Játék határok nélkül
Zsámbéki Nyári Színház
Ha a sepsiszentgyörgyi Bocsárdi László fogékonynak mutatkozna a Bánk bán politikuma iránt, abban nem lenne semmi meglepõ. Ha a határon túl élõ rendezõ e drámával személyeset mondana hatalomról, elnyomásról, függetlenségi vágyról, nemzeti öntudatról és hazafias érzelmekrõl, senki nem csodálkozna. Ha az interpretációban esetleg túltengene a piros-fehér-zöld, a pátosz, a nagy magyar indulat, manapság arra is lenne magyarázat. Ámde Bocsárdi - nekem rokonszenves módon - szinte teljesen mellõzi az imént felsorolt jegyeket. Bánk bán-rendezése elsõsorban a dráma szereplõinek magánéletére figyel. Arra, hogy van itt egy férfi meg egy nõ, meg egy másik férfi és egy másik nõ, s milyen veszedelmessé tudnak válni köztük a viszonyok. Egyikük - az Ottó nevû - féktelenül és célratörõen szeret. Másikuk, Melinda, szemérmesen, de mind határozottabban ragaszkodik a férjéhez, közben viszont legalábbis foglalkozik Ottóval. Gertrudis erõsen kötõdik az öccséhez, a többiekkel játszadozik csupán, s nincs benne veszélyérzet. Bánk pedig tévelyeg és kóvályog a hirtelen jött érzések viharában. Ez a személyre szabott rendezõi érdeklõdés egy intim, kamara méretû és -jellegû dráma hathatós megjelenítését ígéri.
Bravó, Mess!
Tanyaszínház
Bár egyes források szerint Molière "vállát vonogatva kijelentette, hogy ez a bohózat - semmiség és ostobaság", a Botcsinálta doktor, amely valóban semmiség, mondjuk, nem több a feleség komédiává lett bosszújáról szóló anekdotánál, mégiscsak színházi siker volt, s lám, bizonyítja a Tanyaszínház idei bemutatója, maradt is. Legfõképpen talán azért, mert igazi színészdarab. Amikor a Mizantróp után Molière sebtiben összeütötte, nem akart egyebet, mint kárpótolni színészeit, amiért a jellemvígjáték közönségsikere nem volt oly harsány, ahogy a Mester komédiásai kívánták, igényelték volna. Itt van ez a kis semmiség, játsszatok - gondolhatta az író. De a fõszerepet magára osztotta. Nem tudni, azért-e, mert komédiás lévén maga is, színészeihez hasonlóan õ is áhította a sikert, és volt orra megérezni, mi arat majd tapsot, vagy úgy gondolta, nálánál senki sem tudja jobban kifigurázni az általa fölöttébb gyûlölt nagy tudományú doktorokat, akikrõl senki sem írt több gúnydarabot, mint õ, a javíthatatlan képzelt beteg. (A nõk fricskázgatására ugyancsak volt személyes indítéka.)
Móricka az udvarban
Kõszegi Várszínház
"Könnyed nyári vígjáték"-ként hirdetik a színlapok Thuróczy Katalin új darabját. Meglehet, ez csupán a nézõi érdeklõdés felkeltését szolgálja (ilyesmire vágyik az ember a nyári kánikulában), de mintha valami finom, óvatos szerzõi mentegetõzés is kiérezõdnék a szokatlan mûfajmegjelölésbõl. Ám ha ezt csupán a recenzens képzeli is oda, a szöveg megformálásán mindenképpen érzõdik az a nem éppen szerencsés kettõsség, amely a darab sikerületlenségének is fõ oka lehet.
Meglepetés - kartondobozban
Szentenderi Teátrum-Katona József Színház
Nestroy manapság nem divatos drámaíró - nem is igazán rangos. Biedermeier szórakoztatóiparosnál mindig több volt ugyan, elõkelõ színpadi szerzõnek azonban a maga korában sem számított. Színháztörténeti jelentõsége, hogy az olasz komédiák nyomán megteremtette a bécsi bohózatot. Helye valahol Grillparzer és Kotzebue, a truffa és a Volksstücke között van.
Temetkezési Biznisz
Boglári Nyári Színház
"This is the land of the lehetõségeksz..."
by Viktora Évtizednyi szünet után ismét van nyári színháza a kaposváriaknak Bogláron, a Vörös Kápolna mellett. Znamenák István karolta fel az ügyet és õ rendezte az elsõ bemutatót tavaly nyáron: Alex Koenigsmark Susogó ligetek ünnepe címû morbid komédiáját, amelyet még az idei szezonra is felújítottak. (Az új bemutató Ivan Ku¹an Galócza címû vígjátéka Keszég László rendezésében.)
