Színház jubileum idején
Az alábbi jegyzetnek már a tárgyát sem könnyû megjelölni. Nem annyira az elnevezések bõsége miatt, hanem mert hozzájuk kivétel nélkül politikai jelentés is társul. Olyannyira, hogy annak idején a nyilvánosság számára az egész rendszerváltási folyamat e megnevezés körüli vitával indult el. Márpedig éppen ez az, amibe nem szeretnék beleavatkozni, amiben kerülni szeretném az állásfoglalást. Csakhogy 1956 õszének magyarországi eseményeivel kapcsolatban már közvetlenül a történtek után is állásfoglalásnak számított, vagy legalábbis politikai megítélés alá esett a megnevezés kerülése is.
TRANSZPLANTÁCIÓ
Papp László Budapest Sportaréna
Belátható, hogy Rómeó és Júlia szerelme örök, mégis meglepõ, ha valaki a West Side Story után még abban mesterkedik, hogy átültesse õket egy más korszakú és más helyszínû zenés mûbe. Kell ehhez bizonyos alkotói bátorság, amelynek voltát nem tagadhatjuk meg az 56 csepp vért jegyzõ Horváth Pétertõl és Mihály Tamástól.
56
Vajon ezek a filmek elkészültek volna, ha nincs a kerek évforduló, ha nincs az elkülönített támogatási keret, ha nem lehetett volna szinte bizonyosra venni a pályázat pozitív megítélését?
Vallomás a kezdetről
Kedves Gillo Pontecorvo mester! Kamaszkoromban egyszer már írtam egy levelet Önnek, még a címet is megszereztem, ahová küldhettem volna - aztán visszatartott egyfajta szemérem. A világ most szembesül a hírrel, amely azt tudatja, hogy Ön elhagyott bennünket. A társadalomtudósok immár lezárt történelemként beszélhetnek arról, hogy legismertebb filmje, A kápó (1960) korszakos jelentõségû volt, új fejezetet nyitott a Shoáról szóló nyugat-európai értelmiségi közbeszédben. Az esztéták méltatják mûvészi érdemeit. Én, a magam részérõl megköszönöm Önnek 1965-ös filmjét, Az algíri csatát.
Egy ismeretlen remekmű
1991. október 28-án Alfréd Radokot, a XX. századi cseh színházmûvészet egyik legjelentõsebb alakját a Masaryk-rend III. fokozatával tüntették ki. A kitüntetést egykori asszisztense, Václav Havel köztársasági elnök adta át a mûvész fiának. Alfréd Radok akkor már tizenöt éve Göteborg elõvárosának temetõjében nyugodott. Síremléke egy földbõl kitépett fát ábrázol.
