MIVEL OPERÁLJUNK?
Budapest Bábszínház
A Heltai Jenõ nevével fémjelzett átdolgozást játssza a társulat, mintegy emlékeztetve is a csilingelõ szavú és békés derûjû Kossuth-díjas író halálának ötvenedik évfordulójára. (Új válogatott kötet - Te pajkos, kis kokott - Heltai Jenõ Budapestje -, emléktáblakoszorúzás, tematikus mûsorok is kifejezték tiszteletüket A néma levente 1957 szeptemberében elhunyt szerzõje, a fõváros dalosa elõtt.)
Fesztiválzenekari premierek és...
Sokáig emlékezetes marad az a júniusban a Mûvészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében elhangzott koncert (a Fricsay-bérlet és a Dorátibérlet tulajdonosainak a 9-i, a Solti- és Széll-bérlet közönségének a 10-i, a Reinerbérleteseknek pedig a 11-i), amelyen az est szólistája, Schiff András vezényelte a Budapesti Fesztiválzenekart. Három est, azonos programmal - s hasonló fogadtatással. Az elsõ részben Haydntól a g-moll ("A tyúk") és Schuberttõl az V. (B-dúr) szimfónia csendült fel, majd a második félidõben Mozart-mûveket hallhattunk: a Don Giovanni-nyitánnyal "egybekomponált" d-moll zongoraversenyt (K. 466). S mint remélhetõ és várható volt, a ráadásszám csakis Schubert lehetett (mindhárom estén más-más zongoramû).
Az ismeretlen Martyn Ferenc
Egészen különleges, a hazai közönség elõtt ismeretlen Martyn Ferenc-festményeket, krétarajzokat mutat be a Körmendi Galéria. A Martyn Ferenc festõmûvész Franciaországban készült mûvei címû kiállítás a mûvész nagyméretû, színes vásznait és vörös krétarajzait sorakoztatja fel. Martyn ugyanis 1926 és 39 között Franciaországban élt és dolgozott. Hazatérését a második világháború kényszerítette ki. Ám otthagyta festményeit, rajzait, a francia-spanyol Marie-Louise Rigaudiazra bízva, aki negyven éven át õrizte egy Párizs közeli kis faluban. A festõ monográfusa, Hárs Éva talált rá az ifjúkori jó barátra és a képekre, negyven évvel késõbb.
Hímtag leleplezve
A cím hatásvadásznak tûnik (így aztán az is), de a kiemelés bizonyos szempontból mégiscsak valósághû. A közvélemény fölfigyelt ugyanis a fesztivál egyik elõadásának bizarr "bábjelenetére", amelyben csupán a sliccek látszanak a paraván mögött, a sliccekbõl pedig egyszer csak elõkerülnek a fütyik. Mit elõkerülnek, vitustáncot járnak jó néhány percig. A jelenet nem egészen öncélú, szélsõségességében tükrözi a TÁP Színház produkcióinak lázadó szellemû, polgár-, sõt, mûvészpukkasztó frivolságát (Minden Rossz Varieté). Ezzel együtt az elõadás Nyíregyházán csaknem politikai vihart kavart.
