AZ EGYIKNEK SIKERÜL...
A körhinta, Muskátné műintézete, ahol Liliom kiteljesítheti "szépművészeti" tehetségét, Fortuna szekere, de hiába az igyekezet, ezen a járművön nem lehet "okosan ülni". Legalábbis nem elhatározás dolga, senki nem változhat, változtathat. Eleve kiszabatott Liliom és Julika házasságának kudarca, Muskátné elmagányosodása, Marika és Hugó felkapaszkodása. Nem Fortuna, a Fátum vezérli a szerkezetet. Ki melyik figurára ült - hol jutott számára hely -, ki lett az útitársa, ott és azzal kell maradnia a szakadatlan pörgésben. Menet közben kiszállni tilos! A ringlispíl - a gyönyörűséges látszatok, a vigasztaló életillúziók, a festett varázslat toposza. Mintha mozogna, pedig csak forog, a tengelye körül egy helyben.
MINDENNAPI ÉS ELVONT KÖZHELYEK
Pécsi Nemzeti Színház
"Idegenvezető, hová vezetsz te engem?" - hangzik el Botho Strauss drámájában, amelynek a címe is: Az idegenvezetőnő. Minden bizonnyal a sugallatos áthallás kedvéért vállalkozik a turisták kalauzolására a színmű egyik szereplője. Mégiscsak furcsa lett volna, ha a német (annak idején még nyugat-német) író "szőnyegszövőnek" vagy "ötvösnek" nevezte volna el színművét a fiatal hősnő eredeti szándéka, tanulmányai szerint. Amúgy bizonytalan, hogy ki kit vezet. Egyáltalán vezet-e bárki bárkit?
Eszményi önfeladás
Megint megkérdõjelezõdött a 2x2 józansága, amikor a Magyar Telekom zenei estek sorozat keretében Grigory Sokolov zongoraestjére került sor március 10-én. Legutóbb tavaly március 1-jén, ugyancsak "A Zongora" címmel meghirdetett bérlet keretében (rendezõk: a Strém Koncert Kft. és a Jakobi Koncert Kft.) lépett fel. Akkor plakát is hirdette, idén azt hiába kerestük. Vélhetõleg nem(csak) takarékossági okokból maradt el, hanem példázva a "jó bornak nem kell cégér" mondás igazát. Mert Sokolov neve csakhamar fogalommá vált, fellépése tehát több, mint tömegeket megmozgató esemény: ilyenkor a csodavárás izgalma szikrázik a levegõben. A csoda bekövetkezése nem kétséges, már-már törvényszerû - ugyanakkor megszokhatatlan, felfoghatatlan.
