Se játék, se szín
Ha visszatekerünk mondjuk tizenöt évet, s vetünk egy pillantást a Teréz körút 48-ra - jó, akkoriban Lenin krt. 106. - a Berényi Gábor igazgatta Játékszínt találjuk ott. Egy kicsi, hangulatos, háromszáz férõhelyes színházat, ahol abban az évadban - az 1984/85-ösben - hét bemutatót tartottak. Ha levonunk egyet - mert a János vitéz voltaképp monoprodukció volt Gáti Oszkár elõadásában - marad hat. Ha levonunk még kettõt - mert Karinthy Ferenc Négykezese és Csukás István Ágacskája felújításnak titulálható - még mindig marad négy. Az egyiket revelatív õsbemutatóként tartjuk számon - Füst Milán Máli nénijét, Verebes István rendezésében -, a többi pedig kortárs szerzõk korábbi munkáinak újrajátszása volt. (Hubay Miklós: Tüzet viszek, Szakonyi Károly: Adáshiba, Fejes Endre: Cserepes Margit házassága.) Mindháromra tisztes, értékeket hordozó, kiváló színészi teljesítményeket is felmutató, bár nem kiemelkedõ elõadásként emlékszem. (A színre vivõk: Vámos László, Berényi Gábor, Garas Dezsõ.) Az említetteken kívül még hét magyar mûvet tartalmazott a repertoár - szerzõk: Békés Páltól Vámos Miklósig -, hogy a majd egy évtizedet megélt bombasikert, a Zágon-Nóti-Vajda lányok-féle Hyppolitot ne is említsük. Természetesen akadtak gyenge produkciók is, de teljesen érdektelenek, semmit sem akarók vagy odavetettek, azok talán soha. A Játékszín - amely a nyolcvanas évek végére felhagyott a magyar drámák kizárólagosságával, de megõrizte igényességét a darabválasztásban - 317 elõadást tartott az 1985-ös évben, 83 ezer fizetõ nézõ elõtt.
Színház a társadalom peremén
A nagy színházakban már évek óta kevés az említésre méltó esemény, nem véletlen, hogy a szakemberek közül többen is a kísérleti színháztól várják az olasz színház megújulását. Éppen ezért nagyon vártam, hogy részt vehessek a Bolognai Egyetem tavaszi színházi fesztiválján, jobban megismerhessem az alternatív csoportokat. Néhányan közülük már Magyarországon is megfordultak, utoljára a bolognai Teatri di Vita lépett fel a Mûcsarnok igen kis létszámú közönsége elõtt. Ugyanakkor a bolognai színházi köröknek is van valamelyest rálátásuk a magyar színházra, például jól ismerik és nagyra értékelik ottani szereplései alapján Bozsik Yvettet.
Gyerekeknek, spanyol módra
A kisvárosokban rendezett fesztiválok mindig kedélyesebbek, mint a milliós metropolisok hasonló eseményei. Egy világváros életében nincs mindent átformáló jelentõsége egy-egy bármily korszakos fontosságú rendezvénynek, meg se rezzen belé, folytatja a maga nyüzsgõ, rohanó hétköznapjait. A kisvárosok ezzel szemben képesek fenntartás nélkül, teljesen átadni magukat a meghirdetett programnak: ünneplõbe öltöznek, a lobogók, transzparensek, feldíszített kirakatok láttán úgy érzed, néhány napra a lakosság apraja-nagyja átalakul fesztiválvendéggé. Nem mennek munkába, iskolába, nem lesznek betegek, nem veszekszenek, legfeljebb a látottak egyikén-másikán keverednek parázs vitába.
