Kép(esség)ek
Három kortárs képzõmûvészeti gyûjtemény. Az egyik az Essl házaspáré. Övék a Baumax áruházlánc. Ott mindenféle olyant kínálnak, ami az otthont, a szabadidõ eltöltését kellemessé teszi. Magyarországra hat éve tették be a lábukat és nemcsak áruházakat építettek. Díjat alapítottak végzõs képzõmûvészeti fõiskolások számára, Bécsben pedig megnyitották a gyûjteményüknek épült palotát. Az építmény - kívül és belül is - csodálatosan illeszkedik a tájba. Az ablakok tagolása, mérete a falakon túlit is látványkörbe vonja. Nincsenek szabályos és lezárt belsõ terek. Szögletes csigaház? A sokféleségben a kétféle is többféle. Számûzettek a merõlegesek. Megszûnt a vagy mesterséges, vagy természetes fény kizárólagossága. Bent szögletes az aritmia. A nagy méretû, harsány színû képek és a hatalmas ablaküvegeken át látványba vont felhõs vagy felhõtlen ég alatt a szelíd domboldal zöldje, vöröse, hófehérsége kivételes élmény. Heinz Tesar építész alkotása. Az Essl házaspár kezdetben "csupán" az osztrák kortárs (1945-tõl datálható) képzõmûvészetet kívánta támogatni. Ám talán sor kerül arra is, hogy a gyûjteményt gazdagítsák magyar alkotók mûvei is.
A színház közönsége és az előadás olvasása1
Bár a befogadáselmélet és a recepcióesztétika az irodalomról való gondolkodás területének egyik legjelentõsebb irányzatává vált, stratégiái és problémái viszonylag kevés hatást tettek a színház általános és történeti szempontú tanulmányozására.2 Ez a meglepõ helyzet elég szerencsétlen mind a színháztudomány, mind a recepcióelmélet számára. Egyrészt a megcélzott és gyakran azonosítható befogadókkal rendelkezõ színházi elõadások olyan egyedülálló események, amelyek a kutatás számára felmérhetõ területtel rendelkeznek, s így eléggé különböznek a recepcióesztétika megszokott irodalmi problémáitól. Másrészt a recepcióesztétika adhatná a színházkutatás számára a tradicionális anyagok feldolgozásának eltérõ, de új utakhoz vezetõ lehetõségeit.
A zene nem játék!
Budapesti Kamaraszínház - Tivoli Pam Gems nyilván sokak számára mesterszakács. Lássunk egy érzékletes "képet" - persze csak emlékezetbõl idézem - az általa kínált szövegbõl, Prekop Gabriella fordításában, A frissen fõzött, csillogó bõrû, ruganyos és gõzölgõ sertéssonkából "kicsordul a finom, sûrû, rózsaszínû szaft" Szegvári Menyhért rendezõi kése nyomán egyenesen a színpad, jelen esetben a Tivoli megszentelt deszkáira. Jellegzetes a fogalmazás, hiszen értékekrõl van szó, az emberi élet értékeirõl.
"...nem tér vissza már...?"
Egri Gárdonyi Géza Színház
Dehogynem! Színpadon is, színházcsinálásban is! De maradjunk a konkrétumoknál: ami egyszer sláger lett, megmarad az idõk végezetéig örökzöldként. Van-e olyan magyar ember, aki ne ismerné azt hogy: "ami elmúlt, többé nem tér vissza..."? Két periódusnyi dallaminvenció elegendõ volt, hogy a zeneszerzõ Michel Legrand besoroljon a halhatatlanok közé. Ma, 2000-ben is elvisz a vállán egy teljes estét betöltõ zenés darabot (mûfaji megjelölése: sanzonopera). Mindenki érzi ugyan, hogy kicsit kevés, lehetne legalább még néhány más sanzon, hogy feldúsítsa az egri produkció zenei anyagát, ám Bolba Lajos szuperprofesszionalizmusa végül elfogadtatja ezt a monotematikus, monomániás minimalizmust. Persze azért eltelik egy kis idõ, amíg beletörõdünk, hogy a világ (na jó, ne túlozzunk: egy szerelmi történet) minden szava, fordulata és összes mondata elénekelhetõ ugyanarra a dallamra. A prozódia esetlegességei paradox módon hatnak. Az ügyetlenség, a szándékos esetlenség, mely a hagyományosan nem névhez köthetõ magyar változat jellemzõje, nem is akarja (szerencsére) közvetíteni a francia eredeti (mára nyilván avíttnak ható) líraiságát, ehelyett "melléfogalmazásaival" sok mindent csupán sejteni enged. Így a kimondatlan szavak, a cselekmény (valljuk be, szappanoperához méltó álmélységei, lelkizése és nyafogásai) megteremtik azt az "értelmetlenségi szintet", amelynek birtokában egy szöveg immár prózában nem közvetíthetõ. Tehát: énekelni kell!
Ki az úrhölgy a házban?
Kiss Csaba szerint ez fantasztikus darab, õ maga sokat tett érte, hogy egyre jobb legyen, mire színre viszi. Minden kornak saját Goldoni-fordítása legyen - ezzel az elvárással kért a meglévõ fordításokon kívül újat Magyarósi Gizella Goldoni-szakértõtõl. Utóbbi a rendezõt társszerzõnek tartja, hiszen bátran írt egy sajátos szövésû originális darabot a meglévõbõl.
