Ritka-drága, tartalmas és eleven csend” – ezt tartotta a költészet lényegének Fodor Ákos, s a csend életének is éltető eleme volt. Távol a koncentrációt akadályozó (akár kellemes) zajok világától, ugyanakkor korántsem világtól-elzárkózottan, hiszen műveit befogadóknak szánta. 

fodorakos

 

(Nem véletlen, hogy a Zeneakadémia elvégzése után a Zeneműkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd ettől a kötöttségtől is szabadulni vágyott. Fordított drámákat, verseket, írt dalszövegeket, sőt, mintegy félszázra tehető azoknak a különböző műfajú zenés színpadi műveknek a száma, amelyeknek a magyar szövege tőle származik. De aligha tévedhetünk azt gondolva, hogy számára a legszemélyesebbek a rövid lélegzetű versek voltak, amelyek kötetekbe rendezve életre szóló élményt jelentettek megannyi olvasónak. Hogy mennyinek – nehéz lenne felmérni; mindenesetre a karcsú kötetek és a gazdag válogatások nem sokáig foglalták a helyet a könyvesboltok polcain…)

A  csend szinte vizuálisan is megjelent versesköteteiben, ahol oldalnyi létjogosultságot kaptak az egyszavasok is. Hogy is ne, hiszen mindegyikük saját világgal rendelkezik, amelynek bejárása korántsem annyi időt feltételez, mint elolvasásuk. Mindegyikük tartalmaz valamiféle esszenciát, gondolatcsírát, ami olyan fontos volt a szerzőnek, hogy másokkal is meg akarta osztani. Ily módon kinevelődött a stílusára, mentalitására fogékony olvasótábor, melynek tagjai azon kaphatták magukat, hogy immár személyes ismerősüknek, értékes barátjuknak tekintik a költőt. Akkor is, ha arcát csak képről látták, és hangját sem hallották. A többiek pedig – szerencsésnek érezhettük magunkat, életajándéknak tekintve a személyes ismeretséget.

 

fodor konyvek

 

Róla érdemben írni – még a gondolat is abszurd. Ilyesfajta felkérést A remekműelemzőhöz című kétszavasával lehet visszautasítani: „Gömböt, profilból?!”

De hallgatni is méltatlan – a kedves műfajának, az általa „mentalitás”-nak tartott haikunak külsőséges paramétereivel való játszadozás afféle rendhagyó emlékezés. Esetleges „érvényét” épp az adja, hogy az ő hommage-a.

 

Áldotta (?) – verte(?)

Sors keze, olvasói

örömére élt.

 

Koncepció című haikuja afféle ars poeticának is tekinthető:

„Én nem sokáig

szeretnék élni, hanem

csak jól és szépen.”

 

Mindenesetre, nem várta meg a Weöres Sándor által felidézett mozzanatot, a jóságos kéz, a rettenetes kéz, az ellentmondást nem tűrő kéz parancsszavát – már 70. születésnapja előtt „letette”. 

 

Beckettől Fodor Ákosig

 

What is the word? – ezt

nem kell megválaszolni.

Soha, senkinek. 

 

Fodor Ákosnak

leginkább, minthogy ő 

érti e kérdést.

 

Tudja azt is, mit

Kurtág értett Játékon

címadásképpen.

 

Egyik szabály, hogy

nem kell komolyan venni.

Hiszen csak játék.

 

De van másik is:

halálosan komolyan 

veendő minden!

 

Eme kettősség 

Fodor Ákos számára

mindig adott volt,

 

Életfogytiglan,

üresjárat-nélküli, 

lényegre-törő

 

haiku-költészet,

s egyéb mikrostruktúrák

keretei közt.

 

Rézkarc-jellegű

gondolati metszetek

sorjáznak bennük.

 

Friss szellemiség

találkozik rendre a

lényeglátással.

 

Van, hogy a haiku

tizenhét szótagja is

soknak bizonyul.

 

Egyszavasai

teljességnek részei,

koncentrátumok.

 

Közzétéve a

tovább örökíthetőt,

személytelenül.

Élményforrás lehet 

alanyi költészete

ifjúnak, vénnek.

 

Bárkit megszólít,

aki nyitott, fogékony, 

de „bárki”-e az?

 

Papírra vetve

a legszemélyesebbet,

rejtőzködve élt.

 

Távol állt tőle

elitkultusz, protokoll, 

közéletiség.

 

Sajnos, nem jött el

életének utolsó 

premierjére,

 

hiába várta

szerzőtársa, Láng István

a Fészek-klubba.

 

Megjelenését

jóelőre lemondta,

határozottan.

 

Megzenésített

haiku-füzérét most már

sohasem hallja.

 

Vagy tán Odaát,

rokon-szellem-közegben,

halhatatlanul.

 

Személyes búcsúm:

megkésett palackposta

Fodor Ákosnak.

(Fittler Katalin)

 

Ritka értékes ajánlás a szerzőtől 2009-ben megjelent Gonghangok című kötetének hátlapján:

„A GONG is csodálatos hangszer.

A GONG úgy csodálatos, hogy alig hallható neszezéstől, percegésnyi hangocskától közepes intenzitású, száraz kopogáson és lágyan-telten, mélyen-hosszan kizengő, testes hangon át a mennydörgéserejű robajlásig terjedő megszólalás lehetőségeivel szolgál, a rajta/vele játszó muzsikus szándékától és tehetségétől függően.

Örülnék, ha alkatom és működésem valamelyest GONG-szerűnek bizonyulna – a többi: Játékosaimon múlik.”

Az alábbi akrosztichon-vers e kötet címét rejti.

 

Gonosz dolog az

önzés, de talán mégsem.

szeretet-rokon.

 

Ormótlan bánat,

amit veszteség okoz, 

egyoldalúan.

 

Nem csupán az, ki

közvetlenül érintett,

sok más is sérül.

 

Gondolatiság,

szarkasztikus félmosoly

örökre eltűnt.

 

Hiányérzet, meg

visszafordíthatatlan

egyirányúság,

 

A mulasztások

jóvátehetetlenek

mindörökre már.

 

Nincsen több esély,

keserű a számadás,

kialudt egy fény.

 

Gazdagság-vesztés.

lehetőség-teremtő

szellemi magány

 

Okafogyott már,

érzelem és indulat,

kapcsolat híján.

 

Kiüresedett

intellektus-játszótér

lett a világ.

 

FITTLER KATALIN

 

NKA csak logo egyszines

1