Szabad kilátást a tengerre
Mai svájci mûvészet.Porszívózott hegyoldalak. Bármerrõl is érkezünk, az az elsõ élmény. Még Ausztria felõl is, ugyanis - micsoda slamperáj - a keleti szomszédnál a füvet nem igazítják egyenhosszúságúra. De Svájc csak látszólag az egyenporszívózott hegyoldalak országa. Bár a lakható részeken a falvak már egymásba kapaszkodnak, lakóik szívében az egymáshoz oly hasonló gyakorlatias öltözék alatt sokféle hit és vágy él, hihetetlen ellentmondások feszülnek. Más az apenzeller és más a bázeli. Bázel. Van egy városrész, amelyben a házak jó részét még Árpád-házi királyaink életében építették. Azóta is laknak bennük. Ugyanazok a falak, de hányfajta születés és hányfajta halál! Ám Erasmus, Paracelsus, Hans Holbein városa a huszadik században a kortárs mûvészet egyik fellegvára is.
Rövidzárlat
Játékszín
Minden bizonnyal nagy örömére szolgál a bulvárszínház darabvadász teamjének, ha olyan színpadi mûre akad, amely "jól megcsinált", kedvére lehet a kevésbé ínyenc színházlátogatóknak, és a közelmúltban lehetõleg nem játszotta egyetlen hasonszõrû körúti mûintézmény sem. Nem kell tehát mást tennie, mint kifizetni a jogdíjat, felkérni egy rutinos rendezõt s néhány ismert, a mûfajban (is) gyakorlott színészt, és íme, pár héttel késõbb már elõ lehet állni egy újabb, kasszasikert ígérõ elõadással. A kommersznek nevezett színpadi megmozdulások efféle elõállítási módja teljes mértékben elfogadható, az eredmény pedig általában kielégíti a célközönség színházi igényeit. Ha X szerzõ, Y rendezõ és Z színész neve olvasható a plakáton, akkor látatlanban biztosra vehetjük, hogy esti szórakozásunk igazán kellemes lesz, vagy akár (az elõállító mûvészek pillanatnyi tetszési indexétõl függõen) fergeteges. Ez a magas nézõi elvárás azonban nagy terhet ró az adott színház vezetésére, hiszen a repertoáron tartott egyívású elõadások legeslegeslegjobbika a mérce. Így, ha e mércét szeretné újra megütni, nem árt, ha a fent felsorolt hozzávalókon túl alapos mûvészi munkára is kényszeríti egy új produkció résztvevõit. Persze ez nem olyan egyszerû dolog. Egyrészt a kollégák jó része nem elõször dolgozik az intézményben, a mûfajban pláne, s ha hosszú évek keserves munkájával létrehozta színészi önmagát, tisztában van azzal, hogy a humorból mi áll jól neki, mitõl lesz õ szeretni való. Ilyen helyzetben nem is olyan könnyû rávenni arra, hogy szokásos paneleinél kicsit többet mutasson. Márpedig az igazán nagy sikert még ebben a mûfajban is csak akkor lehet elérni, ha rutin helyett a munka dominál. Valóban jól komédiázni csak komoly mûvészi felkészültséggel lehet.
Múltba gördülő deszkák
Frenák Pál Társulata
Négy meztelen férfi (?) fenék hirdette Frenák Pál Társulatának Gördeszkák címû táncelõadását a Trafóban. "Nem túl ígéretes a beharangozás" - gondoltam magamban. Nem mintha bármi kifogásom lenne a férfi hátsók ellen (sõt, némelyek, megtekintése kifejezetten esztétikai élményt jelent - a mûsorfüzeten lévõket is idesorolva, márpedig ez mindenféleképpen dicséretes a Trafóra, vagy inkább a társulatra nézve!), mégsem tartom szerencsésnek, ha egy színházi elõadás elsõsorban meztelenségre épül (márpedig a programfüzet kétségkívül ezt sugallta). A meztelen test ugyanis korábban valóban a tabuk áthágását jelentette, s mint ilyen, alkalmas eszköznek bizonyult nézõk provokálására, sokkolására, gyönyörködtetésre és elborzasztásra egyaránt, az évek során azonban jelentése megkopott. A põreség mára már inkább untat, semmint provokál - s az új formanyelvet beszélõ elõadásokban (gyakran kötelezõ jelleggel) egyszerû hatásvadász elemként van jelen.
Nagy régiek - új művekben
Az idei õszi fesztivál három legjelentõsebb hazai táncbemutatója jól ismert témák feldolgozása. A szegediek Lengyel Menyhért és Bartók Béla híres Mandarinját, a budapesti mûhelyek legjelentõsebbjei közül a K. E. T. Tolsztojt, Bozsik Yvette pedig egy estén belül Csehovot és Sztravinszkijt idéz.
Hiányzók
Szegedi Nemzeti Színház
A kortina elõtti elõszínpadon egy hosszú hajú fickó kintornával a kezében musicalt énekel. Semmi kétség, fülkagyló-simogató, gördülékeny dallamok kíséretében vezetnek bennünket a szép Veronába. (Ki volt a zeneszerzõ, ez bizony kideríthetetlen.) A dalos szavú Prológ késõbb Mercutióvá vedlik. A függöny felmegy, és mi egy manézsba oltott arénában vagyunk. A háttérben óriási aranyozott kapu. Középütt anyahajó méretû porond, helikopterek le- és felszállásához éppen megfelelõ. Bizony, itt tömegével fognak vívni, hely akad bõven. A futballpályányi tér két távolabbi oldalán stadionlelátók magasított ülõhelyekkel. Ide csoportosulnak a szurkolók, akik közül néhány a helyfoglalás után veszi észre csupán, hogy nem a számára kijelölt helyen ül: körülötte más ruhájú drukkerek acsarkodnak. A díszlet- és jelmeztervezõ összeszokott páros, ám Kentaur és Bartha Andrea munkája most nem azonosítható a tõlük megszokott emblematikus, névjegyszerû értelemben, ez a díszlet és jelmez nem ,,kentaurbarthás".
