteti a népeteket András földjére? Inkább örülnétek, hogy a legnagyobb problémátok megoldódik.

CSABA           Milyen András földjére?

KÁLMÁN      Ádám bácsi, nem akarsz inkább bemenni a házba, és nem megszólalni legalább egy hétig?

ÁDÁM           S te nem akarod megcsókolni a seggem? A te pártodat fogtam, te gúnár. Tán nem ti beszéltétek itten Andrással, hogy eladja neked a földjét az országút mellett?

CSABA           Szóval ti a hátam mögött üzletelitek magatokat!

KÁLMÁN      Ugyan már, Csaba, nem erről van szó. Nem mindegy, hogy kié az a föld?

CSABA           Soha nem mindegy, hogy egy rohadt föld kié! Főleg, ha ti piszkos üzleteket bonyolítok vele!

MAMA          Bonyolítotok.

CSABA           Bonyolítototok! Fejünk fölött dönteni, hátunk mögött intézkedni, az nagyon megy nektek. Mi csak játékszer vagyunk, amit ide-oda lehet tologatni.

KÁLMÁN      Jól tudod, hogy ez nem igaz.

CSABA           Tényleg? Mondd csak, komolyan vesztek ti egyáltalán? Vagy csak arra gondoltok, hogyan lehet minél egyszerűbben a szőnyeg alá söpörni a problémákat, és a hátunk mögött jól megszedni magatokat?

KÁLMÁN      Én sokat foglalkozom a gondjaitokkal. Majdnem minden nap.

MAMA          Igen, hétfőn is majdnem, kedden is majdnem, szerdán is majdnem…

CSABA           Nem azért akarsz minket az országút mellé költöztetni, mert ott jobb, hanem mert így több pénz folyik a te zsebedbe. Szépen elintézitek ti rokonok egymás közt, mi meg rohadjunk meg! Rohadt egy alak vagy, Kálmán!

KÁLMÁN      Na, tessék. Gyerekkoromban arra tanítottak, mindig törekedjek arra, hogy jót cselekedjek, mert akkor az emberek szeretni fognak. Fenét. Lehet, hogy egy darabig kedvel az a maréknyi ember, akivel jót teszel, de az összes többi utálni fog. Aztán egy idő után az a maréknyi is.

ANDRÁS       Ne vigyük túlzásba a dolgot, emberek. (Csabának) A gát melletti föld is családtagé: az Adélé. Ezt az alternatívát jobban szereted?

CSABA           Nem tudom, mi ez a szó, amit a feleségedre használtál, de nem én vagyok az, aki szereti őt!

KÁLMÁN      Csaba, ne!

ANDRÁS       (Csabának) Mit mondtál?

ÁDÁM           (Andráshoz hajol, mintha nagyothallónak mondaná) Hogy nem ő az, aki szereti Adélt!!!

CSABA           A te alternaivád a mi drága rohadt polgármesterünk szeretője!

Csend.

ANDRÁS       Kálmán?

KÁLMÁN      Ugyan már.

ANDRÁS       Letagadod, tehát igaz.

KÁLMÁN      Ugyan már.    

ANDRÁS       A testvéred vagyok, és nagyon jól tudom, mit jelent nálad az „ugyan már”. Mióta?

KÁLMÁN      Csaba összevissza beszél. Tudod, milyenek a részeg cigányok

ANDRÁS       Alkohol hatása alatt álló romák!!!

KÁLMÁN      Jó, jó.

ANDRÁS       Mióta?!

KÁLMÁN      Nincs már köztünk semmi.

ANDRÁS       Már? Már?! Egy rohadt négyzetmétert nem fogsz te látni abból az országút melletti földből!

Csend.

KÁLMÁN      Ne csináld ezt, András! Kérlek, András! Beteg vagy, szükséged van arra a pénzre!

ANDRÁS       Nem vagyok beteg!

KÁLMÁN      Dehogy nem vagy beteg. Adél is azt mondta, hogy beteg vagy.

ANDRÁS       És mikor mondta ezt, orgazmus előtt vagy után?!

KÁLMÁN      Nem, hanem mielőtt… Azt mondta, furcsállja, hogy elmondtad a betegséged, mert titkolni szoktad.

ANDRÁS       A végbélgyulladásomról beszélt!

ÁDÁM           Végbélgyulladás? Az szar. Kérsz egy kicsi pálinkát?

KÁLMÁN      Szóval nem vagy leukémiás? Akkor csak azért akartad eladni azt a földet…

ANDRÁS       Adél annyit cseszegetett, hogy nem vagyok jó semmire… és hogy mióta ti, nemzeti vadállatok rátettétek a kezeteket mindenre, szar üzleteket kötök… meg akartam neki mutatni, hogy vagyok olyan férfi, mint ő. Hogy akkor is az én földemet fogod megvenni, és nem az övét. Azt akartam, hogy újra felnézzen rám.

Csend.

KÁLMÁN      Akkor a gát melletti terület biztonságos?

ANDRÁS       (összeszedi magát) Építkezzetek oda, baszki, és meglátjátok! (kisiet a kapun)

           

Csend.

KÁLMÁN      Kész. Az újraválasztásomnak lőttek. (Csabához fordul) Miattad, te büdös cigány!

MAMA          Csak kibújt a rasszista szög a méregzsákból!

CSABA           Nana, rohadjál meg!

KÁLMÁN      Te rohadjál meg!

Erőteljesen meglöki Csabát, aki nekiesik az asztalnak. Amint visszanyeri az egyensúlyát, ráveti magát Kálmánra, verekedni kezdenek. A Lelkész is odaugrik, Csabának segíteni.

SÁRA             Ádámom, csinálj valamit, ezek ölik egymást!

MAMA          (elkezdi ütni minden verekedőnek a hátát, ahogy éri) Segítség, rohadjatok meg!

Ádám megpróbálja szétválasztani őket. Érkezik Lehel a kapu felől részegen, kezében baseballütő. Dörögni kezd az ég.

LEHEL            Leszállni apámról, cigányok!

Kálmánon kívül mindenkit félrelök, a Lelkészt leüti, majd rátámad Csabára. Ádám leesik a földre. Kálmán és Lehel addig ütik Csabát, amíg már nem mozog.

Kálmán lihegve leül a földre az ájult Lelkész mellé.

MAMA          Gyilkosok! Rohadt gyilkosok!

Megpróbál elfutni. Lehel utánaszalad, elkapja, és fojtogatni kezdi.

KÁLMÁN      Fiam, ne!

Sára megpróbálja megakadályozni, Lehel félrelöki, és tovább fojtogatja a Mamát. Mikor befejezte, hátravonszolja a bokrok mögé. Kálmán felkel, és ő is odavonszolja Csabát.

 

SÁRA             Gyere gyorsan! (felsegíti Ádámot) Hívjunk rendőrt!

ÁDÁM           Megyek, szívem. Ez az egyetlen jó dolog ebben a szar városban, hogy a rendőrökkel magyarul lehet beszélni.

 

Sára és Ádám kiszaladnak a kapun.

Lehel és Kálmán visszajön, megállnak a Lelkész mellett.

 

LEHEL            Ezzel mit csináljunk?

KÁLMÁN      (lehajol a Lelkészhez) Csak elájult.

A házból puskalövés hallatszik. Utána sikoly, majd Csenge szalad ki a házból.

CSENGE         Gyertek gyorsan, Mátyás lelőtte Bencét!

Kálmán és Lehel berohannak a házba. Csenge leroskad a földre. Felébred a Lelkész, körülnéz.

LELKÉSZ       Segítsek, Csenge drága?

Vége

 

NKA csak logo egyszines

1