Magyar dráma - megtámogatva
Az m2 még mindig tartja dicséretes szokását, színházi hetet tart olykor régi felvételeibõl. S minthogy rendületlenül igyekszik alkalomhoz is kötni a vetítéssorozatot, ezúttal a Magyar Dráma Napja duzzadt egész hétté. Továbbá Szabó Magda kilencvenedik születésnapját is megünnepelték a Madách Színház egykori nagy sikerének, a Régimódi történetnek a fölelevenítésével. De ezúttal sem hagyhatom említetlenül, hogy a múlttal való találkozás minden öröme sem kárpótol azért, hogy a televízióban ma már szinte lehetetlen az élõ magyar színházzal találkozni. Bár éppen ezúttal érdekes kivétel is akadt, láthattunk új felvételt is, bár tízéves elõadásét: Spiró György Kvartettjét, miután tíz éve mûsoron van hol Pécsett, a Harmadik Színházban, hol a Budapesti Kamaraszínházban, hol Amerikában, hol másutt, s miután már mozifilm is készült belõle, fölvette és le is adta a Magyar Televízió. Ezzel mindenesetre nagy mulasztást pótolt.
FÜGGÖNY ELÕTT ÉS MÖGÖTT
Örkény Színház
A gyanú nem igazolódott be, noha kézenfekvõ volt a feltevés, hogy a Búvárszínház címû, Nagy Endre kabaréja alcímû színjáték csupán szellemes konferanszok, ellenállhatatlan tréfák, sikamlós kuplék füzére lesz. Nem több, mint afféle közönségcsalogató mulatság, amelyet a bulvárprodukciók sorától legfeljebb a mûfaj jelesebb minõsége különböztet meg. Vagyis az az eredeti ízlés emelheti ki, amellyel a tollforgató Nagy Endre éppen száz esztendeje megbabonázta a publikumot. A kétségeket féken tartotta, hogy a bemutatóra az Örkény Színházban készültek, s az is, hogy a szerzõ Kárpáti Péter, a rendezõ pedig Novák Eszter. Hiszen nem érhette még a vád e - féltucatnyi közös munkában összeszokott - párost, hogy gátlástalanul hajhásznák a sikert.
KÖRKÉP A MÚLTBÓL
"Darabjaimat ezután úgy gépeljék, tördeljék nyomtatásban, illetve az elektronikus sajtóban, ahogyan én itt most tettem." Ilyen figyelmeztetést találtam a Körmagyar világhálón közzétett szövege után, s az intést Kornis Mihály a "végrendelet" minõsítéssel nyomatékosította is. Ha ennyire kényes az író a tipográfiára, szövegének formázására, mennyire érzékeny lehet mûvének csonkítatlanságára? És valóban, a "hagyatkozás" azzal fejezõdik be, hogy "darabjaimnak itt, a neten közölt változatát tekintsék a szerzõ által jóváhagyott, érvényes (autorizált) szövegváltozatnak".
CITROM, CUKOR, TEJ
Stúdió "K"
Ráférne már a szabályra az erõsítõ kivétel. Igaz ugyan, nem szabály, csupán tapasztalat, hogy a szaglásszínmûvek nem sikerülnek különösebben jól. Bereményi Gézától a Kutyák tagadhatatlan érdekessége, történelemérzékeny múltszimatolása ellenére a novellisztikus hangjátékok sorában rekedt, színpadi bemutatása visszhangtalanul múlt el.
Bayreuth - közelről és távolról
Úgy tûnik, Balázs Béla költõi kérdése örökérvényû. A "Hol a színpad, kint-e vagy bent" kiváltképp fontos a wagneri összmûvészeti alkotások iránt érdeklõdõknek. Tulajdonképpen épp e kérdéssel lehet megindokolni, hogy miért adhat szinte "teljes képet" valamely mûrõl a hangfelvétel (a látvány teljes mellõzésével). Más szempontból viszont rámutat a videofelvétel-készítõk felelõsségére, hiszen az általuk kiválasztott (kényszerûen) leszûkített látványlehetõségeknek kell tartalmazniuk mindazt, amit a "kint" jelent.
