Egy felépített színház
Stúdió "K"
A Stúdió "K" elõadásainak mûfaj-meghatározásaira érdemes odafigyelni. A konvencionális mûfajmegjelölések helyett nem figyelemfelkeltõ, üres jópofizásokat, hanem lényeges, az interpretációt is meghatározó definíciókat olvashatunk. A híres García Marquez-regénybõl (Egy elõre bejelentett gyilkosság krónikája) készült Forgách András-szöveget "színházi rekonstrukció"-ként játsszák. Mindkét szó igen fontos. A "színházi" nagyon érzékletesen utal Forgách alkotói pozíciójára; a szerzõ munkája nem az epika egyszerû színpadra adaptálása volt, de nem is egy, a létrejövõ elõadástól független, csupán önálló írói szempontokat figyelembe vevõ dráma megalkotása. Forgách egy sajátos alkotói szempont alapján konstruálta a szöveget, de ezt a szempontot nem az írói intenció, hanem az elõadás jelölte ki. A "rekonstrukció" pedig magára a szempontra utal: a Fodor Tamás rendezte elõadás egyértelmûen a jelenbéli oknyomozásra koncentrál, a regény múltat felidézõ szövevényes emlékszálai helyett azoknak összeillesztése, illetve az erre irányuló erõfeszítés válik fõként hangsúlyossá.
Molnár-Marivaux-Mátrix
Kamra
Talán a számítógép képernyõjérõl ismerõs az a vibráló, zöld háló, amely Horgas Péter Molnár-díszletének meghatározó elemét adja a Máté Gábor által rendezett elõadáshoz. Ezt a mennyezetként szolgáló benetton-zöld fémrácsozatot a Kamra csõszerûen kiképzett fekete terében, a lenti fekete járólap ugyancsak zöld fugái tükrözik vissza. Belépéskor úgy érezzük, mintha egy dübörgõ zenéjû, agresszívan sejtelmes film itt felejtett díszletével kellene megküzdenünk. Mikor azonban szembeülünk az építménnyel: már sejtjük: ezt el nem viszik innen.
Stilizációba zárt szenvedély
Az ember lát egy igen szép, pontos, rendkívül tudatosan megkomponált elõadást, és valahogy mégis kétségei támadnak: hogy lehet, hogy egy ilyen izzó feszültségû, súlyos dráma csupán gyönyörködteti, ám csaknem teljesen érintetlenül hagyja. Holott igazi nagy szenvedélyek, szenvedések, elfojtások, gyûlöletek tárulnak föl elõttünk Lorca ez utolsó darabjában. Csakhogy épp Bernardáék házának balladaian fojtott, nyomasztó atmoszférája nem nehezedik ránk.
"Adok-kapok" játék
Bárka Hisztérium?
Annak a folyamatnak vagyunk tanúi a Bárka Tótferi-elõadásán, ahogyan a középkori színjáték kikerül a templom falai közül, és a piactéren, káposztáskaskák mellett próbál áhítatot ébreszteni. Kárpáti Péter darabja kineveti a liturgiát - pedig misztériumjátékként hirdeti magát. Úgy profanizálja a bibliai történetet, mint Gauguin tette Sárga Krisztus címû képén, ahol elfelejtett árnyékot festeni - a Megváltónak. Kárpátinál meg a tetûrõl szóló példabeszédbõl lesz otromba tréfa.
Platonov - a játékos
Kaposvári Csiky Gergely Színház
"Az orosz élet úgy ostorozza az orosz embert, hogy egy ép hely nem maradt rajta - ezer pudos kövekkel veri. Nyugat-Európában az emberek attól pusztulnak, hogy az élet zsúfolt és fülledt, nálunk pedig attól, hogy túl tágas az élet ... Ekkora távlatok mellett egy kis embernek nincs is ereje a tájékozódásra."
A. P. Csehov
