Vallomás vészhelyzetben
Veszprémi Petõfi Színház
A veszprémi színházról hónapok óta rossz hírek jönnek: mûszaki, gazdálkodási, tervezési és fenntartási válságban van, csõdbiztos próbál rendet csinálni, igazgatási bizonytalanság nehezíti a mûvészi munkát és az egész apparátus dotálását. Közben rendre megszületnek, olykor kínkeservesen, a bemutatók, bár az újabbakra már egyre kevesebb költségvetési rész fordítható. Minderrõl vallani, demonstrálni is kell, éppen a Színházi Világnap kapcsán is. Vándorfi László igazgató, mûvészeti vezetõ úgy látta, hogy az említett célra, fokozott mûvészi igényességgel egész prózai és zenés-táncos színházi mûhelyét felmutatandó Szigligeti Ede Liliomfijának az anyagi szempontból legolcsóbb színrevitele lesz a legalkalmasabb.
Szép álmok nem garantálva
R. S. 9. Stúdiószínház
Az R. S. 9.-ben befelé indul a közönség. Keressük a székeket, igazgatjuk magunk alatt a kispárnát. Végül felnézünk a kis színpadra és eluralkodik a csend. A színpadot egy faltól falig ajtósor fedi elõlünk. Alig egy méter marad ki, teljes a lezártság. Vagy a kizártság? Minket zárnak ki a leendõ történésekbõl? Akkor miért jöttünk? Netán minket zárnak be? A faltól falig terjedõ ajtó szép, fakeretes, sok rozettával, kialakított szeletkékkel, amelyek tükröznek minket. Valaki figyel bentrõl?
Színpadon túl
Mi a mûvészet? Az örökös varázslat, a mégis kimondott kimondhatatlan. Ha igazi színház, akkor különösen az. A színházi fotó pedig kivételes esetekben még ehhez is hozzátesz. Kevesen képesek erre, mert mindent kell tudni a darabról, a rendezõrõl, a színészrõl. Rózsa Zsuzsanna e kevesek egyike. Arra is képes, hogy meglássa, Létay Dóra képes lenne továbbvinni (óvatosan kell leírnom) Ruttkay Éva, majd Almási Éva szerepkörét. A zalaegerszegi színház mûvészeirõl és elõadásairól készített felvételei érzelmeket és viszonyulásokat is dokumentálnak. Szenzációs a Kulka- és Bereményi-portré. (Odeon Galéria)
