Képes és képtelen színháztörténet
Képes színháztörténet - Magyar Könyvklub Huszonhét esztendeje jelent meg utoljára magyar nyelven egyetemes színháztörténet. A Staud Géza és Székely György szerkesztésében készült kétkötetes A színház világtörténete címû munka impozáns összefoglalása volt egy fiatal tudományág hazai és nemzetközi eredményeinek. Adatai máig forrásértékûek, méretei és igényessége kötelezõ érvénnyel hatnak a hosszas kényszerszünet után is minden hasonló vállalkozásra. Korlátai a korszakból fakadnak, bár kötelezõen marxista nézõpontjának visszafogottsága a kiváló szerzõgárda taktikai érzékének és önbecsülésének minden körülmények között vállalható példája. Ám az idõ eljárt felette, mindenképpen indokolt és örvendetes tehát, hogy újabb színháztörténeti munkák kerülnek a hazai könyvesboltokba.
Beszámoló a Verdi-fesztiválról
Az opera mûfajának rajongói - ha most egy pillanatra számításon kívül hagyjuk azokat a wagneriánusokat, akik csak és kizárólag saját bálványuk muzsikáját hajlandók fogyasztani - két nagy, egymással nem keveredõ táborra oszthatók. Az egyiknél alaptétel, hogy az imádott mûfaj kiteljesedése és végpontja Verdi mûvészete. A másik tábor viszont bizton állítja, hogy Verdivel kezdõdött az opera mint igazi szenvedélyeket felkavaró mûvészet, s belõle táplálkozik minden, ami drámai, ami véres és izgalmas, tehát a verizmus, a különbözõ realista-naturalista iskolák, s az õ ígéreteit teljesítette be a mindenek fölött álló, a zseniális Puccini. Nos, ez utóbbi - nyilván népes és fizetõképes - közönségréteg nem marad hoppon, ez már most kiderült a mi elõre hozott Verdi-fesztiválunk nagyszabású sajtóértekezletén, ahol az Operaház, a kulturális élet vezetõi, a fõvárosi és a turisztikai pénzforrás élén állók egybehangzóan bejelentették, hogy a következõ évadban, amikor az igazi Verdi-évfordulót ünnepli majd a világ, nálunk az Operaház Puccinival kedveskedik a közönségnek.
Játék határokkal
József Attila Színház
Nem könnyû megmondani, mit nem parodizál a Várady Szabolcs készítette adaptáció, ez a - más színházakban két évtized során már kipróbált - zenés felfordulás. Az biztos, hogy alaposan megkapja a magáét a saját szereplõit számlálatlanul kaszaboló és mérgezõ shakespeare-i tragédia, a nézõt olykor egészen a ruhatárig idegenítõ brechti színházfelfogás, a gügye operalibrettó és az énekesi hangszálrojtozás, az operettfénymázzal bevont bárgyúsága, a modern versenysport önmagát is felemésztõ iparszerûsége, a szórakoztató televíziós merényletek kongó üressége. Ami esetleg nincs benne nyíltan vagy burkoltan Várady szcénáiban és versezeteiben, Darvas Ferenc zenéjében, azt a vendégül hívott rendezõ, Balikó Tamás kritikai vehemenciája és a Csík György tervei nyomán ácsolt vidámparki díszlet beleviszi.
Hatástalanított tejbomba
Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház
Nagyon jó és nagyon rossz elõadásról könnyû írni. Vérizzadás akkor van, amikor semmilyen, érdektelen produkcióról kell értekezni. Meg azt sem egyszerû megfejteni, hogy egy alapjában véve nem rossz bemutató mitõl nem elég jó.
