Felnõni vagy nem nõni
Pesti Színház -
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata
Wedekind "gyerektragédiáját" kis idõbeli eltéréssel mutatta be a két színház, egyaránt a társulattal már korábban is dolgozó rendezõt vendégül híva. A szabálytalan, a gyönyörû költõi nyelvet a maga idején különösen meglepõ nyíltsággal ábrázolt "tabu témával" ötvözõ, vállaltan eklektikus, de egyébként is némileg egyenetlen színvonalon megírt darab aligha véletlenül keltette fel Zsótér Sándor illetve Anca Bradu érdeklõdését. A szövegbõl teljesen más módon hoztak létre mindketten érdekes és érvényes, bár nem teljesen problémamentes elõadást.
A meztelen igazsÁg
Thália Színház - Zalaegerszegi
Hevesi Sándor Színház Halálesztétika
A valóság és a sejtelem viaskodásának drámájaként kel életre az 1942-ben keletkezett mû. A valóság semmi jóval nem kecsegteti sem a csóró modern Orpheuszt, sem a színházi vándorcigányság mellett a morális lazaságot is örökül kapó Eurüdikét. A kiúttalannak láttatott két fiatal élet egymásban találkozik, de ez a szerelem olyannyira fenyegetett, abszurd, hogy - nem csupán a mitológiai alaptörténet súlyának hatására - eleve föltételezi a hívott halált mint létmegoldást.
Hölgyekkel kártyázó szép versek
Bárka Színház
A szórólapból ítélve a most februárban bemutatott japán mesedarab szövegkönyvének története maga is távol-keletien mesébe illõ. A kétszáz éve élt Monzajmon Csikamacu mester bábjátékára egy texasi antikváriumban bukkan rá a rendezõ Tim Carroll, a szöveget aztán elküldi angol barátjának, Peter Oswaldnak, aki rímtelen pentameterekben ír belõle hús-vér színészekre szabott darabot. Dallas és London után Budapestre kerül a mû, ahol Nádasdy Ádám fordításában mutatja be a Bárka Színház. Az elõadás szervezõi nemcsak posztmodern alludációi miatt mesélik el a kéziratvándorlás történetét, de azért is, hogy a nézõ ne sintoista misztériumra, hanem europaizált - közép-europaizált - mesejátékra készüljön. Császárnékról, hercegekrõl, udvarhölgyekrõl, katonákról és szerzetesekrõl szól a történet - csupa olyan szereplõrõl, akik akár egy európai lovagregényben is szerepelhetnének. A cselekmény ismerõs: szerelmi szálak áttekinthetõen bonyolult szövevénye. Két katona - szamuráj - beleszeret két udvarhölgybe, s bár szerelmük viszonzásra talál, az udvari intrika mindnyájukat halálos veszedelembe sodorja. Az uralkodói bölcsesség megmenti õket, ám ahhoz, hogy a szerelmesek egymásra találjanak, további kalandok során kell átesniük.
Szegényekhez húzó szolidaritás
Békés megyei Jókai Színház
A magyar romantikus regényírás legnagyobb, méltán világhírnévre is szert tett alakja, Jókai Mór úgyszólván pályakezdettõl fogva - már csak színésznõ felesége révén is - érdeklõdött a dráma iránt. Nem pontos becslés szerint 1846 és 1981 között csak a Nemzeti Színház mintegy húsz darabját, regényeibõl (önmaga vagy mások által) adaptált színmûvét adta elõ, némelyiket másfél századon keresztül többszörös felújításban, átjátszva az opera (mint mûfaj) vagy a film (új mûvészeti ág) világába. Világképüket, stílusukat illetõen ezek jobbára történelmi (hazafias) drámák voltak, romantikus szemlélettel és stílushozadékkal, a kiegyezés után fokozódó (gyakran antikapitalista) társadalombírálattal, realista ábrázolási törekvésekkel.
