Régi jó rossz közérzetünk
Kamra
Miközben a szereplõk - már az elõadás részeként - használhatóvá teszik a játékteret, azaz mind a négy oldalról kinyitják a faházat, hogy belásson a közönség, már beszélnek is; a cipekedés, jövés-menés közben elhulló mondatokban közlik velünk az indító szituációt. Amely voltaképpen egy drámai sablon: a valamilyen ürüggyel egy helyre gyûlt különféle, egymást alig vagy nem is ismerõ emberek "összejövésébõl" kikerekíthetõ történet. Még az is a sablon része, hogy késõbb, jó idõ elteltével a már majdnem egymáshoz szokott társaságba belecsöppen még valaki, hogy átrendezze az erõvonalakat, és magát a történetet is.
Magyarhoni bányügyletek
Radnóti Miklós Színház Virtuális város
Mármint a Móricz alkotta Zsarátnok városa, melyben a látható és az igazi erõsen elkülönül, súlyosan felesel egymással. Jó tempójú, pontos, elegáns elõadást rendezett Jordán Tamás Babarczy László Kaposvár számára készített színpadi változatát felhasználva, azt némiképp át is igazítva. Különös paradoxon rejlik a produkció mögött: a téma aktualitása vitathatatlan, szinte túlságosan is az. Hogyan érvényesülnek a hatalom gyakorlásának köreiben a személyes összefonódások, a korrupció, miként alakít át, torzít akár ép karaktereket ez a közeg, miként jelenik meg mindez kifelé, cinikus módon manipulálva és manipuláltan - túlságosan is testközeli tapasztalatok ezek napjainkban. Épp ezért az alkotókat mintha kevéssé érdekelte volna, ezt az alapréteget, alapüzenetet adottnak vették. Kényesen és jó ízléssel tartózkodnak mindenfajta trivialitástól, kézenfekvõ aktualizálástól, bármennyire is kínálkozzék. A figyelem középpontjába egyértelmûen Kopjáss István alakja kerül - Szervét Tibor nagyszerû alakítása -, az õ fejlõdéstörténetét vagy bukásának folyamatát követhetjük végig, de a hasonló logikájú múlt századi regények heroizmusa, tragikuma nélkül. Kisszerû közeg, kisszerû személyes csalásokkal, hullásokkal - üzeni a regény s a drámai adaptáció egyaránt.
Pisti a zsibvásárban
Madách Stúdió
Nem állítom, hogy Örkényt csak jól, vagy sehogy (nem) szabad játszani. Láttam én már harmatgyenge, vígjátékká szelídített Macskajátékot - rövid fejszámolás után ki is derítettem, hogy az egy színházjegyre esõ állami támogatásból a színház akár meg is ajándékozhatta volna minden nézõjét Örkény valamelyik szerényebb kiadású kötetével -, mégis azzal vigasztalódtam, hogy a darab fantáziátlanul prezentált, szöveghû elõadása még mindig többet adott a közönségnek Pityi Palkó vagy Paul Piti szomszédban játszott sikeres bohózatánál. A Vérrokonokat meg még máig sem sikerült a darab lényegét visszaadó, kellõen absztrakt, a tragédiát is érvényre juttató stílusban láthatni. Talán mert nem is született ilyen, a mûvel adekvát elõadás...
Egy másik nő
Vígszínház, Háziszínpad
Igó Éva gazdag pályáján is emlékezetes állomás volt a Fuharosok történetmondó hõsnõjének megjelenítése. Akkor az Esterházy-alapszöveg lirizált epikája örömest adta meg magát a szcenírozásnak: viszonylag könnyen ment végbe a narráció átlényegülése - az elõadó- és a színházmûvészet köztes sávján kelt életre a fiatal lány felnõtté válásának misztériuma, a beavatás szertartásának istentelen szakralitása.
Kaposvári Világjobbítók
Kaposvári Csiky Gergely Színház
A búsképû cyberlovag
A szerzõ harmincéves, és úgy ontja a darabokat, mint anno Örkény, Molnár Ferenc vagy kortársaink közül Spiró György. Tasnádi István echte drámaíró: nem a próza vagy a líra határvidékérõl nyergelt át mintegy mellékesen a színpad ingoványos terepére, hanem elsõrendûen színházi szerzõ, aki társulatokkal, rendezõkkel, színészekkel termékeny szimbiózisban írja opuszait, amelyek jótékonyan magukon viselik az alkotótársak keze nyomát: dramaturgiailag feszes, színpadszerûen megmunkált-kidolgozott, és a színészek által jól mondható szövegek. A Világjobbítók elõzménye, a Don Quijote-repríz a Bárka két színésze, Mucsi Zoltán és Scherer Péter alakjára íródott, s a februárban Kaposvárott bemutatott drámájában Tasnádi még tovább rugaszkodott epikai alapanyagától, Cervantes nevezetes mûvétõl.
