Prózában mondom el...
Jó, ha a nézõt meglepetés éri. Nem biztos azonban, hogy örül, ha prózát vár és helyette valami másban részesül. Ha Operába megy az ember többé-kevésbé tudja, mire számíthat. Ott dalban beszélik el. (Hat éves unokahúgomnak például tetszett a Traviata elõadása, csak azt nehezményezte, hogy sokat énekelnek).
Áramkimaradás
Magyar snassz
Meglehetõsen olcsó szellemeskedésnek hat, mégsem hagyhatom ki, hogy a jelképesnek is felfogható áramszünet október 24-én, a Bárka Színház Vívótermében talán végzetszerû leképezõdése annak az ihletbeli áramkimaradásnak, amely az új operát létrehozta. Az ilyesfajta, fatálisnak tartott véletlenek általában rávilágítanak mélyebb okokra. A röpke fél óra idejére sötétség borult a Bárka Színházra, na nem teljes, csupán meditációra ingerlõ félhomály. Ám még ezt is megzavarta, hogy határozott felszólításra ki kellett mennünk a terembõl. Késõbb sem tudtuk meg biztosan, hogy a sötétséget a napközbeni, az egész kerületet érintõ áramszünet, vagy az újonnan épült színház technikai berendezésének funkcionális hibája okozta-e. A lassan múló idõ felerõsítette a kérdést, vajon miért kellett eleve késõi órára, fél kilencre tenni az állítólag nagy érdeklõdéssel várt, mindössze két estére kitûzött produkció második elõadásának kezdetét. Nyilván van magyarázat erre is, meg arra is, hogy újabban ezen a még mindig nem elég bejáratott helyen türelmesek a késõn jövõkkel szemben, s általában a kiírt idõpontnál is késõbb kezdenek. (Én már félórás csúszást is konstatáltam.)
Léthuzatban
Újvidéki Színház Sziveri
János Mi szél hozott? (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1989) címet viselõ verseskötetében olvasható a Szelídítés címû tízrészes, mûfaji megjelölés nélküli "fejezet", melyet a költõ "Antoine de Saint-Exupéry és René Magritte szellemének" ajánl hódolattal, és amely az életmû egészében mind az egyéni költõi hang megtalálása, mind pedig a versekben megnyilatkozó életszemlélet tekintetében a híd szerepét tölti be a kezdeti korszak versei és a tõlük lényegében különbözõ késõbbi, az ún. nagyversek között. Sziveri ebben a kötetében jut el a léttel kapcsolatos - ki vagyok, ki vagy s ki a költõ? - kérdésekig. ("Hány ember vagyok én? Hány ember vagy te? S hány ember a költõ?") Ekkor formálódnak még hol kimunkálatlanul homályos, hol pedig már célba találóan pontos és szikár verssorokká azok a léttel kapcsolatos gondolatok, amelyek majd az életmûvet záró nagy versekben a legszemélyesebb megéltségtõl hitelesítve szólalnak meg. Ekkor tart a költõ hangpróbát a rá majd annyira jellemzõ groteszket és lírait vegyítõ megszólalási formából, költõi dikcióból.
A balga jóság balladája
Radnóti Miklós Színház
Közel sem indulat, inkább csak undorodó bánat rajzolja a Radnóti színpadára az athéni úr bús történetét. S bár a tragédia lehelete sem érinti az estét, már az elsõ percektõl kezdve nincs hova nézni szégyenünkben, annyira pontos a látlelet nyomorult napjainkról. Az idõ a shakespeare-i idõ: akkor vagyunk, mikor "görbe minden", s "hódol a tanult fej / az aranyos bolondnak". Fogadásra érkezünk a színház elõcsarnokába. Velünk együtt jönnek a színészek, mint Athén gazdasági és politikai hatalmasai, s mellettünk szorong a könyve kiadására pályázatilag kolduló költõ, vagy az eladni kívánó festõ s az ékszerész. Senki sem csodálkozna, ha a szakmai jeggyel bebocsátottak közül tévedne föl valaki a színpadra. Timon, vagyis Cserhalmi György, fekete rakott tógát viselve márkás zakója alatt (jelmez: Benedek Mari), rajongva fogadja õket, s két kézzel szórja közibük vagyona maradékát. Kocsó Gábor, mint Flavius, Timon zilált pénzügyeinek hû gazdája, fején kis sábeszdeklivel, örök számolásban tölti napjait. Kitüntetett alak õ a történetben, a pénzbehajtó szolgákon kívül õ az egyedüli, akinek valami dolga van a világon. Sõt! Õ az a szerencsétlen, aki nem is parancsra cselekszik. Víg Mihály zenéjére, Zarnóczai Gizella koreográfiájával vonulnak a potya kajára az elit tagjai. Ruhájuk ünnepi, lelkük láthatatlan. Megy az információ mindenfelé, föl a karzatra, le a karzatról, mindenkinek, s hogy a siketek is értsék, jelbeszéd segíti tudatni a plebsszel, mint mulat a fönti szféra, kik vannak jelen az eseményen.
