Ármányos klasszikus
Nemzeti Színház
Vannak vitathatatlan értékû klasszikusok, amelyek nem könnyen adják meg magukat a színháznak. Ezek egy részének bemutatását a teátrumok nem is erõltetik különösebben, más részével viszont újra és újra próbálkoznak. Néha a kudarc oka magában a darabban is rejlik (könyvdrámákat, bármilyen zseniálisak legyenek is, roppant nehéz színre vinni), néha nehezebb megmagyarázni.
Történelmi szerepjátékok
Pécsi Nemzeti Színház
Többféle színházi hagyomány, köztük a Shakespeare korabeli színjátszás hagyományainak megértésére törekszik a Pécsi Nemzeti Színház elõadása, a York napsütése. Míg a hazai Shakespeare-bemutatók többsége egyfajta romantikus Shakespeare-értelmezést tekintve hagyománynak, mintegy tagadva azt, radikálisan aktualizál, Hargitai Iván rendezése a jelenkor horizontjából próbálja megérteni az Erzsébet kori színházi konvenciókat, s következtet a jelen és a múlt találkozásában feltáruló történetiség tapasztalatára. Az elõadás értelmezési kerete a színrevitel által kódolt, moralitásokból hagyományozódott szerep-összevonási rendszer, amely dramaturgiai jelentõségén túl a leginkább befolyásolja a befogadás jelentésképzõ folyamatát.
Punktroller
Jordán Tamás finoman és érzékenyen elmesél egy történetet, egy háború elõtti történetet (még szinte érezni a tejeskávé illatát), ami már olyan régen esett meg, hogy emlékeztetni kell rá a maiakat. Helyszíne a Zsarátnok nevû vidéki kisváros, ahol Kopjáss kultúrtanácsnok a választási machinációk különös alakulása folytán egyik napról a másikra fõügyésszé lép elõ. Kisember (bocsánat: kispolgár!) a magas polcon, aki megízlelheti a nagyvilági életet, illetve annak illúzióját. Hirtelen tele lesz a zsebe pénzzel, közbizalommal meg friss húsra éhes kedves rokonokkal. És eleddig ismeretlen, bõvizû források nyílnak meg elõtte... Visszafizetésrõl, kamatról nem esik szó. A lényeg, hogy elég hitele legyen az embernek a bankos macinál, no és az sem árthat, ha fölös számú rokon-jóbarát hadak kerülnek funkcióba - gondolva egy rajtaütésszerû vizsgálat kockázatára...
Pozíciók
Utolsó Vonal Színházi
Érdektömörülés Pozíciók. Ezt a címet adom a Szkéné új bemutatójának. A színpad felosztott horizontálisan és vertikálisan egyaránt. Így több szeletben látunk helyszíneket. A helyszínek: asztalok székekkel és ágyak. Ez a réteg, ezek az emberek így élik az életüket: asztaloknál "dolgoznak" és ágyakban "szeretkeznek". Minden cselekedetük idézõjeles. A kommunikáció mutatja a nyelv torzulását, a kapcsolatok sivárságát, mindenki közhelyeket mond az ágyakban és frázisokat pufogtat az asztaloknál. Õszinte beszéd csak a kocsmaasztalnál hangzik, ez pedig a legútszélibb káromkodás. A darab a pozíciókról szól, ezek pedig kétfélék: hatalmi, illetve szexuális pozíciók. Hatalmi viszonyok, amelyek ezek az öltönyös-nyakkendõs urak alárendeltek egy másik hasonló úrnak, vagy nekik alárendeltjeik. Hatalmas pozíciójú emberek, minisztertõl osztályvezetõig, akik korruptak, inkompetensek, de profi hazudozók. A nõk estélyi ruhában, vörös körmökkel illegetik magukat egyik ágyból a másikba, itt is, ott is hazudják a szerelmet, néha maguk is elhiszik, amit mondanak, nyögnek, suttognak, káromkodnak. Ha nem is látjuk a Kámaszutra teljes arzenálját, de jó sok pozícióban ügyeskednek, állva, ülve, oldalról, hátulról. A baj csak ott van, hogy senki sem boldog, senki sem õszinte se a törvényes, se a törvénytelen ágyastársaival.
Nemcsak rólunk, nemcsak nekünk
Egyetemi Színpad, Merlin Színház
Salinger Richárd, A stég címû darabját háromszor láttam. Kétszer az Egyetemi Színpadon két évvel ezelõtt, egyszer pedig januárban a Merlin Színház színpadán. ez utóbbi produkciót egy rendezõhallgató rendezte, míg a korábbi elõadások autodidakta módon, a társulat összmunkájával jöttek létre. A félig professzionális irányítás jót tett az elõadásnak: a darab "meg lett rendezve", a színészek játéka finomabb és árnyaltabb lett, megszûntek az üresjáratok.
