Macskológia
Pesti Színház
A Macska a forró tetõn a Vígszínház repertoárjának visszatérõ darabja: az elõzõ generáció Ruttkai Évával és Darvas Ivánnal (majd Bitskey Tiborral) a fõszerepben láthatta az elõadást. Szimpatikus törekvés, hogy egy nagy múltú színház, amely újfajta stílusoknak, mûfajoknak, rendezõi elképzeléseknek is rendszeresen utat nyit - s az utóbbi idõben különösen gyakran teszi ezt -, hagyományainak ápolására is gondot fordít. (Sokszor nagyobb sikerrel, mint amekkorával a színház hagyományos profiljától eltérõ stílusú elõadások járnak; ennek a kérdésnek az elemzése azonban meghaladná jelen írás kereteit.)
Kurázsi mama Keleten járt
Vígszínház
Szász János Kurázsi mamája fittyet hány Brechtre, és nem éli túl (mármint lelkileg) a háborút - megroskad, megtörik. Paradox módon mégis Brecht túlélésrõl szóló szentenciája a keserûbb. Mert annál nagyobb cinizmus nincs, mint hogy hõsével mindhárom gyermeke elvesztése után is tovább húzatja kocsiját rendíthetetlenül, reménykedve, majdhogynem optimistán, nem engedve hõsét okulni elkövetett hibáiból. De hát Szász János nem cinikus rendezõ.
Áradó játékkedv
Kaposvári Csiky Gergely Színház
Kelemen József elsõ rendezése a legjobb kaposvári hagyományokat folytatja. Egyrészt biztosan épít a társulat tagjai által anyanyelvi szinten beszélt realizmusra, másrészt bátran hagyatkozik a színészek kreativitására, ötletességére. Shakespeare szelleméhez igazodik, amikor a darabot elsõsorban játéklehetõségként fogja fel. A kaposvári Vízkereszt nem azzal válik az évad egyik legemlékezetesebb produkciójává, hogy eredeti interpretációval, szokatlan szerepértelmezésekkel, új összefüggések megmutatásával lepi meg a nézõket, hanem azzal, hogy kaposvári viszonylatban is ritkaságnak számító szellemes, sodró lendületû játékot teremt. A színészek épp ezzel az áradó játékkedvvel, könnyed, mégis fajsúlyos jelenléttel mondanak el a legtöbbet a darabról és a figurákról.
Új szerepre várok
Eddigi színészi pályáját két olyan alakítás keretezi - egy fõ- és egy karakterszerep -, amelyek nagy közönségsikert és szakmai elismerést hoztak, és nem mellékesen remek elõadások részei voltak. A fõiskola után az elsõ munkája a Csirkefej Sráca volt, az elmúlt évadban pedig a Portugál Sátánját játszotta, s a bemutatók évében mindkettõért megkapta az Országos Színházi Találkozó és a Színikritikusok Díját is. Két, igencsak más-más színészi készségeket mozgósító szerep, két alapvetõen eltérõ stílusú elõadás. Mire készítették föl a fõiskolán? Vajon milyen szerepkörre, milyen fajta szerepekre számíthatott, amikor tanárai a Katona József Színházhoz szerzõdtették?
Prospero (rém)álmai
Katona József Színház
Egy megöregedett, darabos mozgású, tétova Prospero görnyed az ágya fölé a Katona József Színház színpadán. Miranda, szigorú szabású sötétbarna szoknyában, világosbarna garbóban; gondterhelten támogatja apját. Bizonytalanul tekintgetnek jobbra-balra a félhomályban, majd az idõs férfi egy váratlan mozdulattal meggyújtja az ágya mellett álló gyertyát, s lefekszik a párnák közé. Akár egy ravatalozóban. Szemét lehunyja - s kitör a vihar.
