Tejcsarnok és Grand Hotel - Rejtő a színpadon
"- Uram! A késemért jöttem! - Hol hagyta? - Valami matrózban." Rejtõ Jenõ (alias P. Howard) örökzöld párbeszéde a maga abszurditásában valószerûnek hat, ahogyan novellái, regényei és kabarétréfái is a fantázia és a valóság szélsõségeinek utánozhatatlanul egyéni stílusban megalkotott vegyületei. A rejtõi nevek, mondatok, fordulatok a közbeszéd és a magyar kultúra üdítõ színfoltjai, afféle velünk élõ kultúrhungarikumok. De vajon mi lehet az oka annak, hogy az adaptálási kísérleteket a közvélemény rendre elbukottként tartja számon? A regényben annyira élõnek tûnõ szövegek sokszor elõadhatatlannak bizonyulnak, vagy legalábbis nem érik el azt a hatást, amit az írott változat.
GYILKOS OLVASAT
Egri Gárdonyi Géza Színház, Stúdió
Martin McDonaghtól azt szoktuk meg, hogy a hõsei koszlott ír porfészekben huzakodnak-veszekszenek, minden vonatkozásban csúnyán beszélnek - poénos roncsnyelven, amenynyiben Varró Dániel adta szájukba a magyar szöveget -, és nemcsak verbálisan nem kímélik egymást, hanem fizikailag sem.
MÛVI LÉLEKBONCOLÁS
Budapesti Kamaraszínház, Shure stúdió
Másfél évtizednyi munkásság volt Per Olov Enquist háta mögött, amikor berobbant a világszínházba. Hazájában már számon tartották prózaíróként, kritikusként. A tribádok éjszakája láttán svéd kollégái úgy találták, hogy a Strindberg-képet is megrendítõ drámája alighanem "egyszeri és megismételhetetlen remekmûve". Magyar fordítója, Osztovits Cecília azonban egy felfelé ívelõ pálya egyik mérföldkövének gondolta. Mi tagadás, akkoriban valóban úgy tetszett, felesleges a honfitársi óvatoskodás. A szóban forgó mû a mi színpadjainkon is befutotta a maga karrierjét, s követték más darabjai is, bár szerényebb sikerrel. Mostanra azonban megfontolandó, ne adjunk-e igazat a korabeli ítészeknek. A harmincegynéhány esztendeje született A tribádok éjszakája alighanem egyedi teljesítmény volt az életmûvében.
ELÁTKOZOTT IKREK
Békés Megyei Jókai Színház
A Broadway szereti a csillogást, a happy endet. Nem véletlen, hogy Willy Russell musicalje két évnél tovább nem bírta a versenyt. A londoni West End sokkal toleránsabb. Befogadja, sõt szereti az unikumot. A Vértestvérek már tizenkilenc éve van mûsoron. Azért különleges a nálunk sem ismeretlen színpadi szerzõ mûve, mert egyik mûfajba sem sorolható igazán. Nem klasszikus a musical abban az értelemben, hogy a dalok helyett a krétakör-történetnek nagyobb a szerepe. Erõs a drámai konfliktus. Sokgyerekes szegény anya, aki ikreinek egyikét gyermektelen gazdag családnak adja.
Dömping
Korunkra jellemzõ ötlet: ami nem kel el kisebb adagokban, megpróbálják nagy dózisban eladni. A furcsa az, hogy gyakran sikerül. A kis mozik tönkremennek, mire soktermes multiplexekben kínálják a filmeket. És azok elvannak. Sõt, néha virágoznak. A képzõmûvészetet is nagy reklámmal kísért óriástárlatokon kínálják, a múzeumok meg gyakran éjszaka elevenebbek, mint nappal. Szóval ami normálisan életképtelennek tetszik, az valamilyen különleges, abszurd formában, csomagolásban sikeres lehet.
