Michel Tremblay*
Üzenet a Színházi Világnapon Több mint kétezer évvel ezelõtt kérdezte Euripidész Élektrája: "Miként is kezdjem a vádjaimat? Miként fejezzem be? Miként fogalmazzam meg?" Korunk eufemizmusainak és üres retorikájának közegében, amikor jobbnak tûnik megkímélni érzéseinket, semmint nevükön nevezni, Agamemnón lányának jajkiáltása semmit sem veszített érvényességébõl. Hogy vádoljon. Kíméletlen legyen. Provokáljon. Zavarjon. Végtére is nem ez volna a színház szerepe?
Bábok és emberek - Palermo, Róma
1999 decemberében hosszú távollét után két napra ismét Palermóban lehettem. Emlékeim között nemcsak a szép, hanyatló város maradt meg, hanem a titokzatos szicíliai bábmúzeum is. Délelõtt, a megjelölt nyitvatartási idõben mentem el Európa egyik legjelentõsebbnek mondott bábmúzeumába. Csöngetésemre egy idõ múlva megjelent egy hölgy, aki elmondta, hogy délután elõadás lesz, legjobban tenném, ha akkor jönnék vissza a kiállításra is. Délután éppen csak hogy körülnézhettem, még a videót sem lehetett bekapcsolni, az áram az elõadásra kell - mondták. Csendesen megjegyeztem, hogy délelõtt azzal küldtek el, hogy délután jobb lesz. Nem ez az egyetlen, ami így mûködik.
Az ember csak színész Isten kezében
A soproni jezsuita díszletterv-gyûjtemény. Gyönyörû könyv. A frankfurti könyvvásár sikerdarabja lehetett volna, legalább a magyar közönség számára, ha... De kinek van szeme a látásra és füle a hallásra? És egyáltalán. Minden másról szól. Minden másról szól, mint ami. Lehet, hogy csak én látom így? Lehet, hogy ez a hõn áhított váltás az igazi?
