LÉLEK A HARGITÁN
Magyar Színház
Biztosan érdekelte volna Tamási Áront, kinek s hogyan szól Ábel-trilógiája a huszonegyedik század elején. Ki olvassa, ki nézi, ki hallgatja, ki érti a szavait? Hogy filmre viszik, az talán nem lett volna meglepetés számára, hiszen Szakállas Ábel térben és tapasztalásban hosszú utat járt be csíkcsicsói otthonától Amerikáig.
HOL A HÍD?
Magyar Színház
Öröm ez a darab a filológus kedvûeknek. Éppen hetven éve íródott, egyfajta hommage is a világhírû, nagyon ismert, több amerikai iskolában kötelezõ olvasmányként forgatott mû elõtt, másrészt csatlakozás az újra- és újrafelfedezések sorához: elég legyen csak a legújabb (egyébként már harmadik) filmverzióra utalnom, amely még most is fut a mozikban olyan szereplõkkel, mint Kathy Bates, Robert de Niro, Harvey Keitel, Geraldine Chaplin. Néhány héttel ezelõtt a televízió is mûsorára tûzte ezt az igazán nagyszabású, drága, kétórás szuperprodukciót.
MOST ÚGY ÉRZEM, HOGY A HELYEMEN VAGYOK
Tegnap volt épp öt éve a Nemzeti Színház megnyitója Az ember tragédiájával. Már abban is benne volt Eszkimóként. Ez automatikus belépõt jelentett a tagsághoz?
Az ember tragédiájába csak késõbb kerültem. Az utolsó tíz elõadásban vettem át az Eszkimó szerepét, amit eredetileg Kovács Lajos játszott. Ám akkor én már tulajdonképpen tag voltam, hisz 2002 tavaszán szerzõdtem Schwajda Györgyhöz, augusztus elsejei hatállyal. Akkor még csak két konkrét szerepre, a Peer Gynt Gomböntõjére és Petur bánra a Vidnyánszky Attila rendezte Bánk bánban. Mert ekkor még nem volt itt társulat, csupán produkciókra szerzõdött színészek. Az egyeztetési zûrzavarok miatt találta ki Schwajda, hogy legyen a Nemzetinek társulata. Tehát ha nem is vagyok alapító tag (amin Az ember tragédiájában és a Viharban, a két elsõ bemutatóban való részvételt értem), de a kezdetektõl itt vagyok.
