Ádám és Ádám
KompMánia-Szkéné Színház
Szemben velünk fal, három bezárt kis ajtóval, közte s köztünk a Szkéné apró színpada. A fal jobb felsõ szegletén meztelen figura kuporog, afféle udvari bolond arccal: együgyû is, meg bölcs is. Ott gubbaszt egész este: hol becsukja a szemét, hol a távolba mered. Mintha õ vizionálná mindazt, amit egy jó órán át ez a kis színpad befogad.
Mozdul az intellektus
Andaxinház
A közönség végre bejut, elcsöndesül. Teljes lesz a sötétség, csak a jelzõlámpák szentjánosbogár-fénye pislog. Kiáll egy színész - amint halljuk - és ezeket mondogatja: lecsukom a szemem és semmi sem látható, minden láthatatlan. Kinyitom a szemem és minden látható, semmi sem láthatatlan. Ennek variációit is elsuttogja a sötétben. Vajon hogyan tehetnék láthatóvá szavakkal egy látványra épülõ színielõadást? - töprengek. A tánc- és mozgásszínházak újabban (?) szöveggel is színezik a freskót, és továbbra is támaszkodnak a legfõbb társra, a zenére. Itt egy jól emészthetõ lírai és néha erõs zenét kapunk, s meghatározó alap a fény váltakozása. Mindkét választásért Árvay György felel. Etûdöket látunk, a férfi-nõ kapcsolatokról. A kettõsségrõl. Egymásnak való kiszolgáltatottságunkról, az õszintétlen játszmákról. Murányi Zsófia és Balog Margit saját koreográfiájára mozdul. Mert ez nem feltétlenül tánc, nem is balett. Inkább intellektuális mozgás, filozofikus jelentéssel bíró nonverbális elõadás.
Alternatív mozaikok
A 2000. április 7-tõl l8-ig tartó Szemlén az Alternatív Színházak Szövetsége idén is a Criticai Lapokat kérte fel a zsûrizésre. A zsûri tagjai voltak: Szûcs Katalin (elnök), Dömötör Adrienne, Szûcs Anikó (nem rokon!).
Díjazott elõadások (a sorrend nem rangsor, azonos értékû díjakról van szó):
Kórház-Bakony - Picaro produkció, Világ Büfé - (M) Színház, Gázszív - Artus Színház-Vertigo Dance Company, Legszebb mesék I-II. - Atlantis Színház, In memoriam Dienes Valéria - Még 1 Mozdulatszínház, Romance - KompMánia Táncszínházi Társulat.
Közös nevezõ: Thuróczy
Ketrec Galéria
Thuróczy Katalin: Aluminofesztitron
X IN HÁZ Thuróczy Katalinnak két darabját is játssza a Merlin. Mind a kettõ alternatív elõadás, mind a kettõ a stúdiószínpadon. Mind a kettõ érdekes.
Rekviem egy rendezõért - in memoriam Petr Lébl
1985. március 20-án a Prágai Közlekedési Vállalat Mûvelõdési Házának amatõr színjátszó csoportja, az addig inkább gyermekelõadásairól híres DOPRAPO Kurt Vonnegut Groteszk címû kisregényének színpadi adaptációját mutatta be az akkor 20 éves Petr Lébl rendezésében. Ezt az elõadást (melyet az író is megtekintett és annyira elnyerte a tetszését, hogy Léblnek engedélyezte bármelyik mûve színpadi adaptálását) ma már a cseh színháztörténet egyik fontos mérföldköveként tartják számon. (Az elõadásról Bérczes László írt a Színház 1986. szeptemberi számában - Písektõl Amerikáig címmel.) Lébl ugyanis már amatõr csoportjával a színházi nyelv megújításának igényével dolgozott "Lébl Groteszkjével nem csupán a fiatalság, de mindenekelõtt egy új színházi látásmód, különös vizuális immagináció és generációs vallomás tört be..." - írta Jana Paterová az Amatérska scéna (Amatõr színpad) címû lapban.
