Tollafosztott madár
Radnóti Miklós Színház
A premieren minden nézõ egy fehér tollat talált a helyén - származhatott akár a címbéli szárnyastól, de jelképezhette Trigorin és Trepljov mesterségének szerszámát, az írótollat is. Talán nem kellett volna az összes székre juttatni a tollakból: lehet, ettõl oly szárnyaszegett az elõadás sirálya. Korrekt és professzionista minden, amit látunk - de nem repül, inkább leül.
Közöny - Shakespeare módra
Kolozsvári Állami Magyar Színház
Cressidát durván megalázzák a görög hadvezérek a kolozsváriak elõadásában a Vígszínház színpadán. Elõbb Agamemnon smárolja le, majd Nestor és Achilles taperolja végig, végül pedig Menelaus brutálisan megerõszakolja a tehetetlen, tiltakozni is képtelen lányt. Cressida azonban nem törik bele a gyalázatba, emelt fõvel távozik. A következõ jelenetben már úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, ismét képes szerelmet mutatni (és érezni) új kedvese, Diomedes iránt. Cressida nem törik és nem is törhet bele a gyalázatba; ez a lány már sokkal régebben - feltehetõleg már jóval a dráma vagy az elõadás kezdete elõtt - egyszer s mindenkorra összetört.
Gloszter Ricsi visszavág
Miskolci Nemzeti Színház
A törvényszékre induló három polgár váratlanul felnevet. Nem tudni, miért - sem a szövegbõl, sem a színpadi játékból nem következik jelenetük ily módon történõ lezárása. Utólag persze lehet találgatni, de az adott pillanatban nemigen értelmezhetõ a gesztus. Van még néhány hasonló - jobbára ironikus - pillanata Csizmadia Tibor miskolci III. Richárd-rendezésének, melyek jelentését a rendezõ és a színészek próbákon valószínûleg alaposan tisztázták, de a nézõ fogódzó nélkül marad értelmezésükben. Ami ebben az esetben különösképpen nem szerencsés, hiszen Shakespeare királydrámáinak megértése nem könnyû feladat a magyar nézõ számára, mivel hogy nincs sok ismerete a rózsák háborújáról. S itt még egy családfával a kézben sem könnyû tisztázni, hogy ki kinek a kije. Idõbe telik, amíg rájövünk, melyik királyné miért átkozódik, s el tudunk igazodni a politikai pálfordulások sûrûjében.
Pénz, hatalom, szex
Kaposvári Csiky Gergely Színház
Talán, mire megjelenik ez az írás, tárgya, a kaposvári színház egyik legújabb bemutatója már nem is lesz színen. Élt egy hónapot, néhány elõadást. (Kár lenne érte, szép, korrekt produkció.) Igaz, nehezen emészthetõ darab, elõadni is szinte reménytelen. Így inkább csak próbálkozások születnek minduntalan belõle. Pedig nagyon színszerû, õrületesen teátrális Genet abszurd víziója. Ám rafináltan bonyolult is: folyamatos kötéltánc a filozofikus és a harsányan érzéki, a költõien metafizikus és a vaskosan köznapi, a reális és az irreális, az artaud-i kegyetlen és a brechti realista színház között; sokkolóan ironikus analízis). Egyszerre szent és ordenáré, szürreális és naturális. A politikai színezetû de sade-i pornográfia fokozatosan alakul át pornográf színezetû politikai szatírává. Kegyetlen, trágár, szentségtörõ szatírává. Fordított pirandellói játék ez: itt impotens, frusztrált kisemberek veszik elõ titkolt, elérhetetlen hatalmi szerepálmaikat, és élik ki perverz rituálékban, Irma asszony bordélyában - az Illúziók házában. A szerepálmok a társadalmi szervezõdés archetípusai: a Püspök, a Bíró és a Tábornok. Az amatõr szereplõk pedig - külsõ kényszer hatására - végül saját szerepeikké lényegülnek, a szerep úrrá lesz rajtuk és függetlenedik aberrált játékuktól. A hatalom letéteményesei - a szerepek, jelmezek, kellékek - örökök, mozdíthatatlanok; az õket hordozó személyek lecserélhetõek, behelyettesíthetõek.
Nem Párizs, nem Bakony
Szkéné-Picaro Produkció
Vajon van-e még, aki tudja ennek a "posztmodern", ezen írás címében elkezdett kétsorosnak a második sorát, ami így szól; "csak vér és takony". Nos, úgy tûnik föl, Pintér Béláék a Szkénében ismerik ezt a majd’ húsz esztendõs vagánykodó irodalmi gesztust. Csak meglelték a vér és takony adekvát lelõhelyét: a kórházat. Iskola, hivatal, templom, üzlet, kocsma, kórház - ezek azok a helyszínek, amelyeken majd’ valamennyi honfitársunk járt, tehát az élményközösséget bármikor, bárkivel elõ lehet hívni. Ezt tette hangos és megérdemelt sikere, a Népi rablét (az Alternatív Színházi Szemle, valamint az 1998/99. évad Kritikus-díjának jutalmazottja) után a képlékeny társulás, illetve az író-rendezõ-színész, Pintér Béla is.
