Utat robbantott a következő rendezői nemzedéknek
(1917. március 17. - 1979. október 12.)
Szeszélyes a rendezõk utóélete. Majort holtában is leprázzák a tehetségtelenek leszármazottjai. A termelõszövetkezeti mozgalmat és a padlássöpréseket is az õ nyakába varrják, mert megrendezte Urbán Ernõ Tûzkeresztségét.
ÉS SZÓL A DAL...
Pesti Színház
Ritkán játszott Molnár-darabokkal szemben él a befogadóban némi gyanakvás. Ha egy mû ritkán kerül a színpadra, annak nem feltétlenül minõségi oka van; elképzelhetõ az is, hogy túl bonyolult feladványt jelent, hogy kevéssé alkalmazható a jelenkori trendekhez, vagy hogy az általa indukált színházi nyelv és forma elüt a tradícióktól. De Molnár esetében ezek az indokok alighanem kizárhatóak. Molnár Ferenc neve egybeforrt a sikerrel, a csillogással. Ha tõle ritkán játszanak valamit, akkor az a valami alighanem sikertelen, következésképp sikerületlen.
NÕVÉREK AZ IDÕKÖZI PÁLYAUDVARON
Kaposvári Csiky Gergely Színház
A Monarchiát idézõ katonazenekar játssza újra és újra az Úton zenéjét, mintha valami kedélyes, zenés darab kezdõdne éppen. Vajon tényleg a Három nõvért adják? A díszlettel sem "stimmel" egészen minden, hiszen különféle apró jelek utalnak arra, hogy nem szalont vagy szobát, hanem várótermet vagy egyéb vasúti helyiséget látunk. A falon a jellegzetes fém kalaptartó, szamovárokkal. A sarokban lecsukható ülõke, mint a személyvonatok elõterében. Hevesi András lendületesen vezényel: a hangzás simogatóan nosztalgikus, andalítóan békés. A hangulat ünnepi. A zenekar úgy játszik, mintha magának a császárnak a vonata futna be nemsokára az állomásra.
Márquez mágikus pergamen-mítosza színpadon
Gabriel García Márquez Száz év magányában egy lenyûgözõ hangulatú (család)mítoszt - ami természetébõl adódóan elsõsorban a képlékeny szájhagyományban, az orális kultúrában és tradícióban létezõ és mûködõ jelenség - transzformál írásbelivé, prózaformájúvá úgy, hogy maga a mítoszjelleg mégsem sérül.
ÉLÕK ÉS HOLTAK HÉTKÖZNAPJAI
Vígszínház
Regénybõl dráma sohasem lesz. Hamarjában kivételt sem találok, amelyik erõsbítené a szabályt. A mûfaj szabályainak nemigen felelnek meg. Születnek persze színpadi adaptációk, amelyek az epika nyomát viselik magukon. Némelykor olyan szembeszökõ módon, a közönséghez forduló elbeszéléssel, ahogyan a Száz év magány színiváltozatában is történik. A Buendíák történetét Ursula meséli, szavai nyomán elevenedik meg egy évszázadnyi családtörténet.
