Halottról jót vagy semmit - mondják. Van azonban, aki úgy tartja: halottról igazat vagy semmit. Most tekintsünk el attól, hogy minden igazság legföljebb vélt igazság lehet. Kérdés marad mégis, mikor szükséges, illendõ vagy éppen fontos elmondani ezt a vélt igazságot a halottról. Gondolom, abban az esetben mindenképp, ha a halott elég jelentõs személyiség volt, elég fontos életmûvet hagyott maga után. A (vélt) történelmi igazság megismeréséhez tartozik hozzá, hogy elmondjuk róla, amit igazán gondolunk.

Karinthy Színház

Tizenkét hulla a pincében! Ennek hallatán nyilván ájuldozott a Mûvész Színház közönsége az Arzén és levendula 1947-es magyarországi õsbemutatóján. Ma szem nem rebben a hírre. Öldöklésileg tréningben vagyunk. Megedzett bennünket a tévé, a mozi, a video, a számítógépes játék. Régebben a "békebeli" krimik úgy festettek, hogy egyvalakit eltettek láb alól, aztán a detektív lassú, szívós munkával kinyomozta, ki a gyilkos. Az efféle, harminc-negyvenéves bûnügyi filmeken ma úgy elalszik a nézõ öt perc múltán, mint villany a lépcsõházban. Most akciófilmek meg thrillerek vannak, gyors snittekkel, sok vérrel, rengeteg fegyverrel, számolatlan halottal. Aki ezekhez szokott, arra nem hat megdöbbentõ erõvel, hogy két vénkisasszony ribizli aromájú méregkoktéllal intéz el egy tucat kóbor öregurat.

International Buda Stage Szeretem ezt a zenét. Szerettem a korábbi valaha volt elõadást is, nem volt rossz a film se. Pedig soványka a sztori, abszolúte semmi tanulsága nincs, mindenki õrült vagy lassan azzá lesz. Két ártatlan fiatal egy viharos éjszakán a lökött bolygóra keveredik, ahol rendesen megrontják õket. Valóban külön Szexuális Bolygó kellene, ahol mindent ez irányít, mégis békességesebb, mint a normálisok világa. Vannak itt transzvesztiták, transzszexuálisok, homokosok, szadisták és a mazo sem tûnik olyan rossz élménynek. A polgárpukkasztó darabok sorában ez a csúcs volt, ma már csak a prûdek csodálkoznának rajta. Hogy mi okból kell egy amerikai szuperprodukcióra termett musicalt bemutatni itt és most? A válasz egyszerû: hogy a színészek eljátszhassák. Nincs aktualizálás, magyar viszonyokra kacsintás, amerikainak meg igencsak balkáni a kivitel, de Kálloy Molnár Péter szívügye ez a darab. Ismét õ a fõszereplõ, õ a rendezõ. A biszexuális transzvesztita Frank szerepe neki van kitalálva, a csapdákat, az affektáltságot elkerülve remekel a nõnek öltözött férfi szerepében. A ceremóniamester is õ, körülötte zajlik minden esemény. Amilyen fárasztó elõadás, külön bónusz lesz, hogy lefogyhat pár kilót, ami azért nem hátrány. Kálloy Molnár fordította a darabot, Gebora György dalszövegei prozódiailag jól ejthetõk, illeszkednek a zenéhez, még a szlengre is ügyel, ami nem lehetett kis feladvány.

A dzsungel könyve
Veszprémi Petõfi Színház

Rudyard Kipling regényérõl ma leginkább a belõle készült filmváltozat(ok) és színpadi adaptációk ürügyén esik szó. A különbözõ feldolgozások mennyisége önmagában is arról tanúskodik. hogy már az írott történetben ott a siker ígérete. Kipling regénye - amellett persze, hogy színes és változatos - színtiszta költészet és színtiszta pedagógia: 8 évestõl 88-ig mindenkinek szól.

Szegedi Nemzeti Színház

A fickó napsárga öltönyben, piros csokornyakkendõben vigyorogva kukkant ki ránk a kortina mögül. A kezében piros vödör. Odaballag a zenekari árokhoz, komótosan lemászik, a vödröt fent hagyja, majd beint. És elkezdõdik. A nyitány is. Fekete-fehér, lepusztult, csupasz folyosókon, sivár egykedvûséggel matat a kamera. Hidegen mutogat. Reggel. Napfény. Lépcsõk. Ajtó. Az átlagos lakásban átlagos nõ hever a földön fekvõ matracon. Nyomasztó volt az éjszakája. Egyedül forgolódott. Felkel, sminkel. Kivirul. Megtelik élettel. NÕ-t varázsol. A pasik az utcán veszettül epekednek érte. Forog a fejük, mint a pörgettyû. A nyáluk csorog. Gondolatban nagyokat disznólkodnak. Még a fiúgyerekek is felfigyelnek a jelenésre. Tátott szájjal bámulnak. Egy ipse kerékpáron körbecikáz az udvaron. A nõ élvezi, és fürdik a fekete-fehér napfényben. Hát minden rendben van?

 

NKA csak logo egyszines

1